Laczkó Mária: A MŰVÉSZET ÉS A KULTÚRA BEFOGADÁSÁNAK ALAPKÉRDÉSEI

Filozófia, pszichológiai és pedagógiai alapkérdések (Könyvismertetés)

Laczkó Mária PhD, egyetemi docens, Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar, Kaposvár

___________________________________________

A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának gondozásában jelent meg Gombos Péter szerkesztésében A művészet és kultúra befogadásának alapkérdései című kiadvány.

A kötet négy fő fejezetre tagolódik, a szerzők a művészet, filozófia, pszichológia kérdései mellett az oktatás számára is rendkívül lényeges problémakörrel, így az irodalmi nevelés jövőjével, valamint a múzeumpedagógia kérdéseivel foglalkoznak.

A kötet Tőzsér János Művészetfilozófia című írásával indul. Ahogyan a címe is utal rá, a szerző a művészet fogalmának különböző értelmezését veszi sorra filozófiai síkon, így a munka a kötet elméleti keretét képezi. A szerző arra a kérdésre keresi a választ a különböző filozófia irányzatok művészetről, műalkotásról vallott nézeteinek áttekintésével, hogy mi is a műalkotás, milyen kritériumoknak kell egy dolognak megfelelni ahhoz, hogy műalkotásnak nevezhessük. A szerző a hagyományos elméletek, mint a mimetikus elmélet, a formalizmus, a kifejezéselmélet és az affektív elmélet művészetről vallott felfogásának vázolásával arra a megállapításra jut, hogy a művészet egyértelmű és pontos definíciója szinte lehetetlen, s ez valamiféle szkepticizmushoz vezet. Ennek az álláspontnak a kialakításában a szerző szerint jelentős szerepe van Ludwig Wittgenstein nyelvfilozófiájának. A végső kérdésre, hogy mi a műalkotás, a szerző a műalkotások intézményi elmélete alapján igyekszik választ adni, s eszerint műalkotás az, amit a művészeti világ prominens alakja/alakjai annak nyilvánítanak. Ám ennek is van hibája, hiszen csak a besorolásról, az osztályozásról ír, de arról nem, mely értékek alapján születik döntés valaminek a műalkotások közé sorolásáról. A konzervatív elmélet művészetfelfogásában a szerző a perceptuális tulajdonságot emeli ki, ám ezt is kétellyel fogadja, hisz meglátása szerint, ha valamit a perceptuális tulajdonság tesz műalkotássá, akkor egy műalkotás valamennyi perceptuális duplikátuma műalkotás.

Martin László Művészet és pszichológia című munkája bevezetőjében azt fejti ki, hogy a művészet a pszichológiának már a kezdetektől a tárgyát képezi, s ezen állítását a pszichológia történetének jellegzetes alakjainak művészetpszichológiai munkáival támasztja alá. A szerzők munkái alapján rámutat a művészet és a pszichológia integrációjának szükségességére, arra, hogy a pszichológiának a műalkotást milyen szempontok alapján szükséges vizsgálnia. Foglalkozik a katarzis fogalmával, s hangsúlyozza a neveléstörténetben ismert filozófus, John Dewey a Művészet mint élmény című munkája alapján elindult folyamatot, a művészetélmény okozta izgalmi állapot és a személyiség egésze fejlődésének összefüggését. Így jutunk el a művészetnek a mentálhigiénében kifejtett funkciója értelmezéséhez. A magyar művészetpszichológiai munkák sorában a szerző a zeneterápia szerepét emeli ki. Martin László munkája másik részében sorra veszi azokat az elemeket, amelyek közösek a művészetben és a pszichológiában. Így mindkettőnek fontos szerepe van a világ megismerésében, s ehhez alkalmazza a kísérleteket, mindkettő jelentős archiválási funkciót tölt be, és a művészet is és a pszichológia is oktató-nevelő célzatú. A szerző írásában igyekszik arra is válaszolni, hogyan hat a pszichológia művészetekre, továbbá arra, milyen szerepet játszik a pszichológia a művészet és az ember kapcsolatában. Ez utóbbi kérdéskör kapcsán a szerző a művészeti élmény általi szocializációs folyamatot elemzi, majd az írás befejező részében olvashatunk a művészeti élmény okozta szocializációs korrekcióról, személyiségfejlesztésről, valamint a művészeti élmények gyógyító szerepéről és a rehabilitációban kifejtett pozitív hatásáról.

