Bíró Ferenc: Szalagos diafilmvetítés a XX. század első felében

Bevezetés

A mai diavetítő ősének a „laterna magicát” a bűvös lámpát tarják. Első leírása az 1640-es évekből származik és kézzel festett üveglemezeket lehetett az eszközzel bemutatni. A találmány először Németalföldön Hollandiában terjedt el. Hazánkba az egyetlen máig is épségben meglévő készülék a Rákóczi-szabadságharc idején került. A kézzel festett képeket később a fotótechnikával sokszorosított üvegdia felvételek váltották fel, amelyek használata  a  Falu Urániája nevű ismeretterjesztő térsaság és a Székesfővárosi Pedagógiai Filmgyár filmdiapzitív tekerceit kivéve lényegében  1950-ig jellemezte a  használatot és a gyártást. Az utolsónak megjelent üvegdia sorozat az orosz-szovjet képzőművészet alkotásait mutatta be, és az 1950-es évek elejét reprezentáló Beszélő képek sorozat első darabja volt.

Az utóbbi években bukkantam néhány olyan diafilmtekercsre, amelyek nem a közismert körtobozokban kerültek gyűjteményembe, hanem attól eltérő négyszögletes skatulyákban szunnyadtak évtizedekig. Ez az átlagostól eltérő csomagolás keltette fel érdeklődésemet a bennük található filmek iránt, melyek két gyártótól a Falu Urániájától és Fővárosi Pedagógiai Filmgyár Rt.-től származtak. A 29 darabból álló lelet külön érdekessége, hogy a dobozokon egy tintával írt azonosító szám is található, amelyik megegyezik a Székesfővárosi  Oktatófilmkezelőség nyomtatott katalógusának tételszámaival. (Természetesen a nyomatott katalógus már régebben a filmektől függetlenűl része volt gyűjteményemnek.) Ezekre a tételszámokra, másszóval betű és számok kombinációjából álló kódokra kellett hivatkozni egykor az iskoláknak, ha a tárból diafilmet kívánták kikölcsönözni. A nyomtatott kiadvány és a filtekercsek együtteseen reprezentálják a múlt század első felének filmnyersanyagra fotografált oktató sorozatainak egy töredékét és azok kölcsönzésre szánt gyűjteményi részét is.

A következőkben összefoglalom a két gyártó rövid történetét, idézek a korabeli szakirodalomból, valamint leírását adom az egyes szalagoknak. A bibliográfiaként megjelent tételek  metaadatai mögött rejtőző filmek megtekinthetők a www.diafilmmuzeum.hu honlapon.

 

Vetített képes iskolai és közművelődési szemléltetés a századelőn

A XX. század elejére a diavetítés végleg  kiszorult a vásári látványosságok köréből; az állókép az oktatás és a népnevelés egyik tudatos pedagógiai szemléltető eszközévé vált. Ez a korszak a diavetítés első ma már klasszikusnak tekinthető virágkora. A szemléltető oktatást elsősorban az üvegdiapozitívek használata jellemezte, de egyre jelentősebbé vált a film-diapozitívek bemutatása is. A fővárosban két jelentős gyártó tevékenységét ismerjük ebből az időből a Pedagógiai Filmgyárét és a Falu Urániájét.

 

A Pedagógiai Filmgyár filmlaboratóriuma és diatekercsei

Budapest főváros tanácsa már a tízes évek elején foglalkozott a filmoktatás kérdésével, és ezen a téren kétségtelenül nemzetközi mércével mérve is úttörő munkát végzett. A főváros vezetése készíttetett első ízben oktatófilmeket, hogy az iskolai órák keretében tanítók, tanítónők és tanárok filmvetítéssel egybekötött magyarázó előadásokat tarthassanak. Természetesen a főváros szempontjából ez a kezdeti munka jelentékeny anyagi áldozattal járt. A Pedagógiai Filmgyár alapítása iránti első lépéseket 1913. június 6-án tették meg, amikor a főváros tanügyi tanácsosánál, Déri Ferencnél első ízben ankétot tartottak az oktatófilm bevezetése és a tervezett Pedagógiai Filmgyár létesítése tárgyában. Ez a kezdeményező lépés a Magyar Tanítók Otthona részéről indult meg, amelynek székhelye akkoriban a IX. Kinizsi utca 16. számú házban volt. A tanácskozás során elhatározták a Pedagógiai Filmgyár létrehzását, és természetesen, hogyha megalakul a „gyár", akkor berendeznek mellette a kor szokásainak megfelelően filmlaboratóriumot is.

