1996-ban volt a magyar iskolatörténet millenniumi évfordulója. Ez nagy ösztönzést adott az ország számos helyén arra, hogy kiállításokkal, tudományos ülésekkel emlékezzenek meg a nagy eseményről. Ezek közül több kiállítás az évforduló után is, gyűjteményként, kiállításként vagy múzeumként megmaradt.
Jelenleg a Budapesten lévő Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum irányításával és szervező munkájával országosan 37 iskolatörténetet bemutató múzeum van, helytörténeti gyűjtemény 7, iskolai-kollégiumi bemutató kiállítás 32, egyetemi-főiskolai múltat bemutató kiállítás 6 és egyéb összeállítás 5. Sajnos jelenleg elsősorban a helytörténeti és iskolai gyűjtemények sorsa nem megnyugtató. Ennek oka részben az anyagiak, részben a szakmai hozzáértés hiánya. Nincs megoldva a publicitás sem. Mégis meg kell jegyeznem, hogy igen sok lelkes pedagógus mentett meg kincset érő iskolatörténeti ereklyét a teljes pusztulástól. 2003 végén megalakult az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kezdeményezésére a Pedagógiai Múzeumok Baráti Köre, mely éppen a felsorolt problémák megoldásában vállalt nagy szerepet. (A Baráti Kör létrehozója és szervező titkára Villangó István, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum c. múzeumigazgatója lett, aki eddig is szívén viselte a 87 intézmény sorsát.)
Kiemelek néhányat ezek közül: Eötvös József Emlékmúzeum . Ercsi, Iskolatörténeti Kiállítás . Nyíregyháza . Sóstó, Iskolaház Kondorfáról, Szentendrei Skanzen, Óvodamúzeum Martonvásár, a Tapolcai Városi Múzeum Iskolatörténeti Kiállítása, Kecskeméti Iskolatörténeti Múzeum, a Sárospataki, a Debreceni Kollégium Iskolamúzeuma, az ópusztaszeri emlékpark iskolaépülete, Iskolatörténeti Gyűjtemény . Szendrő, és természetesen az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum reprezentatív kiállítása. Ennek az országos hálózatnak egyik tagja a mi mezőkövesdi Iskolatörténeti Gyűjteményünk is. Kiállításunk neve is kifejezi fő törekvéseinket: az összegyűjtött és kiállított anyag bemutatja a 20. században . elsősorban annak első felében . működő mezőkövesdi iskolák történetét, relikviáit, a sorsfordító történelmi változások sokféle dokumentumait.
Hogyan kezdődött, és folyik ma is a gyűjtés?
Minden olyan szellemi és tárgyi érték megmentése a célunk, mely egy-egy korszakhoz, iskolatípushoz (elemi, gazdasági ismétlő, summás népiskola . általános iskola, tanonciskola . szakképzőiskola, polgári, téli gazdasági és gimnáziumi iskolák) kapcsolódik. Ennek segítségével tudjuk megismertetni a mai és későbbi generációkkal a régi iskolák oktató-nevelő munkáját, valamint a tanulók és pedagógusok életét. A gyűjtemény segíti az iskolák történetét kutató szakemberek munkáját is. Néhány példával szeretném ezt bemutatni. Sikerült a 20. század elejétől kezdve az alsó fokú iskolák értesítőit beszerezni, és így nyomon tudják követni a tanulók tantárgyak, osztályzatok változásait, de a címerek változását is az iskolák megnevezésével együtt. Iskolatípusonként sok száz egykori tankönyv áll rendelkezésünkre. Hely hiányában 100 évre visszamenőleg csak a biológia, természetrajz, környezetismeret, földrajz tantárgyak tankönyveit és az ezekhez kapcsolódó egyéb munkafüzeteket, atlaszokat, diafilmeket, diaképekkel stb. tudtuk kiállítani. Ezt némi önzéssel is tettem, mivel ezek gyűjtését kezdtem el évtizedekkel korábban mint ilyen szakos tanár és szakfelügyelő.
