Mustra
Egy folyóirat szerkesztője csak örülhet, ha a közlésre alkalmas írások száma messze meghaladja a rendelkezésre álló terjedelmet.
Az öröm azonban nem egyszerűsíti munkánkat, hiszen a terjedelmen túl a folyóiratnak tükröznie kell a lap koncepcióját; esetünkben a könyvvel, az olvasással, az irodalmi nevelés jelenével és jövőjével kapcsolatos elképzeléseket, de ezek sokszor jelentősen eltérnek egymástól.
Ha megnézzük a korábbi, 1966 és 1987 között megjelent Könyv és Nevelés írásait láthatjuk, hogy a könyvtár, az olvasás, az ifjúsági irodalom, a tankönyv területén szinte minden megváltozott. Mindezek természetesen törvényszerűek, a gyors változások már-már közhelyszerűen ismertek, de azok megítélése, a helyes irányok meghatározása egyre nehezebb.
Bevalljuk: nem tudatosan ugyan, de írásaink nagy része a jövővel foglalkozik, illetve a jövővel kapcsolatos gondokat fogalmazza meg.
A fenti bevezető gondolatok jegyében utalunk Balogh Mihály cikkére, melynek címe Stabilitás? Innováció? Inspiráció? Avagy hol a (könyvtáros) boldogsága mostanában? A szerző nem vitatja a változásokat, azok szükségességét, de írása bizonytalanságot jelez a tekintetben, hogy miként lehet a stabilitást és a változásokra való közvetlen és gyors reagálást összehangolni. A fenti kérdéseket az iskolai könyvtárakra vonatkoztatva elemzi (jogszabályok, tantervek, gazdasági feltételek stb.), majd vázolja az ebből fakadó feladatokat. Az címben szereplő kérdőjelek önmagukban jelzik a szerző aggályait. Az előbbi témának szerencsés kiegészítője Rakonczás Szilvia (Tájoló – Könyvtárak az iskolában) című írása, melyben a Tudásdepó-Expressz projektet mutatja be Békés megyében.
Más megközelítésben, de ugyancsak a jelen és a jövő gondjaival − mondjuk ki, ellentmondásaival − foglalkozik Bencédy József tanulmánya (Könyv vagy tévé?). A kérdés évtizedek óta foglalkoztatja a szakembereket, de aktualitása sajnos időszerűbb, mint amikor az a 80-as években felvetődött, hiszen a technika (számítógép) újabb problémákat vet fel. A cím utáni kérdőjele azt jelzi, hogy szerzőnk − a kérdéssel foglalkozó gazdag irodalom ismeretében is − bizonytalan az optimális megoldás tekintetében.
Reményeink szerint vitát vált ki Vajda Kornél, aki cikkében (Információtudomány és metafizika) ezúttal egy angol szerző nyomán az információtudomány alapkérdéseit elemzi. Írásában felvetett számos kérdése továbbgondolást igényel. Remélhetőleg a szerző ezzel hozzájárul olyan fogalmak tisztázásához, mint információs társadalom, a digitális pedagógia vagy a kompetencia. E téren a pontatlan vagy felületes szóhasználatok tisztázását folyóiratunknak is fel kell vállalnia.
Tölgyesi József (Hogyan tovább? Gondolatok a pedagógiai folyóiratok jövőjéről) ugyancsak felismeri a változásokat, de írása címe után szintén ott a kérdőjel. Tudjuk, hogy a közel két évszázados múltra visszatekintő pedagógiai folyóirat-kiadás keresi a helyét. Az Eötvös által alapított Néptanítók Lapja − bizonyos mértékben a Köznevelés elődje − központi, minisztériumi szándékot tükrözött, míg a közel száz egyesületi vagy helyi pedagógiai folyóirat módot nyújtott e központi szándékok finomítására, támogatására vagy elvetésére. Az írás-olvasás-véleménynyilvánítás együttese valamilyen szinten hozzájárult az egységes pedagógustársadalom kialakulásához. Napjainkban új folyóiratok indulnak és szűnnek meg, és a bizonytalanságot fokozza a folyóiratok elektronikus változatainak megjelenése. Örülnénk – ebben az esetben is –, ha együtt keresnénk a megoldást, és Tölgyesi József helyzetelemzése vitát indítana el.
Daróczi Gabriella (Együtt a gyermekkel a könyvtár-interface megteremtésében) és Bereczkiné Gyovai Ágnes (E-learning az ének-zenei nevelésben) színvonalas, önmagukban is értékes tanulmányai a jövőt körvonalazzák, éppen ezért különösen fontos lenne, hogy az írásokban felvetettek olvasóinkat továbbgondolásra ingerelné.
A jövőben egyre inkább arra törekszünk, hogy a folyóiratunkban felvetett kérdéseket a lehetőség határáig „végigvigyük”, azokat több szerzővel, több oldalról is megközelítsük. Nem hiszünk tökéletes megoldásokban, „abszolút igazságokban” − jól tudjuk, ez lehetetlen −, de a többoldalú megközelítés, az ebből származó viták gondolatokat ébreszthetnek, és ezt már sikernek érezzük.
Bárdos József (Csodás átváltozás a tündérmesében) című elemzését remélhetőleg több hasonló követi. Mint annyi minden más, ifjúsági irodalmunk is a változás korát éli, és feltehetőleg az ilyen és hasonló tudományos igényű elemzések segítik a hagyományos mesék értékeinek megőrzését.
Az útkereséssel, a jövővel foglalkozó írások után − elektronikus kiadásunkban − egy nagyon is aktuális cikket közlünk 1924-ből (Mit tanítanak Magyarországról a külföldi iskolákban?). A szomorú, de elgondolkodtató írást a következő számban is szeretnénk folytatni, külföldön megjelenő magyar nyelvű tankönyvek elemzésével.
E kérdésben is kérjük, várjuk véleményüket, kérdéseiket és − nem utolsósorban − kritikájukat.