A Pedagógiai Filmgyár alakuló közgyűlésének megszervezésére 1913 őszén került sor. A vállalat alaptőkéjét 80 000 koronában határozták meg. Az alakuló közgyűlésen öten vettek részt a szükséges tőkét azonban nem a főváros hanem a Kommer család tagjai adták össze. A Kommerék a század első évtizedében Budapest egyik leggazdagabb építési vállalkozói voltak, többek között a z egykori Nemzeti Színházzal szemben lévő, ma is meglévő épület Nemzeti Szálló és Étterem is az ő tulajdonukat képezte. Az alapító társaság megválasztotta a háromtagú vezetőséget, Ágotai Béla, Kommer Gábor és dr. Orbay Dénes urakat. Ezek közül Ágotai Béla volt a vállalat igazgatója egészen 1928-ig. A másfél évtized alatt a Pedagógiai Filmgyár vezetősége gyakran változott és az intézmény gyár jellegét a filmlaboratórium adta. A laboratórium jelentéktelen méretű volt, de a szükséges munkálatok elvégzésére megfelelőnek mutatkozott. Élére Zsitkovszky Béla, a magyar filmtechnika megalapítója és úttörője került, aki már tevékenyn részt vett a millenium körüli időkben a mozgóképek előállításában tevékenykedő szakemberként. Jelentős ideig dolgozott az intézménynélFriedli Gyula és Icsey Rezső. Mindketten kitűnő operatőrökké váltak, de Friedli különösen a filmlaboratóriumi munka körül jeleskedett.

A Pedagógiai Filmgyár laboratóriuma sokirányú munkásságot fejtett ki, tehát nemcsak az ott megtervezett és felvett oktatófilmek negatívjait hívta elő és végezte a kopírozási munkálatokat, hanem vállalt olyan mellékfeladatokat is, amelyek iskolai  ismerethordozók előállításával kapcsolatosak voltak, pl. diafilmek és diaüvegek készítését is szívügyüknek tartották.

A laboratórium berendezése kezdetekben nagyon szerény volt, mert a gyár egyetlen Pathé-géppel rendelkezett. Zsitkovszky Béla  filmet forgatott,  kópiákat kopírozott és a feliratokat is ő készítette. Ágotai Béla körül néhány tagú igazgatóság működött, de akadt köztük gazdasági szakember valamint néhány pedagógus. Ezek bírálták el a beérkezett forgatókönyveket, vagy szervezték az oktatófilmek felvételeit. A vállalat közel másfél évtizedig élte nyugodt, kiegyensúlyozott mederben foéydogált de az iskolai filmoktatás terjedése következtében a pici Kinizsi utcai „telep" idővel alkalmatlannak, kicsinek bizonyult. A filmgyár szó nem nagyon illett a kicsi vállalatra. Ágotai Béla új épületet keresett, amit hamarosan meg is lelt a Könyves Kálmán krt. 15 szám alatt, amelyij 1926-ig népkonyhaként működött.

A filmlaboratórium vezetője ekkor Bécsi József operatőr lett  és 1927-ben, Gál Endre vezetésével trükkfilmosztály létesült, a fényképészeti osztály élére Zsitkovszky Bélát állították.

1928-ban a mai Könyves Kálmán körúton a Pedagógiai Filmgyárban megalakult a pedagógiai, kereskedelmi és filmlaboratóriumi osztály. Most már igazi nagyüzemmé kezdett válni a Pedagógiai Filmgyár. Ágota nagyvonalú elképzelései közé tartozott játékfilmek készítése is, ami 1928 végén be is következett, amikor Berlinből különböző filmtechnikai berendezéseket (felvevőgépeket, lámpákat stb.) hoztak. Ekkor a filmlaboratóriumi osztályhoz tartozott a filmfelvétellel járó  több munkakör, a gyártási a fényképészeti és trükk. A műtermi és felvételi osztály vezetője Major Dezső filmrendező lett, a laboratórium élére újból Bécsi József került, aki ebben az időben egyre kevesebb játékfilm készítésére kapott megbízást. Zsitkovszky Bélát a fényképészeti osztály vezetőjévé nevezték ki. Gál Endre maradt a trükkfilm osztály élén. Létrehoztak egy „pedagógiai bizottságot", amely az oktatófilmek szakszerű készítését, forgatását és az ezzel járó  összes tevékenysget szervezte.

 

Ugyanakkor a szervezési és tevékenyég-kör bővítési elképzelések gazdasági nehézségeket is okoztak, így a főváros törvényhatósági bizottsága ülésein is egyre gyakrabban támadták a vállalatot úgyhogy 1929-ben elhatározták annak felszámolását.  Ezidőben vetődött fel az a gondolat, hogy az egész céget berendezéssel és laboratóriummal együtt bérbe adják a Magyar Rádiónak, amely itt kívánta elhelyezni az érdekkörébe tartozó Magyar Film Irodát.  Ezzel elkezdődött a Pedagógiai Filmgyár lassú, de biztos haldoklása,  amely ténylegesen az MFI térnyerésével következet be. Végülis a felszámolás 1940 év elején következett be, ekkor kimondták a  Pedagógiai Filmgyár megszűnését.

