Gráberné Bősze Klára: Tóth Rezső, dr. (1875-1916) az ifjúsági irodalomhoz és az ifjúsági könyvtárakhoz kapcsolódó munkássága

Középiskolai tanár, bölcseleti doktor, író, tankönyvíró, irodalomtörténész, utazó. Elsősorban tanár volt, de úgy is mint tudományos kutató nagyon fontos volt részére az irodalom, irodalomtörténet és ezen belül az ifjúsági irodalom. Most elsősorban az ifjúsági irodalommal kapcsolatos tudományos munkásságával foglalkozunk. (Névváltozatok: dr. Thótt Rezső, Tivadari Thótt Rezső, dr.)

 

Tanulmányai.

1875-ben Beregszászon született Tóth Rezső. Gyermekkoráról úgyszólván semmit sem tudunk: hol járt az elemi iskolába, hol végezte a gimnázium I-III. osztályát.  A nagyhírű budapesti református főgimnáziumban tanult az 1888/89. tanévtől, ekkor a IV. osztályba járt. Osztályfőnöke Kacziány Géza volt, aki német nyelvet tanított. Tanárai voltak Baráth Ferenc, Dapsy László, Fiók Károly, Somogyi Rudolf, Vámossy Mihály, ifj. Sz. Nagy Károly. Az 1892/93. tanévben  érettségizett. E tanévben Vámossy Mihály igazgató tanár jubileuma alkalmával „Tóth Rezső VIII. o. t.  tolmácsolta a tanuló ifjúság hálás szeretetét.”[1]

Az ifjúsági önképzőkörben már VI. osztályos korában elkezdett tevékenykedni, és pályázatával jutalmat is nyert. Az 1891/92. tanévi értesítő szerint „Arany János emlékére 1892. február 20-án tartotta körünk X-ik Arany-ünnepélyét melyen pályaműveikkel nyertesek voltak Tóth Rezső (német műfordításával: Lenautól ’Die Bauern am Tisza-Strande’ […] nyertes pályaműveikért jutalmat és dicséretet kaptak Tóth Rezső („Czakó Zsigmond drámáinak méltatása” cz. tanulmányért) […]”. A Szijj-féle alapból is megjutalmazták 100 forinttal.[2] Az 1892/93. iskolai évben elnöke lett az önképzőkörnek. Szorgalmasan és sokat dolgozott 30 rendes ülést tartottak. „Érdemkönyvbe” írták Zrinyi Miklós grófról írt dolgozatát, ezenkívül hat művéért dicséretet nyert. Az Arany-ünnepélyen Vörösmarty <Zalán futásának> széptani elemzése c. pályamunkájával, ugyancsak Vámossy-ódájával is dicséretet kapott.   Az év folyamán 40 korona díjat nyert. A tanári kar javaslata eredményeként a „Szijj-féle alapból” 100 frt jutalmat kapott.[3]

Magyar-latin szakos tanári diplomáját a budapesti tudományegyetemen szerezte meg 1897-ben.

 

A leánygimnáziumi tanár.

Diplomája megszerzése után az 1897/98. tanévben kezdett tanítani - rögtön diplomája megszerzése után - az Országos Nőképző Egyesület Leánygimnáziumában, Magyarország legelső leánygimnáziumában, mint helyettes tanár. Latin nyelvet tanított az V. osztályos leánytanulóknak heti hét órában, és ókori irodalmat a II., V. és VI. osztályban. Tanártársai nagy része tanára volt a református gimnáziumban. Ez a tanév az iskola második tanéve, az iskola kurátora dr. Beöthy Zsolt, aki tanára volt az egyetemen. A tanév végén „Beszámolás” címmel Tóth Rezső dr. mondott beszédet. „A cél, mit intézetünk maga elé kitűz: első sorban egészséges gondolkodású művelt magyar nőt nevelni a mai művelt magyarság számra, olyat, aki ösmeri feladatát s egész lélekkel be is tölti azt. […] legyen a mi gymnasiumunk neveltje igazán nőies, igazán művelt, igazán magyar. […] valódi műveltséget szerezzen […] felületes ügyesség helyett szokja meg az alapos munkát.[…g Azt akarjuk, hogy a divatos kozmopolita nevelés helyett a mi iskolánk növendéke nemzeti műveltséget nyerjen.” Majd végül arról ír, hogy az iskolai év irodalmi olvasmányai és az olvasmányok asszony szereplői milyen hatással lesznek a tanulókra „az anyai szeetetre, női hűségre, vallásosságra, jó családi életre, hazafiasságra […] megörmervén bennök a női tipusokat […].[4]

