Megérzi azt az ember, ha tanítványai kreatívak, nyitottak az irodalomra, a dramatikus játékokra. Az utóbbi években nem táboroztattam, most mégis tudtam, ezekkel az 5. a osztályosokkal lehetne valamit csinálni. Rólam csak annyit kell tudni, hogy a Szinyei Merse Pál Gimnázium magyartanára vagyok.
A tábor célját röviden így határoztam meg: kerüljön sor irodalmi játékok, mesék, versek dramatikus és tematikus feldolgozására, ill. előadására; s mindez egészüljön ki a környék megismerésével, túrákkal, játékkal és sporttal.
Az anyagválasztást meghatározta a tanulók életkora, ezért Weöres Sándor és Janikovszky Éva néhány művének részletét szántam feldolgozásra és előadásra, továbbá tematikus feldolgozásra a víz és a tűz motívumot terveztem.
A tábor helye Dunabogdány volt, a Budapesti Önkormányzat VI. kerületi gyermeküdülője.
Az indulást hosszas előkészítés előzte meg. Segítőnek két 11. osztályos diákot kértem fel, valamint a könyvtáros kolleganőmet. Ők szívesen vállalkoztak a feldolgozandó tananyag felkutatására, s annak sokszorosítására. A szervezést áprilisban kezdtük, és 22 fős kis társaságunk pillanatok alatt összeállt.
Meg kell élni, hogy az ember az összefüggéseket, a világot egészében szemlélje. Az összetartozó területeket nemcsak felismerni, de összefüggéseiben láttatni csak bizonyos életkor betöltése után lehet. Ez a gondolat vezetett az egyes témák feldolgozásában.
(Mivel mindkét motívum feldolgozása azonos módszerekkel történt, így most a víz motívum feldolgozását teszem közzé. A tűz motívumot a Szent Iván napjához, a nyári napfordulóhoz kötöttük.)
I. foglalkozás
Először valamennyien a víz szó szűkebb és tágabb szócsaládját gyűjtöttük fel, tíz perc alatt kb. 50–60 szó állt a füzetekben. (pl.: ásványvíz, ivóvíz, özönvíz, szódavíz, tengervíz, vízágy, vízállás, vízbe fulladás, vízcsap, vizel, vízellátás, vízerőmű, vizesblokk, vízesés, vízfejű, vízhiány, vízhólyag, vízilabda, víziló, vízimalom, vízipók, vízisikló, vízjel, vízkárosult, vízkő, vízlágyító, vízmérő, víznyelő, vízöblítéses, víztükör, vízszint, stb.
Tágabb értelemben: folyó, híd, hajó, csónak, úszás, kacsa, mély, veszély, bója, béka, békalencse, hullám, sodrás, örvény, fertőtlenítés, pusztulás, süllyed, tragédia, stb...)
Lehetőségünk volt néhány összetett szó helyesírásának, ill. j-ly-os szó írásának a pontos rögzítésére is. Tisztáztuk, a szerviz szó eredetét, s helyesírását is, mivel ezt a többség tévesztette. Nem magyar szó, s köze sincs a vízhez, ezért kirekesztettük a halmazunkból.
Majd fantázianevet választva öt fős kiscsoportokban dolgoztunk tovább.
Az 1. csoport tagjai a Magyar nyelv értelmező kéziszótárból a víz szó meghatározását gyűjtötték ki.
A 2. csoport a vízhez kapcsolódó magyar szólásokat írta ki, s választott ki tizenkét számukra érdekeset a hozzá tartozó értelmezéssel együtt.
A 3. csoport Weöres Sándor: Éren-nádon, Kacsa-úsztató, Békák, A béka-király, Bolygó zápor, Futó zápor, Áll a ladik ... stb. verseiben találta meg a víz motívumot.
A 4. csoport a vízről szóló találós kérdéseket tett fel.
II. foglalkozás
Ezt követően frontális munkával gyűjtöttük össze a tanult vízhez kapcsolódó, köthető irodalmat, s bennük a víz motívum megjelenését vizsgáltuk meg.
