„Mi kell még a meséhez?
(…) És istenség is kell …
S valahol itt keresendő
a Lélek. A közönséges,
a mesés –
már aszerint, ki-ki hogyan érti az értelmet s a harmóniát.”
Kutatásom témája a 9-10 éves gyermekek által írt mesék tartalomelemzése, a kvalitatív aspektusok kiemelése, az objektív, statisztikai adatok tárgyilagossága mellett teret hagyva szubjektív reflexióknak is.
Kutatásom része annak az országos szintű helyesírási felmérésnek, amely célul tűzte ki egy átfogó jellegű, teljes romániai magyar oktatásra kiterjedő vizsgálat megvalósítását, az anyanyelvi tudásszint minőségi színvonalának feltérképezése érdekében. A felmérést Pletl Rita marosvásárhelyi magyar szakos tanárnő és kutatócsoportja végezte az Országos Pedagógiai Szövetség és a NYIT Társulat támogatásával, valamint a Román Oktatási Minisztérium és a Román Pedagógiai Kutatási Központ jóváhagyásával. A mérések lebonyolításához, valamint az anyag feldolgozásához szükséges anyagi hátteret az RMPSZ, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya biztosította. A dokumentációs anyag rendelkezésre áll további kutatások részére, az eredmények nyomtatásban is megjelentek az Erdélyi helyzetkép az iskolai helyesírásról1 című könyvben.
A felmérésre beküldött dolgozatok két részből álltak, a tollbamondás és helyesírás által vizsgálták, hogy a helyesírási tevékenység eljutott-e a belső algoritmus szintjére, a második részben a fogalmazás eljutott-e a maximális begyakorlás szintjére. A fogalmazási készség alakulását az Írj egy mesét! című szabad fogalmazás által mérték, ezek a mesék kerültek feldolgozásra. A tanulók egy tanítási órán oldották meg a gyakorlatokat és írták meg a tollbamondást. A beérkezett dolgozatok száma 1316 db.
Az általam felhasznált kutatási módszer a tartalomelemzés, amely módszer technikáját tekintve nem más, mint nagyszámú elem, szimbólum, szó, kategóriába sorolása, osztályozása és ezek, mint kevésszámú kategória képviselőinek, megtestesítőinek értelmezése. A kutató nehézsége abban állt, hogy kidolgozzon egy tartalomelemzési kategóriarendszert, amelyet gyerekek által írt mesékre alkalmazni lehet. A mesék osztályozása nyolc kategória mentén történt: mesetípus, téma, főhős, mellékhős, környezet, érzelem, konfliktus megoldása, perspektívák. A kutatás eredményét az alábbiakban a típusra, a témára és a főhősre szorítkozva mutatom be.
Típuskategória szerint a mesék közül a teljes mintára vonatkozóan 52% a novellamese kategóriájába tartozik, 25% a tündér-, csodamese kategóriába, 23% pedig az állatmese kategóriába.
A novellamese százalékaránya a legnagyobb, a mesék fele ebben a kategóriában íródott, a másik fele pedig majdnem egyenlően oszlik el a varázs- és állatmese kategória között. A százalékarányt figyelembe véve bizonyított tény, hogy a gyerekek szívesen írnak még tündérmeséket is, bár már erőteljesen a valóság fele irányulnak, a csodában mindent lehet, minden megvalósulhat, ahol érvényesül „a gondolat mindenhatósága” (Freud). Ezt a tapasztalat visszaszoríthatja, de feszültséghelyzetekben, fantáziahelyzetekben, amikor a valóság féke meglazul, visszacsúszhatnak ehhez a szemlélethez.
A novellamese teret nyit a gyerekek számára, hogy ebbe a típuskategóriába a valóság elemeit belevigye. Ez magyarázza azt a tényt is, hogy a novellamesék nagy része vonatkozik személyes élmények elmesélésére, ahol maga a keret megmarad, és a gyerek a főszereplő, saját élményeivel. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem csak a novellamesék sajátossága, hiszen a varázsmesék keretében is lehetséges ez, a fő- és mellékszereplőkön keresztül is számtalan realitáselem megnyilvánulhat. Tehát a valóság elemeinek megjelenését nem csak a novellamese magas százalékaránya, hanem a varázsmesék, állatmesék realitás tartalmának értelmezése mutatja ki megfelelően.
