Wengrinn Istvánné: Észrevételek az olvasástanítási módszerekről, olvasókönyvekről

Gyorsan fejlődő világunkban a tankönyvek is megújultak. 20-25 év óta egyre több az új tankönyv és taneszköz. Ember legyen a talpán az a pályakezdő pedagógus, aki szakmailag jó el tud igazodni e sokféle kínálatban. Írásom segítő szándékkal készült, szeretnék hozzájárulni a tájékozódáshoz. Természetesen csak általam ismert, vagy alkalmazott olvasástanítási módszerekről és olvasókönyvekről kívánok néhány észrevételt másokkal is megosztani, a teljesség igénye nélkül. Az olvasás tanítása az egyik legszebb és legfontosabb feladat az első osztályban. Nem mindegy, hogy az adott gyerekcsoport milyen módszerrel és melyik tankönyvből tanulja meg. Több évtizede (1963 óta) tanítok 1-2. osztályban. Volt részem több módszerrel és tankönyvvel megismerkedni.

1978-ban ismertem meg és több évig tanítottam a Romankovics András, Romankovicsné Tóth Júlia és Meixner Ildikó tankönyv együtteséből. Nagy gonddal, nem az „íróasztal mellől” összeállított munkáltató tankönyv volt. A kézikönyv is jól, érthetően segítette a pedagógust a hang és betű tanításában. Aki megfelelően követte az utasításokat, a továbbképzéseken a megbeszélteket, eredményesen tudta tanítani az olvasást.

Mivel nem értettem egyet abban az időben? Azt kérték, hogy minden szótagot, pl. le, li, la, lo, lu stb. értelmezzük, egészítsük ki értelmes szóvá. Ez nagyon nehezen ment, sokat szenvedtek tőle a gyerekek. Lassította a munkát, nem fejlesztette a szótagok olvasásának gyakorlását. Néhány szöveg, olvasmány nem tetszett, de kezdetben kihagyni nem mertem. A betűtanítási részben keveselltem a szóanyagot, ezért kiegészítettem fénymásolt lapokkal, melyek tartalmazták az addig tanult kis- és nagybetűket, kétbetűs betűkapcsolatokat, négybetűs (2-2 szótagú) szavakat, hárombetűs szavakat, ötbetűseket stb., majd rövid szókapcsolatokat írott betűs alakban, végül néhány egyszerű mondatot. A lassabban haladók kevesebbet, az ügyesebbek az egészet olvasták el. A szülők is örömmel fogadták a gyakorló lapokat.

A hang- és betűtanítás összes mozzanatát a sokadik betű tanításakor már leegyszerűsítettem. A hangok tiszta ejtése miatt viszont soha nem maradt ki az egyéni meghallgatás.

A szóképes előprogram fontosságát erőltette az akkori szakfelügyelet. A gyakorlatból arra jöttem rá, hogy nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Az előkészítő részt viszont fontosnak tartom. Egyrészt tájékozódok a gyerekek képességei felől, másrészt a tanuláshoz szükséges elemi képességeket erősítem. (Beszéd, artikuláció, figyelem, emlékezet, fogalomalkotás, írás-mozgás-koordináció, térbeli eligazodás, összehasonlítás stb.)

Az írástanítás szempontjából fontos a betűelemek szabályos, pontos írása. A legtöbb tanmenet ere viszonylag kevés, feszített iramú tempót diktál.

A Ligeti Róbert és Kutiné SahinTóth Katalin szóképes programmal eleve nem értettem egyet, mert csak a hangoztató-elemző-összevető módszert tartom a legjobban járható útnak az olvasástanításban, még ha nem is hasonlít teljesen az eredeti módszerre.

A Zsolnai József nyelvi-irodalmi-kommunikációs nevelés programját volt alkalmam megismerni, de nem tanítottam. Nagy alapossággal összeállított program, transzparensei mintaszerűek. Tanítását csak arra alkalmas és megfelelően felkészített tanítók végezhetik. Sokat követel nevelőtől, gyerektől egyaránt. Kérdés: A befektetett nagy munka kamatozik-e a későbbiek folyamán? Több éven keresztül figyelve e programot, úgy láttam, hogy ez a közepes és közepesnél jobb képességű tanulóknak alkalmas.

