Nagy Enikő: A középiskolások tájékozódási képessége a könyvtárhasználati vetélkedők tükrében

Napjainkban közhelyszerűnek hat már, ha azt halljuk: életünket alapvetően meghatározza információszerző képességünk, vagyis az, hogy a számunkra szükséges információkat minél hamarabb megtaláljuk. Mindez hosszú tanulási folyamat eredménye, amelyhez szükséges az iskola és a közkönyvtár együttműködése is.1

Munkahelyemen, a Szentes Városi Könyvtár Kht.-ban e gondolat jegyében a 90-es évek végétől szervezünk könyv- és könyvtárhasználati vetélkedőket, kezdetben csupán Szentes, később Csongrád középiskoláival együttműködésben.

Vajon középiskolásaink képesek a hatékony információszerzésre?

Tapasztalataink szerint az iskolai órák keretei között kevés a lehetőség, hogy minden tanuló elsajátítsa a hagyományos és elektronikus eszközök hatékony használatát, azaz az információk megszerzését. Hiába az egyetértés a tájékozódni tudás fontosságában, hiába a lelkes iskolai könyvtáros – az iskolai könyvtárak egy része még mindig nincs megfelelően felszerelve a könyvtári órák megtartásához. Az iskolák és a városi könyvtár közti távolság, és az ezzel összefüggő időkorlátok miatt az sem megoldható, hogy ezeket az órák rendszeresen az intézményünkben tartsuk meg.

A technikai fejlődés következtében a használók egyre kevésbé becsülik meg a hagyományos, nyomtatott dokumentumok, információhordozók jelentőségét. Ahogy arra Szabó Sándor is rámutatott,2 számtalanszor halljuk, hogy a könyvtárunkba érkező fiatalok és felnőttek azt kérik, hogy  kérdésükre a választ a világhálón keressük meg, mert „ott minden fent van”. A könyvtáros felelőssége és fontos feladata, hogy pontosítsa ezt a képet, meghatározza a hagyományos- és elektronikus információhordozók szerepét az információszerzésben, tájékozódásban.

A tájékozódáshoz már gyermekkorban segítséget kell nyújtani annak érdekében, hogy felnőtté válva mindenki hatékonyan tudja használni a rendelkezésére álló eszközöket, képes legyen mérlegelni, milyen jellegű információt honnan és hogyan tud a leggyorsabban, legpontosabban beszerezni.

Tapasztalataink azt mutatják, hogy olvasóink legszívesebben és legkönnyebben játékos keretek között szeretik bővíteni ismereteiket, ezért döntöttünk úgy, hogy 1999-től minden év októberében megrendezzük könyv- és könyvtárhasználati vetélkedőnket, melyre kétfős középiskolás csapatok jelentkezését vártuk.

 

A vetélkedő

Vetélkedőnk minden évben három fő terület köré csoportosul:

1.

 

egy adott mű vagy műrészlet értelmező olvasása;

2.

 

a különböző intézményünkben megtalálható, elérhető katalógusok használata;

3.

 

kézikönyvek, folyóiratok használata.

 

Az első feladatcsoporthoz kapcsolódóan, a versenyre történő felkészülés során a diákok egy (a könyvtárakhoz, könyvnyomtatáshoz kapcsolódó) szakirodalmi szöveget olvasnak el és értelmeznek. A szövegen alapuló, zömében feleletválasztós kérdésekből álló teszt pontos megoldásához szükség van arra, hogy az olvasott szövegből képesek legyenek kiemelni a lényeges információkat, ezeket rögzítsék, és az adott kérdés megoldásához felelevenítsék. A kifejtő kérdés pedig azt is vizsgálja, mennyiben képesek önálló véleményalkotásra, ennek pontos megfogalmazására egy-egy őket is érintő probléma kapcsán (pl. mi lesz az írásbeliség ill. a könyvtárak sorsa).

Ezt a feladattípust azért éreztük fontosnak, mert a gyakorlatában számtalanszor ütköztünk abba a problémába, hogy a középiskolások jelentős része nem képes egy szövegből a tanár kérdéséhez kapcsolódó szakaszt kiemelni, illetve a választ önállóan megfogalmazni. Mindez szorosan kapcsolódik ahhoz a problémához, hogy középiskolásaink egy jelentős része nem sajátította el megfelelő szinten az értelmező, lényeget kiemelő olvasást.3

Ez a tapasztalat tükröződött a vetélkedőn adott megoldásokban is. Ezt a feladatrészt 21%-ban oldották meg helyesen; s ami a legszomorúbb: a versenyzők egyharmada nem adott értékelhető választ.

A második feladatcsoport a könyvtárakban történő önálló eligazodáshoz alapvetően szükséges ismereteket, a katalógusokban való eligazodás képességét vizsgálja. 1999-ben még csupán a hagyományos cédulakatalógusok szerepeltek a feladatok között, mára a hangsúly az elektronikus katalógusok felé tolódott el.