A novellamese iránti preferencia egyértelmű, ami az életkori sajátosságokból megnyilvánuló realitásigénnyel magyarázható. Azonban a varázsmesék nem tűnnek el teljesen, a várt állatmese preferencia helyett a gyerekek a teljes minta esetén egyforma százalékarányban írnak a két témakategóriában. A varázsmesék jelenléte bizonyítja azt, hogy a felnőttkorban is marad valami a gondolat mindenhatóságának hiedelméből, a mágikus–animisztikus gondolkodás sajátosságából. Amikor a gyerek álmodozni akar, szívesen menekül immár a „nagykorúság” küszöbén is a varázsmese vágyvilágához, ennek szimbolikus szemléletmódjához. A varázsmese preferencia vizsgálatára vonatkozó fejlődés-lélektani vizsgálatok eredményeiket a közvetlen megfigyelésre alapozták, ilyen esetekben a gyerek, főleg a kortárscsoport jelenlétében nem szívesen fitogtatja azt, hogy neki még mindig kellemes élményt jelentenek a varázsmesék is.
Az erdélyi valamint a magyarországi mérések esetén majdnem egyenletes a megoszlás, a dominancia a novellamese irányába mutat egyértelműen, ami a gyerekek által írt mesék 50%-át teszi ki, míg a megmaradt rész egyenletesen oszlik meg a varázs- és állatmese kategóriái között; az erdélyi gyerekek több varázsmesét, a magyarországi gyerekek több állatmesét írnak.
A téma kategória esetén a mesék osztályozása négy téma mentén történt, mivel egy sajátos interperszonális – élettéma is fellelhető. Leggyakoribb az élettéma 66%-ban, ezt követi az interperszonális-élettéma kombináció 20%-ban, interperszonális téma 10%, majd a szereptéma 4%-ban.
Az élettéma gyakoriság várható volt (66%), mivel a kisiskolás valóságérzékelésében nagy változás következik be, átlép a reflektív naiv realizmus korszakába. A leggyakoribb élettémák: meggazdagodás, érvényesülés, szegénységből való szabadulás, valós életproblémák ábrázolása: nem megy az üzlet, nincs pénz kenyérre, az állatok be kell fizessék az erdőadót, a szomszéd a kölcsönkért pénzt csak fizetéskor tudja visszaadni. A szegény ember kívánságai a jó tündérhez leggyakrabban ételhez kötődnek: egy mesében a három kívánság egy kolbász, sok étel és egy csomag cigaretta, aminek a gyárból hazajövő feleség nagyon megörvend. A kecske elindul télire káposztát szerezni, szerez is, de nem akármennyit, hanem 50 kg-ot. A főhős varázspálcájával finomságokat, ételt varázsol, csak ezután biciklit. A gyerekek varázspálcától kért más kívánságai: terepjáró-autó, hajdísz, apának borotva, anyának váza, stadion, rajta a Fradi, amint épp 5-0-ra veri meg az ellenséges csapatot.
Érdekes, hogy a reális élettémák előtérbe kerülésével a varázsmesei szimbolika mennyire kiürül, a szegényember a kristálygömböt jó pénzért eladja; a tóból kifogott aranyhalat megeszik; a disznófiút, akit gyerekül fogad a szegény család, levágják és megeszik, mert megéheznek.
A külvilági dolgokat a gyerekek mesés elemekkel írják le, mesei szereplők révén: a hősök dogkeverék kutyájukat kutyakozmetikushoz viszik, a királylány Maggi tyúkhúslevest főz. Néhány mesében előtérbe kerül a nagyravágyás, azonosulás napjai mentalitásával, minél jobban könyökölni, a gyengéket félrelökni, minden úgy menjen, ahogy mi akarjuk. Például a tyúk csak ne csavarogjon, mert ha igen, ki lesz tépve minden tolla. De megjelenik az ezzel szembeni kritikus attitűd is, például a főhős csak akkor kap varázspálcát, ha nemcsak egoista módon magára gondol, hanem másnak is varázsol, és ha ezt nem tartja be, elveszik a pálcát tőle.