A Pedagógiai Filmgyár tevékenységéről és az elkészült filmekről rendszeres tájékoztatást nyújtott a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségének Közleményei c. értesítő is. A pergőfilmeket bemutató módszertani kiadvány helyt adott a diavetítés kérdéskörének is. 1936-ban vita bontakozott ki: Megálljon vagy ne álljon meg illetve Mozgó vagy állókép című cikkekben vitáztak a szerzők az állóképvetítés metodikai kérdéseiről. A cikksorozat végül a címben feltett kérdésre, hogy mozgó vagy állókép, a mozgó és állókép választ adta. A közlöny Budapest Főváros Filmoktatása állandó rovatában hosszabb cikket közölt Hajduczki József tollából  A diapozitív cimmel:


„Amikor a diapozitívek ügyét ezen a helyen szóváteszem, számítanom kell arra, hogy maga a cím is két kérdést válthat ki az olvasóból. Az egyik, hogy mennyiben tartozik ez a kérdés az oktatófilmek problémái közé, a másik pedig: nem kopogtatok-e nyitott ajtón azzal, hogy olyasmit propagálok, ami már megvan. Ugyanott, ahol oktatófilmjeinket kezelik, az üveg-diapozitívek tízezrei és fílmdiatekercsek ezrei várják, hogy az iskolai munkába beállítsuk őket. Rövidesen befejeződik az összegyűjtött hatalmas anyag rendezése, elkészülnek a jegyzékek, és minthogy a főváros jól ellátta iskoláit üveg- és filmdiapozitív- vetitőkkel, semmi akadálya sem lesz e nagy értékű szemléltető eszköz hasznosításának.

Az első kérdésre könnyebb a válasz. Ha meglévő oktatófilmjeinket abból a szempontból is átvizsgálnánk, mennyi bennük az olyan részlet, ami állóképen ugyanúgy bemutatható lenne, tapasztalnunk kellene, hogy még a "legfilmszerűbb" filmekben is bőven van belőle. És ez egyáltalán nem hiba, mert ha folyamatot, történést mutat is a film, meg kell mutatnia azt is, mi az, és milyen az, amivel a folyamat történik, alakbeli tulajdonságokat pedig csak mozdulatlan képeken szemlélhetünk zavartalanul. Mégis, ha ez a revízió szigorú lenne, nem egy filmről ki lehetne mutatni, hogy mondanivalóit, legalább is azok nagy részét, állóképek sorozatával éppen olyan jól ki lehetett volna fejezni.

Ha tehát a jövőben a filmtémák kiválasztásánál erre a szempontra fokozottan tekintettel leszünk, elérhetjük, hogy még a korlátozott anyagi lehetőségek mellett is nagyobb számban juthatnak a megvalósításhoz azok a témák, melyek különösképpen csak filmen mondhatók el.

Sokan és sokszor rámutattak már a film és állókép különbségeire, különösen azt a belső hatást vizsgálva, melyet szemléletük kelt. E különbségek felsorolásai - rendszerint, mert filmesztétikusoktól erednek - többnyire csak azokat a tulajdonságokat tartalmazzák, melyek a filmben megvannak, az állóképből hiányoznak, tehát amelyek a film fölényét domborítják ki. Az állóképnek azonban ritkán akadt védőügyvédje, aki kimutatta volna, hogy vannak ennek is tulajdonságai, még pedig pozitív tulajdonságok, amilyeneket a film nem tud felmutatni. Pedig két ilyen tulajdonsága is van.

Egyik ez: az ábrázolt tárgy moccanás nélkül egyhelyben áll. És ez nemcsak negatív tulajdonság, azaz a mozgás hiánya, mert aktív ténykedés például az is, ha a katona vagy tornázó diák "vigyázz!"-ban áll. A másik pedig, hogy ez a mozdulatlanság addig tart, amíg a szemlélő akarja.

Mindkettő szükséges ahhoz, hogy alakbeli tulajdonságokat, különösen a részletekét alaposan megfigyelhessük. Mindenki ismeri azt a kényelmetlenséget, amivel valamely rázós járművön az olvasás jár. Több példára talán nincs is szükség, de megemlítem még, mit jelent, ha valaki étkezőkocsiban levest kanállal próbál enni, hogy példázzam, mennyire szükséges a szellemi táplálkozásnál is a nyugalom.