Mesék, mondák: A vízözön mondája (Komjáthy: Mondák könyve)
Versek: Petőfi Sándor: A Tisza; A Dunán; Csendes tenger rónaságán; Esik, esik, esik; Föltámadott a tenger; Vízen, Vizet iszom, Víz és bor
Vörösmarty M.: A csermelyhez; A zivatar, Alku a természettel, Tűz és víz; Vízgyógy
Ady Endre: A Tisza-parton
Kosztolányi Dezső: Vizek, vizek
Radnóti Miklós: Zápor, Zápor után
József Attila: A Dunánál
Szabó Lőrinc: Vízipók
III. foglalkozás
4. A vízhez kapcsolódó hiedelmeket, (a vizek lakóit, démonait) Dömötör Tekla nyomán dolgoztuk fel, pl.: a keresztelés, a kút, a fürdetés stb. A foglalkozás egy sellőrajzzal zárult, a munkákat kiállítottuk.
IV. foglalkozás
A víz története
A víz, a föld, a levegő és a tűz – alapvető ismeretek a négy őselemről, és egy kis kémia, Lavoisier felfedezése: a víz oxigén és hidrogén vegyülete.
A víz világnapja
Az ENSZ 47. Közgyűlése az illetékes dublini és Rio de Janeiro-i konferenciák javaslatára március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította, s 1994-óta emlékezünk meg erről.
Megbeszéltük, hogy a víz életünk feltétele, nemcsak áldás, hanem pusztító, romboló hatalom is. Mindenki saját környezetéből mesélt egy-egy történetet, ráadásul a közelmúlt árvízi híranyagát is valamennyien ismerték. A legalapvetőbb fogalmakat azonban pl.: árvíz, belvíz, katasztrófa, örvény, stb... az értelmező szótár segítségével tisztáznunk kellett.
A víz világnapjára írott felhívásban olvastuk, hogy a XXI. század legnagyobb válságát az egészséges ivóvíz hiánya okozhatja majd, ezért szükséges védeni a vizeket és takarékoskodni vele.
Az idei jelmondat: A víz fontos, felelős vagy érte.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy ez a válság ne következzen be? Kérdezzünk! Mind a kérdések, mind a tanácsok megfogalmazását rájuk bíztam, írjanak néhányat a füzetükbe. Észrevételeinket végül összegeztük, majd a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kiadványában szereplő ajánlást is hozzávettük
Néhány jó tanács a vízhasználatra vonatkozóan!
Ha csöpögő csapot látsz, szólj egy felnőttnek! Még egy lassan csöpögő csap is 40–120 liter vizet pazarolhat el naponta. Ha elzárás után is tovább csöpög, lehet, hogy ki kell cserélni a tömítőgyűrűt. Tömítőgyűrűt a vas- és műszaki boltokban vehetsz.
Zárd el a vizet, miközben fogat mosol! A zuhanyozás is kevesebb vizet igényel.
Kérd meg a szüleidet, hogy szereljenek fel alacsony áteresztésű zuhanyrózsákat!
Amikor csak teheted, hideg vizet használj! A víz felmelegítéséhez több energia szükséges. Állítsd alacsony fokozatra a vízmelegítőt!
Olyankor öntözd a pázsitot, amikor kevésbé valószínű, hogy a víz elpárolog: reggel 8 óra előtt, este 8 után!
Ne kend be magad napolajjal vagy krémekkel, ha tavakban vagy folyókban akarsz fürdeni!
Ne önts mérgező anyagokat a lefolyóba!
Ezt követően a feldolgozott, értelmezett anyag elrendezése következett. A feldolgozás során kikristályosodott, mi az, ami a birtokunkban van. Majd plakátot terveztünk, vízmolekulát rajzoltunk, kiosztottuk a szerepeket, megbeszéltük a ruházatunkat. Végül az emlékezetbe vésés és az előadás következett.
