„… bár minél több igazi tankönyvvizsgálat állna rendelkezésünkre, és felvirágozna a szóban-írásban olyan gyakran követelt tankönyvelmélet műfaja is” – írta kegyes óhajként Vajda Kornél „Tankönyv és politika” című dolgozatában2. Egyetértek mind a tanulmány gondolatmenetével, mind a szerzőnek a zárszavában közölt – általam itt most idézett – felvetésével. Legyünk még többen, akik javasoljuk, hogy szülessen minél több tankönyvelemzés, egyúttal bátorítsuk is a szakembereket s a gyakorló pedagógusokat az elfogulatlan tankönyvbírálatok írására.
Ebben a dolgozatomban az első évfolyamos gyermekeknek a dr. Lovász Gabriella – Balogh Beatrix – Barkó Endre szerzőhármas 19. kiadásban megjelent Betűvásár és dr. Lovász Gabriella – Balogh Beatrix 20. kiadást elért Gyermekvilág című olvasókönyvét véleményezem a következő szempontok alapján:
1. A tartalom didaktikai felépítettsége
2. A fejlesztő eszköztár
3. A tanulók fejlettségi szintjének, életkori sajátosságainak való megfelelés
4. A szókincs, az érthetőség
5. A tanulás-módszertani megoldások
6. A stílus, a szövegtípusok
7. A szöveg és az ábrák
8. A kiadvány esztétikuma
9. Kapcsolódás más kiadványokhoz
10. Tantervi kapcsolatok.
Az integrált szemléletű, közkeletű elnevezéssel: Lovász-tankönyvcsalád Betűvásár című olvasókönyve az első megjelenés, vagyis 1987 óta gazdagítja tanítóink olvasáspedagógiai szemléletét és választási palettáját.
A műveltségtartalmak didaktikai felépítettségét vizsgálva azonnal rögzíthetem, hogy beszélgetésre, felfedezésre indító a 3. oldalon látható egész oldalas bevezető kép. Igaz, fekete-fehér, de a közös munka nyomán természetesen adódik a didaktikai szempontokból kiválóan kimunkált rajz gondos kiszínezése. Külön hangsúlyozandó, hogy az írástanulásban nélkülözhetetlen betűelemek mellett a viszonylag könnyebben másolható nagybetűkkel szembesülnek a kicsinyek.
Eszköztárát szemlélve kijelenthető, hogy ez a kiadvány tanulásra, kutatásra ösztönző, már az első oldalak is erről tanúskodnak: a beszédfejlesztést és az olvasástanulásra hangolódást is szolgálják a 4–5. oldal rajzai. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a 4. oldal két ábráját, nevezetesen az írógépet és a munkagépet ma már korszerűtlennek tartom.
A 6. oldal jelgyűjteményét a fokozatosság elve mentén készítették el a szerzők. Napjainkban, amikor számtalan jel és jelkombináció veszi körül a kisdiákokat is, szükséges pedagógustársainknak megtanítaniuk ezek helyes dekódolására a növendékeiket. Életmód-, életvitel-ismeret is társul az óvodai jelekkel ellátott törülközőkhöz, a KRESZ-táblákhoz, a lap alján sorakozó mese- és foglalkozásfigurákhoz. A közlekedési rendőrt megjelenítő didaktikus rajz mindenképpen korszerűsítendő.
A 7. oldaltól az eddigieknél is erőteljesebben jellemzi a kötetet az integrált szemlélet: a beszéd-, az olvasás- és az írástanulás együttesen érvényesül az esztétikai neveléssel. Az ezen az oldalon található 2. feladat utasításában is szükséges volna a színeztetés, ezzel a megoldással ugyanis erőteljesebben irányíthatná a pedagógus a tanulók vonaltartását, vagyis azt, hogy ne futtassák ki a gyerekek a ceruzát az adott ábrából. Ennek az eljárásnak a figyelemtartás és az esztétikai igényesség szempontjából van jelentősége.
