A szombathelyi képző intézmény, a mai nevén a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központja (korábban Berzsenyi Dániel Főiskola) Könyvtár- és Információtudományi Tanszékének vezetőjeként (hivatalos néven koordinátoraként) kaptam felkérést arra, hogy a Könyv és Neveléssel kapcsolatos tapasztalatainkat összefoglaljam, hogyan segíti a lap a könyvtárosképzést, ezen belül az iskolai könyvtárosok képzését, az olvasóvá nevelés és az olvasásfejlesztés témakör feldolgozásának segítését. Nem lehet azonban teljesen szombathelyi ez a szem, hiszen a gyökereit senki sem tagadhatja meg.

Balogh Mihály „Nyolc esztendő nem a világ...” (Emlékeim az OPKM-ről című írásában megemlékezik Jóború Magdáról. Erről nekem egy Nagy Lajos-írás részlete jut eszembe, biztosan ismeri, de talán mégse.

„Nézem a fotográfusnál a helybeli reálgimnázium idén érettségizett növendékeinek arcképsorozatát. Jóképű, nyílt szemű fiatalok. (Még talán kun is akad köztük.) Hátha viszi majd valamire. Olyan jónevűek vannak máris köztük. Az egyik lányt így hívják: Jóboru Magda.”

(Nagy Lajos: Kun falu 1936-ban. = Nagy Lajos: A falu meg a város. Szociográfiai írások. Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1981. p. 199.)

Nagy Lajos (aki épp abban a faluban született, ahol én felnőttem) nem gondolhatta, hogy az OSZK későbbi főigazgatóját látja. Engem azért ragadott meg ez a részlet, mert kicsiben nekünk is megvan ez a tabló, Jóború Magda mellett édesanyám, Vargha Éva látható. A kun község természetesen Kunszentmiklós, s a lapban is olvashatunk ottani születésűektől és -ről. Lehet hogy többen is vannak, én kedves nagybátyáimat ismerem fel közülük, Varga Domokost és Vargha Balázst. Varga Domokos 2000-ben szerzőként is szerepel a lapban, a 2000. 2. számban Olvasók, hallgatók, nyertesek címen a Segített a könyv, a mese c. pályázat alapján készült könyvet mutatja be. Éger Veronika reménytelenül a reménységben címen a nagybeteg író Íróiskola című művéről ír, de Balogh Mihály Mustrájából kiderül, hogy közben már meg is halt. Annak a reményét, hogy műveiben továbbélhet, erősítheti az, hogy még 4 évvel később is érdemesnek tartotta Jáki László, hogy Kamaszkrónika című könyvének új kiadását ismertesse (2006/2. sz.). Vargha Balázs az 1999-ben újraindult lapban sajnos nem lehetett jelen szerzőként, de Fogarassy Miklós (F. M.) megjelentetett róla egy szép emlékezést Vargha Balázs. Portré és emlékezés címen (2003. 3. sz.)

De elég a kitérőkből, próbáljunk visszatérni fő témánkhoz. Ehhez ez az idézet alkalmas lehet, hiszen elég hűen tükrözi a helyzetet. (Kicsit reménykedem benne, hogy lesznek olyanok, akik megcáfolnak, talán még vita is kerekedik belőle.)

„Hallunk panaszokat, hogy az egyetemen nem sajátítják el a hallgatók a szakirodalom önálló felhasználásának módját, mert a vizsgákra lapszám szerint kijelölt szemelvényeket vágnak be. Elég baj, hogy így van. De nem is az egyetemi szemináriumvezetőnek kellene megtanítani erre a hallgatókat, hanem a könyvtárosnak, mégpedig nem egyetemista korukban, hanem még az általános iskolában.”

Ez a téma valóban a Könyv és Nevelés témakörébe vág. Ha előadásról lenne szó, akkor itt szünetet tartanék, s várnám, kitalálják-e, mikorról s honnan származik ez az idézet, itt nem lehet olyan sokáig sem titkolni. Valóban a Könyv és Nevelésből származik, csak még 1967-ből, az 1. számból, Vargha Balázs Vetélkedők, tudáspróbák című írásából. Valahogy csak jussunk el Szombathelyig. Vargha Balázs járt Szombathelyen, s volt tanáraim, későbbi kollégáim is szokták emlegetni.

