Fehér Katalin: Hazatértek a sárospataki könyvek

Hosszú és nehéz tárgyalássorozat után végre ismét itthon vannak azok az 1945-ben a Szovjetunióba hurcolt könyvritkaságok, melyek a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának tulajdonát képezik. Azokról a könyvekről – az állomány legbecsesebb részéről – van szó, melyeket 1938-ban ládákba csomagoltak, és megőrzésre Budapestre szállíttattak a könyvtár akkori vezetői. Mintegy 1400 különösen értékes ősnyomtatványt, dokumentumot, kéziratot helyeztek el ekkor a Magyar Kereskedelmi Bank és az Első Hazai Takarékpénztár páncélszekrényeiben. A Sárospatakot elfoglaló szovjet csapatok megkímélték a kollégiumi könyvtárat, de a Budapestre került kötetek a hadi események során eltűntek. Sorsukról sokáig semmit sem lehetett tudni, csak harminc év múlva derült ki, hogy a Nyizsnyij Novgorod-i Lenin Könyvtár egy részlegében őrzik őket. Mivel Magyarországon a rendszerváltás előtt szó sem eshetett arról, hogy a Vörös Hadsereg bármilyen értéket elhurcolt volna az országból, csak a 90-es években merült fel az elvitt magyar műkincsek visszaszolgáltatásának kérdése. A két ország között diplomáciai tárgyalássorozat indult az 1954-es hágai egyezmény restitúciós elvei alapján, ami kimondja, hogy „a háborúk során eltulajdonított kulturális javak visszaszerezhetők és visszaszerzendők”, vagyis nem minősülnek hadizsákmánynak. 1992-ben Borisz Jelcin orosz elnök és Antall József kormányfő Budapesten megállapodást írt alá ez ügyben. 1993-ban megalakult a magyar-orosz restitúciós bizottság, s még abban az évben hivatalosan is tudomást szerzett a magyar fél a sárospataki könyvek hollétéről. Bár az orosz fél elismerte a pataki könyvek magyar tulajdonjogát, a vita tovább húzódott, míg végül 2000-ben Vlagyimir Putyin elnök aláírta a már többször átszerkesztett dokumentumot. A könyvek hazatérhettek. A 136 kötetet, melyből 22 ősnyomtatvány, a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében, tizenhárom tárlóban állították ki. A nyár folyamán a nagyközönség is megtekintheti őket, majd visszakerülnek eredeti helyükre, a sárospataki könyvtár polcaira. Ezzel véget ér a könyvek hosszú, hatvanegy évig tartó kálváriája.

 

Az 1531-ben alapított Sárospataki Református Kollégium könyvtára évszázadok óta az ország egyik legértékesebb könyvgyűjteménye. A hazatért könyvek nagy része a kollégiumi könyvtár kialakulásának első időszakából való. Milyen volt akkor a könyvtár, és hogyan működött? 1618-ig nem maradtak fenn jelentős adatok sem az iskoláról, sem a könyvtárról. 1621-ben viszont készítettek egy, a főiskola rendszerét szabályozó törvénykönyvet, ami a könyvtáros működését is szabályozta. A könyvtárnokot a primariusok1 közül választották. Az 1621-es szabályzat könyvtárra, illetve a könyvtárosra vonatkozó cikkelye: „Hogy a communitas könyvkészlete szét ne hurcoltassék, a gondos előrelátás megkívánja, hogy a Primariusok közül a Praeceptorok és Primariusok szavazatával könyvtáros választassék, aki bölcs, kegyes, tudós, józan és megpróbált, hűségben feddhetetlen legyen, akinek ügyes tevékenysége és buzgó gondossága által a communitas könyvei és kéziratai megőriztessenek és közhasználatra kiadassanak.2

 