A 8. oldal hangjeleivel összefüggésben is kimutatható a kombinativitás: a beszédhangindítás, a beszédhangképzés, a helyes intonáció mellett szókincsfejlesztésre, majd mondatalkotásra, esetleg történet elmondatására nyílik lehetőség.
A 9–13. oldal tevékenységre serkentő feladatai a térközszabályozással az írástanulás előkészítését segítik. Azért is dicséretesek ezek a teendők, mert differenciált munkavégzésre kínálnak alkalmakat, lehetőséget adnak a kreatívabbaknak is a kiteljesedésre. A 12. oldal 7. feladatában a „Melyiket láttad az előző oldalon? Jelöld!” kérdés és utasítás érvényessége kevésbé érthető, tudniillik az elvárt ék alakzatot és a t betű változatait nem igazán lehet felfedezni; az utasítás (= „Jelöld!”) ebben a formában hiányos. A 13/11. feladat kevésnek bizonyul, éppen ebből lenne szükséges újabbakat adni.
A 6–7 éves korú, normál 1. évfolyamon tanuló kisdiákok betűtanítását, betűtanulását szolgálja a Betűismertetés című fejezet az olvasás- és írástanulás kezdő szakaszában, mert egyértelműen az úgynevezett intenzív-kombinált módszer elemeire épít. Az ebből a könyvből tanuló gyermekek olvasástanulását nem gátolják az egymás mellé rendelt hasonló betűk (pl.: a – á, e – é, t – f, m – n stb.), ugyanis a szerzők körültekintőek a betűismertetés szakaszában a homogén gátlás szempont figyelembevételének érvényesítésében, az esetleges nehézségek elkerülésében.
Azáltal, hogy a 15–31. oldalakon a tárgyképekhez rendelt körök és négyzetek következetesen a magán- és mássalhangzókra vonatkoznak, a betűismertetés első pillanatától jelen levő a nyelvtani ismeretek megfigyeltetéssel történő tanítása is. Kétségtelen, hogy intenzív ez a fajta olvasástanítás és kombinált is, hiszen a beszéd művelése mellett erőteljesen érvényesül az íráskészség alapozása. (Anyanyelv-pedagógiai, főképpen helyesírás-alapozási szempontokkal alátámasztva szükséges a szótagoltatás is, de érthető e könyv szerzőinek a filozófiája.)
Mindvégig esztétikusak, dicséretesen példamutatók a tankönyv íráselemei, valamint kis- és nagybetűmintái, pontosak az ékezetek is.
Egyértelmű vonalvezetéssel kimunkáltak a kötet didaktikus rajzai, hívó- és tárgyképei. Ezek feltétlenül elősegítik a tanulást, támogatják a megerősítő, permanens ismétlést. Ám komikusan hat az őzike a természetellenes agancsával a 18–19. oldalakon.
A szövegszemlélet alakítása és a szókincsfejlesztés vonatkozásában igen értékesek, például az 58., 60., 62., 64. stb. oldalak szövegváltozatai. A gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodván, az életszemléletüket, pozitív kedélyérzetüket erősítik, például a 63/3., 69/5., 85/3., 115/4. stb. feladatok. Ugyanakkor a 87/4. feladat utasítása („Válaszd szét a j-s, ly-s szavakat, és írd le!”) aggályosnak tartható. Korrektebb lenne a „Csoportosítsd a száj, tojás, hely, lyuk, fej, haj, jár, gólya szavakat!” utasítás úgy, hogy két halmazba kellene beírniuk (= másolniuk) a példákat a gyermekeknek.
A Betűvásár 88. oldalán közölt kisbetűs ábécé jelölésrendszerével nem tudok teljesen azonosulni, tudniillik a dz, dzs két-, illetőleg háromjegyű mássalhangzókat szakszerűtlen ugyanolyan szaggatott vonalazású négyzetbe/téglalapba illesztetni a tanulókkal, mint az idegen betűket (= q, w, x, y). Ennek a csoportosításnak a feltétlen újragondolása szükséges!