Az 1999-es újraindulást követően már az 1. számban szerepelt Kovács Mária Könyvtárhasználati ismeretek elsajátítása című írása a Könyvtár rovatban.

Intézményünk fizikaprofesszora, Kovács László a Tankönyv rovatban Módos Tibor fizikatankönyv-családjáról írt, az Olvasáspedagógia rovatban volt hallgatónk, Varju Zsuzsanna A fantasy Magyarországon című írása jelent meg.

Kovács László még a két következő számban is jelentkezett Molnár László fizika-tankönyvének dicsérete (1999. 2. sz.) és a Milyen tankönyvet írt Jedlik Ányos (2000. 1. sz.) című írásaival.

Ugyanebben a számban Balla Mária A könyv- és könyvtárhasználati, valamint a szakirodalmi ismeretek a tanítóképzés tanterveiben. Történeti vázlat 1945-1990 című írásával Kaposvárt képviselte ugyan, de mégiscsak volt hallgatónkként. Jegyzetei között nem szombathelyi kötődése, hanem azok tartalma miatt szerepel több szerző műve intézményünkből: Czimbalmos Andrásné és Lux Ibolya írása, Kovács Máriától az 1985-ös Könyvtári Figyelőből Az olvasóvá nevelés és az általános iskolai tantervek című tanulmány. Tóth Gyulának több írására is hivatkozik Balla Mária, valamint arra a felmérésére, amelyet a Tóth Gyula által vezetett A pedagógusképző főiskolák helyzete, modellje, együttműködése című kutatásban végzett. Hivatkozik még volt hallgatónkra, Barták Péterre is.

Azokban a számokban, amelyekben nincs ilyen közvetlen kapcsolat, akkor a megírás idején már nem, de valamikor nálunk tanított Fercsik Erzsébetnek a tankönyvek nyelvi kérdéseivel foglalkozó írásait tekinthetjük a magunkénak.

Nem sokáig maradunk azonban hozzánk még közelebb eső írások nélkül, a 2000. 4. számban Kovács Mária A könyvtárhasználati ismeretek oktatásának módszerei iskolai könyvtárosoknak címen jelentetett meg tanulmányt, amelyben többek között azt az 1976-1984 közötti, a Bolyai János Gyakorló Iskolában végzett kísérletet mutatja be, amelynek eredményei beépültek az Olvasáspszichológia, könyvtárpedagógia tantárgyba, de megemlékezik az indulás előtt álló könyvtárostanár szakirányról is, míg Rétfalvi Gábor Könyvtárosképzés és katalogizálás címen publikált itt, később pedig, a 2002. 3. számban Az iskolai könyvtári funkciók kialakulása a dualizmus idején címen történeti tárgyú tanulmányt is megjelentetett.

Még ezt megelőzően, a 2001. 3. számban Kovács Mária A könyvtárhasználati ismeretek oktatása címen a könyvtárostanár szakirány tárgyát mutatta be.

Ez az egyik írás, amelyet Mustrájában Balogh Mihály főszerkesztő kiemelt, kétségeit fejezve ki azzal kapcsolatban, hogy mi a helyzet a pedagógusjelöltek felkészítésével kapcsolatban. A másik kiemelt írás Vörös Klárától A könyvtárpedagógia szakmódszertana, a kaposvári szerző korábban szintén szombathelyi diák volt, ahogy a megelőző számban szereplő Kosik Szilvia is, aki A tizenévesek és az olvasás című, az OTDK-n díjat nyert dolgozatának cikkesített változatában sárvári és balassagyarmati összehasonlítást adott.