A következő tanévtől már rendes tanár, heti 7-7 órában tanította a latin nyelvet a V. és VI. osztályban. Tapasztalatairól a „Latin nyelv tanítása a leánygymnasiumban” címmel ért tanulmányt az iskola értesítőjébe.  Különleges módszerrel tanította a latin nyelvet. Tanítványai nagy szeretettel írtak erről.  Bernáth Erzsébet az 1902/03. tanévben érettségizett tanítványa így emlékszik rá: „Első osztályfőnököm Tóth Rezső volt. Különleges ’újmódi’ módszerrel tanított latinul. Nem könyvből. Hanem általa gyűjtött közmondások, szólásmondások alapján.”[5]

De már az 1897/98.  tanévben az igazgatóság felkérésére segítő könyvtárat hozott létre, amely a „szerény viszonyok között élő tanulókat” tankönyvekkel látta el. Ekkor kezdődött ifjúsági könyvtári munkássága.

Az első érettségiző osztályban az 1899/1900. tanévben az ókori irodalmat tanította, a tanítás anyaga: Sokrates, Plato, Aristoteles.

Az 1902/03. tanévben a leánygimnázium ifjúsági könyvtárának 50 ifjúsági könyvet ajándékozott.

Az iskolában működő Vörösmarty önképzőkört is több évig vezette, nagy gyakorlata volt ebben, mert mint diák ő is nagyon aktívan vett részt iskolája önképzőkörében.

 

A Népiskolai Ifjúsági Könyvtárak Intéző Bizottságának előadójaés az ifjúsági irodalom szakértője.

Az 1900-as évek elején megválasztják a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárak Intéző Bizottságába előadónak. Eötvös József az 1868.évi XXXVIII. törvény 30. §-ában rendelkezett a népiskolai könyvtárakról, majd 1875-ben, 1877-ben is történt rendelkezés ez ügyben.

Wlassics Gyula szervezte meg a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottságot. A M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi miniszter 1902.évi 3814. eln. sz. a. kelt rendeletével. A rendelet és a bizottság ügyrendje a Hivatalos Közlönyben jelent meg.[6] Ugyanakkor 1902. julius 2-i 1158. sz. eln. sz. rendelettel öt évi időtartamra kinevezte a bizottság munkatársait.

Elnöke: dr. Sebestyén Gyula az Orsz. Közokt. Tanács titkára

Előadója: Tóth Rezső tanár

Tagjai: dr. Alexander Bernát egyetemi tanár

Benedek Elek író

Csernoch János orszgy. Képviselő

dr. Bánóczi József  egyet. magán tanár, tanítóképző intézeti igazgató

dr. Kenedi Géza ügyvéd, lapszerkesztő

dr. Komáromy Lajos tanár, cz.igazgató

dr. Marczali Henrik egyetemi tanár

dr. Margalits Ede egyetemi tanár

Móra István polgári leányiskolai tanár, író

Klupathy Jenő egyetemi magán tanár

Ujváry Béla kir. tanácsos, a Néptanítók Lapja szerkesztője

Szőcs Farkas theológiai tanár.[7]

A bizottság először kritika alá vette az akkori idők ifjúsági irodalmát és kijelölték az általuk értékesnek itélteket. Tóth Rezső a VKM-hez intézett jelentésében „A magyar ifjusági irodalom s a népiskolai ifjusági könyvtárak A Vallás- s Közokt. M. Kir. Miniszterhez intézett jelentés”[8] c. művének bevezetésében így ír erről:

Annak a sokoldalú s czéltudatos munkának, mit a magyar kultúra érdekében érdemes volt miniszterünk, Wlassics Gyula végzett, egyik jelentős mozzanata, mikor 1902 nyarán a magyar ifjúsági irodalom irányítására, műveink birálására felállította a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottságot. Örömmel üdvözölte ez intézkedést mindenki, a ki tudta s mérlegelte azt a hatást, a mit a gyermekolvasmányok a fejlődő ifjuság lelkére tesznek s látta, hogy irodalmunk e most erősödő hajtása irányítás, bírálat s határozatlan módon fejlődik előre. Mindenki érezte ez intézkedés ethikai értékét s művelődéstörténeti fontosságát is: hogy az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is megválogatni, hogy mily olvasmányt adjon az iskolájában tanuló sok ezer gyermek kezébe, s hogy ez intézkedés, mely elsősorban az állami s községi iskoláknak szól […] de főkép már az a tudat, hogy ez irodalom hivatalos gond, megfigyelés és birálat tárgya, mint lendíti fel ifjúsági irodalmunk ügyét.  A bizottságnak, mely 1902 októberében alakult meg, […] első fontos feladata az volt, hogy birálat alá vegye az egész mai ifjúsági irodalmat, s hogy alapos kritika után megjelölje benne mindazokat, a mik bennök ajánlatra érdemesek.”[9]

A bizottság munkája kb. kilencszáz műre vonatkozott és két évig tartott a munka. De közben a népiskolai  ifjúsági könyvtárak akkori állapotáról is ismereteket szerezhettek. A munka 1904. júniusáig tartott.[10] Tóth Rezső „kötelességének érezte”, hogy minden fontosabb eredményre, szempontra, hibára, hiányosságra felvilágosítást adjon. Ezért írta könyvét, mert meggyőződése, hogy „ifjúságunk olvasmányai s az ifjúsági irodalom ügye a legfontosabb kulturkérdések egyike.”[11]

A mű első fejezete „Visszatekintés” évtizedekkel ezelőtt kiadott ifjúsági könyvekre.

Mint írja nem „vádként” említi a tényeket. A második fejezetben „Az ifjúsági irodalom birálatának szempontjai”-t elemzi: „Azok az általános szempontok, melyek a meseszövés, jellemfestés érdekességére s következetességére, a stílus jellemzetességére, a nyelv tisztaságára s erejére vonatkoznak : közösek úgy a „nagy”, mint az ifjúsági irodalomban”

A második fejezet „Az ifjúsági irodalom birálatának szempontjai” címet viseli. Többek között azt írja, hogy „Az ifjúsági irodalomnak elvégreis egy főczélja van: hogy előkészítsen a nagy irodalomra; hogy első foka legyen annak a lépcsősornak, a mely a legnagyobbakhoz vezet.[…] Az ifjú csak addig olvassa az ifjúsági irodalmat, a míg nem érik meg arra, hogy a nagy irodalom néki való termékeit is olvasgassa […]. Hiszen a viszony az ifjúsági s a nagy irodalom közt kölcsönös: vannak ifjúsági művek, mik még a nagy irodalom jelesei közt is klasszikusok s vannak klasszikusok, a melyek úgy a mint vannak, egy betűnyi változtatás nélkül is kitünő ifjúsági iratok.”[12] És még több, más szempont: stílus és nyelv, de a legfontosabb szerinte az, hogy gondoljon a 9-12 éves gyermekre, ifjúra, aki a könyvet olvassa hogyan hat a gyermeklélekre, megérti-e, lesz-e belőle haszna, öröme, fejleszti-e képzeletét, tudását, érzésvilágát.

Majd áttér a 19. századi ifjúsági irodalom „főbb fogyatkozásai”-ra, kritikájára. (3. fejezet „Az ifjúsági irodalom főbb fogyatkozásai.”) Úgy véli ifjúsági irodalmunk „tárgyban, nyelvben merőben idegen hatás alatt áll. […] A hetvenes évek elején megindult […] fellendült ifjúsági irodalom szellemében, érzésében feltétlenül eredeti és magyar. […] A legfeltűnőbb fogyatkozások egyike, hogy ifjúsági irodalmunk csaknem kizárólag elbeszélő jellegű.”[13] Szerinte nagy szükség lenne ismeretközlő, tudományt népszerűsítő művekre is, de gyermekek számára jól írni nem könnyű feladat.

