Frank Gabriella: Mit tanulnak a magyar történelemről a finn diákok?

Fájdalmasan keveset, és egyre kevesebbet. Különösen igaz ez az állítás, ha a jelenleg forgalomban lévő finn tankönyveket a két világháború között megjelent kiadványokkal¹ vetjük össze. A 20. század első felében az indoeurópai népek tengerében mindinkább egymásra találó finnek és magyarok rendkívül erős szálakkal kötődtek egymáshoz. Északi nyelvrokonaink a hasonló történelmi csapások, a megcsonkítottság okán különleges rokonszenvvel fordultak Magyarország felé. A nagyobb lélekszámú, gazdaságilag fejlettebb közép-európai „nagy testvér” sok tekintetben mintául szolgált a függetlenségét csak 1917-ben kivívó Finnország számára. A finn értelmiség fontosnak tartotta, hogy személyesen megismerje, és széles körben megismertesse a magyar kultúra értékeit. A hazafias érzelmű híres magyarok, a nagy tettek és találmányok, s főként a hősi múltból vett történetek és népművészeti alkotások bemutatása a tankönyvekben a finn nemzeti tudat erősítését is szolgálta.

Közép-Európa szovjet megszállása elvágta egymástól a két országot, és csak az 56-os események fordították újra Magyarország felé a figyelmet. Tartós államközi és személyes kapcsolatok azonban csak a 60-as évek végétől – elsősorban a finn-magyar baráti társaságok és a testvérvárosi kapcsolatok megerősödésével – alakultak ki. A 80-as években egymást érték a kulturális rendezvények, találkozók, számos fordításkötet jelent meg, sok közös film, rádiós és televíziós műsor született. A 90-es évek elejétől viszont mindinkább a politikai-gazdasági kapcsolatokra tolódott a hangsúly. Az EU-hoz való csatlakozása óta Finnország egyre több jelentős befektetést hajt végre határain túl is, főként a finnugor rokonnépek körében. Ugyanakkor a finn iskolai tankönyvekből az Európához való igazodás és a nemzeti identitás egyensúlyának keresése közben szinte teljesen kiszorultak a közös történelmi múltra, szokásokra, a hasonló élethelyzetekre és mentalitásra való utalások.

A társadalmi igények átalakulásával a finn közoktatásban a munkaerő-piaci kondíciókat javító állampolgári ismeretek és egészségtan súlya elsősorban a történelem tantárgy rovására nőtt. A múlt meghatározó eseményeivel a tanulók az általános iskola 9 éve alatt csak az 5–6–7–8. osztályban és mindössze 150 tanórán találkozhatnak. Az iskolák rengeteg tankönyv közül válogathatnak² , de a legtöbb helyen az 1998-ban megjelent Horisontti című tankönyvet használják (Kauniskangas-Lappalainen-Tiainen: Történelem a kőkorszaktól 1800-ig, ill. Lappalainen-Tiainen-Waronen-Zetterberg: Történelem Napóleontól máig. 2003), ezért ennek magyar vonatkozásait tekintjük át.

Az első meglepetést az jelentheti, hogy a szerzők már i.e. 4000 évvel fésűs kerámiát készítő „kőkorszaki finnekkel” népesítik be a mai Finnország területét, míg a földművelés és állattartás meghonosítását egy i.e. 1500 körül Európából bevándorló harci baltás népnek tulajdonítják. Az 1100 körül lezáródó őstörténetben más finnugor népről, közös hitvilágról, kultúráról nem esik szó. A fejezet végén mindössze 4 mondat utal a finnek eredetére³ . Az ókorról szóló részben a Duna vidékéről, a magyarokra való utalás nélkül, csak a rettegett hun vezér, Attila kalandjai kapcsán esik szó.

A második meglepetés, hogy a középkor bemutatását egy európai nyelvcsoportokat ábrázoló térkép vezeti be, melyen az uráli nyelvek összetartozása (finn, észt, magyar) feltűnő sötétbarna színnel van kiemelve. A szerzők a vikingek és az iszlám mellett a kalandozó magyarokat tartják az Európát fenyegető legnagyobb veszélynek, és a keresztény Európa megerősödését is az augsburgi vereséghez, illetve az államalapításhoz kötik. Innen kezdve viszont a magyarokról egyetlen szót sem ejtenek. Az egyház térnyerésével, a középkori városok életével, a tudomány fejlődésével, a betegségek leküzdésével foglalkozó részben az északi (svéd, norvég, finn) szabad paraszti léttel már a közép-európai jobbágyság intézményét állítják szembe. Az újkori fejezetekben a társadalmi-politikai-gazdasági fejlődés fő, elsősorban nyugat- és észak-európai irányainak bemutatása mellett általános világnézeti kérdésekre, szellemi áramlatokra (reneszánsz, felfedezések, reformáció, Galilei, Newton), illetve az európai nagyhatalmak (Spanyolország, Anglia, Oroszország, Franciaország) kialakulására fókuszálnak, miközben Közép-Európa sorsa, török fenyegetettsége és vallási sokszínűsége teljesen figyelmen kívül marad. Sem a francia forradalomhoz vezető események kapcsán, sem a következményekkel záruló részben nem történik utalás Magyarországra, de még Közép-Európára sem.