A film is sokszor nyújt mozdulatlan képet. Az időtartamot azonban az operatőr vagy a vágó (cutter) szabja meg. Ők nem tudhatják előre, hogy adott esetben, az osztályban mennyit szándékszik a tanító a képnél időzni, sőt még a tanító, tanár is kénytelen tekintetbe venni a tanulók felvevőképességét és figyelniük élénkségét vagy lankadását.

Ez a felismerés nem új. Az oktatófilmek vetítőgépeinek elsőszerkesztői már keresték a szerkezeti megoldást, hogyan lehet a filmet a tetszésszerinti kockánál megállítani. Sok gépnél sikerült is, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a vetítő tanár, tanító ezt a legritkább esetben vette igénybe. Sok apró oka lehetett ennek, például néhány kellemetlen tapasztalat; az éppen megálló kocka mozgási életlenséget mutatott, zavaró tisztátlanság vagy sérülés volt rajta. Legfontosabb ok azonban pszichológiai volt: a filmtől történést várunk, folyamatot, és a vetítőnek "nem volt szíve hozzá", hogy a folyamat tempóját megakassza.

Ha a vágó hosszabbra veszi is az olyan jelenetet, amelynél előreláthatólag érdemes a megfigyelésre több időt adni, a néző ezt nem tudhatja előre, esetleg kellemetlen tapasztalatai lehetnek már, ezért vagy siet a megfigyeléssel és akkor figyelése kapkodó, rendszertelen, tehát felületes lesz, vagy pedig hozzá sem kezd, hanem várja a folytatást. Minthogy pedig ez nem következik be mindjárt, addig is - unatkozik. A másodszori vetítés ugyan segít ezen a bajon, de időveszteséggel jár, különösen az áttekercseléshez és újrafűzéshez szükséges 5-6 perc miatt.

Vannak tehát esetek, amikor a diapozitív alkalmasabb szemléltetőeszköz a filmnél. De arra a kérdésre, hogy mikor melyik az alkalmasabb, nem válaszolhatunk akkor, ha csak a röviden megnevezett téma van megadva. Tisztában kell lenni, mi a célunk a szemléltetéssel. Például a téma; egy város épületei. Ha az épületképek csak a köztük folyó élet kereteit alkotják, vagy ha összképet akarunk adni a város építészeti kultúrájáról, alkalmasabb a mozi. De ha az egyes épületek stílus- és szerkezetbeli sajátosságait akarjuk szemléltetni, a diapozitív lesz a hasznosabb.

Mindkét esetnek lehetnek kivételei is. Képzőművészeknek sikerült már, az ókortól a mai napig számtalanszor, mozgást, virágzó életet érzékeltetni mozdulatlan műveiken, ugyanígy a mozgás jól kiválasztott pillanat-fényképe is lehet jellegzetes az egész mozdulatra. Viszont mozdulatlan tárgyakat is jól jellemezhet a váltakozó nézőpontból vagy változó világításban felvett mozifilm (például dór oszloptörzs vagy épületreliefek, a nap különböző állásaiban, erős gyorsítással).

A diapozitív használhatóságát érdemes összehasonlítanunk a szemléltető képekével is. Amellett a hátrány mellett, hogy szüksége van az elsötétítésre, értékes előnyei vannak: 1. maga az elsötétítés lehetővé teszi, hogy az összegyűjtött szemléltető anyagnak egyszerre csak egy darabja látható, a többi nem téríti el a figyelmet; 2. a vetített kép nagy mérete; 3. fényerős vetítés mellett szélesebb tónusskálája van, mint a rajznak, festménynek, papírfényképnek. Az erős fények, mély árnyékok között résletdús közép tónusokban az objektum sokkal plasztikusabban, életteljesebben mutatkozik.

E közismert előnyök mellett mégis azt kell tapasztalnunk, hogy a vetített kép, mely a régi iskolai szemléltetésnek, valamint az ismeretterjesztő előadásoknak állandó és hasznos eszköze volt, mind több pozíciójáról visszavonult, életerős és élelmes gyermeke: a mozi javára.

A fílm-diatekercseket például - úgy értesültem - csak öt-hat fővárosi iskola használta rendszeresen az utóbbi időben. Pedig ez a vetítés egyik legkorszerűbb módjának látszik. Szemben a nagyméretű üvegdiapozitívekkel, előnyei a könnyű kezelés és az osztályterem nagyságához alkalmazkodó méretek.

A mellőzésnek több oka lehet, de csak egyet emelek ki: köztudatunkban a diapozitív úgy áll, mint a mozi őse, annak primitív formája. A használata pedig: szükségmegoldás. Tanulók és felnőttek tréfásan "mozi"-nak is becézik. Nem látszik tehát korszerűnek.