A külföldi ifjúsági irodalmat sem hagyja ki tanulmányából. De felsorolja, hogy kik azok a szerzők és műveik, amelyeknek fordítását, átdolgozását fontosnak tartja. „Csakis azon művek vannak tehát meg e jegyzékbe, mik annyira jelesek, hogy világszerte ifjúsági olvasmányokká váltak: Robinson, Don Quiote, Phaedrus, a Grimm s az Andersen-mesék […] a De Amicis-féle Szív, vagy a Kipling őserdei története a Cooper-ek stb.” (4. fejezet „Fordítások, átdolgozások.”)[14]

„A leányolvasmányok” az V. fejezet. A mult század első éveiben még „a mi leányirodalmunkban is […] mélyebb gyökeret vert a régi német hatás, [..] ha nyelvben magyarrá vált is, belső mivoltában még mindig nem teljesen hasonlít a magyar lélekhez. […] inkább ajándékul szánt dísztárgyak, mintsem olvasásra, könyvtárba szánt művek ezek. […] valamennyi történet nagyon illendő, nagyon erkölcsös […] de nem az a szellem, a mit az ifjúsági iratoktól várunk. […] Emellett e könyvek tárgyköre is – legalább jórészben – renkívül szűk. […] Egyébiránt a legegyszerűbb és legjobb, ha az ifjúsági olvasmányok legnagyobb része: köüzöskincsévé válik fiúnak, leánynak egyaránt.”[15]

Hosszan elemzi „A legfontosabb kivánni valók”-at a VI. fejezetben,.

Az ifjúsági könyvek külső kiállítását és a szép illusztrációkat is kivánatosnak tartja, hogy „tanító értéküek is legyenek”. (VII. fejezet.)

Majd „A könyvtártipusokról” közöl több oldalas ismertetést. „Czélja, hogy ezzel útmutatást, irányítást adjon az iskoláknak, a tanítóságnak, kik könyvtárt alapítva, vagy a meglevőt gyarapítani akarván, méltán kívánhatnak határozott tájékoztatást a legelső sorban ajánlható művekről.” (VIII. fejezet.)[16]

Részletes könyvjegyzéket állít össze az elemi iskolák ifjúsági könyvtárai számára. Az ifjúsági könyvtárak kezelését, a könyvtári munkákat mint a leltár, katalógus, kölcsönzés, stb részletes példákkal, mintákkal ismerteti. De az ifjúsági irodalom és a középiskola ifjúsági könyvtárak kapcsolatával is foglalkozik.

Az utolsó fejezet „Az utasítások ; befejezés.” „A könyvtárak kezelésére vonatkozólag pár rövid szakaszba foltalt Utasitás kiván egységet és rendet hozni ez ügyben. Ily egységes szervezésre a dolog természeténél fogva feltétlenül szükség van. […] Ne feledje soha a tanító, hogy a könyvtár is az ő tanításának egyik segédeszköze és hogy azzal hasznosan, a gyermeklélek javára bánni: komoly fáradságos feladat. Ne feledje, hogy a gyermek-olvasó még semmiképen sem képes megválogatni a neki legalkalmasabb olvasmányokat? Hogy ez az irányítás, tájékoztatás, vezetés itt is a tanító feladata.”[17]

Műve második részében iskolatípusok szerint részletes betűrendes jegyzéket közöl az ajánlott ifjúsági művekről „Könyvjegyzék a népiskolai ifjusági könyvtárak számára”. (Szerző, cím, kiadó és ár.)

A már említett „Utasítás”-ban „A népiskolai ifjúsági könyvtárak kezeléséről” című VKM 2962/1904. eln. sz. rendelete. Végül minták a könyvtári munkákhoz: leltár, cédula katalógus, kölcsönzés.

Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom. Fejezetek XX. Századi prózánk történetéből, 1900-1944. c. művében a következőket írja Tóth Rezső fenti művéről: „azon ritka darabja a gynügy aktáinak, mely nyolc évtizet múltán is érdekes, maradandó írás. Kvesedmagával az ifjúsági irodalom elméletének (ami máig nem tudott lábra kapni) igazi hagyományát jelenti. Ma is együtt gondolkodásra kényszerít, tovább gondolhatók állításai, bizonyos témakörökben meg sem kerülhető a rá való hivatkozás. Korszerűségének megvannak a maga könnyen megfejhető titkai. […] Stílusuk révén Tóth Rezső írásai ma is élvezetes olvasmányok. Képszerű és pontos a leírt gondolat. […][18] Szerző is maximálisan egyet ért Komáromi Gabriella pontos, szakszerű gondolataival.

Tehát sokat foglalkozik az ifjúsági irodalommal. A Néptanítók Lapjában jelenik meg „Az ifjúsági könyvtárakról” című tanulmánya.[19]

„A népiskolai ifjúsági könyvtárak könyvjegyzéke s a középiskolák” c. dolgozata a Magyar Paedagógia c. folyóiratban jelent meg. Ugyanitt „A magyar ifjúsági irodalom és ifjúsági könyvtáraink” c. tanulmány is.[20]

Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye c. folyóirat 1904/05. évi kötetében több ifjúsági könyvről készült ismertetése jelent meg, de az „Ifjúsági irodalmunk és a középiskola”, valamint az „Észrevételek” Szemák István: Az ifjúsági könyvtárjegyzék-hez c. cikkeket is közölték.[21]

„A leány-olvasmányokról” 1906-ban a Nemzeti Nőnevelés c. folyóiratban értekezett.

Összehasonlítja a német ifjúsági irodalmat a magyarral és véleménye szerint „nem állunk mögöttük” írja „Az újabb német ifjúsági irodalomról” c. tanulmányában. „ Úgy gondolom, nem elfogultság, ha a mi bíráló-testületünket, a NIKIB-et, […] sokkal célravezetőbbnek találom, mint a németországi szervezetet. Nálunk egy hivatalos bíráló-testület van ? Németországban, nem hivatalos, hetven. […] ítéletük akárhányszor ellentmondó. […] a NIKIB, úgy hisszük, e tekintetben sokkal megbízhatóbb. Ugyanakkor leírja és elemzi a németországi ifjúsági irodalmat, a reformtörekvéseket, az írókat – hármat emel ki közűlük. Végül úgy véli „ha érték és minőség szempontjából elfogulatlanul hasonlítjuk össze a mi ifjúsági irodalmunk kiválóbbjait a németek jobb ifjúsági íróival, azt hiszem, nem a nemzeti elfogultság sugallja azt a meggyőződésemet, hogy épenséggel nem állunk mögöttük. Az ifjúsági irodalom átlagos színvonala – mindig csak az újabb fejlődésre gondolva – van nálunk is olyan, mint a németeknél. […] Összehasonlítva a miéinkkel, jó lélekkel mondhatom, hogy akár tartalmát, akár kompozicióját, akár nyelvét tekintve, nem cserélném el Benedek vagy Gaal  valamelyik jobb könyvével. S így van ez a többivel is. Vannak a mi jó ifjúsági íróink is olyanok, mint az övéik s nem hivalkodás talán Zrinyi Miklós mondása ebben sem: „ Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.”[22] Ma is teljesen egyetérthetünk vele.

Az Országos Nőképző Egyesület leánygimnáziumának értesítőjében közli az általa összeállított „Ifjúsági olvasmányok” c. könyvjegyzéket. 1910-ben. „E könyvjegyzék az ifjúsági olvasmányok ügyét általános fejtegetések helyett [...] konkrét módon iparkodik szolgálni: azzal, hogy egy […] kisebb ifjúsági könyvtár terjedelmére s igényeire gondolva –százegynéhány ajánlható könyvczimet ád.” Összeállításában nem veszi figyelembe sem a Szemák-féle jegyzéket, sem a NIKIB könyvjegyzékét, mert ezt a jegyzéket a középiskolai ifjúság számára állította össze. Kilenc „főcsoportba” osztja a könyveket, ezeken belül „két fokozatra” osztja a kisebb I-IV. osztályú és a nagyobb V-VIII. osztályú tanulóknak ajánlott könyvekre. A 9 főcsoport a következő:

I. Versek.

II. Mesék.

III. Elbeszélő művek.

IV. Színdarabok.

V. Történelem.

VI. Beszédek, tanulmányok.

VII. Földrajz, természetrajz.

VIII. Vegyes.

IX. Függelék: Leányolvasmányok. „Bár egyáltalán nem tartom helyesnek, külön választani a leányok olvasmányait a fiukétól: azok számára, akik okvetlenül szükségesnek tartják […] ide iktatók […] néhány czímet.”[23]

Szomorú, hogy ezt a zseniális embert – hívhatnánk könyvtárostanárnak – és munkásságát ma a 21. század elején már nem ismeri a könyvtáros társadalom.

