Decemberben határoztuk el a Szinyei Merse Pál Gimnázium 7. osztályával, hogy nyáron olvasótábort szervezünk. Segítőnek néhány 8. osztályos tanulót kértem meg, akik mentorai voltak a kis csapatoknak, szívesen javították a feladatlapokat, és a diák zsűri szerepét is magukra vállalták. Számuk ugyan egyre nőtt, de nem tudtam nekik nemet mondani.
Az előkészületek során antikváriumokban, könyvtárakban kutattam, kerestem azt a könyvet, ami nyári olvasmányunk lehet. A szempontok összetettek voltak. Olyan könyvet kerestem, ami szórakoztató, gazdag témájával módot ad a beszélgetésre, és természetesen nevelőértékű. Több próbálkozás, félbehagyott ifjúsági regény után ráböktem Sohonyai Edit: Engem szeress! című művére, mely a Móra Könyvkiadónál jelent meg 2005-ben.
A tábori felkészülés sokrétű volt. A tábori követelmények megismerése után filmet vetítettünk a Vend vidékről, bemutatva a térség jellegzetességeit, amelyeket majd a tanulók a túrák során megismerhetnek. Az olvasótábor tematikáját én ismertettem, és Sohonyai Edit, kortárs írónő ifjúsági regényének beszerzését és elolvasását kértem.
2008. július 20-án a Keleti pályaudvarról indultunk. Már a hosszú utat is kihasználtuk a tábor környékének megismerésére. A gyerekeknek feladatlapokat kellett kitölteni, melyeken az Őrség kultúrájára, történetére, állat és növényvilágával kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. Részben közlekedési gondok miatt, részben, hogy a gyerekek ízelítőt kapjanak a tábori életből több órás gyaloglással értük el Orfalut, táborhelyünket. Az egykori átalakított gazdasági épület tökéletesen illeszkedett a vendi miliőbe, és ez önmagában is élmény volt a budapesti gyerekeknek. A tábor birtokbavétele után ragyogtak a gyerekek, ők is különösnek és rettentő izgalmasnak találták mindezt.
Ha nem tettünk volna mást, mint a budapesti gyerekeket elhozzuk erre a helyre, ahol metsző a levegő, feltűnő a csönd, szarvasbogarak röpködnek, hatalmas sáskák pihennek a falon, közepes labdaméretű pöffeteggomba lapul az árokparton, illatozik a kakukkfű, ringlóktól terhesek az út menti fák, a rétek virulnak, már ez is épp elegendő élmény lett volna!
Na, de mi nem ilyenek vagyunk, hisz a táborozók minden napját megterveztük. A naposok keltek először, terítettek, teát főztek, mosogattak, elpakoltak. Többnyire szigorúan 9.00 órakor kezdődtek a foglalkozások, fél órás szünettel 13.00 óráig. Majd a naposok újra kezdték az ebéddel kapcsolatos teendőket, kb. 15.00 órakor végeztek. Túrára délutánonként, az időjárástól függően többnyire 16.00 órakor indultunk, s csak este, vacsorára értünk haza. Ezt követően tábortűz, tisztálkodás, és 22.00 órakor takarodó. Valójában két időpontot nem lehetett betartatni, az esti takarodót, és a reggeli felkelést. Az elnyúló esti beszélgetés után aztán nem csoda, hogy egyre jobban kitolódott az ébresztő, mivel az éles, friss erdei levegőtől valamennyien úgy aludtunk, mint a bunda.
Mi történt a kocsiszínben? Két hatalmas asztal, néhány sörpad elég, hogy összeüljünk, s összedugjuk a fejünket. A foglalkozások alapvetően játékokra, nyelvtani feladatsorra, irodalmi rejtvényekre, érvek-ellenérvek gyűjtésére, a körülöttünk lévő tárgyi kultúra megismerésére (csupor, szakajtó, korsó, kutrica, gereben stb.), érdekes történetekre, Robert Fischer gyűjtött meséire, versekre, és a választott regényre épültek. Egyetlen cél vezetett: a foglalkozások legyenek érdekesek, mozgalmasnak, rejtsék el az irányított tanulás szándékát, diákjaim találjanak örömet és szépséget a rendhagyó irodalomórákban.