Kívánatos, hogy a köztudatba vigyük, hogy a diapozitív nem pótszer, hanem önálló külön műfaja a szemléltetésnek, melynek az egyéb módokkal szemben nemcsak hátrányai, de előnyei is vannak, valamint olyan alkalmazási lehetőségei, melyekben valamennyit felülmúlják.

A "szükségmozi" tévhitét erősíteni látszik néhány külsőség. A film-diapozitívek képmérete, vetítési rendszere, feliratai, képkapcsolása különösen hasonlóságot mutat a mozifilmmel. Sok tekercs úgy is készült, hogy képsorozatát kész filmek arravaló kockáiból állították össze. Mindez természetesen még nem ok arra, hogy újabb vetítési módot és képméretet keressünk. Egyéb okokból azonban szükségesnek tartom ezt a kérdést is érinteni, annak ellenére, hogy első pillanatra egyáltalán nem látszik aktuálisnak.

Adott helyzettel állunk szemben. A kérdést eldönteni látszanak azok az igen magas számokkal dolgozó leltári adatok, melyek a már meglévő tekercsek, egyéb diapozitívek, különböző vetítőgépek, valamint a befetetett munka értékét tartalmazzák. És akármilyen jó lehet egy újabb megoldás, szó lehetne-e arról, hogy az iskolafenntartó közületeket - még normális pénzügyi helyzet mellett is - az áttérés újabb költségeivel terhelhessük meg?! A válasszal csak messziről kerülgetve merek a kérdéshez közeledni.

Kiindulok egy tényből; feltalálták a természetes színű díapozítívet. Az a pedagógus pedig, aki már látott jó színes felvételt, nem juthat más meggyőződésre, mint hogy annak elsősorban az iskolában a helye. És az be is fog oda vonulni. A természetrajz, földrajz, rajz és a műalkotások ismertetése fel fog általa frissülni. De alig akad tárgy, mely hasznát ne vehetné, így meg lehet jósolni, hogy honnan, honnan nem, meglesz az iskoláknak a hozzávaló vetítőgépük. Legalkalmasabb képméretét a gyakorlat már kialakította: 24X36 mm, mely tehát a normálfilm két képét foglalja egybe. A színes diapozitív iskolai használata külön tanulmányt érdemel, néhány adatát csak azért sorolom még fel, mert méretét, vetítő- és fényképezőgépét különösen alkalmasnak hiszem arra, hogy a színtelen diapozitíveknél is azokat használjuk fel, a továbbfejlesztés folyamán. (Arra természetesen nem is gondolok, hogy a meglévő nagyértékű képanyagot és vetítőgépeket emiatt ne használjuk továbbra is, csak a további gyarapításukat tartom előnytelennek.)

A színes filmhez leginkább használt kis képfilmes fényképezőgép a színtelen fotografálásban is nagyon elterjedt már. Az olcsó típusú vetítőgépek is alkalmasak arra, hogy 100 W-os tükrös lámpáikkal 1,5 méteres hosszabb méretű képet kellő fényerővel kivetítsenek. A képek tekercsről is vetíthetők, de alkalmasabb, ha egyenként két üveglap közé szereljük, mert így kevésbé kell féltenünk a vetítőlámpa melegétől. A meglévő filmdiavetítőknél, minthogy a film ott szabadon fekszik, nem használhatunk ennyi fényt a zsugorodás veszélye nélkül. Az üveglapok mérete 5X5 cm, ebben tetszés szerint helyezhetünk el álló vagy fekvő helyzetű képet. E különálló képek sorozatai, ellentétben a filmtekercs képeivel, szabadon átcsoportosíthatók, más és más szükséglet és tanítási szempontok szerint. Mindezen okokból ezt a méretet és vetítési rendszert tartom a színtelen diapozitívekre nézve is a továbbfejlesztés folyamán legalkalmasabbnak.

Különböző szempontok szükségessé tették, hogy a képanyag egy központba gyüjtessék össze. Remélnünk lehet azonban, hogy ha nem is a közeljövőben, de idővel és a fokozatos fejlődés folyamán eljutunk ahhoz az ideális állapothoz, amelyben minden iskolának, sőt minden szertárnak meglesz a maga díapozítív-gyűjteménye. Meg lehet találni a módját annak is, hogy ezt a gyűjteményt maguk ez iskolák is fejleszthessék. Kevés az olyan iskola, melynek testületében ne akadna egy-két amatőr fényképező, aki szívesen fáradozna azon, hogy iskolája szertárait maga készítette diapozitívekkel gyarapítsa. Érteni kell ehhez a mesterséghez is, de a diapozitív készítése, különösen meglévő negatívról, nem bonyolultabb feladat, mint a papírra való másolás.

