Attól függ! Például egy folyóiratnak arra, hogy elfogadtassa, kedveltté, keresetté tegye magát, biztosan ráleljen az olvasóihoz vezető útra. Olyan írásokat közöljön, amelyek témái naponta foglalkoztatják a szakmát. Ügyelve arra, hogy ezeket a témákat minél több szemszögből láttassa, eligazítson a tágabb szakmai világban, és figyelemmel arra, hogy a szakmai tájékoztatásban napra kész legyen. Nos az egy évtizede újraéledt Könyv és Nevelés szerkesztői jól kihasználták ezt a történelmi mértékkel legfeljebb darabkának nevezhető időt. Pedig nem volt könnyű az indulás, hiszen még az is felvetődött akkoriban a név kapcsán, hogy könyvvel lehet-e még nevelni egyáltalán? Szerencsére azok kerekedtek felül, aki szerint éppenséggel lehetne, de nem érdemes. És szembe kellett nézni azzal is, hogy az informatika rohamtempóban változtatja meg az olvasási, tájékozódási, ismeretszerzési szokásokat, helyezi új szerepkörbe a könyvtárat, a könyvtárost és természetesen a folyóiratot. Ma már tudjuk, hogy a Könyv és Nevelés remekül ötvözte a hagyományt a modernnel, az évszázadok alatt kikristályosodott szakmai értékek felmutatása mellett tág teret adott a módszertani és egyéb újdonságoknak.
Nem tudom, hányan olvassák rendszeresen a folyóiratot. Azzal sem vagyok tisztában, hogy aki minden számát a kezébe veszi, emlékszik-e néhány témára, cikkre, tanulmányra, könyvismertetésre? Bátorkodom hát megemlíteni, hogy szegényebb lenne a magyar pedagógia- és olvasástörténet, ha a tízéves folyóirat nem közöl tartalmas írásokat a könyvnek az olvasástudásban betöltött szerepéről, a könyvtáros tehetséggondozó munkájáról, az ifjúsági irodalomban bekövetkezett ízlésváltozásról, az olvasás jövőjéről tekintettel a digitális könyvek elterjedtségére, az elektronikus tankönyvekre, vagy arról, hogyan fest majd az olvasástanítás a harmadik évezredben? Remek lett a folyóirat tankönyveket, taneszközöket bemutató rovata. Nehéz lenne összeszámolni hány tankönyvet – honit és határon túlit –, taneszközt ismerhettünk meg a kiadvány lapjairól.
Tíz év után az ember előre is tekint. Előttem homályos a jövő, akár a könyvre, akár a nevelésre gondolok. E homályt képes lesz-e eloszlatni a Könyv és Nevelés? Én drukkolok neki.