A kötet harmadik írása Gombos Péter tollából származik, Az irodalmi nevelés jövője címet kapta. Már a címe azt sejteti, hogy ez a munka tarthat leginkább számot érdeklődésre, a pedagógia szempontjából vet fel a gyakorlat, az oktatás számára fontos, megoldandó kérdéseket. Mindezt a tanulmány tagolása is jelzi, hisz a szerző két nagy fejezetre osztja írását, az első rész Helyzetkép, elméleti meglapozás, a második a Javaslatok a megújulásra alcímet kapta. Az első részben a szerző fejtegetését az irodalomtanítás szakmai körökben jól ismert gyenge pontjainak a felsorolásával kezdi. Így többek között utal a diákok irodalomhoz való megváltozott viszonyára, aminek számos oka lehet, köztük az idejétmúlt kötelező olvasmányok, amelyek éppen ezért kevésbé érthetők a mai ifjúságnak és általában, ahogyan a diákok fogalmaznak, nem is nekik szólnak. Gombos Péter mindezt empirikus adatokkal is alátámasztja. A jelenlegi helyzetkép leírásának és kritikájának középpontjában így – érthetően – a kötelező olvasmányok állnak, amelyek már azt a célt sem tudják betölteni, hogy az erkölcsi nevelésben meghatározóak legyenek, hisz a „digitális bennszülöttek” számára e régi kötelező olvasmányok üzenete már nem azt jelenti, mint korábban, vagy éppen kevésbé felfogható az üzenet számukra. A szerző arra is utal, hogy nyelvileg is nehézséget okoz egy-egy olvasmány, amiben az átlagos mondathosszúság jóval több, mint a rövid válaszokhoz szokott ifjúság mondatainak hossza és perceptuális észlelési teljesítménye. Joggal tartja a szerző az érdeklődést meghatározónak az olvasási motivációban, hisz a PISA nemzetközi vizsgálat eredménye egyértelműen mutatta a magyar gyerekek olvasási motivációjának jóval a nemzetközi átlag alatti szintjét. Ezért jogos a szerző javaslata, hogy a tizenévesek érdeklődési körének megfelelő szövegek bevonására van szükség. Ez a javaslat vezet el bennünket a második részben megfogalmazott gondolatokhoz. Gombos Péternek a megújulásra vonatkozó javaslatai között elsőként az szerepel, hogy több könyvet ismerjenek meg és olvassanak el a diákok, de ehhez olyan művek szükségesek, amiket el is tudnak olvasni. Javasolja a meseregényeket, az ifjúsági regényeket, hisz ezek vonzóak lehetnek egy gyerek számára. Az olvasóvá nevelés motivációjaként tartja számon a szerző a differenciálást, kiemelve a lányoknak és a fiúknak szánt könyveket. Megfontolandó javaslatai között szerepel a kortárs irodalom, illetve olyan témákat feldolgozó irodalom tanítása, amelyek korábban hiányoztak, s mindezekhez példákat is ad a szerző.  A motiválás kapcsán megemlíti a környezet mintaadó szerepét, a könyvtárak, beleértve az iskolai könyvtárak felelősségét, amelynek a jelentősége meglátásom szerint napjaink digitális forradalma közepette még nagyobb lehet, mint azt a korábbi, erre vonatkozó felmérésekből megismerhettük. Gombos Péter javasolja továbbá a drámapedagógiai módszerek alkalmazását a megváltozott környezetben.

A kötet utolsó írása Takács Anett Múzeumról, tanulásról, élményről… azaz a múzeumpedagógiáról pedagógusoknak címet kapta. A kötet valamennyi írása közül ez a leginkább gyakorlatorientált, hiszen a szerző célja az, hogy a pedagógusok számára a múzeumot tanulás színtérként mutassa be, és ennek megfelelően segédletet ad feladatokkal. Az első segédlet és feladat a Múzeum-raktár, avagy oktató-nevelő-szórakoztató intézmény? alcímmel jelölt részben található, amelyben a szerző egy bevezető asszociációs gyakorlatot kínál múzeumpedagógiai feladatsorában. Az Együttműködés a múzeumok és a közoktatási/köznevelési intézmények között című részben olyan feladatokat/gyakorlatokat találunk, amelyek azt mutatják be a gyakorló pedagógusnak, miképpen lehet egy múzeumi foglalkozást megtervezni, vagy egy múzeumlátogatást élvezetesen előkészíteni. A Tanulás a múzeumi környezetben című részben azt tárgyalja a szerző, hogy mely kompetenciák fejleszthetők a múzeumlátogatással összekapcsolt feladatok során, majd a pedagógusok szerepét is áttekinti e speciális tanulási környezetben. A munka Múzeumpedagógia című alfejezete elsősorban a múzeumpedagógiai szakember  kompetenciáit veszi sorra, míg A hazai múzeumok kínálatában megtalálható programtípusok című alfejezet igazán gyakorlati szempontú, hisz nagyon sokféle feladatot kínál, így például tárlatvezetéshez kapcsolódót, egy-egy téma köré szerveződőt, tematikus múzeumi órát, de láthatunk példákat kreatív múzeumi fogalakozásokra, valamint egy múzeumi feladatlap is szerepel a javaslatok között.

A kötet melléklete szintén a gyakorló pedagógusoknak nyújt szakmai segítséget a múzeumi órák feladatainak tervezéséhez, hisz a melléklet nagyon sok feladatot tartalmaz, amely felhasználható és további feladatok kiindulópontja lehet.

A bemutatott kötet a téma iránt érdeklődőknek, a gyakorló pedagógusoknak és leendő pedagógusoknak egyaránt hasznos segédlet lehet.