Olyan realitás-elemekkel találkozunk, amelyek mesei keretben gyakran a komikum forrásai: az egér, amikor bajba kerül, telefonon hív segítséget; a róka becsületszavát adja, hogy többet nem lop; a király partit rendez; a tündérek főznek, murkot pergelnek, hagymát hámoznak, és csak este nyolcig kapnak engedélyt játszani; a király esetenként munkába jár és a szomszédba megy kölcsönkérni egy fej káposztát; a sárkánynak fáj a foga, a főhős angolul tanul; a macska kezet mos evés előtt; a kutya autójából kifogy a benzin; a szegénylegény hét percig verekedik a sárkánnyal; aki nem ugorja meg az 50 centimétert a távugró versenyen, annak levonják a pontjait; a kenguruk kosaraznak; az öreg nyúl a gorilláról mesél; a katonát kidobják a katonaságból, mivel nála maradt a pisztoly; rossz tett esetén a büntetés az, hogy a kisnyúl nem nézhet tévét három hétig.
A kisiskolások mesei keretben írnak, de olyan megjegyzések is teret kapnak, hogy tulajdonképpen ez mese; most már nem léteznek óriások. Értékelik saját meséjüket, hogy melyik szereplő tetszett a legjobban és miért, a hős miért érdemelte meg a büntetést, miért tetszett nekik a saját meséjük.
A környezet, időbeli körülmények leírásában is szerepet kap a realitás: például a cselekmény egy novemberi ködös napon történik, amikor nem lehetett közlekedni; pont aznap kellett kapjanak fizetést.
Az interperszonális–élettéma gyakoriság 20%, leginkább a varázsmesékben van jelen, amikor a hős érvényesül, sőt még feleséget is szerez.
Az interperszonális téma gyakorisága 10%, aminek keretén belül a leggyakoribb a szülő–gyerek kapcsolat bemutatása. Az anya számtalan árnyalatban jelenik meg, ő az aki gondoskodik, aki sütit, ropit, kólát készít elő a gyerek vendégeinek; akinek szólni kell, hogy mikor jön haza a moziból, ő az, aki cicát ajándékoz a gyereknek; anya, aki haragszik, ha a gyerek rossz tettet követ el, anya, aki megbocsájt, anya, aki támogat, aki nyaklevest ad, anya, aki szeret, anya, akit szeretnek és akihez a főhős ragaszkodik, vagy esetleg haragszik rá, anya, aki a veszekedő testvéreket úgy választja szét, hogy azzal fenyegeti őket, hogy csak kenyeret és vizet fognak kapni, anya, aki a külső motiváló faktor, akiért a gyerek nekifog tanulni.
Az apa képes meghalt lányát visszahozni Szellemországból, aki a sikertelenül próbálkozó királyfiak helyett megmenti a lányát, aki hamubasült pogácsával útnak indítja fiait, akitől meg kell kérni a lány kezét és aki megszabja a próbatételek minőségét. Ugyancsak ő az, aki megvédi a gyereket a csúfolkodó barátoktól, az apa az, aki így szól: „ide figyelj feleség, annyi pénzt kaptam, vigyük el a gyerekeket az állatkertbe.”