Naponta láthatjuk, mekkora képanyaggal jár be a mai tanár az órára. E képeket rendszerint a tanár és tanulók gyűjtik a legkülönbözőbb forrásokból. (Prospektusok, folyóiratok, képes mellékletek stb.) Az értékesebbjeit érdemes lenne fényképezéssel diapozitívre vinni. Ebben a munkában a diák-fotókörök is szép munkaterületet találhatnának. Igen csekély a munkatöbblet, ha a pozitív másolatokat több példányban is készítjük. így csere útján is gyarapodhat gyűjteményünk.

Azoknak, akiknek az újabb méret bevezetésével szemben anyagi természetű aggályaik lennének, figyelmébe ajánlok néhány számadatot: egy színes felvétel, keretezve, tehát vetítésre kész állapotban, az amatőrnek 50-60 fillérjébe kerül. A színtelen természetesen jóval olcsóbb. Gyártási és adminisztratív költségek ezt felemelhetik 2-3 P-re. Ezzel szemben a rendszerint külföldről behozott szemléltető falikép értéke 4.50 pengőnél kezdődik, de gyakori a 8-9 pengős darabonkénti ár. Két ilyen 8-10 darab­ból álló sorozat árából már beszerezhető lenne egy jobb gyártmányú az újabb mérethez szükséges vetítőgép."

(M. kir. Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségének Hivatalos Közleményei 7. évf. 3. sz. 88-91. p.)


A fenti vitába ha nem is kapcsolódott a filmelmélet egyik hazai teoretikusa Kispéter Miklós de A győzelmes film című összefoglaló munkájának A tudományosfilm és az oktatófilm problémái fejezetében állást foglalt a témában mind az állókép és a pergőkép használatát fontosnak tartotta a pedagógiai munka során. Sőt a két hordozó kategórikus szembeállítását,  az állókép száműzését károsnak ítélte.

 

A Falu Urániája Filmlaboratóriumának tevékenysége

A falusi lakosság körében kezdte meg ismeretterjesztő munkáját 1926-ban a szintén budapesti székhelyű lényegében a székesfővárosi  Pedagógiai Filmgyár működésével párhuzamosan tevkenykedő a Falu Urániájának nevezett ismerettrejesztő társaság.  A József körút 41. szám alatt működő vállalkozás önálló filmlaboratóriummal is rendelkezett.

A társaság 1928-ban adta közre a „Mit mond a falvak közönsége a Falu Urániája előadásairól” Eredeti nyilatkozatok hiteles másolatai c. füzetkéjét.

A füzet előszavából idézünk:

„Egészen új utakon indult el a Falu Urániája kitűzött célja felé. Rendszerét arra az általánosan ismert tapasztalatra építette, hogy az előadásnak szemléltető képekkel kisérése megsokszorozza az élőszó hatását és sokkal maradandóbbá teszi annak benyomásait. Elsősorban tehát olyan, egészen kis terjedelmű vetítőgépet szerkesztett, amely a súlyos, törékeny és nehezen szállítható üveg diapozítivek helyett filmtekercseket, komplikált fényforrások helyett villamos akkumulátort használ és ezáltal a technikai nehézségeket teljesen kiküszöbölve, lehetővé teszi a tömeges vándorelőadások megrendezését. Ezzel a készülékkel kezdte meg nemes munkáját a Falu Urániája és nem is egészen két év alatt központi előadói segítségével 3668 ingyenes vetítettképes előadást rendezett szerte az országban. Ez idő szerint 12 központi előadó működik közre ugyanennyi teljes gépi felszereléssel az előadásoknál.”

Az ismeretterjesztő munka kiterjedt a talajművelés, a műtrágyázás, az állat és növényvédelem valamint a mezőgazdasági termelékenység növelésének kérdésköreire. A mezőgazdasági ismereteken túl a Falu Urániája gondot fordított a hazafias és valláserkölcsi nevelésre. Sikeresek voltak a magyar történelem eseményeit, híres személyeit, különösen Mátyás király életét bemutató meséket és mondákat ismertető vetítései. Több mint 1600 településen mutatták be a Magyar Golgota című irredenta előadást mellyel az volt a céljuk, hogy felrázzák a falvak lakosságát az ország megcsonkításával szemben támasztott közömbösségből. Az ismeretterjesztő társaság ez irányú működését rögzítő kiadvány a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Országos Tanügyi-és Pedagógiai Tárából került 1939-ben az Országos Széchényi Könyvtárba.

