A könyvtárosok – évszázados hagyományaikat követve – élenjárnak a társadalom, a gazdaság, a technika, a kultúra, röviden az adott kor kihívásainak gyors felismerésében, de a kihívásokra adott válaszaik, megoldásaik nem tudják a tempót követni. Ennek oka nem kizárólag a könyvtárosok érdekérvényesítő képességének hiányosságaiból fakad, hanem a környezeti elfogadottságból, mégpedig az aktív, tevőleges elfogadottságból, a könyvtárak és szolgáltatásaik alapvető szükségességének felismeréséből.
A könyvtárosok szempontjából a XXI. századi nagy kihívás az egész életen át tartó tanulás (Lifelong Learning) és annak támogatása. Sokak számára ez csak divatos szlogen lehet, de akik elmélyednek az LLL összetett stratégiai, politikai módszertani és szervezési feladatainak átgondolásában, illetve e téma szakértői, azok tudják, a megvalósítás teljes egészében megváltoztathatja eddigi nevelési, oktatási rendszerünket.
Az Európa Tanács 2000. márciusi lisszaboni tanácskozása kimondta, hogy a tudásalapú gazdaság és társadalom megvalósulásának feltétele az oktatási és képzési rendszer teljes átalakítása, az egész életen át tartó tanulás stratégiájának kimunkálása és megvitatása az Európai Unió tagállamaiban. Európa valamennyi polgárának számára biztosítani kell az esélyegyenlőséget ahhoz, hogy a változásokhoz igazodni tudjanak, és azokban aktívan közreműködjenek, vagyis az aktív állampolgársági képzés és a foglalkoztathatóság egyformán fontos stratégiai célkitűzés.
Az emberek számára a folyamatos tanulás csak akkor lesz életforma, ha megvan a motiváltságuk és a tanulási lehetőségek bő tárháza. A legfontosabb elem, hogy a fiatalok megtanuljanak tanulni, és a tanulás során pozitív élményekre tegyenek szert, vagyis ne szenvedjenek kudarcot, a megszerzett tudást, szakértelmet pedig ismerje el a társadalom. A tanulás egyaránt lehet hasznos és örömteli, akár közösségi tevékenységként a napi munka során, akár szabadidőben történik.
A „Memorandum az egész életen át tartó tanulásról” hat kulcsfontosságú üzenetet fogalmazott meg az LLL terén:
1. Új ismeretekhez és készségekhez való hozzáférés biztosítása mindenkinek (új ismeretek, informatikai jártasság, idegen nyelvismeret, műszaki kultúra, vállalkozási és társadalmi ismeretek és készségek, de emellett egyre fontosabbá válnak a társadalmi készségek, mint az önbizalom, önirányítás és kockázatvállalás.
2. Több befektetés az emberi erőforrásokban. Ezt ösztönözni kell mind az intézmények, mind az egyén szintjén (adórendszer, egyéni tanulási folyószámlák stb.).
3. Innováció az oktatásban és a tanulásban (Info-kommunikációs technológia, intelligens tanulási terek, tanítás helyett tanulás, tanároknak mentorokká, közvetítőkké képzése).
4. A tanulás értékelése (megbízható és jó minőségű rendszereket kell kidolgozni az előzetes és tapasztalati tanulás elismeréséhez, akkreditációjához a munkaerő szabad mozgása érdekében is).
5. Információ és tanácsadás-szolgáltatás (tanácsadó ügynöki hálózat).
6. Közelebb vinni a tanulást az otthonokhoz, a lakóhelyhez (Info-kommunikációs technológia, ösztönző programok az egyének, az önkormányzatok, a régiók számára, tanuló központok iskolákban, faluházakban, könyvtárakban stb.).
Az Oktatási Miniszterek Tanácsa határozott az európai tagállamokban 2010-ig megvalósítandó célkitűzésekről és feladatokról.
A kormányzat különböző szintjein folynak „az élethosszig tartó tanulás európai térsége” program munkálatai. Tapasztalhattuk azt is, hogy a különböző pályázati kiírásokban is a fentebb megfogalmazott üzenetek jelennek meg. Eközben a könyvtárak szolgáltatásainak jövőbeni szerepe csak nagyon érintőlegesen jelenik meg mind a koncepcióban, mind a pályázati kiírásokban. Félreértés ne legyen, nem kívánom a könyvtárak szerepét, funkcióját, bármennyire is vonzó lenne, túldimenzionálni, de az élethosszig tartó tanulásban a könyvtárak megkerülhetetlenek.
