Megjelenésétől kezdve, bár változó intenzitással, de lelkes olvasója vagyok a folyóiratnak, és megtiszteltetésként éltem meg, hogy 2007-től a szerkesztőbizottság tagjaként kapcsolódhattam a folyóirathoz.
Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum elődje által az 1907-ben indított értesítőhöz hasonlóan a Könyv és Nevelés olyan orgánummá vált, amely a gyorsan változó, sokszínű világunkban az egész hazai oktatásügyet szolgálta, szolgálja. Az állítást számos ténnyel, érvvel lehet igazolni, de ezek közül talán a legfontosabb, hogy a folyóirat nemcsak egy szűk értelemben vett könyvtár-pedagógiai kiadvány.
Már a rovatcímek is arra utalnak, hogy egy komplex olvasás- és könyvtár-pedagógiai lapot vesz kézbe az olvasó, vagy olvas az interneten. Gazdagítja a képet, hogy a cikkekben az iskolai és más könyvtárak funkciói, sajátosságai, valamint olvasáspedagógiai problémák mellett megjelennek különféle tantárgy-pedagógiai témák, fontos szerepet kap a tankönyvek és más taneszközök bemutatása, elemzése. Intellektuális kihívást jelentenek azok a tanulmányok, amelyek a könyvtárak, az olvasás nemzetközi és hazai helyzetét, gondjait, illetve a lehetséges kibontakozás útjait mutatják be. A tanárképzésben részt vevő oktatóként kritikus szemmel vizsgáltam a folyóirat „pedagógiai szemléletmódját”, s a tájékozódás eredményeként mindig nyugodtan tudtam ajánlani számos tanulmányt hallgatóimnak. Különösen hasznosnak tartom, hogy a folyóirat erősítette azt a megközelítési módot, amelyben a könyvtárak úgy válnak forrásközpontokká, hogy közvetítő szerepet töltenek be a hagyományos taneszközök és az információs kommunikációs technológia között, s közben ösztönzik a nyomtatott szó erejének megmaradását, növekedését is.
Több hazai és nemzetközi empirikus kutatás hívja fel a figyelmet a hazai pedagógiai, szűkebben módszertani kultúra hiányosságaira, gyenge pontjaira, ezért ugyancsak lényeges, hogy a folyóirat számos cikke konkrét módszertani megoldások leírásán, értelmezésén keresztül segíti a korszerű tanulási, tanítási stratégiák, eljárások megismerését, terjesztését. Kedvelt és időszerű témája a hazai pedagógiának az értékválság, s az e témában zajló diskurzusok gyakran már csak az értékvesztést állapítják meg. Mit tehetünk ebben a helyzetben? A lehetséges válaszok közül itt csak egyet emelek ki: világunk kihívásait elfogadva érdemes óvó figyelmünket a különböző értékőrző szellemi orgánumokra, többek között a Könyv és Nevelésre is fordítani.