Pölöskei Ferenc: Kortársak visszaemlékezései első olvasási élményeikre

Az olvasás gyermekkorom óta szellemi gyönyörűségnek számít, a hétköznapi események világából különös titkok, izgalmak birodalmába emel. Kezdetben értékeik között sem igen válogattam, azt vettem kézbe, amihez hozzájutottam, így a pápai református gimnázium alsóbb osztályainak vagy a falum szegényes községi könyvtárának regényeit, elsősorban Jókai, Mikszáth, Gárdonyi műveit. Ezek is sokat jelentettek számomra, hiszen tágították szemhatáromat, bővítették stílusomat, s egyáltalán elköteleztek az igényesebb olvasáshoz is. Ez természetesen nem egy csapásra, ellenkezőleg, feltűnően lassan, fokozatosan alakult ki bennem, mégis, egy különös, s akkor fájdalmasnak tűnő eset minőségi változást jelentett számomra.

16-17 éves koromig ugyanis legfőbb szenvedélyemnek, időtöltésemnek a foci számított, amikor ennek egy súlyos sportsérülés véget vetett. S ezzel időben is egybeesett a kiszélesedő, az igényesebb olvasmányokhoz vonzódó törekvésem, a történelem, az irodalom, és egyes társadalomtörténeti ágak tanulmányozása. Miközben a szépirodalom és a történeti irodalom iránti érdeklődésem is megmaradt, sőt magasabb szintre emelkedett. A sportpályák világát így a könyvtárak váltották fel, s ez a látványos szerepcsere felgyógyulásom után nemcsak megmaradt, hanem lényegesen, új elemekkel is bővült. Közülük nem csupán az olvasás minőségi kibővülését emelem ki, hanem az írásra is kiterjeszkedő készséget és igényt is. Mert az olvasás és írás szimbiózisa létszükségletté, majd életformává is vált. Kortársaim közül a kollégiumban többen is verset, novellát írtak s nálamnál több sikert értek el. Néprajzi, történelmi jellegű dolgozataimmal többre vittem, s végül a kör elnöke lehettem.

Fontos önképzőköri feladatunknak tekintettük a frissen megjelenő, új modern szellemiséget tartalmazó szépirodalmi, történelmi, szociológiai, jogi könyvek beszerzését és közkinccsé emelését a diákok körében. Ezek jószerivel még nem kerültek be a tananyagunkba sem. Olvasásuk során megismerhettük szerzőiket is, közülük többen gyorsan népszerűkké váltak. Az olvasás és írás kölcsönös szeretete jó útravalónak számított. Többen hűek maradtak a hagyományhoz, egymás írásait is máig szorgalmasan olvassuk. Jól tudjuk: az olvasás a tudományos munka, valamennyi kulturális tevékenység alapfeltételének számít s a magas technikai fejlettség közepette a jövőben is az marad.