Évtizedek alatt a könyvtárak feladatai, szolgáltatásai gyökeres változáson mentek keresztül. A könyvtárat az utóbbi 10-15 évben nem látogató korábbi felhasználó (esetleg jelenleg döntéshozó) fejében csupán a kölcsönzési funkció él a könyvtárakról. Holott – mi akik itt vagyunk – mindannyian tudjuk, hogy még a legkisebb könyvtár is e funkción kívül már ellát közvetítő, felhasználó-képzési, tájékoztatási stb. feladatokat is.
Az oktatás-képzés alapintézményei az általános iskolától az egyetemig rendelkeznek könyvtárakkal, amelyek a fenntartó intézmény tudásmenedzsment-hálózatának alapegységei, hellyel-közzel információs központjai. E tudás-központok gyűjtik, rendszerezik, szolgáltatják az iskolára-egyetemre vonatkozó lényegi információkat, ezenkívül gyűjtik és szolgáltatják az oktatáshoz-képzéshez szükséges hagyományos eszközöket és e dokumentumokat is. A főiskolai, egyetemi könyvtárakat nemcsak a tanulás és a munka világához, hanem a kutatásokhoz is szoros kapcsolatok fűzik.
A könyvtárak ugyancsak élenjárnak az informatika alkalmazásában. Ez is predesztinálja ezeket az intézményeket arra, hogy tevőlegesen részt vegyenek az egész életen át tartó tanulás stratégiájának, munkaprogramjának megvalósításában. Az intelligens tanulási terek létrehozásának, működtetésének legtermészetesebb közege a funkcionálisan jól működő, tudásmenedzselő könyvtár, ahol egy helyen biztosítva van a művelődést, rekreációt, tanulást, kutatást szolgáló irodalom az Internet-erőforrások igénybevételének lehetőségével együtt. A megfelelő tanulási környezetet kiegészíti a jól képzett, informatikus-könyvtárosi ismeretekkel, készséggel rendelkező, állandóan rendelkezésre álló szakember-gárda, mely segít eligazodni az információk tömkelegében, megtanítja a számítástechnikai eszközök használatát, tájékoztatást ad helyben vagy on-line.
Mint fentebb említettem, a „Memorandum…” üzeneteiben kulcsszerepet töltenek be az informatikai jártasság, az innovatív tanulási módszerek, az információ és tanácsadás. Ezeken a területeken kellene a könyvtáraknak megtalálniuk feladataikat, együttműködő partnereiket, létrehozniuk tudás-hálózatokat. A könyvtárak gyakorló terepei lehetnek nemcsak a könyvtáros-hallgatóknak, hanem bármilyen képzési formában résztvevőnek. (Talán a könyvtárosokhoz kevésbé fűzik negatív élmények az embereket, így a tanulók könnyebben elsajátíthatják azokat az ismereteket, készségeket, amelyek szükségesek munkájukhoz, pályaválasztásukhoz. Példa erre a Budapesti Közgazdasági és Államtudományi Egyetem Központi Könyvtárának ECDL tanfolyama oktatók, alkalmazottak számára, amely igen nagy sikert aratott.)
Az élethosszig tartó tanulás fogalmához szorosan kapcsolódik a modul és a kompetencia. Az oktatásnak, képzésnek átfogó, szerves egységet kell alkotnia az alapfokú oktatástól a szakképzésen, felsőoktatáson át a felnőttképzésig. A rendszerben alapvetőnek kell lennie a nyitottságnak, rugalmasságnak, egymásra épülésnek. Ezeket a kívánalmakat biztosítja az életen át tartó tanuláshoz a modularitás. A modul fogalmat sokan sokféle módon értelmezik. Udvardi-Lakos Endre szerint a modul az alábbiak szerint jellemezhető: a modul neve, szakirányú besorolása, szintje, száma; a tanulás során elérendő cél; a program tartalmi követelményei; alapvető szakirodalom; bemeneti követelmények; számonkérés formája, módszerei; beszámítható kredit-érték; végül az elérhető minősítés (pl. kompetencia-bizonyítvány).
A könyvtáraknak be kell gyűjteniük az oktatási intézmények, a városban, régióban működő szervezetek képzési formáit, leírásait, alapvető szakirodalmát, adatokat arról, hogy az eges modulokat hányan tanulják egy-egy kurzusban; tehát az állománygyarapítást, gyűjteményszervezést új alapokra kell helyezni. A kormányzati célkitűzés szerint évente kb. 800.000, illetve 1 millió fő vesz részt valamilyen képzésben, a könyvtári rendszernek meg kell oldania ellátásukat nemcsak dokumentumokkal, hanem információszolgáltatással, tanácsadással, a képzési formákba való aktív bekapcsolódással.