Az előzőhöz hasonlóan zavarba ejtő a 93. oldal címe (= „Névadás”) és a képen látható jelenet (= római katolikus pap keresztel) – közöttük nem egyértelmű a kapcsolat, mivel a pap teendője a keresztelés, a névadás a szülő joga, az anyakönyvezés pedig államigazgatási eljárás.
Változatos a Betűvásár szerzőinek névjegyzéke, mert a magyar és az európai alkotók mellett éppúgy Európán túliak is szerepelnek itt, ahogy gazdag az elolvasandó és a feldolgozandó szemelvények köre is. Ez a kiadvány arányosságra törekszik a népi és a falusi kultúra, továbbá a városi szokásvilág és annak az életmódja bemutatásában. Az ismeretlen szerzőjű költészetből (= népköltészetből) vett részletek, szemelvények nemcsak illusztratívak, hanem sokoldalúan fejlesztők is, hiszen a beszédkészség pallérozásán túl az olvasás biztonságát is erősítik, memoriterül ugyancsak szolgálhatnak, például az 54., 64., 74., 78. stb. oldalakon találhatók. Kétségtelenül a Weöres Sándor alkotásai közül válogatottak szerepelnek a legtöbbet, érthető, mivel ezek a szemelvények napjainkban is szépirodalmi értékek. Azért is dicsérendő a kötet szerzőinek köre és szemelvényanyaga, mert együttesen szolgálják az ebből a könyvből olvasni tanulók stílusigényességét.
A szövegértés vonatkozásában rendkívül hasznos, sokoldalúan fejlesztő feladatok, például a 65/2., 73/2., 97/5., 117/3–4., 133/3. stb., hiszen jelentékenyen segítik az ebből az olvasókönyvből tanítókat és tanulókat. Ugyancsak az értő olvasás kondicionálását szolgálják a jelentésmagyarázó feladatok, néhány közülük a 63/3., 73/3., 77/4., 87/5., 121/5. stb.
Az emberi értékek megmutatását és megőrzését egyaránt céljuknak tekintik a szerzők ebben a tankönyvben. Hivatkozhatunk az olvasókönyv sugallta természetféltés mellett a természetóvás teendőire, például a 85/3., 137/5. stb. esetében. A kötet természettudatos beállítódását bizonyítják az évszakok köré szervezett képek (például: a 34., 80., 110., 116. stb. oldalakon), ábrák (például: a 35., 48., 62–63., 81. stb. oldalakon), szóanyagok (például: a 69., 73., 81., 134. oldalakon stb.), mondatláncok (például: a 98., 118., 126., 138. stb. oldalakon), feladatok (például: a 115., 119., 127., 131. stb. oldalakon). A család szeretetteljes légkörét a helyesen válogatott szemelvények (például: Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Móra Ferenc s mások művei) mellett az általában világos, egyértelmű magyarázó rajzok is érzékeltetik. Jelentős emberi értéknek tekinthető a játék szeretete, a játszás öröme. A Betűvásár jeleskedik ezen értékek bőséges felmutatásában, az értékismeret gyakoroltatásában, nevezetesen a 40., 60., 66., 110., 144. stb. oldalakon is.
A példás tanulás-módszertani megoldások közül kiváltképpen a diákok kreativitását fejlesztő gyakorlatokat, feladatokat szükséges reflektorfénybe állítanom, jelesül a 33/1., 41/3., 43/1., 51/4., 61/4., 68., 72. oldalakon és a másutt találhatókat szintén. Az 1. évfolyamon több éven át végzett tanítói munkám tapasztalatai nyomán bátran rögzíthetem: „Az álmos madár”, a „Dani dobol” vagy „A holló és a róka” stb. rajzzal, feladattal kombinált szövegváltozatokat, történet-kiegészítéseket élvezettel, nagy kedvvel, alkotó örvendezéssel fogadják a kicsinyek. Az így megmunkált olvasmányok esetében szívesen válnak a tankönyvszerzők alkotótársaivá a mesék egy-egy részletének továbbgondolásában, illetőleg az adott történet befejezésekor, vagy a szükséges és elengedhetetlen tanulság kimondásával.