A Horizont 74 részből álló második kötete valamivel többször említi ugyan a magyarokat, de a tárgyilagos tények itt is csak a nagyobb európai összefüggések illusztrálására szolgálnak, és csak nagyon keveset tudnak megmutatni abból a keleti és nyugati elemeket ötvöző kultúrából, melyet a magyarok a török, német és szláv népek szorongató gyűrűjében hoztak létre. A 14–15 éves tanulóknak szóló tankönyvben a hangsúly a világpolitikát meghatározó tényezők átfogó bemutatásán, a finn társadalom fejlődésén és az egyénnek a társadalomban betöltött szerepén van. A fő cél a történelem alakulásáról való gondolkodás fejlesztése. A szerzők ezért nem is törekednek az elmúlt 200 év magyarországi történéseinek részletező bemutatására. Magyarország előbb az európai nacionalizmus és liberalizmus térhódításához kapcsolva, az 1848-as forradalmakat követően az osztrák-magyar monarchia részeként, majd minden magyarázat nélkül az I. világháború nagy veszteseként jelenik meg⁴ . (Interneten elérhető segédanyagként a kiadó a magyar királyi koronát, a köztársasági címert és a harmadára zsugorodott ország térképét mellékeli.) A II. világháborúról szóló rész a német orientáció mellett a magyar zsidóság kiirtását emeli ki. A Háború utáni világ című fejezettől kezdve Magyarország a szocialista tábor többi országával együtt szerepel a hidegháború tárgyalásakor, az 56-os események vagy az európai kommunizmus bukásának felidézésekor. Az utalások sorát az Európához való csatlakozás szükségességének gondolata zárja.

9. osztályban a hagyományos történelemtanítás megszűnik, s helyébe a tudatos állampolgári magatartás kialakítása lép. A 3 évfolyamos középiskola sem kínál újabb ismereteket, csak az általános iskolában tanultak elmélyítését, rendszerezését segíti. Finnországban csak finnből, matematikából és idegen nyelvből kötelező érettségi vizsgát tenni. A történelem a választható tárgyak között 2006-ban ugyan a pszichológiával holtversenyben az élen áll, de csak a diákok 16%-a⁵ akar számot adni tudásáról. A középiskolai tanulmányokat folytató tanulók tetszésük szerint kombinálhatják a számukra felkínált kurzusokat. Történelem műveltségterületen az általános fejlődési folyamatokat bemutató „Ember, kultúra és környezet”, „Az európai ember” és a „Nemzetközi kapcsolatok” tanegységek mellett csak „A finn történelem fordulópontjai” modul felvétele kötelező. A legtöbb középiskolai tankönyv⁶ 5 egységre bontja a finn történelmet. Rövid visszatekintés után a 19. századtól napjainkig, a rendi társadalomtól a modern nemzetállam kialakulásán át a demokratikus Európába vezető útig követi nyomon a fő fejlődésvonalakat, Finnország politikai, gazdasági, kulturális és nemzetközi helyzetének változásait. A finn történelem 3 legfontosabb állomásának (1809: nagyfejedelemség, 1917: független köztársaság, 1995: uniós tagállam) tárgyalása során a magyarságról csak az osztrák-magyar monarchia, a német érdekszféra, illetve a szocialista tábor részeként esik szó. A pogány korral, a finnugor rokonsággal, a közép-európai népek életével a középiskolában csak fakultáció keretében vagy szabad idejükben⁷ foglalkozhatnak az érdeklődők.

Valamennyi újabb kiadású finnországi történelem tankönyv sajátossága, hogy elsődlegesen nem ismereteket közöl, nem általános műveltséget, megfellebbezhetetlen igazságokat közvetít, hanem inkább a helyüket kereső fiatalok tájékozódását segíti. Ebből a nézőpontból az emberi haladás tapasztalatait összegző történelem sokkal inkább a világról való gondolkodás elindítója, a jelenhez való kulcs, mint a múlt eseményeinek regisztrációja. Különösen fontos, hogy az olvasmányos, egyéni tanulási utakat kínáló, foglalkoztató finn tankönyvek nem kirekesztenek, nem a kulturális-politikai különbözőségeket, hanem az egységes Európához való tartozás élményét sugallják.

Jegyzetek