KÖNYVTÁR rovatunk nyomtatott változatában egy gyakorló könyvtárostanár, a fővárosi, „Hunfalvys” Sunyovszky Anna mutatja be könyvtárát, s a maga könyvtáron belüli könyvtárosi és pedagógusi munkáját, mindennapjait. Érdekes, s a gyakorló könyvtárpedagógus szakmai tapasztalatihoz mérten részben kontrasztos is az a látásmód, ahogyan három kaposvári, végzős hallgató látja és láttatja – a szakdolgozatukból kiemelt részletek tanúsága szerint – egy-egy iskolai és/vagy gyermekkönyvtár tevékenységét, eredményeit vagy éppen szakmai kudarcait. A Sonnevend Péter tanár úr gondozta írások a lap elektronikus változatában lesznek olvashatók, Gyermekek, olvasás, könyvtárak kaposvári szakdolgozatokban gyűjtő cím alatt.
Az OLVASÁSPEDAGÓGIA rovat jelentős írása Steklács János tanulmánya. Az óvatosra hangolt főcímet – Az olvasástanításról jövőidőben, feltételes módban – követő markánsabb alcím már egyértelműen utal a dolgozat tartalmára: Javaslatok az olvasástanítás, olvasás-pedagógia holisztikus megújítására az ADORE-projekt eredményei alapján. A szerző problémafelvetése szerint a mai pedagógia egyik legidőszerűbb, egyben legproblematikusabb kérdése az értő olvasás tanításának fejlesztése. A tudástársadalomban ugyanis kulcskompetencia a szövegértő olvasás képessége, ugyanakkor nemzetközi és hazai felmérések hívják fel a figyelmet e kompetencia térvesztésére a ma tanulói körében. A tanulmány egy ide vágó EU kutatás (ADORE Project) tapasztalatai alapján holisztikus, a rendszer egészét átfogó javaslatot kísérel meg felvázolni annak érdekében, hogy az értő olvasásban mutatkozó negatív tendencia megállítható, visszafordítható legyen.
A TANESZKÖZ rovatban a téma eminens szakértője, Nádasi András nagy ívű dolgozatban foglalja össze az oktatásirányításnak a taneszközök dolgában elvárható feladatait. (Szükséges-e az iskoláknak a taneszköz-jóváhagyás és a jegyzék?) A szerző tömör történeti áttekintése szerint a hazai közoktatás gyakorlatában az 1850-es évektől tűntek fel a különféle taneszközök, amelyek – markáns fejlődési tendenciát követve – máig hatóan jelen vannak az iskola mindennapjaiban. Ha az eszközök változásaival együtt tartalmában változott is, de folyamatosan érvényesült az oktatásirányítás taneszköz-nyilvántartó és szabályozó gyakorlata is. A közel két évtizede hatályos közoktatási törvény is rendelkezik ezekről a kérdésekről, azonban a vonatkozó paragrafusokban foglaltak végrehajtása máig várat magára. Az írás ennek a mulasztásos törvénysértésnek a kiküszöbölésére fogalmaz meg átfogó és érdemi javaslatokat.
A NEVELÉSTÖRTÉNET rovat egy töprengő „mini esszét” tartalmaz a mindig okos és szellemes Vajda Kornél tollából. A Kérdőjelek két csodálatos sorozat ürügyén című írásában a szerző az OPKM két pedagógia-történeti sorozatát, a dr. Jáki László szerkesztette Tudós tanárokat, valamint a Mesterek és tanítványokat tűzte „tollhegyre”. A szerző mindkét sorozat kapcsán – a címükből, pontosabban a címükben föltételezett koncepció(k)ból kiindulva – nyugtalanító kérdések sorát teszi föl, s fogalmazza is meg rögtön a maga válaszait. Mi mindent láthatunk meg, ha tüzetesebben mögé tekintünk a „tudósság” és a „tanárság” fölöttébb bonyolult, s gyakran ellentmondásos viszonyrendszerének? Milyen tanár a tudós tanár? Mit ér – a tudománytörténet mércéjén megmérten – egy-egy Mester, és mit az ő tanítványainak csapata? Csak a tanítvány(ok) teszi(k) a Mestert? Stb…
A fentieken túl és kívül a Könyv és Nevelés e számnak (is) valamennyi írását a Kedves Olvasó figyelmébe ajánlja a főszerkesztő