A múzeumok múltjára jellemző, hogy alapításukban, megépítésükben nagy szerepet játszottak a civil szervezetek, az e céllal szerveződő egyesületek. Nem csak a XIX. században és a századfordulón alakult, ma már patinás intézmények létrejöttében, hanem később, legújabb korunkban is tanúi lehettünk a társadalmi összefogás és támogatás eredményességének.
Ez utóbbi különösen jellemző a szakmúzeumokra, a szakgyűjteményekre: a közlekedési, az agrár- és ipartörténeti, az orvosi, a kereskedelmi és vendéglátóipari, a bányászati és kohászati, a vízügyi stb. muzeális értékek megmentésére. Okkal mondhatjuk, hogy a vasutasok, a hajósok és a repülők, az agrár értelmiség, az erdészek, a vadászok, a mérnökök, a bányászok, a kohászok, az orvosok, vendéglősök, – nem sorolom tovább a foglalkozásokat – és e szakmák gazdasági egységei, intézményei nélkül nem jöttek volna létre, de legalább is nem tudtak volna megerősödni, nemzetközi hírű tudományos intézményekké válni az országos szakmúzeumaink, a kisebb szakgyűjtemények pedig meg sem születhettek volna a lelkes és önzetlen patrónusok nélkül.
Napjainkban – amikor az élet különböző területein egyre nagyobb szerepet kapnak a szakmai civil szervezetek – egy szerveződő országos pedagógiai szakmúzeumi ágazat különösen nem nélkülözheti az oktatásügy szereplőinek támogatását, részvételét.
A magyar iskola millenniumának országos programja, helyi rendezvényei is bizonyították, hogy van érdeklődés és akarat, szellemi és anyagi erőforrás az iskolatörténeti kutatások, múzeumok, forráskiadások megsegítésére. A több száz millenniumi kiállítás, kiadvány és rendezvény igazolta, hogy az ügynek jó szakmai háttere és társadalmi bázisa van. De legújabban is azt tapasztalhatjuk, hogy a legkülönbözőbb típusú iskolákban, településeken fokozottan érdeklődnek múltbeli emlékeik, hagyományaik iránt és keresik a megőrzés méltó formáit, kereteit. A korábbi gyűjtő, „leletmentő” akciók is azt igazolták, hogy az iskolatörténeti emlékanyag megmentésében számítani lehet a külső partnerek, pedagógusok, gyűjtők közreműködésére.
Ezek az előzmények és tapasztalatok vezérelték a Baráti Kör létrehozásának kezdeményezőit, szervezőit és alapítóit.
Céljuk, hogy szakmai, erkölcsi és anyagi támogatást nyújtsanak az iskolatörténeti kutatások, gyűjtemények, kiállítások, kiadványok megvalósításához, a magyar neveléstörténeti emlékek, az iskolai hagyományok, a pedagógia és az oktatásügy kiemelkedő személyiségeinek megismertetéséhez. Segítik a magyar pedagógiai múzeum állandó kiállításának létrehozását, az oktatási intézményekben, közgyűjteményekben hasonló tárgyú bemutatók, emlékszobák, enteriőrök berendezését, az iskolákban lévő muzeális jellegű taneszközök, felszerelések, könyvtári és szertári anyagok fokozott védelmét, gondozását, az intézmény történetével kapcsolatos források feltárását, a legutóbbi évtizedek és a jelenkor jellemző oktatási eszközeinek megőrzését, az oktatási intézmények történeti, építészeti szempontból értékes épületeinek, berendezéseinek megóvását, védelmét – ideértve a határon túli magyar iskolák emlékeit is.
Ennek érdekében szakmai rendezvényeket (konferenciákat tájékoztatókat vitafórumokat, vetélkedőket, stb.) szerveznek, pályázatokat hirdetnek, gyűjtő akciókat kezdeményeznek, publikációs lehetőségeket teremtenek. Szorgalmazzák az oktatástörténeti emlékek nyilvántartásba vételét, gyűjtemények, épületek védetté nyilvánítását, restaurálását. A pedagógiai fórumokat és a média nyújtotta lehetőségeket is felhasználva napirenden tartják a magyar iskolatörténet ügyét, formálják, ha kell mozgósítják a közvélemény erejét. Kapcsolatot építenek és összeköttetést teremtenek a gyakorló pedagógusok, az oktatásügyben általánosan érdekelt (pl. igazgatási, érdekképviseleti) szervek, valamint a neveléstörténettel (művelődés-történettel) hivatásszerűen foglalkozó kutatók, intézmények, szervezetek, továbbá: a terület piaci szereplői (pl. a tankönyv kiadók és kereskedők, az iskolai berendezések, tanszerek gyártói és forgalmazói, az oktatási „non-profit” szervezetek, stb.), a hazai és a határon túli szervezetek, intézmények és szakemberek között.
2003. november 10-én megtartották alakuló közgyűlésüket az OPKM dísztermében, ahol elfogadták a közhasznú egyesületként működő Baráti Kör Alapszabályzatát, megválasztották tisztségviselőit (Elnök: dr. Kelemen Elemér; alelnök: dr. Kardos József; tagok: dr. Szentpéteri József, Miklós Tamás; titkár: Villangó István; felügyelő bizottság: dr. Bényei Miklós, dr. Gulyás István, Kovács Erzsébet). Az alakuló közgyűlésen számos javaslat, ötlet fogalmazódott meg a további teendőkről, közeli és távolabbi programokról. Belépésre, támogatásra szóló felhívással fordulnak a lehetséges tagság köréhez. Első sorban a pedagógusokhoz, az oktatásügyi irányítás országos, területi és helyi szerveihez, intézményeihez és vezetőikhez, munkatársaikhoz. Számítanak az oktatási intézmények és közgyűjtemények művelődés- (nevelés) történettel foglalkozó munkatársaira, a tudományos élet, a felsőoktatás szakmailag illetékes reprezentatív személyiségeire. Az oktatásban érdekelt vállalkozások, non-profit szervezetek és képviselőik támogatását várják. Annál is inkább, mert a Baráti Kör nem tagdíjakból kívánja fedezni működését, hanem külső támogatásokból, a tagságtól szellemi „apportot”, kutató és szervező munkát, lelkesedést, szemléletet formáló magatartást, figyelmet és gondoskodást kér az ügy érdekében. Természetesen – tehetősségének és lehetőségének függvényében – ki-ki anyagilag, netán gyűjteményével, publikációjával, kapcsolataival is segítheti a Kör céljainak megvalósítását.
Jelenleg tehát a munkaterv készítés mellett a tagság szervezése az elsődleges feladat. Ezt szolgálja ezen tájékoztató írás is. Az érdeklődők felvilágosítást, alapszabályt, belépési nyilatkozatot kérhetnek a Baráti Kör titkárságán személyesen az OPKM múzeumi főosztályán (Budapest, Könyves Kálmán krt. 40.) vagy telefonon (303-1742, 303-1740), e-mailen: (muzeum@opkm.hu.).