 

Az író.

Nemcsak írt az ifjúsági irodalomról, de maga is írt egy ifjúsági regényt: „Budapesti séták. Három fiú naplója.” a címe[24]. Az életrajzi ihletésű könyv kerettörténete az, hogy három fiútestvér vidékről Budapestre kerül gimnáziumba. Édesapjuk vesz nekik egy vastag füzetet és arra kéri őket, hogy írják le napjaikat: iskolai élményeiket, örömüket, bánatukat. Mindennap másik fiú ír a naplóba. A napló fő váza a budapesti városnéző séták melyek keretében a Budapesten egy leánygimnáziumban tanító nagybácsi vezetésével megismerkednek, megismerkedhetünk Budapest utcáival, a műemlékekkel, templomokkal, múzeumokkal.

Benedek Elek a Nemzeti Iskola c. folyóiratban[25] közöl ismertetést, elismerést, dicséretet a műről. Mindjárt a bevezető bekezdésben megállapítja, hogy kevés olyan ismeretterjesztő mű van az ifjúság számára, melynek „az volna a hivatása, hogy az ifjúságnak az iskolában szerzett ismereteit kiegészitsék. Különösen feltünt, hogy az ország szívéről nincs ifjúsági könyv.” Nyilván Tóth Rezső is észlelte ezt, és ezért vállalkozott e mű megírására. Benedek Elek nem szűkölködik dicséretekben: „mindenképpen kiválóan szerencsés alkotás […] nemcsk a mai Budapesttel ismerteti meg olvasóit, hanem a régivel is.[…] öreg és ifjú gyönyörüséggel és haszonnal olvashat […] én magam, ki harminc éve lakom Budapesten, hálával tartozom az írónak” és így tovább. „Az írót mindenütt nyomon követi a rajzoló és alig van Budapestnek nevezetessége épületben, szoborban, melynek sikerült képét meg ne találnánk a könyvben.”

Veres Pálnéról, iskolájának alapítójáról sem feledkezik meg  Tóth Rezső. A könyv 60-61. oldalán gyönyörű, megható szavakkal beszél a gyerekeknek, illetve az olvasóknak Veres Pálnéról, szobráról és az Országos Nőképző Egyesületről. „Magyar leány kevés magyar asszonynak tartozhat több hálával, mint Veres Pálnénak. Ő volt, aki még 1867-ben, a kiegyezés esztendejében, a magyar nők komoly, alapos művelődésének előmozdítására megalapította az Országos Nőképző Egyesületet, oskolát állíttatott fel benne ; ma már az ország egyik legkomolyabb, legvirágzóbb nőnevelő iskoláját, amelyben a kis elemistától kezdve az érettségit tevő gimnázista-leányka, sőt még azontúl is, az egyetemre járó fiatal leány is, mind megtalálja a maga intézetét, lelki otthonát. […] valamennyi intézetet ennek a jóságos, nagy műveltségű, igaz magyar lelkű magyar úri asszonynak a szelleme tartja össze.”

Több ifjúsági kiadványról közölt ismertetést az Országos Középiskolai Tanárok Közlönye c. folyóiratban, például Gaál Mózes, Benedek Elek ifjúsági regényeiről, Grimm mesékről, stb. De tudományos, pedagógiai művekről is mint Négyesy László: Poétika, Várdai Béla: Miszáth Kálmán, stb.