Hasonlóképpen megnézhetik a tanulók és az érdeklődők a tanulói munkaeszközöket, taneszközöket, a palatáblától a füzeteken át az olvasókönyvekig, és a különféle íróeszközöket (lúdtoll, tollszár, tollhegy, töltőtoll, tolltartók), melyek ma már ismeretlen történelmi emlékek. Nagy derültséget jelent az, ha az akkori fegyelmezési eszközt, a nádpálcát mutatjuk be annak használatával együtt (deres, pacsi, körmös). Igen sok korabeli fénykép, fali tabló jelzi egy elemi iskolai tanterem képét. Mindehhez járul egy 1920-as évekből származó tantermi berendezés (padok, tábla, dobogó, katedra, fagolyós számológép), mely kellő miliőt ad a fentiek megértéséhez. Nagy kincsünk egy 19. századi harmónium és a Kárpát-medence domborzati térképe is.
A fentiek gyűjtése először személyes indíttatású volt, majd később nagyon sokan elkezdték önként felajánlani értékeiket, régi iskolai emlékeiket, melyek lassan lehetővé tették fő törekvéseink megvalósítását. Sajnos mára ez az adakozókedv már inkább elanyagiasodott, ezért lelassult a gyűjtés üteme. Sikerült elérni, hogy a számunkra értékes anyagok . leltározásoknál, papírgyűjtés alkalmával . ne a MÉH vagyonát gyarapítsák, hanem egy majdani kiállítás tárgyai legyenek.
Kik segítettek a gyűjtőmunkában és a kiállítás megrendezésében?
Az adakozók köre igen nagy. A Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógus Nyugdíjas Klub, az Öregdiákok Baráti Köre, igen sok kövesdi lakos, vállalkozó és intézmény (iskola, tanács, önkormányzat, Közösségi Ház, GAMESZ). 2003. év végéig 113 egyéni felajánlónk van. 37 vállalkozó és intézmény szerepel a támogatók között. Anyagi segítségként a helyi tanács, majd önkormányzat évente 30 ezer forintot biztosít a fejlesztésre. A beinduláskor az .1000 éves a magyar iskola. centenáriumi rendezvényeit támogató alapítványtól kaptunk 50 ezer forintot szellemi értékek, visszaemlékezések, tanulmányok megíratására. Mindezek ellenére az anyagiak miatt sajnos kiállítási tárolóink igen tarka képet mutatnak és nem igazán múzeumba illőek.
Hogyan sikerült céljainknak megfelelően elkészíteni a kiállítást?
A Városi Galériában kaptunk három helyiséget és raktárt. Sajnos, ezek valamikor nagyobb irodahelyiségek voltak, így pl. a tanterem mai szóhasználattal csak szükségtanterem, oly kicsiny. Az egyikben sikerült a 20. század első felének megfelelően egy elemi iskolai tantermet kialakítani. A korhűséget a neveléstörténeti irodalom tanulmányozása biztosította. Ebben elsősorban Gárdonyi Gézától vett olvasmányok dominálnak tudatosan, hisz gyermekkorában a városunktól alig 25 kilométerre lévő Sályban járt néhány évig iskolába. Emlékeit pl. .Az én falum. című munkájában is leírta, így ezt is felhasználtam az alsós gyermekek élményszerzéséhez. Itt megfigyeléseket, fogalmazáshoz anyaggyűjtéseket végezhetnek a tanulók, valamint dramatizált órák tarthatók.