A szövegnyelvészeti kutatások mellett a leíró nyelvtan korszerű taníthatóságának kérdései aspektusból különösen górcső alá kívánkozik dr. Lovász Gabriella – Balogh Beatrix – Barkó Endre Betűvásár-a. Adódik ez a szükséglet abból is, hogy 1. évfolyamos kisdiákok olvasástanítását tűzték célul a szerzők. Helyesen döntöttek, amikor a funkcionális szemléletre erősebben építvén fonetikai (például: a 8., 15–31., 43., 53. stb. oldalakon), csekély mértékben szerepeltetve ugyan, de meg nem feledkezve morfológiai problémákat (például: a 41., 65., 97., 103. stb. oldalakon) is érintettek, mondattani kérdéseket (például: az 51., 73., 85., 90. stb. oldalakon) bátrabban hangsúlyoztak. Kitűnő koncepcióra vall az, hogy a jól formált beszédmű szintjét (például: a 108., 111., 130. stb. oldalakon) következetesen tartották előtérben az alkotók.
A Betűvásár 149–172. oldalain közölt mellékletek értékesek az írástanuláshoz nélkülözhetetlen finommotoros mozgás fejlesztésekor éppúgy, mint a képolvasás nyomán végzett szövegszerkesztés-tudás alapozásakor is. Tanulási kedvet fokozók ebben a fejezetben is a tárgy- vagy hívóképek és a vonatkozó betűk ötletes, szellemes összekapcsolásai kivétel nélkül. Ám az ly betű tárgyképe gyerekesnek tűnik, a dz, dzs, x, q, w mellől mindenképpen hiányolom a vonatkozó betűk vizuális rögzítését segítő, erősítő hívóképeket. Anyanyelv-pedagógiai kérdés: az y miért szorult ki ebből a gyűjteményből? Miért nem fordítottak a szerzők valamivel több figyelmet egyrészt a dz és a dzs szakszerű besorolására, másrészt az úgynevezett idegen betűk körüli hiátusok eltüntetésére?
Nem hallgatható el az sem, hogy a 173–175. oldalakon futó tartalomjegyzék túlságosan is monoton, nemcsak egyhangú, hanem kevésbé informatív is.
1986 óta jelenik meg tanévről tanévre a Gyermekvilág című olvasókönyv, amely dr. Lovász Gabriella kutatásai nyomán az intenzív-kombinált program keretében készült.
Sokatmondó, biztató a 3. oldal címe: „Már tudok olvasni”. Kétségtelen, az ezt a kötetet megelőző Betűvásár gondosan válogatott szóanyaga, az így válogatott történetek feldolgozásai, komplexitásra építő szemlélete után joggal lesz igényesebbé a Gyermekvilág kötet olvasáspedagógiai elemzője. Éppen ezek után, vagyis a pozitív tapasztalatok birtokában kellemetlen, hogy több ponton csalódások sora ért, például a szókincs, a mondatszerkesztés, a szövegterjedelem, az illusztrációk, a szemlélet stb. vonatkozásában.
A leglátványosabb problémaforrás a képek minősége. Rikító színezésűek, nem életszerűek a jelenetek (például: a 35., 40., 88. stb. oldalakon), többnyire megmerevedett (például: a 28., 34., 118., 152. oldalakon), természetellenes testtartásban ábrázoltak a szereplők (például: a 12., 22., 78., 156. stb. oldalakon). Az 1978-as tanterv nyomán készültek efféle szemléletű és kivitelezésű illusztrációk az akkori olvasókönyvekbe. Itt olyan tárgyi környezetet közvetítenek a tanításba bevont használati eszközöket, szerszámokat, gépeket stb. ábrázoló rajzok, például a 93., 106. stb. oldalakon, amelyek mára egy letűnt világ, illetőleg ósdi, divatjamúlt dolgok levegőjét árasztják. A postai szolgáltatással összefüggő ábrákat, például a 60–61. oldalon korszerűsíteni szükséges. A Betűvásár rajzai, didaktikai célzatú hívóképei a maguk fekete-fehérségében is több szolgálatot tettek a képi látás, a képzeleterő fejlesztése terén, mint a Gyermekvilág kiszínezett világa. Meg kell állapítanom, hogy kevésbé nevezhetők hatékonynak a vizuális nevelés szempontjából ennek a kötetnek a képei.