Kovács Mária már a régi Könyv és Nevelésben is szerepelt, elég hasonló témákkal (Az olvasás, a könyv és a könyvtár szerepe és lehetőségei a nevelő-oktató munka folyamatában, 1984. 4-5. sz., Az „óvodások olvasása”, az óvodák könyvtári ellátása, 1986. 3. sz. a több évtizedes munka eredménye lehet, hogy az eddig említetteken kívül is több volt tanítvány feltűnik a lapban. Próbálok az eddig még nem említettekről egy viszonylag teljes névsort adni, elnézést kérek, ha valaki mégis kimaradt belőle, vagy pedig szerepel benne, pedig nem is tanult Szombathelyen (vagy pedig szeretné megtagadni azt): Horváthné Szandi Ágnes, Kardos Ferenc, Keszei Ildikó, Ligethy Nóra, Nagy Enikő, Rakonczás Szilvia, Tóth Rita, Varró Margit, Virág Anett. A Bod Péter Könyvtárhasználati versenyek helyezettjei felkészítői között szintén sokszor találkozhatunk nálunk végzett iskolai könyvtárosok nevével. Kovács Mária tanítványa volt tanszéki utódja, Bognárné Lovász Katalin is. A 2004. 3. számban, ahol Maskara és tea a könyvtárban (?), avagy javaslatok könyvtáros tanároknak az iskolai könyvtárak PR munkájának hatékonyabbá tételére című írása megjelent, első ízben került a Könyvtár rovat a lap élére (ekkor talán még csak amiatt, mert ebbe a számba nem jutott az Olvasáspedagógia rovatból, de azután már ott is maradt. Érdekes megfigyelni, hogy a lap különböző rovatai mennyire állandóak (például Olvasáspedagógia, Könyvtár, Ifjúsági irodalom), hogyan változnak (például a korábban elkülönülő Tankönyv és a Taneszköz összevonása), vagy tűnnek fel rövidebb ideig.

A lap első komoly (talán egyetlen) vitáját (Balogh Mihály is fontosnak tartotta kiemelni A tízéves Könyv és Nevelés az olvasáskultúra szolgálatában című előadásában, a 2008. 3. számban) is Szombathelyről sikerült elindítania Fűzfa Balázsnak A másik irodalom című írásával a 2002. 2. számban. Jöttek a hozzászólások, először Vajda Kornél: A másik irodalomról – másképpen. Fűzfa Balázs cikke után (2002. 3. sz.). Hogy röviden jellemezzem, másokat jobban szokott dicsérni (pl. „Bár, ha valaki ennyire elveti a sulykot, ha ennyire nem látszik ismerni az „egyik” irodalmat, miféle kontextusban ejt szót a „másik”-ról.”).

Fűzfa Balázsnak a szerkesztőséghez írt levele mellett (szerette volna, ha a hozzászólás a jelzett témáról szól két újabb vitacikk jött: Szegedy-Maszák Mihály: A lassú olvasás védelmében, Mikulás Gábor: Egyik és másik helyett integrált irodalom (2002. 4.)

A következő számban Fogarassy Miklós sem nagyon kíméli a szerzőt, pl.: „Ha ő leendő pedagógusokat tanít a Berzsenyi Dániel (!)Tanárképző Főiskolán, és ilyesmikre oktatja, mondhatnám azt, hogy ebbe az irányba bujtogatja a növendékeit, akkor… akkor ’megáll bennem az ütő’.” (Fogarassy Miklós: Levél a főszerkesztő úrnak (Fűzfa Balázs írásához) 2003. 1. sz.) Ugyanebben a számban Adamikné Jászó Anna is megszólalt Rövid hozzászólás az olvasás vitához címen. Azt a lap honlapja alapján csak sejteni lehet (mivel a teljes szöveg nem megtalálható), hogy Benczik Vilmos Irodalom, olvasás, világháló címen (2003. 3.) Fűzfa Balázs előző számbeli, A másik irodalom II. című írására reagál. (Más források ezt igazolják.) 6 számon, mintegy másfél éven keresztül folyt így a vita, s ha továbbra is érvényes a körkérdés, amit ez idő alatt tettek fel („Tizenkét évi irodalomtanítás után miért nem válnak tömegesen olvasóvá a fiatalok?” 2002. 4. sz., többek között Fűzfa Balázs is hozzászólt), akkor talán érdemes lenne újra foglalkozni a kérdéssel. Ő készen áll rá, közben a vitapartnerek talán közben hallottak az élményközpontú irodalomtanításról, a Tizenkét legszebb magyar vers konferenciasorozatról és köteteiről, irodalom_ 12 című tankönyvéről (Grüll Tibor: Új irodalom-tankönyv-család születőben. Fűzfa Balázs: irodalom_12. A gimnáziumok 12. osztálya számára. Élet és Irodalom, 2008. október 24. http://www.es.hu/index.php?view=doc;21247), olvasták Tandori Dezső írását Ottlik Gézáról szóló könyvéről a Vigíliában (ha nem adom meg az adatait, a lap olvasóiról feltételezhető, hogy meg tudják találni), akkor talán már nem tekintik a hagyományos irodalom legfőbb veszélyeztetőjének. Korát kicsit alacsonyabbnak gondolták a valóságosnál, bár létezik olyan módszer, hogy tájékozódunk különböző eszközökből arról, amiről írunk.

