Múlt év végén kaptuk a felkérést, és idén év elején rögtön a következőt a győri Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár gyermekrészlegének bővítésére, illetve áttervezésére. Így két verzió készült ugyanarra a témára és helyszínre. Ez érdekes és tanulságos eredményekkel szolgált, mind a megbeszélések, mind a tervezés oldaláról, valamint jól mutatja az általam már sokat emlegetett „harmadik hely” koncepció észrevehető beszivárgását a könyvtári terekbe.
Az első „konvencionális” verzió (a képeken 1. számmal jelölve) egy modern formai megfogalmazású klasszikus gyermekkönyvtár. Itt kizárólag a környezetkultúra helyes átadására törekedtünk, minden megszokott funkció megtartásával, esetleg logikus átszervezésével.
A könnyen alakítható kaucsuk burkolatokkal, színes bútorokkal, harsány színekkel igyekeztünk egy friss hangvételű, vidám, gyerekeknek való környezetet tervezni. A meglévő könyvállomány a bővítésnek köszönhetően kihelyezésre került, egy kényelmes olvasó-előadóterem és egy számítógépes sarok is helyet kapott. Az olvasó-előadóterem polcai és az összes asztal mobil, geometriájából adódóan többféleképpen helytakarékosan elhelyezhető. Ez igen fontos egy ilyen kis alapterületű könyvtárnál, így több funkciót is ki lehet alakítani, nem kötött a koncepció.
A tér egy központi polc köré szerveződik, ami jól láthatóan kijelöli az útvonalat az információs pulthoz, illetve innen az egész könyvtár vizuálisan jól befogadható. Itt kiemeltebb bemutatókat és a katalógusgépet lehet elhelyezni.
A fal menti polcok közötti térben részben elszeparált kis asztalok vannak közös játékhoz. A különböző korcsoportok elkülönítve foglalkoztathatók, a kihelyezett könyvek is ezt a tematikát követik (pl. a polcok magasságában is). A játékok elhelyezéséhez is kihasználtuk az adódó helyeket.
A tervezés közben felmerült kérdéseknek köszönhetően egy második verzió is született. Egy hagyományos gyermekkönyvtár modern formában, vagy maga funkció is legyen modern? A könyveket vagy a könyvtárt, mint helyszínt lehet jobban és hatékonyabban népszerűsíteni?
Legyen-e legalább annyira közösségi tér – és lévén, hogy gyermekkönyvtár, ezáltal játszóház is -, mint könyvtár? Mert az olvasókat (vagy felhasználókat) nem biztos, hogy csak a kihelyezett könyvtári állománnyal lehet bevonzani. És mivel lehetne elérni, hogy jól érezzék magukat, és visszakívánkozzanak? A kultúrát, a könyv szeretetét is „eladhatjuk melléktermékként” egy olyan helyen, ahol jó időt tölteni?
A második tervnél (a képeken 2. számmal jelölve) már jóval több kérdés merült fel az egyeztetéseken. A közös munka eredményeképpen végül megszületett egy újabb verzió, amiben a közösségi terek kerültek előtérbe, és a könyvtári állománynak csak egy részét (körülbelül felét) helyeztük ki.
A központi polc helyét egy központi fa (amelynek lombjai világítótestek) vette át, a polcok szigorú geometriája (és ezzel nagy kapacitása is) fokozatosan eltűnt. A kisgyerekeknél egy kisvasút vette át a főszerepet (ami természetesen könyvbemutató), a tinédzsereknél pedig egy többszintes játéktér.
Az olvasóterem és számítógépes rész mobil bútorai megmaradtak, a rugalmas elrendezhetőségük miatt. Ez az egy dolog biztosnak tűnik, hogy többféleképpen, alkalomhoz illeszkedve lesz igény az átszervezésekre, hogy a különböző közösségi események kitüntetett figyelmet kapnak.
A számítógépes rész szintén egy „fa” köré szerveződik, hangsúlyozva fontos szerepét az újabb generáció életében és kultúrájában.
A kérdést, hogy a könyvek vagy a közösség szerepe legyen-e előtérben, többször, több oldalról is megpróbáltuk megválaszolni, és kerestük az egyensúlyt. A tervezési koncepció is menet közben alakult.
A gyermekkönyvtár homlokzatán is szeretnénk némi átalakítást végezni, kicsit oldva az épület szigorú geometriáját ezen a részen, ezzel kiemelve, hogy itt más a célközönség, ide a gyermekeket várjuk. A könyvtár szerencsés kialakítása folytán szép egységben lehet kezelni ezt a homlokzati felületet, úgy, hogy ne zavarja a szemet és az összhangot a változtatás. Az üvegeket matricákkal lehet feldobni, a bejárati ajtóra így a funkciómegnevezést, és grafikát is el lehet helyezni. Vidámabb faburkolatot kapna, és egy színes esővédő előtetővel lenne keretbe foglalva.
Hogy a megvalósulási szakaszban, az építkezésig is változni fog-e még a terv, hogy az időközben megérett gondolatok vagy a fejlődés, vagy a közvélemény bele fog-e szólni, szinte biztosra vehető. Kíváncsian várja mind a megrendelői, mind a tervezői oldal a folytatást. Mert reméljük, hogy lesz folytatás.
Ezúttal szeretném megköszönni a könyvtár dolgozóinak segítő munkáját, illetve a lehetőséget. Minél több ilyen kezdeményezést kívánunk a méltatlanul háttérbe szoruló közszféra építészeti fejlődésének, hiszen a vizuális és környezetkultúra is igen fontos egy kulturális intézménynél, különösen, ha gyermekek neveléséről van szó.