A bemelegítést, ráhangolást néhány artikulációs gyakorlattal kezdtük, melyhez Kukorelly Endre Samunadrág című verseskötetét használtuk. A kiválasztott verset elmondtuk kedvesen, lelkesen, harsányan, szelíden, mérgesen, bánatosan, míg a végén jót nevettünk. Kedvencünk a jó időt váró, napcsalogató Sütanap és a Nagyone lett.
Sütanap
Süt a napocska,
idő nem ocska,
szép párás,
príma időjárás,
máris
vidámabb tőle a város,
nem szomorú, nem is pocsék,
na még
ilyet!,
az ember szinte megijed,
mi kék
az ég,
mi zöld a szandálom,
mi minden van nyáron!
Nagyone
Nagyon egyszerű dolog,
az ember mozog,
igen egyszerű eset,
az ember szeret,
ennél is egyszerűbb esetnél
az ember nevetgél,
de a legegyszerűbb esetben
mindenki esetlen.
Ez utóbbi kis vers már el is vezetet bennünket Sohonyai Edit könyvéhez, mely az esetlen kamaszok legőszintébb érzelmeit, s az első komoly szerelmeket mutatja be.
De ki is az a Sohonyai Edit? Kevesen ismerik a fiatal írónőt, pedig már több könyve is megjelent. Székesfehérvári születésű, s alig múlt húszéves, amikor 1990-ben bemutatkozott – az azóta három kiadást is megért – Macskaköröm c. művével. Munkáiban elementáris erővel vannak jelen a kamaszkor örömei és kínjai, s azok hiteles ábrázolása. De nemcsak azért olvasták szívesen a gyerekek, mert róluk szólt, hanem azért is, mert sajátos humorával végigcsiklandozta a művet. Márpedig ezeken a kamaszkori kudarcokon azt hiszem, csak a humor segítségével lehet kevésbé fájdalmasan túllépni.
Minden gimnazistának ajánlom nyári olvasmányként a többi kötetét is: Szerelemlék (1991), Tarkabab (1995), Le a csajokkal! Avagy kinek kell a szerelem... (2002), Jasmine avagy mégis kell a szerelem? (2003), Csuportkép (2003), Le a pasikkal! Avagy velem nem stimmel valami? (2004), s az általunk megkedvelt Engem szeress! (2005).
Mitől jó egy regény? Hány emberben képes felkelteni az elolvasás vágyát? Nyilván az olvasók száma dönti el. Mégis melyek azok az alapvető kritériumok, amelyeknek egy jó ifjúsági regénynek meg kell felelnie? Diákjaim első helyen azt jelölték meg, hogy róluk szóljon, legyen izgalmas cselekményszövése, lényegi eleme pedig a humor. Tudjon az író láttatni és elképzeltetni, vagyis az olvasó legyen képes reprodukálni a szituációkat. A cselekmény indítása dinamikus, a történet futhat akár több szálon is, de legyen követhető. Nem elvárt, hogy az író mindent kimondjon, az elhallgatás, a csend már elfogadott a 14-15 évesek olvasatában. Érzelmileg a világos jellemvonású szereplők ragadják meg őket, emellett kedveltek a több tulajdonsággal rendelkező, ellentmondásaikban, konfliktusaikban ábrázolt alakok is. A lélekábrázolást tekintve az eszményi és a reális jegyek ötvözete alkossa a „hőst”, az olvasó ugyanis azonosulni akar vele, ezért az átlagnál magasabb erkölcsi szintűnek kell lennie. Ugyanakkor az is igaz, hogy a negatív szereplők is nevelőszereppel bírnak, méghozzá azt mondják ki, hogy ilyenné nem szabad válni.
Sohonyai Edit regényében Zsófi (akit a neve is kötelez: bölcsesség) a válaszúton álló kamasz, kíváncsisággal, hatalmas szívvel érző, érő ember, de még nem felnőtt. Az ő családi, baráti, ismertségi köre vonul fel széles tablóval. Zsófihoz több „férfitípus” kapcsolódik: Szücsi, a szívdöglesztő hódító, Guszti a kitartó, megbízható és Jos a ragadozó. Igen ám, de rafinált módon Szücsi és Guszti olyan tulajdonságok hordozói, amelyeket együttesen szeretne Zsófi birtokolni. És itt a nagy dilemma: lehet-e egy lánynak egyszerre két udvarlója? S mégis melyik az igazi? Mit lehet kimondani? Meddig lehet a párkapcsolatokban flörtölni? És még sorolhatnám! Zsófi végül dönt, de az már újabb beszédtéma, hogy elegendő-e csak a szívünkre hallgatni.