A Pál utcai fiúkról szóló írása kapcsán Fogarassy Miklós bizonyította, hogy egyszerűbb valamit újra megírni, mint megtalálni az eredeti megjelenési helyén (2003. 2. sz.). Ez indított engem arra, hogy utánamenjek annak a Gyermekünkből származó sorozatnak, amelyből az eredeti írás származott. (Murányi Péter: Mit olvasnak a gyerekek? (Egy régi sorozat felkutatása) 2005. 3. sz.)

Valójában azzal kellett volna kezdenem, hogy hogyan tájékozódtam a lapról ahhoz, hogy véleményt írjak róla, milyen eszközök állnak rendelkezésre ehhez.

A kiindulást logikusan a lap honlapja jelentette. Az OPKM honlapja a http://www.tanszertar.hu/eken címre utal. Itt a Magyar Elektronikus Taneszköz Adattár és Etalontár honlapjára jutunk, s ha nem gondoljuk azt, hogy eltévedtünk, lefelé pörgetve eljutunk ahhoz az ugróponthoz, amely már valóban elvisz a folyóirat internetes oldalára, a http://www.tanszertar.hu/eken/index.htm címre. Elektronikus számokként a 2005-től megjelenő évfolyamokat találhatjuk meg (15 szám mostanáig), az Archívumban pedig a korábbi 6 évfolyam 22 számát. Balogh Mihály cikkéből (Balogh Mihály: A tízéves Könyv és Nevelés az olvasáskultúra szolgálatában, 2008. 3. sz.) megtudhatjuk, hogy az első 22 szám anyaga a http://www.opkm.hu/konyvesneveles címen is megtalálható. A két cím nincs egymással összekötve. Ez azért lenne jó, mert ezen az utóbbi helyen az 1999-2004 közötti idők anyagára vonatkozóan találhatunk repertóriumot is, J. L., bizonyára Jáki László összeállításában, amely rovatonként, a rovatokon belül a szerzők betűrendjében tartalmazza a megjelent közlemények adatait, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért összevonva korábban elkülönült, később egyesült rovatokat. Az összesen 390 tétel megoszlása a következő: Olvasáspedagógia 89, Tankönyv – taneszköz 132, Könyvtár 77, Ifjúsági irodalom 66, Oktatástörténet, hagyomány 20, Fiatalok fóruma 5. Néhány rovat (pl. Világszerte, Tankönyvkritikai bibliográfia) nem került be. Külön dokumentumként szerzői névmutatót kapunk, ha egy dokumentumban lennének, akkor könnyebben használható lenne. A repertórium nem teljesen a másik irodalom szellemében készült (nem azért, mert Fűzfa Balázs két ilyen című cikke közül csak az egyik került be, ez alapján a vitaindítót nem lehetne megtalálni), akkor lenne igazán jól használható, ha innen egy kattintással eljuthatnánk a honlapon levő cikkekhez. Most azonban az, aki valahogy ide jutott, a 2005 utáni számokhoz sem férhet hozzá, míg a másik címről a repertóriumot nem érhetik el. Jó lenne egységesítés az első 22 számnál elérhetőségük szempontjából, s nem jelenthet különösebben nagy munkát például az 1999. 1. szám cikkeinek formázása.