A másik teremben már többféle témájú kiállítás kapott helyet. Itt helyeztük el a neves kövesdi pedagógusok életét és munkásságát bemutató emlékeket, személyes eszközeiket azért, hogy ez ösztönözze a kollégákat példa értékű nevelői munka folytatására. Itt vannak történeti sorrendben elhelyezve a II. világháborúig kiadott, az iskolákat irányító útmutatók, rendtartások, kézikönyvek, vezérkönyvek. Egy másik tárolóban mutatjuk be azokat a kiadványokat, amelyek a városunknak és környékének iskolatörténetével foglalkoznak. Ezek kötik össze a múltat a jelennel, és adnak segítséget a jövő kutatóinak. Ugyancsak e teremben van a már említett szaktárgyi tankönyvtörténeti bemutató is. A másik tárlóban békésen egymás mellett vannak a cserkész- és az úttörőmozgalom relikviái. Sajnos városunkban csak egy kis létszámú cserkészcsapat él újraszervezve, felélesztve az egykori gimnáziumi múltat. Nem felejtkeztünk el a pedagógus szakszervezet története néhány fontos dokumentumának bemutatásáról sem, melyek 1919-hez és az 1945 utáni évekhez kötődnek.
E teremben dominál a helyi Szent László Gimnázium történetének bemutatása. Nyomon követhető az 1914-ben átadott .millenniumi méretű. iskola építése, esztétikus belső építészete, melyről korabeli újságunk így írt: .Vaksi szemű falusi házikók, porba, sárba fúlt utcák fölé magasodó kétszintes, tömör palota épült itt.. E házikók annak idején nádtetős kis parasztházak voltak. Képekkel mutatjuk be az intézet egykori diákéletének sokszínűségét, az egyenruha viselettől a diáksapkáig. (Diáksapkánk annak idején kimutatta például azt is, hogy milyen osztályzatú tanulók voltunk.) Ugyancsak érdekes emlékek az olyannyira óhajtott tanári noteszok, melyekből látható az osztályzatok megváltozása: az 1-4 jegyűektől a háború utáni 7-es jegyig, majd az 5-1 fordított értékű jegyek. Fontos emlékünk az 1917-ben szerzett első érettségi bizonyítvány is, melyet egy diák kapott az un. hadiérettségiére, mivel kivitték a frontra. Örökösei adták át a gyűjteményünknek. A két terem közt van egy kis előtér-folyosó. Itt kaptak helyet a korábban és ma is itt tanító művésztanárok festményei, grafikái, ez lett a .művésztanáraink galériája.. Értékes relikviáink is idekerültek. Az első pedagógusnapi plakát 1952-re emlékeztet. Ugyancsak itt kaptak helyet az iskolai szemléltetőeszközök közül az 1948-ban fából készített egyszerű fizikai szemléltetőeszközök, a legegyszerűbb diavetítőgépektől a keskenyfilmvetítőkig és a háború alatti rádiós iskola egyszerű rádiójától a régi lemezjátszóig. Szóval a korabeli .korszerű technikai eszközök tára. ez.
Az eddig leírtak képezik az állandó kiállításunkat. Szükségesnek láttam, hogy az összegyűjtött anyagból is mutassunk be alkalmi kiállításokon néhány értékes emléket. Így volt pl. az .1000 éves a magyar iskola. emlékülésünkön egy igen gazdag kiállításunk, melyen pedagógusaink írói, alkotói munkái mellett sok eredeti irattári anyag, régi gyermekrajzok, oklevelek stb. kerültek az ünneplő közönség elé. Ilyen alkalmi kiállítást készítettem pl. az egykori, ma már nagymama korban lévő polgáristáknak és az idős, téli gazdasági iskolás, aranykalászos gazdáknak. De sikerült gimnáziumunk alapításának 90. évfordulójára az intézettel közösen is nagyon sok szellemi, alkotói munkát bemutatnunk, melyek ott maradtak az iskolai könyvtárban az ifjúság életre való felkészítése jegyében. Hasonló emlékekből állítottam össze a református egyháznak egy kiállítási anyagot, amikor az egyháztörténeti kiállításhoz behelyezték a régi református iskola emlékeit is. Ekkor kapta a gyűjteményünk az egyháztól a régi harmóniumot. A pedagógus szakszervezettel közösen . megalakítása 80. évfordulóján . a nyugdíjas alkotó pedagógusok munkáit láthatta a közönség (festmények, írói alkotások, néprajzi gyűjtőmunka és hímzés, aranyokleveles bükkaljai borok, stb.).