A továbbiakban az olvasástudás kondicionálását szolgáló, fejlesztő korpuszokat tanulmányozva vizsgálom a kötetet, tekintettel arra, hogy a műfaja: olvasókönyv.
Rögzítenem szükséges, hogy az első kötet, a Betűvásár a 98. oldaltól kezdődően igényesebb, választékosabb, fejlesztőbb, összességében: színvonalasabb szövegfajtákkal munkáltatja a kicsinyeket, mint a Gyermekvilág számos olvasmánya (például: a 4., 24., 26., 88., 122. stb. oldalakon). Megjegyzendő: Janikovszky Éva, Lázár Ervin s mások sem az itt olvasható műveik alapján lettek a magyar gyermekirodalom kiválóságai. Etikai szempontból elgondolkodtató az, hogy mennyiben s mennyire helyes az ismert szerzőjű művek tankönyvírói átdolgozása (például: Lázár Ervin nyomán, Sebők Éva nyomán, Gárdonyi Géza nyomán, Móra Ferenc nyomán stb.). Gyakorlatilag alig lelhető eredetinek nevezhető szemelvény ebben a kötetben. S ezt igen fájdalmasan rögzítem jelen olvasáspedagógiai elemzésemben.
Meglepő, nem jó értelemben a Gyermekvilág második fejezetének címe, nevezetesen: Hatévesek lettünk, tudniillik az 1. évfolyam diákjai akkorra, amikor használatba veszik ezt az olvasókönyvet, már javában elmúltak hat évesek. Zavaró továbbá az is, hogy a Hatévesek lettünk fejezet előtt olvasható a Már tudok olvasni jogos büszkeségről valló cím.
A következő két fejezet, vagyis A család és Az iskola címűek elnagyoltak, kevésbé árnyaltak, például a 60., 62., 68., 74., 98. stb. oldalakon. A 92. oldalon található A titokzatos vendég című olvasmány (szövege és illusztrációja is) reklámfogás, ezért ki kell emelni a kötetből! Egyébként ennek a fejezetnek számos olyan olvasmánya van, például a 94., 98., 100., stb. oldalakon, amelyek a tématartás vonatkozásában nem igazán felelnek meg a fejezetcímnek (= Az iskola).
A tárgyak cím alá válogatott szemelvények sem feleltethetők meg az esztétikai elvárásoknak minden esetben, például a 110., 112., 116. stb. oldalakon.
Példásnak nevezhető viszont A természet című fejezet a szerzők, a terjedelem, a szókincs és a mondatfűzés, legkiváltképpen a szemlélet okán. Az azonban rögzítendő, hogy a fejezet belső logikája nem koherens, nem egységes, például a hosszabb szövegeket követik a rövidek, tehát az egyszerűtől a bonyolultig haladás elve látszik sérülni. Ám a 146. oldaltól egymást váltó korpuszok világa természetbarát, a képi gondolkodást fejlesztő, pozitív érzelmeket erősítő. Ugyanakkor a Köcsögkirály című ismeretlen szerzőjű magyar mese nem szervesül ebbe a világba, ezért kiemelendő, cserélendő.
A Tavaszi ünnepek fejezet didaktikai célja világos, az annak való megfeleltetés azonban szegényes, sőt igen gyér, mostohán kezelt. Az sem fogadható el, hogy a felvett 13 szemelvényből csupán egy akad a próza közlésforma köréből (= a 171. oldalon), az sem igazán izzítja fel a 2. évfolyam végén járó diákok olvasókedvét, fantáziáját.