Írói, irodalomtörténészi munkásságához tartozik, hogy nagyon sok magyar és latin irodalmi mű sajtó alá rendezésével, bevezetésével, kiadásával foglalkozott. Bevezetéseinek többsége egy-egy kis irodalomtörténeti remekmű: pl. Aischylos: A leláncolt Prometheus  (Bp., 1898.) ; Plutarchos: Perikles (Bp., 1898.) ; Vergilius Aeneise (Bp., 1907.) ; Fazekas Mihály: Ludas Matyi (több kiadása is megjelent) ; Beöthy Zsolt: Széchenyi és a magyar költészet (Bp., 1899.) ; Csokonai Vitéz Mihály válogatott munkái (Bp., 1900.) ; Fazekas Mihály versei (Bp., 1900.) ;  stb.

1908-ban megváltoztatta nevét Thótt Rezsőre. Ezután írásai ezzel a névvel jelennek meg. Az 1910-es éveknek jelentek meg tankönyvei, olvasókönyvei Radnai Rezső és Gyulai Ágost társszerzőkkel: Nemzeti olvasókönyv a népiskolák számára.

 

Az utazó.

Tóth Rezső nagyon szeretett utazni. Nemcsak a nyári szabadsága alatt utazgatott külföldön, de a tanítványainak is szervezett külföldi tanulmányutakat. Olyan helyekre is elment, ahol kevesen jártak. Beöthy Zsolt társaságában 1903-ban tett északafrikai utjáról az „Északafrikai kikötők, Tunisztól Tangerig” c. művében írta le élményeit.[26]

Több tanulmányutat szervezett dr. Beöthy Zsolt tanártársával a gimnazista leányoknak is Olaszországba. Ezekről írt beszámolói is nagyon érdekesek.

 

*****

1916. szeptember 29-én váratlanul halt meg, mindössze negyvenkét évet élt, ebből közel két évtizedet – a diploma megszerzésétől haláláig – az Országos Nőképző Egyesület leánygimnáziumában fiatal leányok nevelésével, oktatásával foglalkozott. És ugyanilyen fontos volt számára az ifjúsági irodalommal, irodalomtörténettel való foglalkozás.

Gyászjelentését az Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné leánygimnáziuma „fenntartó hatósága, tanári testülete és növendékei” adta ki. „A Gondviselés kiváló tehetséggel áldotta meg, de sajnos igen rövidre szabta azt az időt, melyet élnie engedett írják a nekrológban. Temetése október 1-én volt a Farkasréti Temetőben.[27]

Már az előző tanévben az iskola tanulói gyűjtést indítottak egy „Ösztöndíj-alap” létesítésére. Dr. Thótt Rezső váratlan halála után az alapítványt róla nevezték el.

A háborús évek, majd az utána következő nehéz esztendők miatt „hosszú ideig a szeretetteink iránti kegyeletes tartozásunkat sem róhattuk le méltóképen. Igy történt, hogy egykori jeles kartársunk Thótt Rezső dr. […] végső pihenő helyén is csak az idei év folyamán volt felállítható a […] szerény, de az eddiginél mégis maradandóbb jellegű […] síremlék.”[28]

 

„Értékes könyvtárát régi iskolájának, a ref. főgimnáziumnak hagyományozta, melyet külön helyeztek el a tanári könyvtárba „Dr. Tóth Rezső könyvtára” címen, hogy a nemes hagyományozónak maradandó emléke legyen. 1188 mű, 1292 kötetben, 19 berámázott és üvegezett művészettörténeti kép.” tudjuk meg Szilágyi Erzsébet: A Lónyay utcai Református Gimnázium és Kollégium története. 1. köt. Diákok. c. művéből.[29]

 

Rövid életét áttekintve láthatjuk, hogy szellemi képességei, emberi tulajdonságai, munkabírása, sokírányú tevékenysége tiszteletre méltó és egyedülálló a századelő pedagógiai irodalmában. Igazi hazafi volt. Az ifjúsági irodalommal és az iskolai könyvtárral, a leányok latin nyelvre való tanításával foglalkozó művei szintén egyedülállóak és máig érvényesek. Azonban legfőbb érdeme magas színvonalú, példamutató és nagy igényességgel végzett tanári munkája és ugyanez mondható az ifjúsági irodalommal kapcsolatos egyedülálló, kiváló, zseniális tevékenységére. Vajon sírja megvan még a Farkasréti Temetőben?