Van egy vándorkiállítási anyagunk is, melyet ha kérik a kisebb települések iskoláinak is kiadunk pl. névadó ünnepségükre, iskolai évfordulókra. Ezek is több évtizedes emlékeket mutatnak be. Tárgyi emlékeink gyűjtése mellett nagy hangsúlyt kap a neves pedagógusok és itt érettségizett öregdiákok életrajzának megírása vagy hangszalagon való megörökítése. Eddig már 24 pedagógusnak és 12 öregdiáknak van meg részben ki is adott, részben kéziratban meglévő életrajza. Ezek közé soroljuk a korábban és napjainkban magasabb kitüntetést kapott még aktív pedagógusok munkásságáról megírt életrajzokat. Közülük kiemelkednek azok, akik .Mezőkövesd Város Díszpolgára. elismerést kaptak (5 pedagógus, 6 öregdiák), továbbá azok, akik .Mezőkövesd Városáért. kitüntetésben részesültek (11 pedagógus és 11 öregdiák). Ezeknél a várostörténeti, ezen belül az iskolatörténeti kutat ások hangsúlyos szerepet játszanak. Sok segítséget adnak ezek az életrajzok ahhoz, hogy a múltban, de napjainkban is utcákat, tereket, intézményeket nevezzenek el pedagógusokról (eddig már 10 ilyen név van a városban). .Mezőkövesd Pedagógusa. díjat alapított az önkormányzat (dr. Papp Zoltán középiskolai igazgató és Abkarovits Jenő általános iskolai tanár kapott ilyet ez idáig.). Három alapítvány viseli a volt tanárok és öregdiákok nevét a helyi gimnáziumban.
Öröm az, hogy igen sok nyugdíjas pedagógus írt már visszaemlékezést részben egyéni munkájáról, részben iskolai szintű eseményekről. Egy pl. a cserkészmozgalom történetéről, a politechnikai oktatásról, a Madarak és Fák Napjának 20. századi történetéről, gimnáziumi önképzőkörök működéséről, egykori év végi vizsgákról stb. S ezek mind azért értékesek számunkra, mert a kövesdi és a környékbeli iskolák sajátosságait összegzik, írják le az utókornak.
Látható, hogy számos dokumentumunk van már, amelyek segítik az iskolatörténet kutatóit, így az egyetemi-főiskolai diplomamunkákat. Eddig már 14 hallgató írt ilyen témából szakdolgozatot, amelyekből a gyűjteményünk könyvtára is kapott egy-egy példányt. E könyvtár számára sikerült az Iskolaszék jegyzőkönyveiből és a Mezőkövesdi Újságból regisztrációt készíteni, mely segít abban, hogy visszanyúljunk a messzi múlt iskolai eseményeihez. A Mezőkövesdi Újság 1897.1944, majd 1988.2002 közti időben összesen 1337 cikket közölt az iskolák életével kapcsolatos eseményekről, a pedagógusokról. Ehhez járul hozzá továbbá a Matyóföld periodika, mely 1959 óta napjainkig összesen 90 tanulmányt közölt elsősorban a város és környéke iskoláinak történetéről. Ezeket is gyakran forgatják a múltat kutatók.