A gyerekeket arra is meg kellett tanítani, hogy kisterpeszben, kényelmes helyzetben álljanak, egymásra figyeljenek, megfelelően artikuláljanak, hangosabban szólaljanak meg a megszokottnál, tekintetük legyen kapcsolatteremtő, hanghordozásuk hiteles. Jó módszer erre a nyelvtörők erőteljes alkalmazása, s mivel mindenki tudott egyet-egyet, ezért hangulati elemként ebből is összeállítottunk egy csokrot.
Elkészítettük forgatókönyvünk vázlatát:
|
I. |
A víz – a Víz Világnapja, története, szólások, közmondások, találós kérdések, hiedelmek, versek, az özönvíz mondája |
|
II. |
A tűz – népdalok, szimbólumok, szólások, találós kérdések, népszokások, babonák, versek |
|
III. |
nyelvtörők |
|
IV. |
Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú (részlet) Örülj, hogy lány (részlet) Egy kamasz monológja c. művek |
A bevésés, épp a teljes megértés miatt könnyen ment, segítőtársaimmal egyénileg vettük át a gyerekekkel a szövegeket.
Ezt követte az esztergomi Duna Múzeum bejárása, megismertetése. Előkészítéseként húsz kérdést kaptak a gyerekek, amelyekre a múzeumban választ kellett keresniük. Mivel június 29-én volt a Duna nemzetközi napja, ezért az érkezőket tutajkészítéssel, kőfestéssel és kreatív feladatokkal várták. Mi is elkészítettük tutajainkat, ill. üzenetet írtunk a Dunának, majd végignéztük a tárlatot.
A kiállítás mindenkinek nagyon tetszett, témánk tetőpontja mégsem itt, hanem az esztergomi Aquasziget élménymedencéiben volt tetten érhető. A gyerekek örömteli munkája a Duna-kérdésekből szervezett esti vetélkedővel zárult.
Így, ilyen intenzíven éltünk. Öt nap elteltével bemutatóra készültünk, a többi táborlakót és a gyerekek szüleit hívtuk meg. Az örömünk kölcsönös volt.
A foglalkozásokon felhasznált irodalom:
Csiffáry Tamás: Tüzes sárkányok, repülő barátok és egyéb csudaságok. Budapest: Múzsák Kiadó Kft., 1993.
Dr. Deák Antal András – Fejér László –Kaján Imre: A víz múzeumai. Budapest: Vízügyi Múzeum, Levéltár és Közgyűjtemény, 2003.
Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága. Budapest: Akadémia Kiadó, 1983.
Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. Budapest: Corvina Kiadó, 1981.
Dömötör Tekla: Régi és mai magyar népszokások [Néprajz mindenkinek 3. Szerk.: Balassa Iván] Budapest: 1986.
Fazakas István és Székely Sz. Magdolna: Igézet ne fogja. Budapest: Magvető, 1990.
Hadrovics László: Magyar frazeológia. Budapest: Akadémia Kiadó, 1995.
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? Budapest: Móra, 2002.
Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú! Budapest: Minerva, 1983.
Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány! Budapest: Minerva, 1983.
Kertész Manó: Szokásmondások. Gyomaendrőd: Helikon Kiadó, 1985.
Magyar szólások és közmondások kézikönyve. Pécs: Merényi Könyvkiadó, 1996.
Mándoki László szerk.: Ház tetején nyeles edény. Budapest: Móra Kiadó, 1985.
O. Nagy Gábor: A szinonimák világa. Magyar nyelvhelyesség. Budapest: Tankönyvkiadó, 1969.
O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Budapest: Gondolat, 1988.
O. Nagy Gábor-Ruzsiczky Éva: Magyar szinonimaszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1978.
O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Budapest: Talentum. 1998.
Supka Géza: Kalandozások a kalendáriumban és más érdekességek. Budapest: Helikon, 1989.
Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Budapest: Helikon Kiadó, 1997.
Szilágyi Ferenc: A magyar szókincs regénye. Budapest: Tankönyvkiadó, 1974.
Sző, fon nem takács. Mi az? Budapest: Móra, 1996.
Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne. Budapest: Móra, 1978.
Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások. 1–3. Budapest: Magvető, 1986.