Tankönyvíráshoz nem elegendő az elhatározás, az akarat. A fizika esetében a tárgy és a gyermeki lélek mély megértése is szükséges. Meg kell találni azokat a helyzeteket, mozzanatokat, amelyek megmutatása úgy hordozza magában a fizikai tartalmat, hogy az a gyermek számára érdeklődés-felkeltő, megérthető és megjegyezhető lesz. Még a könyv elemző bírálata előtt leírom azokat az elvárásaimat, amelyekkel össze fogom a tankönyv tartalmát vetni:
A tankönyvi szöveg, ábra legyen cselekvésre serkentő. Azt kell hogy mondja magában a tanuló, „de érdekes, nem is gondoltam, hogy ez így van; hogy ezt is meg lehet csinálni, ezt én is kipróbálom”.
A tankönyvi szöveg legyen gondolkodtató; aktiválja az agyat, indítsa el a gondolkodási folyamatot!
A definíciók, tétel-megfogalmazások legyenek egyszerűek, tömörek, jól megjegyezhetőek!
A tankönyv vezessen be a feladatmegoldás rejtelmeibe. Ne csak kidolgozott feladatmegoldásokat tartalmazzon, hanem vezessen rá a megoldásra, hívja fel a figyelmet a megoldáshoz vezető út lépéseire, fejlessze az ötletességet!
A tankönyv ismertessen meg a mérés, kísérletezés fontosságával és mód-szereivel.
A tankönyv segítse az órai és az otthoni munkát.
Általános észrevételek
A könyvekben túl sok az ábra. Ez figyelemelterelő. Sokszor ismétlődnek ábrák. Az adott ábra nem fejezi ki azt, amit az ábraaláírás mond.
Sok a felesleges ábra. A nap mint nap látható, a tanórán igen egy-szerűen bemutatható dolgokért kár színes képeket a könyvbe beletenni, s ezzel a könyv árát jelentősen emelni.
Érdemes lenne egy fizikai képeskönyv megjelentetése, de akkor abban igen ritkán látható, meghökkentő, kifejező képeknek kell lenniök. (Egy-egy ilyen van a könyvben, de ennek kellene dominálnia: veszélyes üzemű gyári belső kép, mikroszkópos kép, gyorsfényképezésű kép, űrhajós felvétel; olyan, amit nem láthat a saját szemével (mert igen gyors a folyamat, mert igen kicsi a dolog, mert nem mehet oda a gyerek). A könyvekben vi-szonylag sok számadatot találunk, de még több kellene: sebességekre, gyorsulásokra, hőmérsékletekre, teljesítményekre.
A tudománytörténeti szempontot nem lehet érvényesíteni egy-két arcképpel. Korabeli eszköz, kézirat, mérési jegyzőkönyv, korabeli tanulmány fotója is kellene. Ilyen fotót érdemes a könyvbe tenni: Coulomb, Ohm, Amper eredeti mérőeszköze, Volta „Volta-oszlopa”, Joule mérőberendezése, mert ilyenhez nem juthat hozzá könnyen a tanuló, de zebrán áthaladó nénit, karját kinyújtó kerékpárost és bekapcsolatlan olajsütőt mindennap lát. Ugyanígy kár lefotózni egy papír összegyűrését és az összegyűrt papír leejtését, ehelyett essen tollpihe és kavics evakuált csőben, vagy szerezze be a szerző a Holdon végzett kísérlet fotóját, amelyen látható, hogy a sastoll és a kalapács egy-szerre esik. Ilyeneket nem láthatunk minden nap.
A könyvek szövegének olvasása szerkesztési, könyvkiadási alapelvek áthágása miatt nehéz, szinte élvezhetetlen. Túl kicsi a belső margó, ha nem akarunk minden oldalt „kivasalni”, nehogy három hét múlva szétessen, akkor a sorok végei, illetve kezdetei nehezen olvashatóak. Amúgy is összenyomják a képek az egymáshoz közeli két hasábot. Ahol a szöveg a lap teljes szélességében íródott, ott a szem nem képes normálisan a hasábot átfogni.
A könyvek túlzsúfoltak, a lényeg így elveszik: kevesebb, céltudatosan kiválasztott, hasznosabb kép, jobb, szellősebb elrendezés kellett volna.
