Amióta Georg Picht 1964-ben kihirdette a német „oktatási katasztrófát”, azóta az iskola és oktatás területén semmi sem foglalkoztatta annyira a közvéleményt, mint napjainkban a PISA-vizsgálat eredményei. A 15 éves tanulók iskolai teljesítményeinek nemzetközi összehasonlítását célzó vizsgálat mindenkit meglepett. Senki sem gondolta, hogy szövegértésben Németország csak a 22. helyre kerül, messze a rangsor élén álló Finnország vagy a 6. helyezett Dél-Korea mögé. Nagy-Britannia az OECD-országok iskolai teljesítménytesztjében a 7. helyet érte el. Miként lehetséges ez? Mit csinálnak másként, jobban az angolok, amitől nyilvánvalóan jobban képzettek a gyermekeik az írás- és olvasási készség terén?
Beatrice, az oxfordi kisiskolás példája jól mutatja a német és az angol oktatási rendszer különbségeit. A hétéves kislány a gyengébb tanulók közé tartozik az osztályban. Három éve jár egy angol általános iskolába. Négyéves kora óta ismeri a betűket, és hétévesen olyan feladatot kap a tanártól, hogy írjon esszét egy képről, amely egy sziklára épített kastélyt ábrázol. Fantáziáját szabadon engedve azt írhatja és annyi szóval, amit akar, s nem azt, amit tud. Nem egy olvasókönyve van, hanem több, hiszen csaknem 500 könyv sorakozik az osztályterem polcain. Közülük kettőt-hármat visz haza hetente. Angliában általános gyakorlat az, hogy a szülők esténként rendszeresen olvasnak a gyermekeikkel, mivel az állami tanterv kötelező olvasási időt ír elő az iskolák számára. Ehhez tartják magukat a magániskolák is. A „Literacy Qualityt” az ország minden hétéves tanulója esetében egy tesztben ellenőrzik. Az olvasási teszt kérdései hasonlítanak a PISA-vizsgálatok kérdéseihez. Ahhoz, hogy a tanulók információkhoz juthassanak a szövegekből, jól olvasási készséggel kell rendelkezniük. Az angol oktatási rendszerben mindenekelőtt a gondolkodást ismerik el, és ez kedvet ébreszt a gyermekekben a kreativitáshoz. Az egyéni kezdeményezéseket értékelik, és minden életkorban fontosnak tartják a tanulást. Ez a németekétől alapvetően különböző beállítódás mutatkozik meg abban is, hogy milyen kitűnően képzett tanárok tanítanak az angol iskolákban. Az idegen nyelv oktatásában például anyanyelvi tanárok vesznek részt. Ezzel szemben a német általános iskolákban a tanároknak valamennyi tárgyat tanítaniuk kell, ami a minőség rovására megy.
Éger Veronika
(Frech-Becker, Cornelia: Was Grundschulkinder in England lernen. = Praxis des Neusprachlichen Unterrichts, 2003. 1. sz. 96–98. p.)