Dr. H. Tóth István egyetemi docens és munkatársa, a magyar nyelvet kiválóan ismerő és beszélő Radek Patloka Kettős tükrök. A stilisztikáról magyarul – a magyarról stílusosan című könyve 2009-ben, a magyar nyelv évének tavaszán jelent meg a prágai Károly Egyetemen, a Közép-európai tanulmányok Kiskönyvtár sorozatában.
A bevezetőben a következő tájékoztatást kapja az olvasó a szerzők szándékairól, a mű tartalmáról: „A Kettős tükrök című kötetünkkel közelebb kívánjuk vinni a magyar nyelv és irodalom iránt érdeklődőket az emberi kapcsolatok nyelvi árnyalataihoz magyar nyelven. Célunk a stilisztika néhány elméleti és történeti kérdésének a feldolgozása, ezzel a stíluselemzés segítése. (…) Stilisztikai fogalmakat és azokat illusztráló példákat mutatunk be. Így szeretnénk segíteni az ismeretek tanulmányozását, a válogatott szemelvények elemzését. (…) Kiemelt célunk a stíluseszközök tudatos felhasználásának a segítése, a nyelvi kifejezésben az igényességre késztetés” (H. Tóth – Patloka 2009: 9).
A kötetet kézbe véve és olvasva elmondhatjuk, hogy mind külső megjelenésére, mind tartalmára igényesség és precizitás jellemző. Az alkotóknak a Bevezető-ből fent idézett céljai maradéktalanul megvalósultak: pontos meghatározásokkal, logikus, precíz, funkcionális stilisztikai elemzésekkel, s találó, frappáns szemléltető szövegekkel találkozunk. Ki is kell emelnünk a példák, idézetek frissességét, mely a Kettős tükrök-nek egyik nagy erénye: olvashatunk sms-verseket Varró Dánieltől, s a szerzők tárgyalják a „számítógép poétikájának nevezett e-stílus”-t is (H. Tóth – Patloka 2009: 85). Az imponálóan gazdag, hétoldalas felhasznált és ajánlott szakirodalom szintén nagy szakmai felkészültségre s alaposságra vall, és egyben lehetőséget ad az olvasónak a további kutatásra, tájékozódásra is.
A kötet összesen tizenegy, nagybetűkkel jelölt fejezetből áll. Az A fejezet az olvasó (fent már vázolt) tájékoztatását, Szathmári István összefoglalását a funkcionális stilisztikáról, és Illyés Gyula Magyar beszéd című írását tartalmazza.
A B fejezet címe A stílus és a stilisztika körébe tartozó alapfogalmak áttekintése. Ebben a részben először is a stílus, a stilisztika, a stílusérték, s a stílust meghatározó tényezők fogalmát tisztázzák a szerzők, majd képszerű eszközökről – a költői (vagy festői) jelzőről és a hasonlatról olvashatunk.
Ezután a trópusok (névátvitelek, nyelvi képek) bemutatása következik. Szépirodalmi és köznyelvi példákkal világítja meg ez az alfejezet a metafora, az allegória, a megszemélyesítés, a szimbólum, a szinesztézia, a metonímia és a szinekdoché jelenségét a költői, írói nyelvben s a hétköznapi nyelvhasználatban is.
A mű ezután példákkal gazdagon illusztrálva mutatja be leggyakrabban előforduló szó- és mondatalakzatokat, s azok fajtáit; tárgyalja például az ismétlést, a fokozást, a felkiáltást, a kérdést, az enyelgést, a félbeszakítást, a gúnyt és az iróniát.
A C fejezetben a köznyelvi és költői nyelvi képekkel ismerkedhet meg az olvasó: „A napi kapcsolatteremtésben mindannyian használunk stíluseszközöket. Egy-egy új tárgynak vagy jelenségnek az elnevezésére alkotott köznyelvi képeket, alakzatokat többé-kevésbé elfogadja a társadalom. Esetleg elvetheti, ha az a többséget sértő, vagy nem éri el azt a hatást, amit reméltek a létrehozói” (H. Tóth – Patloka 2009: 36). A Kettős tükrök-ben részletesen olvashatunk a stilisztikai vizsgálódások olyan fontos területeiről, mint a hétköznapi nyelvhasználatban megszilárdult vagy meggyökeresedni készülő metaforák, a nem szó szerint értelmezendő nyelvhasználat, s a stilisztikai kompetencia.
A D fejezet – A szépirodalom és a nyelvi képek – a szépirodalmi stílust mutatja be hosszabb szövegrészletekkel s a hozzájuk fűzött elemzésekkel. A szemelvények anyaga igen változatos: Ady Endre- és Garaczi László-idézeteken át Grecsó Krisztián írásának részletéig terjed a bemutatott szövegek példatára.
Az E fejezet A stílus, a stilisztika és a stílustörténet összefüggései-t tárgyalja. Bemutatja a stílustörténet különböző értelmezéseit, korszakolását, a korszakhatárokat kialakító stílusváltásokat, tendenciákat, a döntő fontosságú stílusújításokat, melyek Kazinczy, Petőfi és Arany, s a Nyugat nevéhez köthetők, valamint napjaink költői nyelvét, a plakátsílustól kezdve a vulgáris kifejezéseken át az sms-versig. Igen hasznos a fejezetben található összefoglaló táblázat, mely a fő stílustörténeti korszakok áttekintésében nyújt segítséget az olvasónak.