Ezután következik a férj-feleség, valamint párkapcsolatok leírása, ami bizonyítja, hogy kisiskoláskorban gyakoriak a szexuális szerepjátékok. Így például a fiú nem meri bevallani szerelmét; köszön a királyfi, hogy „Jó napot kívánok” és szerelmes lett; a királylány gyereket csinál a királyfival. Fontos szerepet kap az interperszonális érdeklődés, a boszorka is felfigyel egy jóképű fiúra. Reális férfi-nő viszony megjelenítésére is sor kerül: a férfinek nincs gomb a nadrágján, mert nem varrta fel az asszony; a férfi így szól a felségéhez: te asszony, megéred a pénzed; a királylány becses női taktikával álomport ad a királyfinak, hogy az soha el ne hagyja; a királylány mindenbe beleüti az orrát; az egérlány elmegy halászni és férjet szerezni; a királylány férjhez kellett menjen, csak az volt a kérdés ki veszi el; Iluskának már a nevén is hallatszott, hogy lusta; a királylány odateszi a királyfit dolgozni, az meg beárulja az apjának; a királyfi „összejön” a királylánnyal; a királyfi megkéri a királylány kezét, a királylány nem mond nemet, a királylány lakatoshoz megy férjhez; amikor a szegénylegény megkéri a királylány kezét, akkor a király összehúzza a bajuszát és elkezd gondolkodni, hogy hátha csak a pénzre fáj a foga a királyfinak; Pityu mos, főz, takarít a boszorkányra. A boszorkány megszólal: még hogy az én lányom ronda, hát kikérem magamnak; a király férjhez adta a lányát; az apa nem akarta, hogy hozzámenjen a királylány a szegény legényhez, veszekedtek, verekedtek, aztán csak hozzámegy; a királyfi nem az „eredeti” lányt veszi el feleségül. Megesküdünk? – kérdi a királylány, megesküdünk, mondja a királyfi és így megesküdtek. A királylány azt mondja, neki nem kell férfiú, a királyfi a végén csak elveszi feleségül; holnap legyen a megnősülés, mondja a királyfi. A párkapcsolatok bemutatásánál megjelenik a veszteség a gyász, amit a szeretett személy elvesztésekor érzünk: a király térdig érő könnyfolyóval síratja a rákban meghalt feleségét.
A barátság bemutatása is tág teret kap, úgy az állat, mint a gyerek kapcsolataiban. Elképesztő kombinációkkal is találkozunk: légy – ember barátság. Fontos a családi kapcsolatrendszereknek a bemutatása, mint például az egércsalád: Erőspapsajt, Piszkafa, Döncike, akik együttesen fognak össze a macska ellen. Ugyanígy megjelennek a családban alkalmazott „nevelési” módszerek, az anya, aki elveri gyerekét; aki nyaklevest ad, ha valami rosszat tesz a gyerek; aki elkergeti az oroszlánkölyköt otthonról, mert naponta kétmillió kérdést tett fel. Az öregember mérges, mert nem fogott semmi halat, ezért az asszonyon tölti ki panaszait. Kérdés az, hogy hogyan? Olyan befejezéssel is találkozunk, hogy addig verték a gyereket, amíg meg nem haltak.
A szereptéma gyakorisága a legkisebb, 4%: az iskolás gyerek varázsceruzája segítségével jól tanul, majd ezt elveszítve nem boldogul; a kutya iskolába szeretne menni, segít a házi feladat leírásában; a rigó nem szeret iskolába járni; az iskolás gyerek az, aki állja a szavát; akinek a tanulás a falevelek hullásának megfigyelése is. A gyerek ezt mondja az édesanyjának: én szeretek olvasni, na de nem reggeltől-estig; a nyuszi az uzsonnaszünetben elszökik a veteményesbe, sőt még a barátját is arra buzdítja, hogy lógjanak az iskolából. Ezzel kapcsolatban pedig ott van a gyerek szemrehányása, hát nem szemtelen ez a nyúl?
Ha a magyarországi kontrollvizsgálatok adatait az erdélyi vizsgálatok adataival vetjük össze, akkor szembetűnő hasonlóság mutatkozik az élettéma képviseletét tekintve, még a százalékarány is megegyezik. Különbség a szerep interperszonális, valamint interperszonális-élettéma gyakorisága között található. Míg az erdélyi gyerekek az interperszonális kategóriát kétszer olyan gyakorisággal merítik ki, addig a kontrollvizsgálatok esetében a mérleg a kombinált kategória irányába billen el. A szereptéma egyáltalán nem foglalkoztatja a magyarországi gyerekmintát.
A valóság elemei fontos részét képezik a 10-11 éves gyerek meséinek, amit a novellamese irányába mutató preferencia, valamint az élettéma gyakorisága, ezen belül pedig a teljesítménycél kiugró százalékaránya jelez. Helyet kap a gyerek érdeklődése, mesei keretbe ötvözve, például a férges almát a hősök szikével megműtik, ami után az alma nagyon jól érzi magát, ezért eldöntik, hogy gyümölcsmentők lesznek. A számára lehetetlennek tűnő dolgokat a gyerek nem fogadja el egykönnyen, főleg amikor már két világ polgára, a valóságos meg a képzeletbeli világé, ezért a csodát indokolja, sokszor még lehetetlenebbnek tűnő állításaival. A csoda reális elemekkel való indoklása már kikezdi a mese sajátos világát.