 

A  Vármegyék szemléltető filmkirendeltségei és  a Fővárosi Oktatófilmkezelőség tevékenysége

Az iskolán kívüli oktatás-nevelés felkarolása érdekében a szabadművelődés igényeihez kapcsolódva az 1930-as évek második felében a megyék többsége rendelkezett szemléltető-eszköztárakkal. Állományuk nagyjából megegyezett, ez derül ki a Magyar Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Központi, és a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Népművelési Bizottsága diapozitív-jegyzékeinek összehasonlításából (címek, kockaszám). Egy harmadik a Komárom megyéből fennmaradt katalógus érdekessége az, hogy viszonylag jelentős mennyiségű filmnyersanyagra készült diapozitívről számol be. A filmcímekből az is rekonstruálható, hogy a tekercsek jelentős része a Pedagógiai Filmgyár  és Falu Urániájának összeállításai közül kerültek ki.

 

Az 1942-ben megjelent „Kimutatás a Komárom vármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottságának birtokában lévő vetíthető film és üvegdiapozitív képsorozatokról az oktató és szórakoztató filmekről”- a füzet összeállítója Wiesenbacher József népművelési titkár.

 

A kis jegyzék 16 szakcsoportban vallás, hazafias nevelés, történelem, irodalom, földrajz, néprajz, mezőgazdaság, sport, egészség, kereskedelem, mechanika, fizika, geológia, őslénytan, természetrajz témakörben 517 összeállítás címét tartalmazta. Mivel ezek az összeállítások egyben önálló diaképek is voltak a tár 18.975 dialemezzel rendelkezett. Az állomány 90%-a filmnyersanyagra fotografált képekből állt. A diasorozatokat a megye pedagógusai, népművelői díjmentesen kölcsönözhették 8 napra. Az érdeklődők alkalmanként 4-5 sorozatot is igényelhettek. Mivel az összeállítások 1 példányban álltak rendelkezésre, levélben történő kérés esetén több címet is meg lehetett nevezni, hogy az kérések teljesíthetők legyenek. A jegyzék 35 mesesorozatot is mertetett (Hófehérke, Hüvelyk Matyi, Robinson, Az utolsó mohikán stb.) A film-diapozitívokhoz mellékelt kölcsönzési feltételekből az is kiderült, hogy a képekkel óvatosan kellett bánni és legfeljebb 20 másodpercig lehetett egy felvételt szemlélni, utána ajánlatos volt újat bemutatni, nehogy a felmelegedett film az átvilágítás hője következtében rongálódjon vagy balesetet okozzon.

A  fennmaradt kópiákból  megtapasztalható, hogy a Pedagógiai Filmgyár és a Falu Urániájának felvételeit tartalmazó diatekercsek csinos papírdobozokban kerültek a használókhoz a kölcsönzőkön keresztül, így a Fővárosi Oktatófilmkezelőséghez  is.

 

Az oktatófilmkezelőség 1943-ban kiadta Budapest Főváros Filmdia tekercseinek és diapozitív-lemezeinek jegyzéke c. füzet, amely 295  tekercsdia sorozat  címét ismertette, a két gyártótól hittan, irodalom, beszéd és értelemgyakorlat – ezek kivétel nélkül mesefilmek voltak – történelem, földrajz, Magyarország földrajza, csillagászat, természetrajz, (biológia) ásványtan és vegytan, természettan (fizika), egészségtan, mezőgazdaságtan, honvédelmi ismeretek, műalkotások ismertetése és vegyes témakörökbe rendezve anyagát. A vallási, irodalomtörténeti, történelmi összeállítások valamint a mesefilmek a Falu Urániájának kiadványai közül kerültek ki, a többi szalag a Pedagógiai Filmgyár készítette összeállítás volt.

 

Budapest Székesfőváros Filmdia tekercseinek és diapozitív-lemezeinek jegyzéke 1943.

Budapest, 1943 119 p.

 

A II. világháború éveiben a törékeny és gyúlékony gyűjtemények  országszerte megsemmisültek vagy a későbbiekben szándékos rongálásnak estek áldozatául.

 

 

 

A diatekercsek leírása

A két gyártó filmjeinek közös jellemzője, hogy 18 x 24 mm normál képméretű vertikális szalagokat készítettek. Így a kiadványok napjainkban is egy hagyományos mese-diafilmvetítő géppel  bemutathatók.  A Falu Urániájának tekercsei rövidebb terjedelműek 20-30 képből álló sorozatok és nem rendelkeznek kísérőszöveggel. A Pedagógia Filmgyár filmjei ellemben bőségesen fejtik ki a témát, felvonásonkét (tekercsenkét) 120-150 képben tárgyalják a mondanivalót. Ez utóbbiaknál néma mozgófilmekhez hasonlóan inzert kockákon jelenik meg a felirat, részletgazdagságuk a pergőfilmek világát idézi. A kiadványok közös jellemzője a kevés impresszum adat, lényegében nem tudunk meg semmit az alkotókról és a gyártás évéről sem.

 

Arany János

Kiadó: Falu Urániája Filmlaboratóriuma, Bp.
Kiadás éve: 1930 körül
Eredeti azonosító: nincs
Technika: 1 diatekercs, 38 normál kocka, ff.