Az oktatás-képzési rendszerrel együtt kell változnia a könyvtári ellátó rendszernek is, az egyes könyvtártípusoknak, az együttműködés céljának és formájának, a szolgáltatási funkciónak. A könyvtárak oktatási funkciójának kiteljesedésén nemcsak a könyvtár, Internet-erőforrás, IKT eszközök használatának oktatását kell érteni, a könyvtárosok aktívan részt vehetnek a tananyagírásban is. Például távoktatási, e-learning kurzusok tananyagának kimunkálása során a könyvtárosok közreműködhetnek. Erre is volt már példa (Pedagógus továbbképzés EDUWEB Távoktatási Rt., valamint a BKAE Pedagógia Tanszéke és a BKÁE Központi Könyvtára).
A LLL fogalomrendszerben kitüntetett figyelmet kell szentelni a kompetencia fogalmának. „A kompetencia szó mai használata tulajdonképpen nem pszichológiai – sokkal inkább gazdasági-munkaerőpiaci fogantatású. Ugyanis a gazdaság egyre kevésbé elégszik meg azzal, hogy valaki valamit tudjon, számára az a fontos, hogy a munkaerőként jelentkező szakember valamit meg tudjon csinálni… A kompetencia: szakavatottság, beavatottság, felkészültség, szakértelem.” (Udvardi-Lakos Endre)
A kompetenciának ezt az értelmezését kellene alkalmazni a könyvtáros-képzés rendszerének megújítása során. A Bologna-folyamat rendszerszerű végigvitele a felsőoktatásban csakis a teljes szakképzési rendszerrel, az egész életen át történő tanulás megvalósításával, a képzési formák egymásra épülésével lehetséges. A könyvtárosképzésben is szintenként végig kell gondolni a modulokat, kompetenciákat, beleértve az OKJ-s szervezett képzéseket, a főiskolai és egyetemi képzést, a tanúsítványtól az oklevélig.
Az Oktatási Minisztérium honlapján jelent meg „A szakképzés fejlesztésének stratégiája” vitaanyag, mely a helyzetelemzésen kívül tennivalókat fogalmaz meg az iskolarendszeren kívüli képzés, a szakképzés jogszabályi, irányítási, finanszírozási, intézményi stb. kérdésköréről, fejlesztési céljairól. E szakképzés-fejlesztési programban, illetve stratégiában is megtalálhatók azok a pontok, amelyekhez érdemben csatlakozhatnak a könyvtárak.
1. Memorandum az egész életen át tartó tanulásról. Commission Staff Working Paper A Memorandum on Lifelong Learning, Brussels, 30.10.2000 SEC (2000) 1832. Fordította és megjelenteti a Magyar Népfőiskolai Társaság. Elérhetőség: www.oki.hu/eudok.asp
2. A szakképzés fejlesztésének stratégiája, 2004. OM. Elérhetőség: www.om.hu/szakkepzes
3. Bessenyei István: A tudásmenedzsment-hálózatok a munka és a tanulás integrációjában. = Szakképzési Szemle, 2003. 2. sz. 169-177. p.
4. Jakab János: A szakképzés fejlesztésének stratégiája. = Szakképzési Szemle, 2004. 2. sz. 96-100. p.
5. Udvardi-Lakos Endre: Lifelong learning, modul, kompetencia. (Tézisek és magyarázatok). = Szakképzési Szemle, 2003. 1. sz. 19-38. p.
6. Soltész Péter: Lifelong learning rendszerek finanszírozása. Nemzetközi kitekintés. = Magyar Felsőoktatás, 2004. 3. sz. 39-47. p.
7. Tóth Éva: A nem formális tanulás elismerése – szemlélet és módszerek. = Szakképzési Szemle, 2003. 2. sz. 178-193. p.
8. Európa kézikönyv az élethosszig tartó tanulásról: Dokumentumok, szervezetek, programok az emberi erőforrás-fejlesztés, a felnőttképzés, a közösségi művelődés és az ifjúsági programok terén. (Főszerkesztő: Sz. Tóth János; társszerkesztő: Mihályfi Márta, Sum István; munkatársak: Balogh Zsuzsanna et al.) Bp., M. Népfőisk. Társ. (etc.), 2001. 633. p.
* Az előadás elhangzott az MKE Vándorgyűlésének Társadalomtudományi Szekciójában. Miskolc, 2004. július 30-án.