Az első könyvtárrendezés Sárospatakon valószínűleg már a 16. században megtörtént, de írásos nyoma csak az 1623-as rendezésnek van, ekkor 296 könyv volt az állományban. Katalógust is készítettek a könyvekről, de ez a katalógus csak a szerző és a cím feltüntetéséből állt.3 Sárospatak az 1600-as évek elején a Rákóczi család tulajdona lett, az iskola és a könyvtár sorsát is a Rákócziak határozták meg. I. Rákóczi György idejében már 631 könyv volt a könyvtár tulajdonában. A fejedelem 1641-ben egy bolthajtásos helységet építtetett a könyvtár számára. I. Rákóczi György felesége, Lorántffy Zsuzsanna Patakra hívta Comeniust, aki ideérkezése feltételéül szabta a nyomda felállítását. 1652-ben Renius nyomdász vezetésével jelent meg a sárospataki nyomda első nyomtatott kiadványa, Comenius beköszöntő beszéde. Lorántffy Zsuzsanna fia, III. Rákóczi Zsigmond is szívén viselte a könyvtár sorsát. Sok jeles művet hozatott külföldről a gyűjtemény számára, majd egész könyvtárát is a főiskolára hagyta, ezáltal a főiskolai könyvtár „a két magyar haza leggazdagabb könyvtára lett”. A könyveket 1658–60 közt szállították át a várból, Rákóczi könyvtárából a főiskola gyűjteményébe. Az átszállítás után újra kellett rendezni a könyvtárat, melynek állománya abban az időben 5400 kötet lehetett. Sok könyv címlapján I. Rákóczi György kézírása is olvasható, pl.: „Anno 1629 vetettem Lednicen egy szegény Morvaból ki űzetett predicatortól.” (A könyv ma is látható a Sárospataki Tudományos Gyűjtemények iskolatörténeti kiállításán.) Rákóczi Zsigmond és II. Rákóczi György halála után a főiskolára és könyvtárra rossz idők jöttek. II. Rákóczi György özvegye, Báthori Zsófia rekatolizált, emiatt a főiskolának nemcsak az épületet, de a várost is el kellett hagynia. Pósaházi és Buzinkai tanárok vezetésével vándorútra kelt az ifjúság: „...a nagyobbak szekerekre rakták a nyomdát, könyveket, már amennyit a jezsuiták kezéből ki tudtak menteni, s a két tanár vezetésével ki gyalog, ki szekéren jeruzsálemi siralommal elindultak Kenézlő község felé.”4 Az iskola tanárai és diákjai előbb Debrecenbe, majd Gyulafehérvárra menekültek, ahol Apafi Mihály fejedelem jóvoltából megkapták az ókollégium épületét, de a nyomda és sok értékes könyv Debrecenben maradt.5 Gyulafehérvárról később Kassára, majd Göncre költözött a főiskola. Sárospatakra csak 1705-ben, II. Rákóczi Ferenc segítségével kerülhettek vissza. 1706-ban a főiskola minden vagyonát visszakaphatta, azonban a jezsuiták által 1671 és 1687 között elvett könyveket nem tudta a főiskola visszaszerezni, sokat elégettek, a megmaradtak közül pedig jó néhányat a sátoraljaújhelyi piarista könyvtár őriz.

 

A hazatért 16–17. századi könyvek értéke számunkra nem pusztán azért felbecsülhetetlen, mert könyvritkaságokról van szó, hanem azért is, mert ezeket a könyveket olvasták a kollégium diákjai, tanárai az elmúlt századokban. A 96 latin, 33 magyar és 6 német nyelvű könyv több mint hatvan százaléka imádságoskönyv, a többi orvosi, jogi, történeti és útleíró mű. A legértékesebb ritkaság Hartmann Schedel, a német humanista és történetíró 1493-ban Nünbergben megjelent, gyönyörű fametszetekkel illusztrált világkrónikája, a Cronicarum Libri. De visszakerült Magyarországra az az 1608-ban, Hanauban készült Biblia is, amelynek utolsó oldalán Lorántffy Zsuzsanna bejegyzése olvasható. Szintén rendkívül értékes az úgynevezett Kazinczy-kódex, amely a nyelvújító irodalmár tulajdonában volt. A kötetek között ott találjuk a fiatal Balassi Bálint által németből magyarra fordított Michael Bock mű, a „Beteg Lelkeknek való füves kertecske” 1593-as kiadását is. A 17. század elejéről való az a két kéziratos énekeskönyv, a Patay és a Csáti graduále, melyek igen becses darabjai voltak a kollégium könyvtárának.

 

Ezekben az időkben még nem vált szét a tankönyv és a tudományos szakkönyv műfaja. Tanárok és diákok szakkönyvként, sőt egyes esetekben tankönyvként használták a könyvtárban fellelhető könyveket, azokat is, melyek most végre, hosszú hányattatás után visszatértek.

Jegyzetek

 

1.


Primariusnak nevezték a kollégium felső tagozatát látogató kiváló tanulókat. Kilenc primarius alkotta az iskola tanácsát, amely az ifjúság belső életének irányítója volt.

2.

 

A Sárospataki Református Kollégium 1621-es törvénye A könyvtáros rendeléséről és kötelességéről. In: A Sárospataki Református Kollégium 1618-as rendszabályai és 1620-as törvényei. A latin szövegek szövegkritikai gondozását végezte, a fordítást és a jegyzeteket készítette: Szentimrei Mihály. Sárospatak, 1996. 111 p.

3.


A kiadás idejét és helyét egyáltalán nem említi a jegyzék. Szaklajstromot és betűrendes katalógust is készítettek ekkor.

4.


Gulyás József: A sárospataki református főiskola rövid története. Sárospatak, 1931. 90 p.

5.

 

Ezt az állományrészt osztrák katonák 1705-ben feldúlták.