A különböző adatbázisok megvizsgálása azt mutatja, hogy több szakterület is magáénak érzi a lapot, fontosnak tartják, hogy figyeljék. Az OPKM PAD és a FSZEK SzocioWeb adatbázisában találhatunk a régi Könyv és Nevelésből is tételeket, a teljesen azonos név miatt ezek nem különülnek el kereséskor, a SzocioWebben 24-ből 23 a régire vonatkozik, a PAD-ban is több mint a fele, 1296-ból 679. Még a PRESSDOK is felvett 3 tételt a lapból (a parlament Oktatási Bizottságához kapcsolódó közleményeket), az Országos Idegennyelvű Könyvtár Nemzetiségi cikk adatbázisa a hazai nemzetiségekre (roma, német) és a határon túli magyarokra vonatkozó cikkeket, a FSZEK irodalmi adatbázisa irodalmi témájúkat. A legnagyobb mértékű feldolgozottságot a szakterületi adatbázisok közül a pedagógiai és a könyvtártudományi adatbázisban tapasztalhatjuk, mindkét terület magáénak érzi a lapot. A 2006-os tárgyévig épített MANCI adatbázisból ennek mértékét nehezebben deríthetjük ki. Ha megkeressük mondjuk Balogh Mihály egyik cikkét, abból megállapítjuk, hogy a raktári szám P 466, a keresés a MicroISIS keresőnyelvével lehetőséget választjuk, az évre is szűkíthetjük. Megállapíthatjuk a hogy a kezdettől jelen van a lap, csak a 2003. 1.szám maradt ki, s a 2004. 2. számból került be feltűnően kevés tétel, bizonyára nem tartalmi okok miatt. A folytatásban, a HUMANUS-ban könnyebb a keresés, azt is láthatjuk, hogy az eddigi legújabb számot is gyorsan feldolgozták, néhány csak elektronikusan elérhető közlemény is bekerült. A legtöbb évben a pedagógiai adatbázisba több tétel került be, mint a MANCI-ba, ebből a szempontból 2005 a legnagyobb kivétel. A lap megtalálható a MATARKA tartalomjegyzék adatbázisban is, ebbe jellegéből adódóan minden közlemény megtalálható, még olyanok is, amelyek más adatbázisokba nem szoktak (például a hírrovat). Feltűnő, hogy az első években a tételek itt található (összeszámolható) mennyisége csaknem megegyezik a PAD tételszámával, később azonban nagy különbség alakul ki, tehát a PAD jobban kezdett válogatni. A MATARKA előnye az is, hogy a rovatokat is feltünteti, ha a tartalomjegyzéket megjelenítjük (alig van példa arra, hogy az első helyen szereplő elmaradna), s a cikkek szövegéhez is eljuthatunk innen egy kattintással, ha fenn van a honlapon az anyag. Ebből a szempontból a 2001. 4. és a 2004. 3. szám a kivétel, ezekhez nem kapunk linkeket, pedig elérhetőek, a 2001. 4. szám esetében a honlapról sem könnyű áttekinteni a szám tartalmát. Amikor az oldalszámokat feltüntetik a tartalomjegyzékben (pl. 2007. 1. sz.), akkor épp az oldalszámok hiánya mutatja, mennyi a csak elektronikus közlemény. Ha a cikk nincs fenn teljes szöveggel, címe pedig nem elég kifejező, egy tartalomjegyzék adatbázis alapján nehéz tartalmát megítélni, pl. a 2004. 1. számból Filinger Margit Egy csodálatos könyv és Jáki László Új pedagógiai folyóirat Erdélyben című írása, a 2004. 2.-ból pedig az Egy megkésett recenzió.

	FSZEK Irod.	HUMA- NUS	IKER	MANCI	MATAR-KA	OIK nemzetiségi	PAD	PRESS-DOK	Szocio-Web
Összesen	19	78	45	350	845	22	607	3	1
1999	–	X	9	21	50	4	49	–	1
2000	4	X	13	50	99	–	94	3	–
2001	2	X	15	50	94	3	83	–	–
2002	9	X	8	57	101	–	78	–	–
2003	–	X	X	35	101	1	84	–	–
2004	2	X	X	37	86	8	47	–	–
2005	2	X	X	52	84	1	35	–	–
2006	–	X	X	48	103	2	47	–	–
2007	X	55	X	X	88	1	57	–	–
2008	X	23	X	X	39	2	53	–	–

Az 1999-ben újraindult Könyv és Nevelés cikkeinek feldolgozottsága magyar bibliográfiai adatbázisokban (X jelzi azokat az éveket, amelyekből valamilyen okból semmiképp nem kerülhetett be tétel az adott adatbázisba.)

