A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kitüntető bizalma a Néptanítók Lapja élére állított. Saját szavai szerint: a lap szellemi irányításával bízott meg. Aki valamennyire ismeri múltamat, természetesnek találja, hogy örömmel vállaltam a munkát, melynek végzésére az a miniszter hívott el, kinek nemzeti politikája a könnyen lelkesülő ifjúkorban hódított meg, s kinek politikáját, e politikának nemes tartalmát és szellemét ma, őszülő fejjel is, az ifjúkor lelkesedésével követem, s a hol tér nyílik rá, gyenge tehetségem szerint hirdetem. Ez a politika már rég a művelt magyarság politikája. Ez a politika fölébe emelkedett a pártpolitikai tekinteteknek. Ennek a politikának vezető gondolata a nemzeti állam teljes és tökéletes kiépítése, oly alapokon, oly erős falakkal, hogy nemcsak a közel, de a messze idők változásait is megrendíthetetlenül állja ki. Fölépítvén a nemzeti állam épületét, megmarad állandó feladatnak az őrállás s ezt a nagy feladatot csak a műveltség, a nemzeti szellemű műveltség erejével teljesíthetjük.
Nemzeti szellemű műveltség: ennek szolgálatába akarja állítani a miniszter a Néptanítók Lapját is, visszaadván ezzel a lapot igazi rendeltetésének. Nem mondok újat azzal, hogy a hivatása magaslatán álló tanító nem elégedhetik meg azzal a munkával, mit az iskolában végez; kint az életben az iskolaival egyenrangú, sőt egy s más tekintetben fontosabb feladatok várnak reá. Feladatok, melyeknek végzésére nem elég a lelkesség. Aki harcba indul, annak fel kell fegyverkeznie, s arra a harcra melyre a magyar néptanítót hivatása küldi, az apostoli lelkességnek, a nemes hevületnek, az erős nemzeti érzésnek fegyverei mellett, fel kell fegyverkeznie az általános műveltség fegyvereivel is. Hogy ez az általános műveltség csak nemzeti szellemű lehet: ez oly igazság, mely mintegy velünk születik. Ám nem szabad felednünk, hogy e velünk született, velünk fejlődött, lelkünk mélyén meggyökeredzett nagy igazságnak várát a megtévelyedettek egész tömege ostromolja szüntelen, s ezt az ostromot vissza kell vernünk. Jelszavakra nem válaszolhatunk csupán jelszavakkal, s ha a megtévesztésre szánt jelszavak a megállapítottnak vélt igazságok köntösében jelennek meg, nekünk, kik természetes igazainkat védjük, nem csupán érzésünk, de tudásunk erejével is meg kell vívnunk a harcot, mely hogy a nemzeti eszme diadalával végződjék, igazán csak tőlünk függ. A magyar tanítóság előtt gyönyörű feladat áll, s ha hivatásának teljes tudatára ébred, megbecsülhetetlen munkát végezhet akár mint vezető, akár mint közkatona. Az államkormányzat bizonnyal elsőrendű feladatnak ismeri, hogy a néptanító mindenképen fölfegyverkezve szolgálhassa a nemzet szellemi és gazdasági haladásának, megerősödésének ügyét, viszont a tanítóságnak meg kell mutatnia, hogy a fegyverekkel bánni tud, hogy műveltsége az új idők nagy kérdéseinek megértésére s helyes megítélésére képesíti.
Az én elhívatásom az, hogy a Néptanítók Lapjában, szövetkezvén a jók legjobbjaival, a nagy nemzeti feladatok szolgálatára készítő szellemi táplálékot nyújtsak a magyar tanítóságnak. Erre hívott el a miniszter úr, s erőm, tehetségem mértéke szerint eleget óhajtok tenni a kitüntető bizalomnak. Ezt a munkámat, itt, e lapnak élén, – eleve is bejelentem – Apponyi Albert gróf úr miniszterségének idejéhez kötöttem. Tettem ezt azért, mert az ő nemzeti politikájának, e politika irányának, lelkének, szellemének minden időkben híve voltam s csak természetes, hogy ettől hajszálnyira is eltérőt, vagy épen ellentétest követni vagy hirdetni képtelen volnék.
…Üdv az olvasónak!
Benedek Elek