Így lehetséges az, hogy a gyerek belevigye a mesei keretbe a saját és őt érintő problémákat. Megjelenik az érvényesülés kemény harca, a finomságok, étel keresése, a társkapcsolatok néhány, már megtapasztalt vagy látott buktatója, valósággal parodizálva a látott mintákat. Ugyanígy visszatükröződik a pénz hiányának keserű érzése, amit a gyerek is megél. Sajnálatos módon olyan elérhetetlen vágyai vannak a gyereknek, mint egy tábla csokoládé, amit a tündértől vagy óriástól kér; azt kívánja a tündértől, hogy legyen mindig elég étel. Vigasztaló az, hogy a gyerek kívánságai teljesülnek, azokat a vágyakat, amelyek a valóságban nem realizálódnak, feldolgozza a mesékben.
Az üzleti világ behatol a gyereki szemléletbe is, tudja, mikor kell befizetni az erdőadót; elfogy a pénz; várja a fizetést, mert a kölcsönkért pénzt csak ekkor tudja visszaadni.
Általános jegy, hogy a hős a kezdeti kiszolgáltatottságtól, a legtöbb esetben, legyőzve az akadályokat, önálló emberré válik, nem parancsol neki már többet senki, ezt igazolja az élettéma választásának gyakorisága, ezen belül az érvényesülési vágy túlsúlya.
A főhős céljait tekintve a leggyakoribb a teljesítmény cél (44%), ezután következik az élvezet cél: 15% (játszás, szórakozás), a kielégülés cél (13%), a megőrzés cél 11%-ban, a segítés cél (10%), majd a kríziscél 7%-ban, ami a legkevésbé kimerített kategória.
A célkategória megoszlását tekintve szembetűnő a teljesítmény cél gyakorisága, amely csaknem felét teszi ki a teljes mintának. Ez várható is volt a kisiskolás életkori sajátosságait tekintve. A minta többi része többé-kevésbé egyenletesen oszlik meg a megmaradt öt kategória között. Az élvezet cél általában azokban a mesékben szerepel, ahol a kisiskolás saját élményeit meséli el, ahonnan hiányzik a konfliktus mozzanata. A kielégülés cél az evésre, az éhség kielégítésére vonatkozik, ami a varázsmesékben is teret kap, a tündértől kért kívánságok tekintetében. Ebben az esetben olyan példákkal találkozunk, mint: a hangya meg akarta enni az egész ételt, de nem engedte a hangyabecsület megörültek a hősök a gyönyörű életnek, hogy van mit enni olyan kívánságokat kérnek a tündértől, hogy mindig legyen ennivaló, víz, egy rendes ágy a hangyák összekülönböznek a koszton étlen nem lehetett tovább menni a gyerek Csokoládéországba vágyik a vőlegény megeszik az esküvőn egy egész csokoládéajtót a hős boldog volt, mert nem volt többé éhes olyan befejezések is vannak, hogy addig ettek, amíg meg nem haltak. Szemléletesen leírják azt az állapotot, amikor éhezik a hős: éhezett a kutya és a gazdája, minél jobban éhezett az ember, annál jobban vinnyogott a kutya olyan szegények voltak, hogy követ ettek. A kívánságok között szerepel olyan tábla csoki, ami nem fogy el a gyerek csokoládét kér az óriástól.
A megőrzés a testi épség, egészség megőrzésére utal, a hős ilyenkor nem a teljesítmény elérése felé hajt, hanem kezdeti helyzetének megtartására törekszik. A krízis cél sem idegen a gyereki szemlélettől. Ez a halálesetek alkalmával jut kifejezésre, vagy pedig súlyosabb tragédiák esetén, például amikor az állatok erdejét felgyújtja a gonosz törpe.
A segítés cél esetében, ami szintén a varázsmesék esetén dominál, a hős önzetlen segítséget nyújt egy állatnak, aki majd egyengeti az érvényesülés útját.