Készítők: kiadja a magyar Tudományos Akadémia megbízásából a Falu Urániája
Címkék: Ismeretterjesztő, Magyar irodalom

Teljes

 

A Balaton

Kiadó: Pedagógiai Filmgyár, Bp.
Kiadás éve: 1935 körül
Eredeti azonosító: nincs
Technika: 2 diatekercs, 96, 109 normál kocka, ff.

Készítők: Budapest székesfőváros Pedagógiai Filmgyárának felvételei
Címkék: Iskolai, oktató

Hiányos: csak második rész

 

A Duna mentén Budapesttől Bajáig

 

Kiadó: Pedagógiai Filmgyár, Bp.
Kiadás éve: 1930 körül
Eredeti azonosító: nincs
Technika: 1 diatekercs, 80 normál kocka, ff.

Készítők: Budapest székesfőváros Pedagógiai Filmgyárának felvételei
Címkék: Iskolai, oktató

Hiányos: csak első rész

 

A fenyőfa kitermelése és feldolgozása

Kiadó: Pedagógiai Filmgyár
Kiadás éve: 1930 körül
Eredeti azonosító: nincs
Technika: 1 diatekercs, 138, 142  normál kocka, ff.

Készítők: Budapest székesfőváros Pedagógia Filmgyárának felvétele
Címkék: Iskolai, oktató

Teljes: első  és második rész

 

A kenyér

Kiadó: Pedagógiai Filmgyár, Bp.
Kiadás éve: 1930 körül
Eredeti azonosító: nincs
Technika: 2 diatekercs, 93, 95 normál kocka, ff.

Készítők: Budapest székesfőváros Pedagógiai Filmgyárának felvétele
Címkék: Földrajz, Iskolai, oktató

Hiányos:csak első rész

 

Képek Jézus életéből

Kiadó: Falu Urániája Filmlaboratóriuma, Bp.
Kiadás éve: 1928 körül
Eredeti azonosító: nincs
Technika: 1 diatekercs, 27 normál kocka, ff.

Készítők:
Címkék: Ismeretterjesztő

A Falu Urániájának Filmlaboratóriuma

Hiányos: csak első rész

 

Magyar szentek

Kiadó: Falu Urániája Filmlaboratóriuma, Bp.
Kiadás éve: 1930
Eredeti azonosító:
Technika: 1 diatekercs, normál kocka, ff.

Készítők:
Címkék: Ismeretterjesztő, Művészet

Hiányos: csak első rész

 

Az őszibarack termesztése

Kiadó: Pedagógiai Filmgyár, Bp.
Kiadás éve: 1929
Eredeti azonosító: nincs
Technika: 2 diatekercs, 140, 101 normál kocka, ff.

Készítők: készítette a Fővárosi Pedagógiai Filmgyár Rt. összeáll. Lechner Ödön

a felvételek Lechner Ödön tanár nagytétényi törzsgyümölcsösében készültek
Címkék: Iskolai, oktató

Teljes: első és második rész

 

Pécs és vidéke

Kiadó: Pedagógiai Filmgyár, Bp.
Kiadás éve: 1930 körül
Eredeti azonosító: nincs
Technika: 2 diatekercs, 93, 95 normál kocka, ff.

Készítők: Budapest székesfőváros Pedagógiai Filmgyárának felvétele
Címkék: Földrajz, Iskolai, oktató

Hiányos: harmadik rész

 

Szép Erdélyországról

Kiadó: Falu Urániája Filmlaboratóriuma, Bp.
Kiadás éve: 1928
Eredeti azonosító: nincs
Technika: 1 diatekercs, 56 normál kocka, ff.

Készítők:
Címkék: Ismeretterjesztő, Magyar történelem, Politika, Történelem

Teljes

 

Tavaszi munkák a kertben

Kiadó: Pedagógiai Filmgyár, Bp.
Kiadás éve: 1935 körül
Eredeti azonosító:
Technika: 2 diatekercs, 96, 109 normál kocka, ff.

Készítők: Budapest székesfőváros Pedagógiai Filmgyárának felvételei
Címkék: Iskolai, oktató

Teljes: első és második rész

 

A Tisza

Kiadó: Pedagógiai Filmgyár, Bp.
Kiadás éve: 1930 körül
Eredeti azonosító:
Technika: 1 diatekercs, 132 normál kocka, ff.

Készítők: Budapest székesfőváros Pedagógiai Filmgyárának felvétele
Címkék: Földrajz, Iskolai, oktató

Hiányos: Csak első rész

 

Tisza

 

 

Tisza

 

Pécs

 

Pécs

 

Diakép

 

Diakép