Mohos Sándor: A Nagy Könyv egymilliárdért

Egy irodalomtanár tűnődései

Igazi magyar licensként hozzánk is megérkezett 2005 márciusában A Nagy Könyv játék a 2003-as angol The Big Read és a német Das Lieblingsbuch der Deutschen nyomán. A szigetországban állítólag óriási sikert aratott a ráépülő BBC-műsor, valamint a nyomában járó olvasómozgalom. Nálunk is az alapítók: a Nemzeti Kulturális Alapprogram, az MTV Rt., a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma; a támogatók: a Szerencsejáték Rt., a Magyar Telecom; a partnerek: a Népszabadság, a Magyar Rádió; a médiatámogatók: a HVG, a Népszava, a Reggel, a Sláger Rádió stb. megjelölték a játék célját, az olvasás népszerűsítését.

 

Nem ismerjük a nyugati példákon túl a fönt említett cél mélyebb motivációit. De elgondolkodtató, hogy az alapítók és a támogatók között nem találjuk az Oktatási Minisztériumot, és elsősorban az auditív és az audiovizuális médiumoknak oly fontos az olvasásra nevelés. Ezért új műsorszámokat iktattak be, amelyekben nem irodalomtanárok, -tudósok, hanem kiadói vezetők és showmanek próbálják értelmezni az általuk fontosnak tartott Nagy Könyvet – lehetőleg a késő esti (11 óra) programban. Az iskolákban pedig mély csönd honol/honolt. Legfeljebb a könyvtári polcokon néhány példányban lévő kötelező olvasmányért igyekvő tanulók találkozhattak a pulpituson heverő sárga szórólappal, amelyen a magyar száz Nagy Könyv listája található. A tanárok tájékozottsága és aktivitása hasonló „mélységű” volt. Vajon miért?

 

Élek a gyanúperrel: ez nem igazán kultúrprogram, hanem kereskedelmi vállalkozás, amely a médiumoknak és nem igazán az irodalomnak hasznos. De nézzük a játék menetét és tartalmát!

 

Ha időrend szerint vizsgálódunk, akkor a százas magyar lista – hasonlóképpen az angolhoz és a némethez – tükrözi a regény térhódításának az időszakát: nagyjából húsz százalékban jelölték az olvasók a 19. századi műveket, a többi kedvenc az elmúlt évszázadban íródott. Nem kell az ókori Aranyszamár, a reneszánsz Don Quijote, a 18. századi Candide, pedig az utóbbi kötelező olvasmány a középiskolában. A történetiség helyett inkább a jelenidejűség és a divat az irányadó: mindhárom listán ott van A Gyűrűk Ura a százban. De az sem érdektelen, hogy a mi általunk megnevezett 19. századi regények legalább fele nem magyar, hanem európai, sőt Dumas és Tolsztoj két-két művel (A három testőr, Monte Cristo; Anna Karenina, Háború és béke) szerepel. A 19. századi magyar regényt elsősorban Jókai képviseli A kőszívű ember fiai, Az arany ember, az Egy magyar nábob című alkotásával, míg Mikszáth Kálmánt csak az 1895-ben írott Szent Péter esernyője csupán, hiszen a másik jelölt alkotása, A fekete város már 1910-ben íródott.

 

Ám a 20. századi egyetemesek mindegyike legalább két regénnyel tartozik a kedvencek közé (Thomas Mann: Varázshegy, József és testvérei; Hemingway: Az öreg halász és a tenger, Búcsú a fegyverektől, Akiért a harang szól; Eric Knight: Lassie hazatér, Légy hű önmagadhoz; Gabriel Garcia Márquez: Száz év magány, Szerelem a kolera idején.

 

A 20. századi magyar regényírók között a legtöbb művel Szabó Magda (Abigél, Az ajtó, Für Elise, Régimódi történet) és Fekete István (Bogáncs, Tüskevár, Téli berek, Vuk) szerepel. őket követi három-három alkotással Gárdonyi Géza és Wass Albert.

 

Ha az irodalomtanítás szempontjából vizsgálódunk, akkor nem kevésbé érdekes tanulságokat fogalmazhatunk meg. A 19-20. századi világirodalomból egyetlen mű sem kötelező olvasmány az általános iskolában, míg a középiskolában kötelezhetővé tehető A nyomorultak, az Anna Karenina, a Vörös és fekete, Az öreg halász és a tenger, a Száz év magány… . A magyar irodalomból nagyobb a választék: az általánosban A kőszívű ember fiai, Az egri csillagok, Mórától a Kincskereső kisködmön, Móricztól az Árvácska vagy a Légy jó mindhalálig, a középfokon az Ábel a rengetegben, az Iszony, az Édes Anna volt eddig potenciális kötelező irodalom. De amennyiben nem változik az idén életbe lépő érettségi követelményrendszer, akkor a megnevezett száz Nagy Regényből több lesz a lehetséges kötelező olvasmány, mivel témakör a tételsorban A kortárs magyar irodalom, ezért e fenti Szabó Magda-regények bármelyike, Dallos Sándor A nap szerelmese vagy az Aranyecset című könyve, de még sorolhatnánk egyéb kortárs műveket is… . Ugyanígy a Regionális kultúra témakörbe éppúgy beletartozik Tamási Áron, mint Wass Albert.

 

Úgy tűnik tehát, hogy az olvasói érdeklődés és az oktatásirányítási szándék továbbra is a jelenkoriságot erősíti a történetiség helyett. Az azonban mindenképen örvendetes, hogy abban is egyetért mindkét fél: irodalmi nevelésünk szerves része legalább egy határon túli magyar regény elolvasása és elemző értelmezése.

 

Közben „Megszületett a TOP 12!” – közli az Internet. Majd így folytatja: „Tudjuk, legtöbb olvasónkat most az érdekli, milyen sorrendben is követik egymást a becses művek. Sajnos ezt nem árulhatjuk el, hiszen ősztől tovább versengenek a döntőbe jutott művek, hogy decemberben egyetlenegy regény kerekedjen a többi fölé.”

 

Nagy Könyv TOP 12 abc sorrendben

 

1984 Orwell, George
A Gyűrűk Ura Tolkien, John Ronald Renel
A kis herceg Saint-Exupéry, Antoine de
A Mester és Margarita Bulgakov, Mihail Afanaszjevics
A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc
Abigél Szabó Magda
Az arany ember Jókai Mór
Egri csillagok Gárdonyi Géza
Harry Potter és a bölcsek köve Rowling, Joanne Kathleen
Micimackó Milne, Alan Alexander
Száz év magány Garcia Márquez, Gabriel
Tüskevár Fekete István

 

A fentebb jellemzett arány alig változott a tizenkét regény esetében, legfeljebb annyiban módosult, hogy hét/öt lett a megoszlás az egyetemes irodalom javára. S még hátra van a tizenkettő médiabeli versenye, hiszen minden regényről – ismert rendezők közreműködésével – film készül, amelyet a MTV bemutat a végső, decemberi szavazás előtt, amikor eldől, melyik az egyetlen Nagy Könyv. Reméljük, magyar regény lesz, és bízunk abban, hogy ez a játék nemcsak az audiovizuális média ügyeskedőit, hanem az olvasásra nevelést is szolgálja, s akkor nem kár érte az egymilliárd.