Amennyiben a célkategória megoszlását figyeljük meg az egyes régiókon belül, szembetűnőbb különbség a két összehasonlított minta tekintetében a teljesítménycél frekvenciájában vehető észre. A magyarországi kisiskolások meséiben ez a célkategória dominál túlnyomórészt, az erdélyi adatok esetében is domináns ez a célkategória, de nem ennyire kiugróan. A másik kirívó sajátosság a magyarországi minta esetén a segítés célkategória teljes hiánya, a főhős érvényesülése saját erőből történik, nem segít mást és ő sem várja el a más segítését. Az élvezet célkategória is dominánsabb az erdélyi vizsgálatokhoz hasonlítva, a kielégülés célok pedig háttérbe szorulnak, amennyiben ételre vonatkoznak, akkor túlnyomórészt édességek, finomságok jönnek szóba. Kevés százalékarányt kap a krízis, valamint megőrzés cél a magyarországi vizsgálatok esetén.
A főhősök fokozatosan demitizálódnak, a hipotézis érvényességét bizonyítja az, hogy például a királylány sakkozni tud; a varázspálca elromolhat, kifogyhat, vagy csak jókedvében varázsol; a fülemüle bereked és gyógyteát kell igyon; a hercegnek is lehetnek pattanásai és ő is kell borotválkozzon; a boszorkány érdeklődését is felkelti egy jóképű fiú; a királyfi rusnya, gazdag és erős. A pozitív jellemek, akár a negatívak már fokozatosan differenciálódnak, már nem annyira tökéletesek, „megengedhetnek” maguknak néhány fogyatékosságot. Ez ugyanúgy adódik a realitás térhódításából, mint a gyerek életkori sajátosságából, miszerint szemlélete a fehér-fekete típusoktól elindul az árnyalatokká fejlődés útján.
Megdöbbentő, milyen nagy teret kap a mesékben az agresszivitás a cél elérése érdekében, például a főhős nem elégszik meg azzal, hogy legyőzi az ellenséget, hanem örömét leli abban, hogy azt megkínozza és megalázza a legkegyetlenebb eszközökkel, amelyekben gyakran a televízióból ismert agresszivitás elemekre ismerünk: a hős felrobbantja az ellenséget, kihasítja az agyát, az ellenség a hullát a padló alá rejti stb. A tévé, média érezteti hatását már a szereplők megválasztása esetén is, közismert rajzfilm- és képregényfigurákkal azonosulnak a gyerekek a népmese hősei helyett, akik egyre erőszakosabbak a mese szintjén. Sokszor elgondolkodtató az, hogy miért is ennyire kegyetlenek Tény az, hogy sok mindent írhatunk a „modern”, televíziós „adaptált” mesék rovására.
A minták közötti különbségek tekintetében, amint az adatok mutatják, számos eltérés mutatkozik a központi, általános, egységes tendencia mellett. A magyarországi kontrollvizsgálatokkal való összevetés által felszínre kerültek olyan dolgok, amelyek a környezet hatásának tudható be. A magyarországi gyerekek nagyosságát mutatja az a tény, hogy már nem írnak reprodukált meséket, a novellamese kategória dominanciája jóval nagyobb. Az élettéma azonos arányban oszlik meg a két csoport esetében, de annál nagyobbak a különbségek a célkategóriát illetően. Az élettéma nagyobb százalékaránya mellett a célkategória nem oszlik meg egyenletesen a többi kategóriák között, mint az erdélyi vizsgálatok esetében, hanem az élvezet kategória jóval nagyobb képviseletet nyer, a kielégülés cél pedig a krízis és megőrzés kategóriákkal közel azonos hányadot képvisel. Ezek megdöbbentő eredmények, hiszen a gyerek meséin keresztül is szembesülünk azokkal a problémákkal, amelyekkel a mindennapi szinten megküzdünk. Csak egy konkrét példára utalva, míg a magyarországi gyerek tündértől kért kívánsága az, hogy a Fradi 5-0 nyerjen, addig az erdélyi vizsgálatok esetén a gyerek azt kéri, hogy legyen elég étele a továbbiakban. Ezeknek a kívánságoknak a mesében való tükröződése nem véletlen, a gyerek már a szülőn és környezetén keresztül ilyen életproblémákat is feldolgoz, ami jelzi, hogy vége fele jár már a mesekornak, a valóság egyre mélyebben tör bele ebbe a csodálatos vágyvilágba.