Kétségtelen, hogy jelentős erényei is vannak a Gyermekvilág-nak. A rendezőelvül szolgáló témakörök: az érzékszervek, az önismeret, a család, a foglalkozások, a tárgyak, az élőlények világa, az évszakok, a társadalmi ünnepek helytállók, szükséges a velük való mélyebb ismerkedés ebben az életkorban. De gondosabban, a mai elvárásokra érzékenyebben figyelő szemelvényekkel korszerűbbnek lenne nevezhető ez a jó szándékú, az olvasáspedagógiai, didaktikai kutatásokon alapuló szemlélet.
Ebben a kötetben is szép számban olvashatók az ismeretlen szerzőjű költészetből különböző műfajú alkotások, ezek a műfajok a mesék (például: a 16., 32., 46., 58. stb. oldalakon), a mondókák (például: az 50., 81., 134. stb. oldalakon), a kiszámolók (például: a 102–103. oldalakon), a népdalok (például: az 56., 162. stb. oldalakon), a körjátékok (például a 34–35., 163. stb. oldalakon) egyértelműen illeszkednek az adott évfolyamon tanulók életkorához.
Megőrizte a Gyermekvilág az előzménye, a Betűvásár szerkesztői látásmódját, vagyis a könyv bal oldalán található az aktuális szemelvény (például: a 10., 16., 30., 48. stb. oldalakon), több esetben szemelvények (például: a 12., 22., 44., 78. stb. oldalakon). Ugyancsak az előző kötetből való az a szerkesztői elv is, hogy a páratlan oldalakon adták meg a változatosnak tekinthető készség-, képességfejlesztő feladatokat, amelyek többnyire beszédtechnikai, valamint szókincset és szövegértést fejlesztők, illetőleg a szöveg megértését ellenőrzők, ezek mellett az önművelést, az önképzést segítők, a hangos olvasást gondozók, továbbá az írástechnikát kondicionálók. Ez az anyanyelv-pedagógiai, didaktikai szemlélet meggyőzően vizsgázott a tanítási gyakorlatban.
Az integrációt szolgálja számos feladat, például a 15/1., 17/1., 19/2., 79/1., 89/4. stb., mivel a beszédkultúra gondozásán túl a nyelvtani ismeretek alapozását is szem előtt tartja, mindig központi feladatnak tekintvén az olvasástudás és az olvasmánymegértés erősítését, továbbfejlesztését, a szövegszerkesztésben való jártasság gyarapítását.
Sajnos, jelentős a pongyola megfogalmazású feladatok, utasítások száma, például: a 15/3., 17/3., 19/2., 23/2., 25/2., 53/4. stb.
Alkalmanként helyesírási hiba is akad: „Írd le, mivel táplálkoznak a távoli földrészek lakói?”. Itt a mondat végére felkiáltójelet kell tenni, ugyanis a főmondat a beszédhelyzet szerint kívánságot kifejező felszólító mondat, ezáltal nem a tárgyi mellékmondat, amely önmagában valóban kérdés, határozza meg a mondatzáró írásjelet. Helyesen: „Írd le, mivel táplálkoznak a távoli földrészek lakói!” vagy „Mivel táplálkoznak a távoli földrészek lakói? Írd le!”.
Az ilyen típusú előírásokban a kiemelt betűt, betűkapcsolatot kurziválni kell, például: „Írd le a j betűs szavakat!” – helyesen: „Írd le a j betűs szavakat!”. (Lásd még: a 47/3., 59/3., 147/4. stb. feladatokat!)
Gyerekeseknek nevezhetők az efféle utasítások: „Írj kör alakú nagybetűket az ügyesebb kezeddel!”. Ennyi bőven elegendő, s ráadásul nem is bántó, rejtve sem elmarasztaló: „Írj kör alakú nagybetűket!”.