A következő fejezetben A társadalmi érintkezés nyelvi kifejezésmódjai-ról olvashatunk. A kötet az egyes stílusrétegeket, stíluskategóriákat írásbeli vagy szóbeli voltuk alapján csoportosítja s tárgyalja a következő módon: 1) írásbeli: a) a szépirodalmi (= a szépírói, művészi) stílus, b) a tudományos stílus, c) a publicisztikai (így is használják: újságírói vagy riporteri) stílus, d) a hivatalos stílus és e) a levélstílus, amely a kommunikációs cél és a címzett szempontjából többféle; 2) A szóbeli közlés vagy közlésfolyamat főbb stílusfajtái: a) a társalgási stílus, b) a szónoki stílus és c) az előadói stílus. A stílusrétegek ismertetésén túl, gyakorlati tanácsokat, útmutatásokat is adnak a szerzők például a levélbeli közlés, a szónoki beszéd és az előadói megszólalás megformálására, elkészítésére, s felhívják a figyelmet változó világunkban, „(…) az sms-ek és a drótlevelek korában (…)” (H. Tóth – Patloka 2009: 92) a korábbiaktól eltérő kifejezésformákra is.
Ezután további tájékozódási lehetőségeket (írói szótár, az akusztikai szint vizsgálata) ismertet a kötet megint példákkal és táblázatokkal mutatva be a tárgyalt tudnivalókat (G fejezet).
A H fejezet Az extralingvális eszközök stilisztikájáról szól. E témakörben szó esik például különböző helyesíráshoz és írásmódhoz kapcsolódó kérdésekről, a betűtípusokról, a tájnyelvi és idegen szavakról, a központozásról (utóbbit igen részletesen bemutatja a kötet), a képversekkel, és az sms-sel kapcsolatos stilisztikai kérdésekről.
A tárgyalt jelenségeket, problémákat a Kettős tükrök számos jellemző, találó, friss példával illusztrálja: rövidebb és hosszabb, ha kell, teljes vers terjedelmű idézetek segítségével ismerkedhetünk meg a különböző fogalmakkal, formákkal, így például Petőfi Sándor, Nagy László és Radnóti Miklós egy-egy versét teljes terjedelmében közlik a szerzők a szabálytalan versforma és a képvers bemutatásakor.
Újdonság az sms-ek és az emotikonok stilisztikai vizsgálata is: a bennük rejlő tömörséget, elliptikus szerkezetet, szleng jelenségeket és nyelvi humort szintén példák alkalmazásával mutatják be a szerzők.
Az I fejezetben a művészi nyelv, a stilisztika és a kommunikáció kapcsolatáról olvashatunk: a kötet részletesen bemutatja a jakobsoni kommunikációs modellt a kiegészítő funkciókkal együtt; végül egy igen részletes, az eddig vázoltakat összefoglaló táblázattal találkozunk.
A Kettős tükrök befejező fejezete a Visszatekintésül címet viseli; itt újra olvashatjuk a könyv belső borítóján szereplő Radnóti-idézetet:
Én én vagyok magamnak
s néked én te vagyok,
s te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.
(Radnóti Miklós: Kis nyelvtan)
A szerzők azt írják a könyv eleji idézetről: „Mottóként áll ez a költemény, kedvet kíván ébreszteni az utána következő oldalak elolvasásához” (H. Tóth – Patloka 2009: 133). Elmondhatjuk: azok a tanárok, egyetemi hallgatók, érdeklődők, akik elolvassák a Kettős tükrök-et, méltán érezhetik úgy, hogy sok mindent megtudtak a stílusról és a stilisztikáról. Sok-sok példát s komoly, szakmailag megalapozott útmutatást kapunk arról, hogy hogyan fogjunk hozzá például egy olyan vers elemzéséhez, mint a kötet elején és végén álló Radnóti-költemény. Maguk a szerzők is erre buzdítanak minket: „Fogalmazzunk meg visszamenőleg ennek, a stílussal és a stilisztikával foglalkozó kötetnek az ismeretében felvetéseket a vers választásával kapcsolatban! Legyenek feltételezéseink az elsajátított stilisztikai kompetenciánk alapján! Merjünk érdekeseket gondolni a stílusról és a stilisztikáról!
Támasszunk szövegértelmezői elvárásokat, majd ezek alapján vessük egybe RADNÓTI MIKLÓS versét a stilisztikai ismereteinkkel és a híres szállóigével: »Le style, c’ est l’ homme«! (»A stílus maga az ember.«)” (H. Tóth – Patloka 2009: 133).
Fogadjuk meg tanácsukat! A Kettős tükrök forgatásával nemcsak elméleti tudásunk, hanem stilisztikai ízlésünk, elemzőképességünk is csak gyarapodhat és csiszolódhat.
(Dr. H. Tóth István – Radek Patloka 2009. Kettős tükrök. A stilisztikáról magyarul – a magyarról stílusosan. Prága: Tribun EU. 140 p).