Néhány részletes észrevétel
A 7. osztályos tankönyvben a mozgásokról szóló rész televízió-szerű. Azonnal mutatja, amit mond. Sokkal jobban megmozgatja a gyerek képzeletét, és az agyi energiák aktivizálásával biztosabb bevésés várható, ha a szöveg alapján neki magának kell elképzelnie a már sokszor látott mozgó falevelet, repülő madarat, hulló esőcseppet; s talán eközben megteszi az első lépést az absztrahálás felé; agyában talán már nem egy konkrét mozgó levelű fa jelenik meg. Ugyanakkor jó a sok feltett kérdés. Nagyon helyesen az útnál és az elmozdulásnál azonnal beszél vektorról, és ezt teszi a sebességfogalom bevezetésénél is.
A gyorsulás fogalmának kialakítására, bevésésére nagyobb súlyt kellene fektetnie, sok-sok példát mondania; ilyen kérdéseket feltenni, hogy gyorsul-e a feldobott kő pályájának legmagasabb pontján, gyorsul-e az inga akkor, amikor nyugalmi helyzetén halad át. Az viszont dicséretes, hogy nagyon sok számolást végeztet el a tanulókkal.
A konkrétumokra térve: igen jó lenne egy közelítő pontosságú mérés a nehézségi gyorsulás meghatározására, még akkor is, ha ez nehezen kivitelezhető. A lényeg nem is a pontosságon van, hanem azon, hogy ezt az életünkben igen nagy szerepet játszó gyorsulásértéket saját munkával mérje ki a tanuló. Ezzel szemléletet tudunk adni: a 2. emeletről, fa tetejéről ejtsünk le valamit, és legalább becsüljük meg, hogy mekkora lehet méréseink alapján a nehézségi gyorsulás értéke.
Az energia, munka, hő fejezetben részletesebben kellene tárgyalni azt, hogy gáz-, szén-, olajégetés, nukleáris energia-felhasználás eredményeképpen lesz vízforralás, gőzelőállítás, turbinaműködtetés, és végül így kapjuk a szállítható, felhasználható elektromos áramot.
Az elektromosságról szóló fejezetben nagyon szépen, kísérlettel, logikus felépítéssel vezeti be a kétféle elektromos állapotot. Azonban egy kicsit részletesebben kellene elmagyarázni, hogy az elektrosztatikus erők a töltések között hatnak, de mi a testek elmozdulását figyelhetjük meg.
Nagy súlyt helyez az áramerősség és feszültség igazi fogalmának kialakítására, dicséretes az a kísérleti összeállítása, amelynél két áramkör szerepel, az áramok azonos nagyságúak, de más a feszültségérték és emiatt más a munkavégzés.
Nemcsak az összefoglalásoknál kellene áttekinteni a teljes fejezetet, hanem jó lenne, ha közben is bátrabban visszautalna már tárgyalt részekre, azokat újra elővenné, újra, most más szempontból részletesebben megtárgyalná a már meglévő új fogalmak, ismeretek birtokában. Ugyanakkor több esetben lehetne előreutalni, hogy ennek a dolognak más vonatkozásaival majd a későbbiek során fogunk megismerkedni.
Egy kicsit „kikérdezősek” a munkafüzetek. A tudásanyagot kérik inkább számon a gyakorlás, az alkalmazás, a gondolkodtatás és az egyéni kísérletek elvégeztetése helyett. Sokszor túl sokat kérdez és sok esetben túl általánosan. Ennek ellenére összességében nagy és átgondolt munka valamennyi munkafüzet. Megvan a pontos megfeleltetés a tankönyvi szöveg és a munkafüzetek szövege között.
A tankönyv stílusa megfelelő, nyelvezete egyszerű, érthető. A legtöbb esetben jól alkalmazza az induktív módszert, 3-4 különböző példa tárgyalása után általánosít, mondja ki a definíciót, a törvényt.
A tankönyv nyomdatechnikai, esztétikai szempontból kifogástalan: színdinamikája megfelelő, grafikai szerkesztése jó, a betűk mérete, a könyv súlya megfelel az egészségügyi követelményeknek. Nyomdafestéke jó, nem mosódik el használat közben. A tankönyv alkalmas több tanéven keresztül történő felhasználásra. Egész külső megjelenése is azt a célt szolgálja, hogy megszerettesse a fizikát, vonzó legyen külső megjelenítésében is.
A könyvcsaládot többszöri próbálkozás ellenére sem nyilvánították hivatalos tankönyvvé.
(Módos Tibor fizika tankönyv-családja, Celldömölk, 1997. Apáczai Kiadó.)
Kovács László