Tapasztalataink szerint az elektronikus katalógusok elterjedése pozitívan hatott a középiskolások katalógushasználatára: lényegesen gyorsabban és pontosabban oldják meg a feladatokat. Ez több tényező együttes eredménye lehet:

 

egyrészt nem kell feltétlen alaposan ismerniük a könyvtár katalógusrendszerét: hol, milyen katalógust találnak, hanem egy felületen belül, az internet használatánál megszokott gördíthető listákkal dolgozhatnak;

 

másrészt a találatok szerkezete áttekinthetőbb számukra, mint a hagyományos cédulakatalóguson található adatok;

 

harmadrészt (és talán ez a legmeghatározóbb) az elektronikus katalógus használata emlékezteti őket a nagy internetes keresők (pl. Google) felületére, mely már mindennapjaik részévé vált.

 

A 2007-es feladatsorokat vizsgálva ez azt jelenti, hogy míg az online katalógusból megoldható feladatok esetében 83,7% volt a helyes válaszok aránya (a csapatok több mint fele 95-100%-os megoldást adott); a hagyományos katalógusnál csak 77%.

A harmadik feladatcsoport kérdései kézikönyvek és folyóiratok használatával válaszolhatók meg. A résztvevők számára minden évben egyértelműen ezek bizonyulnak a legnehezebb feladatcsoportnak. A legtöbb probléma abból adódik, hogy a diákok

 

 

általában kizárólag az általános lexikonok segítségével próbálják meg megoldani a feladatokat;

 

ha egy helyen nem találják meg a választ, hamar feladják a próbálkozást, nem próbálnak más „utat” keresni;

 

sok esetben az első feladat megoldásánál „leragadnak”, nem lépnek tovább, ha annak megoldása problémát jelent.

 

Ebből adódik, hogy több olyan csapat is volt, aki az elérhető maximális pontszámnak csupán 31%-át érte el, azaz a feladatok kétharmadát nem tudta megoldani.

 

Összegzés

Az elmúlt évek során könyv- és könyvtárhasználati vetélkedőnk fontos részévé vált Szentes és Csongrád középiskolásai tanórán kívüli elfoglaltságainak. Mára elértük azt, hogy minden középiskola igyekszik legalább egy csapattal képviseltetni magát, így minden évben 40-50 diák részvételével zajlik a jó hangulatú megmérettetés.

Annak érdekében, hogy senki ne élje meg kudarcként azt, hogy nem dobogós helyezést ért el, minden részvevőnek (pályázati keretből) apróbb ajándéktárgyakkal kedveskedünk. Az eredményhirdetés után pedig lehetőséget biztosítunk a feladatok megbeszélésére, és meghallgatjuk véleményüket, visszajelzéseiket, melyeket igyekszünk beépíteni a következő évi feladatsorokba.

Sikernek érezzük, hogy azok a fiatalok, akik részt vesznek egy-egy vetélkedőnkön

 

 

gyakrabban térnek be hozzánk vetélkedő után is;

 

általában jelentkeznek a következő évi megmérettetésre (sok esetben már a plakátok kiküldését megelőzően érdeklődnek a vetélkedő iránt);

 

egyre ügyesebbek az információk megszerzésében a versenyen éppúgy, mint a hétköznapokban;

 

képessé válnak az információk értékelésére (melyik forrás mennyire tekinthető hitelesnek);

 

nem utolsó sorban népszerűsítik saját kortársaik között a könyvtárat és állományának használatát.

 

Természetesen a siker nem érhető el egyedül, meghatározó szerepe van benne az adott iskola könyvtárosának is. Észrevehető például, ha egy-egy iskolában személyi változás történik – szülés, munkahelyváltás vagy nyugdíjba vonulás miatt – ilyenkor sokszor visszaesik az adott intézményből jelentkező diákok száma. A jelentkezők száma mellett a felkészítésben is érzékelhető az iskolai könyvtárosok elhivatottsága, melyet ezúton is köszönünk.

Jegyzetek

 

1.

 

A könyvtár és a pedagógia kapcsolatáról, lehetőségeiről részletesebben Nahalka István: Könyvtár és pedagógia. In: Könyvtárhasználat, 1999/4. sz. p. 6-13.

2.

 

Szabó Sándor: Használjuk-e még? A tájékoztatás hagyományos eszközei. In: Könyv és Nevelés, 2006/4. sz. p. 36. (Bővebben az internetes változatban:

http://www.tanszertar.hu/eken/2006_04/seged_0604/szs_0604k.pdf)

3.

 

Ez tükröződik a PISA2006-felmérésben is, ahol szövegértésből (amit a PISA a következőképpen definiál: „írott szöveg megértése, felhasználása és az ezekre való reflektálás annak érdekében, hogy az egyén elérje céljait, fejlessze tudását és képességeit, és hatékonyan részt vegyen a mindennapi életben”) a Magyarországot képviselő diákok szignifikánsan gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint az OECD-országok átlaga. [A felmérés részletes ismertetése: Balázs Ildikó, Ostorics László, Szalay Balázs: PISA 2006: Összefoglaló jelentés. Bp., Oktatási Hivatal, 2007. Elektronikus változata: http://oecd-pisa.hu/PISA2006Jelentes.pdf oldalon olvasható.]