Karlovitz János: Ahol a tankönyv is „édes gyermek”

A tankönyv a pedagógia és tudományok mellett a sajtó számára is a könyvszakma „mostohagyermekének” számít, az „elit” szakmai-tudományos folyóiratok nem foglalkoznak vele, a sajtó többnyire a szenzációs, botrányos vagy periférikus híreknek ad helyet. (Tisztelet a kivételnek, mint például a Mentor című folyóirat mellékleteként jelentkező Támpont.)

 

Ezért becsülendő és örvendetes az a tény mindazoknak, akik fontosnak tartják a legnagyobb példányszámú és hatáskörű könyv, a tankönyv ügyét, hogy a Könyv és Nevelés „édes gyermekének” tekinti a tankönyvet. Külön rovatot biztosított a tankönyv elmélete és története számára, sőt a Tankönyv, taneszköz rovaton kívül, más rovatokban is (Olvasáspedagógia, Könyvtár) lehetőséget nyújt a tankönyv és más taneszközök kérdéseinek megjelenítésére. Ez nem véletlen, hiszen a szerkesztőbizottság legtöbb tagjának jelentős köze van a tankönyvek világához.

 

Folyóiratunk hasábjain az elmúlt évtizedben sorra jelentek meg jobbnál jobb tankönyvelméleti, tankönyvtörténeti munkák. E szűk helyen csupán néhányat idéznék fel. Csík Tibor és Varga Katalin a tankönyvek több évtizedes szakirodalmát világítja át egy, az OPKM-ben készült bibliográfia tüzetes elemzése során (2000/2. szám). Fehér Katalin igényes és izgalmas, új kutatási eredményeket feltáró munkákkal jelentkezik, például a folyóirat 2000/3. számában. Ugyanitt több, aktuális (a Nemzeti Tankönyvkiadó jövőjével foglalkozó) írást, és egy igen érdekes, szellemes eszmefuttatást olvashatunk Médiumok, médiák, (mé)diákok címmel – dr. Honffy Pál tollából. A 2007/3-as számban mélyen szántó eszmefuttatásokat találunk Kiss Gy. Csaba: Nemzetképek és/vagy nemzetek fölötti történelemkönyvek, vagy Vajda Kornél: Lesz-e egységes európai tankönyv? c. munkájában.

 

A folyóirat kiváló szerzőgárdája tankönyvelméleti, történeti és formai problémákkal egyaránt foglalkozik az ezredforduló évfolyamaiban, nem hanyagolva el a tankönyveket kísérő segédleteket (segédkönyvek, munkafüzetek, feladatlapok stb.) aktuális kérdéseit sem. A szerzők (tankönyvírók, kritikusok, pedagógusok) olykor a tárgyilagos, rövid híradás igényével, máskor kritikai megjegyzésekkel tárgyalják témájukat. Érdekfeszítő írásaikat olvasván erősödik bennünk az igény és kívánság: milyen hasznos lenne, ha a tankönyv-jóváhagyási procedúrában született bírálatok rendszeresen nyilvánosságra kerülnének!

 

A fenti, esetlegesen kiragadott, de jellegzetes témák is jelzik és bizonyítják: a Könyv és Nevelés helyet biztosít az új adalékokat bemutató tankönyvtörténeti, a változatos tankönyvelméleti, a tankönyv és taneszközök összefüggéseit feltáró, jövőképét formáló elemző írásoknak, az igényes, szellemes esszéknek – és a kemény tankönyvbírálatoknak egyaránt, ismert, vagy még „befutatás” előtt álló szerzőktől is. Ezzel nagy szolgálatot tett és tesz a mostoha körülmények között is élő és virágzó hazai tankönyvelmélet, taneszköz-világ, végső soron egész oktatásügyünk számára.