Az iskolai és gyermekkönyvtárakhoz kapcsolódó tárgyakat hosszú évtizedeken keresztül elsősorban Kovács Mária tanította tanszékünkön. Bár a képzés sokáig nem szakirányos volt, elég hangsúlyos volt ez a terület, nagyon sok szakdolgozat íródott ilyen témakörben, tekintettel a kétszakosságra s arra, hogy nagyon sokáig csak tanári szakkal lehetett párosítani szakunkat. Kovács Mária természetesen nemcsak szerzője volt az akkori Könyv és Nevelésnek (s más orgánumoknak), hanem olvasója és olvastatója is. Az 1997-ben lezárult TEMPUS-projekthez kapcsolódóan készült el az a tantervünk, amelyben már szakirányok is létesültek, ezek tárgyaira a III. és IV. évfolyamon került sor, az 1998-ban bevezetett tanterv keretében 2000-től kezdődtek az iskolai könyvtárosi szakirány tárgyai, akkor még a könyvtár szak keretében. A 2002-ben, a kreditrendszer bevezetésével párhuzamosan indult informatikus könyvtáros szak szakirányát már könyvtárostanárinak hívtuk. Nappalin szinte kizárólag azok választották ezt, akiknek a másik szakja tanári volt, levelezőn, ahol egyszakos képzés folyik, nagyrészt a már tanári diplomával rendelkező, újabb diplomájukat megszerző hallgatók, de volt példa arra is, hogy tanári diplomával nem rendelkező hallgató is teljesítette ezt a szakirányt, bár inkább a többit ajánlottuk nekik (nyilvános könyvtári, információmenedzser, információbróker). A 2006-ban indult informatikus könyvtáros alapképzés egyszakos, a korábbi négy szakirányt kettőbe vontuk össze (nyilvános és iskolai könyvtári, röviden NYIK, információbróker és -menedzser (IBM). Levelező képzésben részt vesznek kis számban pedagógusi diplomával rendelkezők is, de a többség ezen a szakon szerzi meg első diplomáját.

Mindenki számára kötelező az Olvasásszociológia, -pedagógia, -pszichológia alapjai tárgy. Természetesen itt is szerepet játszik a Könyv és Nevelés, nem annyira egyértelműen megnevezhető kötelező olvasmányként, hanem a hallgatóknak ajánlva úgy, hogy legújabb anyagát is építsék be feladataikba, dolgozataikba. A könyvtárostanár szakirányon, a most lezáruló képzésben még tanárszakkal párosítottaknak lehet ezt az Olvasáspszichológia és könyvtárpedagógia tárgy keretében erősíteni. Példaként álljon itt a szakirányról három tárgy, s hogy ezen tantárgyak keretében milyen témaköröket tárgyalnak, amelyekhez alapvető forrás lehet a Könyv és Nevelés:

– tudományos igényű cikkek a gyermek- és ifjúsági irodalom tárgyköréből

Az alapszakos képzésben azért lehetett két-két szakirányt összevonni, mert a szakirány kreditértéke és óraszáma nagyjából duplája a korábbiaknak, így az előző szakirányok tárgyai némi módosítással folytatódhatnak bennük. Szerencsére a korábban végzett kétszakosok még évtizedekig köztünk lesznek, de évről évre egy részük nyugdíjba vonul. Az idáig megválaszolatlan kérdés (a teljes anyagot áttekintve nem tűnt fel, hogy a Könyv és Nevelés túlzott mértékben foglalkozott volna a felsőoktatási rendszer változásainak következményeivel) az, hogy kiből lesznek a jövő iskolai könyvtárosai. A könyvtárostanár elnevezés azt a vágyat fejezheti ki, hogy az iskolai könyvtárosok tanárok is legyenek. Ahogy szó volt róla, többségük másik szakjuknak köszönhetően eddig is az volt. A korábbi vágy teljesülésének jele lehet, hogy az új rendszerben létrejött a könyvtárpedagógia-tanár szak, amelyet három helyen már indíthatnak is (Szeged, Debrecen, Pécs). Apró szépséghiba az, hogy normál menetrend szerint szinte bárkiből lehet könyvtárpedagógia-tanár, kivéve az informatikus könyvtáros szakos hallgatókat. Lehet, hogy ennek a megmagyarázásával túllépem a megszabott leütésszámot, s ezért képletesen leütnek, mégis meg kell tennem. Az új rendszerben a tanárképzésre az alapképzés után kerül sor, szakpáros mesterképzés keretében. Az alapképlet: valaki kezd egy alapszakon, abból teljesít 120 kreditet, továbbá egy másik szak 50 kredites tanári modulját. Ez az előfeltétele annak, hogy bekerülhessen a mesterképzésbe, ahol a 120 kredites szakhoz még 30-at szerez, az 50-eshez még 50-et, a 40 kreditnyi pedagógiát és a 30 kreditnyi gyakorlatot is hozzávéve megszerzi a mesterfokozatot, lesz egy olyan tanári szakja, amelyből 150-et teljesített, s egy másik, amelyből 100-at. A magyar-történelem szakosoknak 150 kreditje lesz magyarból, 100 történelemből, a történelem-magyarosoknak fordítva. Mi a helyzet a könyvtárpedagógia-tanár szakkal? Ezt második tanári szaknak minősítették, így emellé egy első tanári szak 120 kreditje kell, ilyet az alapképzés keretében informatikus könyvtáros szakot kezdők nem nagyon lehetnek képesek teljesíteni, így nem is lehetnek tanárok. A könyvtárpedagógia-tanár szaknak viszont (hiába létezik informatikus könyvtáros alapszak) nincs előfeltétele, bárki jöhet, aki az alapszakjából megszerezte a 120 kreditet, másik szak 50 kreditjét nem szerezte meg (nem vette fel vagy nem volt képes). Mi lesz ezután? Az informatikus könyvtáros szakot végzettek elmehetnek iskolai könyvtárosnak, mert ők tudják csinálni, amit kell, de nem taníthatnak könyvtárhasználatot, mert nincs tanári végzettségük? A könyvtárpedagógia-tanárok taníthatnak, mert van róla tanári képesítésük, de nem végezhetik az iskolai könyvtárosi munkát, mert ahhoz nem tanultak eleget? Az egyik csinálja, a másik tanítja? Vagy az 50 kredit ahhoz is elég, hogy ők legyenek az iskolai könyvtárosok (mesterfokozattal), nem hagyva teret a 180 kreditet alapszakon megszerzett informatikus könyvtárosoknak. Ennyi talán még belefér, talán kellő ösztönzést ad a folytatáshoz a Könyv és Nevelés hasábjain való folytatáshoz, amelynek ehhez sokáig kell élnie, ha lehet, nyomtatva és elektronikusan, eddigi témáit is folytatva, az új tendenciákra is reagálva. Ha sikerül vitát provokálni, s annak nyomán változik valami, azt se bánom, ha valaki Vargha Balázs nyomán azt a kérdést teszi fel velem kapcsolatban: Ez is tanít? Az istenit! Varga Domokos néha ezt idézte nekem: Ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el! Itt a vége, fuss el véle.

Valóban vége lenne, ha a mesék világában élnénk, de a posztmodern korban jobb, ha több befejezési lehetőség van.

2. „Ez is tanít? Az istenit!” Esterházy Péter is idézte ezt a Mindentudás Egyetemén tartott előadásában. Feladat: találják meg, mit vett át Varga Domokostól a Harmonia caelestisben!

3. A könyvtárpedagógia-tanár szak szabályozására vonatkozó befejezést csak (egyszerű) titkosírással merem beilleszteni:

Murányi Péter: KéNSav – A Könyv és Nevelésről szombathelyi szemmel