A program beszédművelési anyagát nem véletlenül ajánlják minden más program szerint tanítóknak is. A rendszeresen végeztetett gyakorlatok máshol is eredményesek. A beszédművelésen kívül a gyorsolvasást is átvettem tőlük, ami eredményesen fejleszti a gyerekek megfigyelőképességét, emlékezetét és növeli látásukat a betűelemek, betűk, egyre hosszabbodó szavak „lefényképezésében”, elolvasásában. A gyerekek is élvezettel végzik ezeket a feladatokat. Természetesen fontos a fokozatosság és a rendszeresség.

A kíváncsiság, az új iránti érdeklődés hajtott Lovász Gabriella intenzív-kombinált olvasástanítási módszerének megismerésében. Előnye, hogy egy könyvben van az olvasás, az írás és a környezetismeret anyaga. Hátránya, hogy nem ad elegendő feladatot. Kevés a szóanyag, rövidek az írás munkák, nem elegendő a természet- és a társadalomismeret anyaga. Természetesen a tankönyv mellett lehet írásfüzetet használni, táblára, írásvetítő fóliára írt, vagy éppen fénymásolt lapokon betűket, szavakat stb. olvasni. Ami miatt nem nyerte el a tetszésemet az, hogy több betűt tanít egyszerre, így egy-egy betű elemzése nem olyan alapos, a betűtévesztés is gyakoribb. Nem szótagolva olvastat. Még egy apróság: a színes tankönyvet jobban szeretik a gyerekek. Természetesen kiszínezhetik a nem színeset, de ez egyrészt túl sok munka, sokáig tartó, másrészt óvodás korukban rengeteget színeztek és iskolás korra kevésbé lelkesíti őket ez a feladat.

A Tolnainé-féle program megjelenése gyors sikert aratott a nevelők között, de néhány év elteltével a környezetemben tanítók hasonló gyorsasággal abba is hagyták.

Kezdetben még a Zsolnai-programmal tanítókat is kíváncsivá tette, hogyan lehet rövid egy hónap alatt megtanítani a gyerekeket olvasni. Tömegesen mentünk Miskolcra megismerni, megtanulni. A programfal segítségével a tanulók a második tanítási naptól kezdve megnevezik a magánhangzós képeket és leválasztják a kép első hangját. Ezt hangoztatják abc sorrendben. Néhány nap után már mássalhangzóval kötik össze: pl. la, lá, le, lé, li, lí, lo, ló stb, majd fordítva is összeolvassák: al, ál, el él, il, íl stb. A programfal segítségével a gyerekek gyorsan megismerik a betűket, az analógiát alkalmazva könnyedén összeolvasnak. Emlékszem, tanítványaim ügyesebbjei két hét alatt már olvasott. Az első két évben még úgy tanítottunk a Tolnai-programmal, hogy nem jelent meg a tankönyvcsalád. Nagyon örültünk a megjelenésének, igen szépnek és jó minőségűnek tartottuk a könyv lapjait és kötését. Ma is az egyik legszebb tankönyv. (A gyerekek szempontjából nézve szépek a képek, de nehéz és nehezen lehet bele írni.) Az olvasástanításnál nem megfelelő a szóanyaga. A gyakran túl hosszúak, pl. 8-9 betűből állóak, tartalmilag távol állnak a gyerekektől. Nem merték kiolvasni, mert nem értették, és azt gondolták, hogy rossz amit olvasnak. Csak a jól olvasók birkóztak meg vele, de ők sem lelkesedtek érte. A lassabban haladóknak kínszenvedés volt, nem szívesen olvasták. Nem szótagoltat, hanem a magánhangzókat emeli ki a szavakból. Pedig kezdetben igen fontos, hogy könnyű legyen kiolvasni, értse amit olvas, és szótagokra bontott legyen. A siker ösztönzi az újabb feladatra.

