A magyar irodalom és a világirodalom számos képviselője szívesen emlékszik vissza rá, hogy milyenek voltak az első élményeik a könyvekkel kapcsolatban. Többen megfogalmazzák, hogy az olvasás szenvedéllyé nőtt bennük. Első, kedves olvasmányaik közé tartozott, például a Biblia (Ady Endre, Arany János, Weöres Sándor), a népmesék (Fekete István, Mikszáth Kálmán, Ortutay Gyula), Andersen (Fekete István, Végh György) és Verne történetei (Babits Mihály, Benedek Marcell, Fejtő Ferenc), illetve Petőfi költeményei (Vas István, Ady Endre, Nemeskürty István). Lehetőségeiktől függően az olvasásvágyukat könyvesboltokban vagy könyvtárakban beszerzett művekkel élték ki. Ahogy ráéreztek az olvasás ízére válogatás nélkül falták a betűket, klasszikusokat és bestsellereket egyaránt, később kezdtek el szelektálni, hiszen nem lehet (és nem is érdemes) mindent elolvasni.
„De az olvasnivalómban is vallom predesztinációs hitemet: mit el kellett olvasnom, kezembe került, akár boltból, akár kölcsön, akár a vasúti kocsiban találtam. Vagy legalábbis evvel vigasztalódom, ha néha kétségeim vannak: vajon okosan, gourmand-módra, jól válogattam össze s fogyasztottam-e el irodalmi fogásaimat?” – Ady Endre (Kőhalmi, 1918, p. 81–82)
XXI. század. Új nemzedék, új elvárások, új technikai vívmányok. Gimnáziumi könyvtárosként szembesülök azzal, hogy a mai diákok viszonya más a könyvekhez és az olvasáshoz, mint az előző nemzedékeké. Ez nem baj, hiszen jó megismerni és használni az új lehetőségeket. Az internet ma már megkerülhetetlen.
Rendszeresen tartunk könyvtárhasználati órát. Többször is szembesülünk vele: nincs mindenki tisztában azzal, hogy mire való a könyvtár, miért fontosak a könyvek. („De hát mi nem fogunk tovább tanulni. Az interneten mindent megtalálunk!”) Egy 45 perces óra keretében, sajnos, kevés az idő, hogy az ember előrukkoljon egy mindenkit meggyőző válasszal. Az egy külön tanóra anyaga kellene, hogy legyen, megtanítani a tanulókat kritikusan, válogatva nyúlni a kapott információhoz, ami elárasztja őket a világhálón.
Könyvtárosként feladatunknak tartjuk, hogy beszoktassuk a diákokat a könyvtárba, felkeltsük az érdeklődésüket a könyvek iránt, sőt felébresszük bennük is a szenvedélyt az olvasással kapcsolatban. A tanulók nagy része leginkább a kötelező olvasmányok begyűjtéséhez és a kiselőadások, házi feladatok elkészítéséhez veszi igénybe a könyvtárat. Folyamatosan gyűjtjük az ötleteket a tanároktól és a diákoktól, hogy milyen könyveket látnának szívesen a polcainkon. Igyekszünk megfelelni az igényeknek, amennyiben a kért mű beilleszthető egy iskolai könyvtár állományába.
Tapasztalataink szerint a lányok nyitottabbak a kötelező irodalmon kívüli olvasmányokra. Általánosan jellemző, hogy a lányok keresik a Bronte-nővérek és Jean Austen regényeit, kedvelik a detektívregényeket és a hétköznapi pszichológiát. Természetesen nem feltételezzük, hogy a fiúk nem olvasnak, egyszerűen máshol jutnak hozzá vagy megvásárolják azt, ami érdekli őket, amire szükségük van, esetleg megtalálható az otthoni könyvek között.
Próbáljuk a fiúk és a lányok érdeklődését is felkelteni egy-egy igényes író munkássága iránt. Tavaly rendszeresen megválasztottuk a „hónap íróját”, sikere volt, például Paulo Coelhonak, Szabó Magdának és Graham Greennek. A diákok már kíváncsian várták, hogy ki lesz a következő kiszemelt író. A sikeren felbuzdulva idén meghirdettük a Hónap írója versenyt. Kérdéssort állítottunk össze Rejtő Jenő életével és munkáival kapcsolatban. A cél az volt, hogy ne lehessen pusztán az internetről begyűjtött információk segítségével megoldani a feladatokat, szükség legyen a könyvtár használatára. A most aktuális kérdések az idei irodalmi Nobel-díjas Mario Vargas Llosa életével és regényeivel foglalkoznak.
Talán az új információhordozók meghozzák a kedvét azoknak is, akik azért nem olvasnak például a tömegközlekedési eszközökön, mert nem akarnak a tankönyvek mellett egyéb könyvet is cipelni. Van egy új eszköz, az elektronikus könyv, ami a hagyományos könyv és a számítógép ötvözete. Ma még egyáltalán nem elterjedt, főleg az ára miatt, de elképzelhető, hogy pár év (esetleg egy évtized) múlva már a mindennapjaink részévé válik. Aki a klasszikus könyv híve, az biztosan marad a hagyományos nyomtatott formánál, amit kézbe lehet venni, végigsimítani a borítóját, beleszagolni a lapokba. Az e-könyv viszont segítség lehet, ha egy vaskosabb/többkötetes műre van szükségünk, jegyzetelni szeretnénk közben és esetleg még zenét is hallgatnánk. Ma már a gyártók törekszenek arra, hogy kiküszöböljék az első változatok gyengéit, és például óvják az olvasó/felhasználó látását a megfelelő háttérvilágítással, illetve azzal, hogy a betűk mérete optimálisra növelhető.
Ami kisgyerekkorban a szülők felelőssége, hogy felolvassanak, majd együtt olvassanak a gyermekükkel – pótolhatatlan. A biztos olvasástudás az alapja az olvasóvá válásnak, annak hiányában nem fog kifejlődni az igény a könyvekre. A középiskolában már csodát nem lehet tenni, de akkor is fontos, hogy mindenki megtalálja a „maga könyvét”.