A társaságot 1999-ben két magánszemély alapította azzal a szándékkal, hogy könyveket adjon ki, és ezen túl tanácsadói tevékenységet folytasson nonprofit szervezetek számára. A közhasznú minősítés lehetővé tette, hogy támogatóink részére adójóváírási igazolást adhattunk, ugyanakkor az állami szervezetekhez is nagyobb eséllyel pályázhattunk.
Az első időkben tanácsadással, pályászatírással foglalkoztunk, ami később nagy hasznomra vált a kiadói munkában. Tudtam, hogy a könyvkiadás nagy nyereséggel nem kecsegtet, különösen akkor, ha értékes irodalom kiadásával foglalkozik. 1971 óta óta ismerem a szakmát. Igaz, 20 évig csak a zeneműkiadással voltam közvetlen kapcsolatban a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál, de az utóbbi 10 évben a könyvkiadáshoz is közel kerültem a Nemzeti Tankönyvkiadónál és az AduPrint Kft.-nél eltöltött évek alatt.
Elmondhatom, hogy jó tanítómestereim voltak és lehetőségem nyílt a külföldi kiadók megismerésére is. A kiadással kapcsolatos szerzői jogokba Bartók és Kodály műveinek hazai forgalmazása kapcsán tekinthettem be. A hazai szerzői jogi gyakorlat megismerése nem volt túl kecsegtető számomra, mégis úgy döntöttem, hogy belevágok.
1999-ben megismerkedtem Tóth Nándorral, aki Mezőszilason, Németh László „fogadott szülőhelyén” volt sok-sok évig körzeti orvos. Ő említette meg, hogy van a „padláson” egy máig kiadatlan, Németh László 85. születésnapja alkalmából összegyűjtött anyaga, amely 1986-ban nem jelenhetett meg, mert akkor ez „nem volt aktuális”. A barátoktól, pályatársaktól összegyűjtött tanulmányok egy része soha nem kapott nyilvánosságot. Németh László családjának biztatására és Alföldy Jenő felelős szerkesztőként való közreműködésével lett a Vallomások Németh Lászlóról szóló tanulmánykötet a Helio-Biblos Kht. első kiadványa 2002-ben.
A kötet előkészítése során kerültem kapcsolatba Németh László lányaival, akik gondosan ápolják édesapjuk hagyatékát. Beszélgetéseink során felmerült, hogy ma nagyon kevesen olvassák Németh László műveit, sőt, maga az olvasás is mellőzött a fiatalok körében. Későbbi szerkesztőtársaim – Erdélyi Erzsébet és Nobel Iván – megemlítették, hogy ők már részt vettek egy multimédiás CD-ROM kiadásában és szívesen csatlakoznának egy olyan kiadvány létrehozásához, amely a fiatalokat szólítaná meg. Mivel manapság gyerekeink egész nap a képernyő előtt ülnek, a mai „gályapad”, a számítógép segíthetne eljuttatni Németh László hatalmas életművét azokhoz is, akik nem biztos, hogy a könyvespolcokat böngészik. Nem titkolt szándéka volt a szerkesztőknek, hogy a képet, a hangot, a filmet használják fel az olvasásra való csábításra, s erre legjobban egy CD-ROM kiadása felelt meg. Németh László azt írta: „A bibliográfia nemcsak könyvjegyzék, de a könyvek megkívántatása…” Ez a „megkívántatás” vezette a szerkesztőket a CD-ROM anyagának válogatásakor, amely része lett „Az olvasás Éve” rendezvénysorozatnak is.
Mondanom sem kell, hogy elegendő saját erő nem állt a kiadó rendelkezésére, így meg kellett találnom azokat a szervezeteket, embereket, akiknek fontos, hogy ez a kiadvány megjelenjen. Elsősorban Németh László lányai kö támogattak és biztattak segítettek át a nehézségeken, de természetesen a többi adományt adók nevét is szeretném megemlíteni:
Németh László örökösei, Hartyányi István örökösei, Oktatási Minisztérium, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram
Budapest Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Digitális Irodalmi Akadémia, Duna TV Rt., Építészmester Rt., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Hamilton International Rt., Hód-Mezőgazda Rt., Hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár, Hungaroton Records Kft., Magyar Rádió Rt, Magyar Televízió Rt., Mokép Rt., Országos Idegennyelvű Könyvtár, Petőfi Irodalmi Múzeum, Rádió 7 Hódmezővásárhely, Somogyi Könyvtár, Tiszatáj Alapítvány
A megjelenés után benyújtottuk a CD-ROM-ot a Tankönyvirodára és nagy öröm volt számunkra, amikor az oktatási miniszter a multimédiás CD-ROM-ot TTI-32724-KT/2002 számú határozatával tankönyvvé nyilvánította. Az értékelők külön kiemelték a sokoldalú felhasználási lehetőséget és itt csupán egyet szeretnék megemlíteni, azt, amely a diszlexiás gyerekek oktatásához is ajánlja, hiszen a szövegértést kép, hang és filfelvétel is támogatja. Ezt csak fokozta a HunDidac Nagydíj 2003 elnyerése és a Ford Alapítvány elismerő oklevele.
A bemutatókon azt tapasztaltam, hogy a tanárok örülnek, és szívesen veszik azokat a kiadványokat, amelyek használata szinesebbé, érdekesebbé teheti az órákat és a gyerekek figyelmét megfogják. Többen felvetették a sorozat folytatását, tanári segédeszköz rendelkezésre bocsátását. Mindez szerepel terveink között és remélem, hogy anyagi eszközeink lehetővé is teszik a folytatást.
Örömmel számolok be arról is, hogy a határon túli magyar iskolák is érdeklődnek a kiadványok iránt és az Illyés Alapítvány segítségével a közeljövőben 386 romániai és szlovákiai magyar iskolába juttatjuk el a tanulmánykötetet és a CD-ROM-ot.
Végül meg kell említenem, hogy az idei ÁFA-törvény rendelkezése sajnos nem igazán támogatja az elektronikus kiadványok fejlesztését és iskolai használatát. A 25%-os ÁFA-kulcs nagyon megdrágítja a kiadványokat és növeli az iskolák, könyvtárak, szülők terheit.
Hajas Magdolna