E szellemi termékek sorában jelentős szerepet kapnak az ún. felolvasó ülések, melyek részben az Iskolatörténeti Gyűjtemény, részben más kulturális civil szervezetek keretében szerveződnek. Ezek témája egy-egy iskola története, egy-egy pedagógusra való visszaemlékezés vagy a város oktatási helyzete. Ezek aztán valamelyik kiadványban, könyvben rendre meg is jelennek (Matyóföld, Városi Monográfia, önálló könyv). Ezek tovább gyarapítják gyűjteményünk könyvtárát is, na meg az iskolatörténetek számát. Tudományos felolvasó ülés eddig már 14 volt városunkban, a Magyar Pedagógiai Társaság, a Sárospataki Comenius Társaság, a Pedagógus Szakszervezet megyei vezetősége, az Országos Honismereti Konferencia szervezésében. Iskolatörténeti értékként kezeljük az egyes iskolákban (vagy volt iskolákban) elhelyezett emléktáblákat. A már korábban jelzett két megszűnt iskola emléktáblája mellett az Öregdiákok Baráti Körével közösen helyeztünk el annak a lakóháznak a falán emléktáblát, amelyben 1911-ben beindult az akkor megszervezett gimnázium. Ezekkel az emléktáblákkal együtt írtuk meg az iskolák történetét is, mely sok egykori tanulójának kezébe is került.
Ugyancsak kutatásaink alapján készítette el dr. Újvári Árpád öregdiák egy igen szép népi faragású temetői emléktáblát az elhunyt tanárok emlékére. Munkánk kiterjed a már nem gondozott régi pedagógus-sírok felmérésére, ezek feltárása után megszerveztük azok gondozását is. Tíz ilyen sírt gondozunk. Igen megható, mikor több évtizede vagy egy évszázada eltemetett déd- vagy üknagyszülők sírját keresik a világ minden részéről hazalátogató rokonok, és megmutatjuk nekik az őseik gondozott sírját. Meghatódottan állnak e síroknál, nem gondolták volna, hogy ily szép emlék jelzi azok tiszteletét. Tőlük viszont további információt kapunk az elhunyt pedagógusokról.
Ezután nézzük meg azt, hogy hol tudunk hírt adni munkánkról.
Fontosnak tartom, hogy kutatómunkánkról publikációk formájában írásos emléket hagyjunk az utókornak. Ennek 100 éves múltja van. Az iskola évkönyvében megjelent írásokon túl a Mezőkövesdi Újság 1879 óta folyamatosan közölt iskolákat érintő cikkeket. Később a Matyóföld 1959-től rendszeresen közli iskoláink történetének adatait. Ezenkívül a helyi Matyó TV, a Magyar TV I. képi ismertetést adott a gyűjteményről, az ott folyó kutatómunkáról. A miskolci és az egri katolikus rádió több alkalommal adott információt 30-40 perces riportban. Az Észak-Magyarország és a Heves Megyei Hírlap is több alkalommal irt tevékenységünkről. Ezeket mind elhelyezem a könyvtárunkban vagy újságcikkben, vagy hangszalagon, vagy magnószalagon. Így került könyvtárunkba már 139 tanulmány, cikk, könyv, kép- és hanghordozó anyag, melyek együttesen adják tudtul az iskolák történetét a mának és a holnapnak. Így teszünk eleget a latin idézetnek: .Ad futuram memoriam.. Ezzel tisztelgünk elődeink elévülhetetlen munkájának és a mai iskolatörténeti események megörökítésének. Így adunk életet a kiállítottholt múzeumi anyagnak.
Mit hoz a jövő?
Azt a sokoldalú munkát kívánjuk folytatni, amit eddig már elvégeztünk. 13 év nem nagy idő egy ilyen gyűjtemény életében, de az ezt megelőző évtizedek munkájával együtt már komoly eredményt tudunk felmutatni. Mindezt kedves kollégáim igen önzetlen és lelkes munkájának köszönhetjük. Az összehangolást kívánjuk erősíteni egy baráti kör megalakításával.
Tervem az is, hogy az iskoláink épületének és tartalmi munkájának sajátos belső megjelenítését diaképekkel megörökítsem (a Klebelsberg Kunó-féle iskolától a mai modern építésű iskoláig, illetve az iskolák névadójának megörökítésétől a szaktantermi rendszerig).