A nyelvtani anyag tanítása a programfa alapján már elsőben elkezdődik. Megismerik a magánhangzókat és mássalhangzókat. A másodikos anyanyelvi munkafüzet épít erre, nem tanítja aprólékosan. Feladatvégzésnél, tudáspróba írásánál ki is derül, hogy a tudásuk nem alapos, csak felületes. Úgy lettek eredményesek tanulóim nyelvtani ismeretei, hogy előszedtem, pl. Békésiné Fejes Katalin Anyanyelvünk I. és Anyanyelvünk II. tankönyvét és az alapján dolgoztam fel az anyagot táblán, írásvetítőn. A Tolnai-program anyanyelvi munkafüzetében csak azért dolgoztunk, hogy a szülők ne mondják, hogy feleslegesen vásárolták meg. Az olvasókönyv – szépsége mellett – sok verset, mesét, ismeretterjesztő szöveget, neves íróktól származó szövegeket tartalmaz. Nem tartalmaz viszont szövegértési feladatokat.

Számomra igen szimpatikus a Meixner-féle diszlexia-prevenciós módszer. Annál is inkább javaslom minden olvasást tanító nevelőnek, mert a mai gyerekek között egyre több a valamilyen problémával iskolába jövő gyermek. E program fontosnak tartja a hangok helyes ejtését, ezért a betűtanítás előtt javítja az artikulációs hibákat. A betűk tanításának sorrendjében törekszik a hibák megelőzésére (homogén gátlás kerülése). Apró lépésekre bontja a tananyagot, beépíti az ismétléseket. Sok mozgatható, manipulálható eszközt alkalmaz. A szavak olvasása szótípusok alapján történik: 2-2 betűből álló szótagok, 3 betűből álló szó, 2+3, 3+2, 3+3 betűből álló szótagok. A gyerekek szívesen és eredményesen tanulnak meg olvasni a Meixner-féle diszlexia-prevenciós módszerrel.

Nézetem szerint milyen legyen egy új, integrált tankönyv?

Kétkötetes munkáltató tankönyv legyen. Az első kötet a betűismertető részt tartalmazza az előkészítő résszel, a második kötet az olvasmányokat. A két könyvhöz munkafüzetek csatlakozzanak az írás előkészítéséhez, tanításához és gyakorlásához, valamint az olvasás gyakorlásához.

Az első tankönyv előkészítő része az óvodai ismeretek felelevenítése, összefoglalása lenne: mesék és szereplők felismerése, évszakokkal kapcsolatos, pl. színezős feladatok, összehasonlítások, helyzetviszony, időrend, méretviszony, térbeli tájékozódás, testséma, betűelemek megismerése, írása a munkafüzetben.

A betűismertetés sorrendje a hibák megelőzésére törekedjen. Kezdetben több időt szánjon 1-1 betű tanítására, mint a 10-15. után. Egyszerre tanítsa a hangot és betűvel az írását. Szótagolva hozza a szavakat megfelelő szótípusok alapján.

Az olvasókönyv (vegyesen) tartalmazzon neves költők, írók, kisgyerekeknek írt műveit, ismeretterjesztő leírásokat, meséket. Témái: a lehetőséghez mérten az adott évszakhoz, ünnephez kapcsolódó legyen és viszonylag rövidek. Jó, ha van az olvasmányokhoz kapcsolódó feladat, mely néma olvasást igényel, és a szövegértést vizsgálja, de ne feledjük, hogy a beszéd is csak beszéd által fejlődik, az olvasás is csak olvasással fejlődik. Kezdetben nagyon fontos a sok hangos olvasás.

Ahhoz, hogy tankönyvválasztásunk megfelelően átgondolt legyen, szükség lenne minden tankönyvhöz, módszerhez a tankönyv írójától egy tömör ismertetőre, egy elméleti szakembertől egy szakmai elemzésre és egy gyakorló pedagógustól taníthatósági, tanulhatósági kritikára. A Könyv és Nevelés című folyóirat lehetne ennek a kezdeményezője, amennyiben felvállalja, hogy az ország minden területére eljuttatja, hozzáférhetővé teszi a tankönyvet rendelők számára.

 

Wengrinn Istvánné