„A könyvet mindig ketten alkotják. Az író, aki írja és az olvasó, aki olvassa” – jegyzi meg Illyés Gyula. Az idézet meghökkentő és igaz. Hiszen mondandóját az író sohasem magának írja. Mert ugyan melyik író alkotna bármit is, ha biztosan tudná, hogy munkáját soha, senki nem fogja elolvasni. Olyasmi lenne ez, mintha a szónokot bezárnák egy üres előadóba, kényszerítve arra, hogy tartsa meg előadását. Tudom, a gondolat abszurd. Mégis érdemes vele eljátszani, mert tudatosodik bennünk, hogy író nélkül nincs olvasó, olvasó nélkül pedig író sem létezhet. S hogy lesz-e a jövőben elég olvasója az íróknak – akár könyvvel a kezében, akár szemét az internetre szegezve –, ez tőlünk, pedagógusoktól függ. Attól, hogy elsajáttatjuk-e vele a megfelelő olvasási technikát, vagyis ezzel párhuzamosan elvezetjük-e őt a könyvek tárházába, a könyvtárba. Ha e két kellékből valamelyik is hiányzik, hiába várja az olvasót tárt karokkal és ezer ötletével a könyvtáros. Az ő „boltja” üresen marad. Legfeljebb szellemet laposító, szemet rongáló videokazetták kölcsönzésére térnek be hozzá.
A feladat kettős tehát: olvasástechnikai és könyvtárhasználati technikák megtanítása. Mindezt persze nem a felső tagozaton kell elkezdenünk, hanem a kisiskolások képzésénél. Ha ugyanis hiányzik az alapokból a teherhordó tégla vagy vasbeton, maradandó, tartós falakat hiába akarunk építeni! Az alsós programokban kell tehát e kettős feladatot pedagógiai tevékenységünk középpontjába helyezni – sok más követelményt megelőzve. A Lovász-féle integrált metodikában ezért olyan komplex anyanyelvi programot építettünk ki, melyben – munkatankönyveink segítségével – e két technika fejlesztéséhez biztonságos módszert adunk mind a pedagógus, mind a gyermek kezébe.
Az olvasástechnika alapozásánál – már a legkisebbeknél is – különös gondot fordítunk a tévesztés nélküli betűismeretre, az összeolvasás könnyű, biztonságos elsajátítására, a szótagolás és az elválasztás alapozására, valamint az olvasottak megértésére. A 2-3-4. évfolyamon az önálló szövegfeldolgozás, valamint a tanulni tanulás elsajátítása kerül előtérbe. Ennek érdekében speciális gyorsolvasó és verbális olvasástechnikai gyakorlatokat építettünk be a tankönyvek feladatrendszerébe. Ezek segítségével nemcsak színesebbé, érdekesebbé teheti a pedagógus az egyébként monoton „technikázást”, hanem a képességfejlesztéshez is kulcsot kap a kezébe.
A könyvtárhasználati technika tanítása a tankönyvcsalád hét kötetében folyamatos. Már az 1. osztály II. félévében – a feldolgozott témakörök kapcsán – becsalogatjuk a kezdő olvasót a könyvtárba. E pedagógiai stratégia nyomán az iskolába szoktatott kisdiákot a legelső adandó alkalommal átkalauzoljuk a könyvtárba, a tudásszerzés másik tárházába. Programunk szerint itt kezdődik el az osztálytanító és a könyvtáros négyéves együttműködése. Közös tervezéssel, játékos foglalkozás-vezetéssel együtt indítják el a legkisebbeket a könyvtárhasználat útján. Az érdeklődő – és már meglehetősen jól olvasástechnikával ideérkező – kicsik kézbe kapják az olvasmányok témáihoz ajánlott könyveket. Lerajzolhatják, kiszínezhetik ezek borítóját, lemásolhatják a könyvek szerzőinek nevét, miközben kedvet kapnak a könyvtári böngészésre, kölcsönzésre is.
A 2. évfolyamtól a könyvtári szokásoktól, az illemszabályoktól kezdve a katalóguscédula készítéséig mindent megismertetünk az ifjú olvasókkal. Tankönyveinkben a 2. évfolyamtól kezdve a könyvtárhasználat „könyves oldalai” a témakörök bevezetőiként jelennek meg. Segítségükkel mintegy előzetes tájékoztatást ad a tankönyvszerző a témakörökhöz illeszkedő konkrét feladatokról. Tanító, könyvtáros és gyermek egyaránt könnyen tájékozódhat itt a szemelvények forráshelyéről, mivel ezeken az oldalakon mindig megjelöljük a forráskönyv adatait.
A négyéves, pedagógiai rendszerbe épített könyvtárhasználati tevékenység – a gyakorlati tapasztalatok szerint – meglepő eredményekre vezet. Tanári, tanítói beszámolók alapján tudjuk, hogy a szakszerűen vezetett gyerekek kutató típusú személyiségekké válnak a felső tagozatra. Könyvtárhasználati szokásaikat megőrizve keresik a szaktárgyakhoz illeszkedő kiegészítő irodalmat a könyvtárban. Az ilyen módon nevelt gyermekek aztán aktív tagjai lesznek az író-olvasó találkozóknak és a nyári olvasótáboroknak. Őket már nem azért kell olvasótáborokba csalogatnunk, hogy „ráharapjanak” az olvasásra, hanem azért, hogy az iskolában szerzett talentumukat tovább kamatoztassák. Mert minden nemes olvasótábori igyekezet semmivé válik, ha hiányzik az olvasáshoz, könyvtározáshoz szükséges technika. Az alábbiakban egy könyvtári foglalkozásra készült, témaindító „Könyves oldal”-t adunk közre.
Ezek az oldalak új, más módszerekkel dolgozó pedagógusoknak is segítséget nyújtanak. Jó lenne, ha e célból legalább az iskolai könyvtárakban (1-1 példányban) megtalálhatók lennének a most ismertetett tankönyvcsalád tagjai.