A mű nyelvileg is jól megformált. Tisztasága, közérthetősége és tömörsége, továbbá nyelvi leleményei jól szolgálják, hogy a nyelvgazdagítás terén is betöltse funkcióját. Olyan nyelvi leleményekre gondolok, mint a pechszéria leírása, a „Csááá, Bóbita Csákány! – köszönésforma, és Szücsi furcsára sikeredett szerelmes levelei. Erénye, hogy kevés diáknyelvi szlenget használ.
Az írónő a kibontakozó szerelem metaforájaként a cserebogár-cuppantás kifejezést használja, mely számomra Esterházy Péter Fuharosok című művének szarvasbogármennydörgését evokálja, (és Szőcs Gézát, bár én is úgy tanítom, hogy ez a metafora Esterházynál beágyazott). S ha ezt a szép párhuzamot megleltük, akkor már csak egy lépés annak a felismerése, hogy Sohonyai Edit főszereplőjének neve is Zsófi, akárcsak Esterházyé, s ugyanaz a beavatás-történet játszódik le, csak egy kicsit, úgy 88 évvel később.
A regényt hat napon át elemeztük, több részlete gerjesztett vitát, kínálta a feldolgozást, a beszélgetést és a hozzá kapcsolódóan alapvető fogalmak tisztázását, például: tisztesség, eszmény, szerelem, szabadság, szabadosság stb.
Megannyi kérdés merült fel: Hogyan udvaroljanak a fiúk? Mi tetszik a lányoknak? Melyek az udvarol szó szinonimái? Melyek a legvonzóbb programok, hisz nem csak a diszkó létezik. Egyik feldolgozandó fogalom: az ajándékozás címszó volt. Mit ajándékozzunk? Lehet-e élő állatot ajándékozni? Kisállat a budapesti lakásokban – ezt jól ismerték, erre számos érvet, ellenérvet írtak a gyerekek. Ez a fogalom hozta felszínre a giccs szót, amelyet pontosan nem tudtak meghatározni, ám temérdek példával igazolták a szó jelentéskörét, s elmondták, kinek milyen giccs van a birtokában. Ilyenkor ütöttük fel az Akadémiai Kiadó Értelmező kéziszótárát, mert nem átallottam azt is magammal cipelni.
Végül ők fogalmazták meg: az ajándék személyes, alkalomhoz illő legyen, csoki és virág bármikor lehet, ízléses legyen a csomagolása, néhány kedves sor vagy rajz kísérje. Minden csoportnak ajándékot is kellett készítenie, a nyolcadikosok papírral dolgoztak, a kilencedikesek fába vésték jókívánságukat.
A témát végül a fogalomhoz kapcsolt arab „mesével” zártam, amely tanulsága szerint:” – Tudtam, hogy visszakapok valamit – mondta –, hisz amit szeretetből adsz, azt egyszer visszakapod!”
Ezt a történetet is továbbgondoltuk. Mi az ajándék? Milyen alkalomból ajándékozunk? Mi fontosabb az ajándék vagy az ajándékozási szándék? Mit teszünk, ha valakitől ajándékot kapunk? Mi volt a legjobb ajándék eddig az életedben? Kinek láttad az arcán, hogy örömet szereztél? Jó, ha valaki nagylelkű? Miért? Mondjatok példát rá! Mi jobb: adni vagy kapni? Miért? Végül a foglalkozást a jobb adni, mint kapni bölcsességgel zártuk.
További témáink: az iskolai lógás, a puskázás lehetőségei, a diszkó balesetek rémségei, a tizenévesek testi változása, érése, kíváncsisága, a párkapcsolatok illemtana, az AIDS elleni védekezés, a házi kozmetika stb. voltak. Ezekhez olyan erkölcsi fogalmakat kapcsoltunk, mint az igazmondás, felelősség, a szabadság, becsvágy, törődés, bátorság, barátság (Bernard Young: A legjobb barát) a szeretet (A tigris bajusza – koreai népmese).
Szücsi leveleit megirigyelve mi is írtunk szerelemes levelet, sőt szakító levelet is.
