Ács Marianna: Református közoktatás Budapesten

[1] Rébay Magdolna a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézetének kutatója[2]. Nevét a nevelés- és iskolatörténet körében végzett kutatásai tették ismertté.

Ezúttal legújabb könyvére hívnám fel az érdeklődők figyelmét, amely a Kósa László vezette Reformátusok Budapesten című kutatásnak köszönhetően született meg. A könyv a mai Budapest területén[3] működő református iskolák – mindenekelőtt a Budapesti Református Gimnázium, a Baár–Madas Református Leánynevelő Intézet és a Julianna Református Elemi Iskola – történetét mutatja be. Az iskolatörténeteken túl a szerző foglalkozik a főváros oktatásügyével, áttekinti a főváros felekezeti viszonyait, valamint a református egyház – elsősorban az érintett Dunamelléki Református Egyházkerület – oktatás- és ifjúságpolitikáját a címben jelzett időszakra tekintettel. A könyv a bevezetést követően a következő fejezetekből áll: Reformátusok Budapesten; Budapest közoktatása fenntartók szerint; Református oktatás- és neveléspolitika; Református közoktatás Budapesten; Összegzés; Források és Függelék.

Az első fejezetben a református vallás budapesti megjelenéséről olvashatunk. A szerző bemutatja a fővárosi reformátusok lélekszámának alakulását, vizsgálva a természetes szaporulatot, a bevándorlást és a felekezetváltást a főváros katolikus, izraelita, evangélikus és összes lakóinak a viszonylatában. A társadalmi összetétel elemzésekor felhívja a figyelmet a fővárosi reformátusok bevándorlás következtében kialakuló polarizálódására és lefelé rétegződésére. A szerző áttekintést ad az egyházszervezet kialakulásáról és a fővárosi reformátusok területi eloszlásáról.

A második fejezetben a szerző Budapest közoktatásának fenntartók szerinti alakulását tekinti át a törvényi szabályozás tükrében a XVIII. század végétől 1952-ig. Egy-egy alfejezetben mutatja be az önkormányzati, egyéb felekezeti (katolikus, zsidó, evangélikus, görögkeleti), állami, egyesületi és magán intézményeket.

A harmadik fejezet – terjedelmében a legbővebb – a református oktatás- és neveléspolitikát elemzi. Felhívja a figyelmet a református egyház iskolapolitikáját befolyásoló tényezőkre: az egyházon belüli – területenként és korszakonként változó – liberális és ortodox teológiai áramlatok által befolyásolt iskolapolitikára. A szerző megállapítja, hogy a kiegyezést követő időszakban a dunamelléki egyházkerületben az egyházi vezetők a liberális teológia alapján és a magyarországi oktatási autonómia miatt úgy vélekedtek, hogy az állam képes mentesíteni az egyházat az iskolafenntartás alól. Rámutat arra, hogy fordulatot a Dunamelléki Református Egyházkerület ezen oktatáspolitikájában Szász Károly püspök (1884–1903) és Tisza Lajos főgondnok (1885–1898) hoztak: hangsúlyozni kezdték a felekezeti iskola fontosságát. Az „iskola az egyház veteményeskertje” elvet[4] egészen az államosításig vallották. Az iskolafenntartó egyháznak szembe kellett néznie – az egyre magasabb fenntartási költségek mellett növekvő állami hozzájárulás mértéke miatt – az egyházi autonómia kérdésével is. Rébay Magdolna a dunamelléki egyházkerület oktatáspolitikáját korszakonként vizsgálja, a következő alfejezetekre tagolva: A népiskolai törvény előtti állapot; Megfelelni a törvénynek (1868–1891); Visszatérés a hagyományokhoz (1892–1912); Élénkülő belmisszió (1913–1931); Egységben önállóan (1932–1948). Mindegyik korszakban áttekintette az iskolahálózatot, a felügyeleti rendszert, az iskolák felszereltségét, tanterveket, tankönyveket, a tanítók helyzetét, a vallásoktatást, ifjúsági munkát, a vallást és az autonómiát érintő sérelmeket.

A negyedik fejezetben a mai Budapest területén egykor fennállt (részben ma újra működő) iskolák történetét olvashatjuk. A könyv feltérképezi az alapfokú iskolákat, részletesebben elemezve a Julianna Református Elemi Iskola történetét. Foglalkozik a Budapesti Református Gimnázium (Lónyay Gimnázium) és a Baár–Madas Református Leánynevelő Intézet történetével, érintve az iskolák rendszerváltást követő újraindítását is. A kiadványt korabeli fotók teszik szemléletesebbé. A kezdetek című fejezetben talán szerepeltethetők lettek volna a táblázatok mellett az oszlop- és kördiagramok, valamint a reformátusok területi elhelyezkedésének és a főváros református iskoláinak térképes megjelenítése.

Rébay Magdolna könyve mindenképpen hiánypótló mű, hiszen kevés ilyen bőséges – elsődleges − forrásra alapozott írás született a református oktatás XIX–XX. századi történetének témájában.



[1] Az ismertetett könyv: Rébay Magdolna: Református közoktatás a fővárosban a kezdetektől 1952-ig: kitekintéssel az illetékes egyházmegyék és a Dunamelléki Református Egyházkerület közoktatási politikájára. Debrecen: Csokonai Könyvkiadó, 2011. 399.p.

[2] Történelem–német szakos középiskolai tanár, PPKE, ELTE, a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézete Pedagógiai Tanszékének tanszékvezető-helyettese 2011/2012., neveléstudományi, történettudományi és művelődéstörténeti tudományos fokozatokat szerzett, főbb kutatási területei a felekezeti oktatás XIX. és XX. századi története, kultúr- és oktatáspolitika a Horthy-korszakban, felsőoktatás-politika (akkreditáció, bolognai folyamat).

[3] A vizsgálat kiterjedt az 1873. évi egyesülésben részt vevő településeken (Óbuda, Buda, Pest) kívül az 1949. évi XXVI. törvény által a fővároshoz csatolt községekre és városokra is, az 1950-ben létrejött ún. Nagy-Budapestre. (Rébay 2011, 9)

[4] Ravasz László szavai, aki a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke volt 1921-től 1948-ig.