A 127/4. feladat utasítása nem felel meg a szövegnyelvészeti elvárásoknak: „Válaszd szét az egybeírt szöveget! Írd le! – félmegfélazegész.” Az ilyen panelmondatokat, másképpen szövegmondatot ebben az életkorban szükségtelen szövegnek nevezni, kiváltképp, ha nincs is értelme. Helyesen: „Tagold értelmes szavakra ezt a mondatot!”
Feltétlenül dicsérendők ennek az olvasókönyvnek is az írott betűi, hiszen a normának, vagyis a körívre épülő álló jellegű folyóírásnak példásan feleltethetők meg, kiváló mintául szolgálnak a Gyermekvilág olvasni, írni tanuló kisdiákjainak.
Jelentős követelményt teljesítettek a szerzők azzal, hogy a Gyermekvilág egyes fejezeteit könyv-, könyvtárhasználati ismeretekkel zárták Irány a könyvtár! címmel. Ezáltal tudatos, szakszerű irányításnak köszönhetően kerülnek kapcsolatba a tanulók alapirodalmakkal, például az Ablak – zsiráf gyermeklexikonnal, Janikovszky Éva méltán népszerű alkotásával, az Akár hiszed, akár nem cíművel, Mészöly Miklós kötetével, az Első meséskönyvem-mel, majd támpontokat is kapnak a diákok további értékes szépirodalom olvasására a 133. oldalon. Hasznosnak nevezem a szerzőknek azokat a törekvéseit, miszerint következetesen megfigyeltetik az ajánlott könyvek küllemét és főbb könyvészeti adatait, például az 55., 83., 105. stb. oldalakon.
Az alkotók három, az olvasási teljesítmény mérésére alkalmas lapot is szerkesztettek, ezeket a) és b) változatban. Az olvasás idejét, az elkövetett hibaszámot és a teljesítményt jelölik a tanítók és növendékeik a további fejlesztési stratégiákra tekintettel. Lényegében mindhárom taneszköz az olvasás első, úgynevezett technikai szintjét vizsgálja egyre bővülő szótagszámú szövegeken. Hétköznapi történetek (például: Csak egy öreg néni) és fabulák, azaz tanító jellegű állatmesék (például: Két kis kecske) a vizsgálódásra kiszemelt olvasmányok. Az olvasás első, másképpen technikai szintjének birtoklását mindenképpen képesek jelezni e mérőlapok a tanítónak és a tanítványának egyaránt. Ám ez csak a hangos olvasás nem elhanyagolható, sőt inkább meghatározó tudásszelete az 1. évfolyamon, éppen ezért helyénvaló lenne a szövegértés ellenőrzését is segítő mérőlapsorozat elkészítése. Ezt azért is hiányolom, mert a Gyermekvilág feladatstruktúrájából logikusan következik a néma-értő olvasás teljesítményének az ellenőrzése.
A dr. Lovász Gabriella – Balogh Beatrix – Barkó Endre Betűvásár – Olvasókönyv az általános iskolák 1. osztálya számára és a dr. Lovász Gabriella – Balogh Beatrix Gyermekvilág – Olvasókönyv az általános iskolák 1. osztálya számára című, a veszprémi Oktker-Nodus Kiadó Kft. gondozásában megjelenő tankönyvek minden bizonnyal sikeresen forgathatók lesznek a következő tanévekben is, kiváltképpen, ha előtérbe állítják az ezért felelősök a kötetek hatékony korszerűsítését a legfrissebb kutatásoknak megfelelően.
Jegyzetek:
1. Dr. Lovász Gabriella – Balogh Beatrix – Barkó Endre: Betűvásár – Olvasókönyv az általános iskolák 1. osztálya számára. Kiadó: az Oktker-Nodus Kiadó Kft., Veszprém; dr. Lovász Gabriella–Balogh Beatrix: Gyermekvilág – Olvasókönyv az általános iskolák 1. osztálya számára. Kiadó: az Oktker-Nodus Kiadó Kft., Veszprém
2. Vajda Kornél: Tankönyv és politika. Könyv és Nevelés, X. évfolyam, 2008/1.:25–31.