[1] Értesitő a budapesti reofrmátus főgymnasiumról az 1892/93. tanévben. p. 72.

[2] Ua. 1891/92. 28., 80.

[3] Ua. 1892/93.  10., 61-63., 72.

[4] Az Országos Nőképző-Egyesület leánygymnasiumának évi értesitője az 1898/99. tanévről. 3-8. p.

[5] Gutfreundné Bernáth Erzsébet = F..Á.: Négyezerötszáz diák alma matere. Magyar Nemzet 1969.okt.18.

[6] Hivatalos Közlöny  1902. 24. sz. 517-519. p. ; Az Orsz. Nőképző Egyes. Leánygymnasiumának értesítője az 1901/02. iskolai évről. 3-27. p. Kiadta az Athenaeum különlenyomatként is 1902-ben.

[7] Ua. 1902. 19. sz. 445. p.

[8] Budapest : Athenaeum, 1904. 72 p.

[9] Ua. 3. p.

[10] Lásd még: N. Szabóki Görgyi: Adatok a népiskolai ifjúsági könyvtárak történetének kezdeteihez (1868-1902) = Az Országos Pedagógiai Könyvtár évkönyve 1961. 115-127. – A NIKIB(Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottság)-ről a 123-127. oldalon ír. A rendeletet teljes egészében, szószerint közli. Tóth R. nevét nem említi.

A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében 1849-től 1945-ig. Összeáll. Kovács Máté. Bp., 1970. 722. – A NIKIB-et csak megemlítiti a „Tanácsköztársaság időszaka” c. fejezetben a 321. és 344. oldalon.

Csulák Mihály: Adalékok a magyar iskolai könyvtárak történetéhez a népiskolai törvény megalkotásától az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum létrehívásáig = Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum évkönyve 1984. 43-65. – „A NIKIB tevékenysége” c. fejezetben (47-51. p.) részletesen ír működéséről, de Tóth Rezső alapvető munkájáról, a VKM-hez intézett jelentéséről nem ír. Nem ismerte a művet?

Az 2001-ben megjelent „Könyvtárosok kézikönyve” 3. kötetében a 6. fejezet „Az iskolai könyvtár”. Itt a 161. oldalon egy bekezdést szentel a NIKIB mködésének, ismertetésének.

[11] Tóth R.  5. p.

[12] Tóth R. 9-10. p.

[13] Tóth R. 12-13. p.

[14] Tóth: R. 19. p.

[15] Tóth R.  20-25. p.

[16] Tóth R. 34-36. p.

[17] Tóth R. 36-37. p. – az utasítás a könyv végén a 64-72. oldalon található.

[18] Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom. …  Bp., Móra, 1990. 352, [3] p. – Tóth R. 84-86. p.

[19] 1903. májua 14. 22. az. 1-5. p.

[20] 1904. 492-495. p. ; 1905. 356-366. p.

[21] Az ifjúsági irodalmunk … 549-554. p. ; az Észrevételek 583-584. p.

[22] Tóth Rezső: Az újabb német ifjúsági irodalomról. Bp. Egyet ny., 1906. 19 p. – először a Néptanítók Lapjában jelent meg 1906. 7. sz. 2-5. p.

[23] 1909-1910. Összeáll. Dr. Thótt Rezső. 3-15. p.

[24] Tóth Rezső: Budapesti séták. Három fiu naplója. Mühlbeck Károly rajzaival. Bp., Athenaeum 1907. [2], 288 p. – részletes név és tárgymutató egészíti ki a könyvet „Mi mindenről van szó a naplónkban?” címmel.

[25] Nemzeti Iskola 1907.jan.5. 1. sz. 9-10. p.

[26] Bp., Lampel, 1904. 61 p. (Magyar könyvtár ; 369.) – Remek ismertetést ír róla Morvay Győző, az Orsz. Középiskolai Tanáregyesület Közlönyében 1903/04. 625-626. p.

[27] ONE leánygimnáziumának értesítője 1916/17. 5-6. p.

[28] Ua. 1921/22. 3. p.

[29] Bp., 2009. 407 p. - 360. p.