Beszéltünk a műfajról, a vallomásos írásművekről, a naplóról. Ki ír naplót? Miért jó naplót írni? Hogyan tegyünk szert több önbizalomra? Hogyan viselkednek azok az emberek, akiknek kevés az önbizalmuk? Milyen ember az, akin látszik a belső kisugárzás? Milyen az én-képünk?
D. Defoe Robinson Crusoe naplóját egyből példaként említették, többen ismerték Anne Frank naplóját is. Mark Twain: Ádám és Éva naplóját én adtam a kezükbe, még aznap néhányan elolvasták. Tanulni fogjuk Kármán József Fanni hagyományai c. levélregényt, Goethe Werther c. művét, s ajánlani fogom Kaffka Margit és Szabó Magda műveit, hisz náluk is kedvelt az én-forma, a belső monológ, az erős a szubjektivitás.
Utolsó napra szántam a Diogenész és a hordója c. görög mondát. Diogenész „megtalálta azt a helyet, ahol üldögélhet és gondolkodhat, távol lármától és zűrzavartól, ahol az élet egyszerű és szabad lehet: egy hordóban.” A történet feldolgozásával ilyen kérdésekre kerestük a válasz: Mit jelent az, hogy valaki szabadnak érzi magát? Az, hogy szabadnak érezzük magunkat, azonos azzal, hogy szabadok vagyunk? Mit tehetünk meg szabadon? Milyen korlátaink vannak? Van olyan, hogy valaki tökéletesen szabad? Mit jelent az, ha valaki nem szabad? Miért jó dolog a szabadság? Miben teljesedett ki itt Orfaluban a szabadságunk? Mit hagytunk Budapesten, mire leltünk itt Orfaluban, ami odahaza nincs? Farkas Júlia és a Hófehérkék csapata ezt válaszolta – Amit otthon hagytunk, az a: szmog, rohanás, zaj, hangzavar, problémák, idegeskedés, civilizáció, szórakoztató elektronika, szülők, lakótelep, szemét, hajléktalanok, tömeg, autók, forgalom, ingerültség, gyűlölet, információáradat, plázák. (A táborban nem néztünk tv-t, s nem is hiányzott, a várható időjáráson kívül nem is izgatott bennünket semmi).
Táborhelyünket eszperentébe öntve így látta a Rózsaszín Sündisznócskák csapata:
E hely tele fergetegesen remek gyerekkel, kedved leled benne! Lehetne-e kedvesebb helyet lelned? Gyere velem eme telekre, mert neked es szebb lesz lelked! Helyet, melyben eledelt vehetsz, nem lelsz, de rengeteget nevethetsz, s kedves embereket esmerhetsz meg. Gyerekek gyertek velem fel a hegyekbe, rengetegbe! Gyer, s engem szeress! (– S. E.) Reggel felkelsz, s szemed nem repes, mert este rengeteget fecsegtek. Beh, he, he!
A táborban az olvasás élményéhez szorosan hozzátartozott az apátistvánfalvi búcsú, a Határőrizeti Múzeum megtekintése a szalafői gyalogtúra, Kéki Feri bácsi őrségi fazekasmester bemutatója az agyag formálásáról, melyet majd ősszel fogunk viszontlátni a kiégetés után, a szomszéd bácsik és nénik, akik örömmel válaszoltak kérdéseinkre.
Egy hétig részesei voltunk valami különlegességnek, aminek gyűjtőneve: Vend vidék, pontosabban Orfalu.
Forrásjegyzék:
Benczik Gyula: Az Őrség és a Vend-vidék. B.K.L. Kiadó, Szombathely, 2004.
Hunter, Adriana: Etikett. A kulturált viselkedés kis könyve. Novella Kiadó, Bp., 1994.
Fischer, Robert: Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni erkölcsről és erényekről. Műszaki Kiadó, 2008.
Fischer, Robert: Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni történetekkel. Műszaki Kiadó, 2008.
Kukorelly Endre: Samunadrág. [Tettamanti Béla rajzaival] Kalligram Kiadó, Pozsony, 2005.
Mellette vagy ellene? 33+1 érvelés és cáfolás (Szerk.: Maczák Edit) ITEM Könyvkiadó
Sohonyai Edit: Engem szeress! Móra Könyvkiadó, 2005.
Mark Twain: Ádám és Éva naplója.[Jean Effel rajzaival] Móra Könyvkiadó, Budapest, 1987.