A nem tipikus történetekben a konfliktusnak nincs megoldása, nincs végpont, már csak azért sem, mert ez az anyag számomra olyan, mint egy labirintus, ahol ugyanarról a pontról indulva különböző helyekre érkezem, belebonyolódva az elágazó utakba. Ariadné fonala ebben az már nem kifele, hanem egyre mélyebbre vezet.
A megírt mesék összehasonlítása, értelmezése arra a következtetésre vezetett el, hogy talán nem is csak a mese van veszélyben, hanem a gyerekkor is, amely időben egyre rövidül. Mi lesz a vége a mese, a gyermekkor, a gyermeki léttel, a gyermeki fejlődéssel adekvát világ eltűnésének?
A tét súlyosan komoly: úgy hajolni a gyermek fölé, hogy meglássuk és megértsük benne az emberit.
Feleségkeresésben
Bátor Ferkó (III.695)
Élt egyszer egy szegény legény az édesanyjával. A szegény legényt Ferkónak hívtak. Ez a Ferkó rendetlen, lusta volt, de annak ellenére erős és szép volt. Egyszer így szólt a legény:
- Anyám, én megházasodom !
- Kit vennél el, Ferkó fiam ?
- Anyukám, én a Juliskát veszem feleségül.
- Hát fiam, nem vagyunk mi olyan gazdagok, hogy Juliskát vedd el feleségül. De ha úgy gondolod, hogy ő a szíved választottja, akkor menj és kérd meg a kezét.
El is megy Ferkó Juliskához, és megkéri a kezet. De Juliska így felel:
– Azért, mert nem vagy gazdag, ha megküzdesz a hétfejű sárkánnyal, a tied leszek.
Ferkó nem tudta, hol tartózkodott a sárkány. Elment egy jó barátjához, Merlin mesterhez, aki valójában varázsló volt. Merlin azt mondta, hogy:
– Menj el Ózhoz ! Ő biztosan tudja.
Elment Ózhoz, aki éppen egy varázslatot hajtott végre. Óz, a nagy varázsló elmondta a sárkány rejtekhelyét. Ferkó egy éjszakát töltött Óznál. Elindult a hosszú útra. Útközben találkozott egy kutyával, aki sokat segített neki. Megérkeztek a sárkánylakhoz. Egy lányt talált, aki a sárkány felesége volt. Ferkó addig kérlelte a lányt, hogy miben rejlik a sárkány ereje, hogy a lány így szólt:
– A nadrágkötőjében.
Aztán hozott egy nadrágkötőt és belehúzta a Ferkó nadrágjába. A sárkány legyőzésében a lány segített, ezért a lányt vette el, nem Juliskát.
Kinek nehezebb a dolga?
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember és egy asszony. Azon tanakodtak, hogy kinek nehezebb a dolga. Az ember azt mondta, hogy nekem, az asszony azt mondta, hogy nekem, és azt mondta, hogy jó, holnap én megyek kaszálni, te pedig itthon maradsz. Az ember otthon is maradt, és az asszony kiment a kaszálóra. Az ember tüzet rak a kályhába, tésztát gyúr, nekifog kenyeret sütni, tejet tölt a küpübe, de amíg kiment a kúthoz, bement a tehén a házba. Az asszony már távolról látta, hogy a tehén a ház tetején legel. Hazament és megkérdezte, hogy kinek nehezebb a dolga. Azt mondja az ember, hogy, ugyan, neked.
Mit lehet tenni, hogy ne cseréljenek ki
A király és a leánya
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király és annak egy lánya. A király munkába járt. A lány lusta volt, nem dolgozott semmit, amikor sütött a nap, akkor ment ki az udvarra és süttette magát a nappal. Jött haza a király. És nem volt takarítva, a házat úgy kapta, ahogy hagyta. A király nagyon mérges volt. Elhatározta, hogy egy napig nem ad ételt neki. Eljött 8 óra és már kellett menjen munkába. A lány megéhezett. Nekifogott a munkához. Délután jött haza a király. Úgy megörvendett, hogy nekifogott a lány dolgozni. Azt mondta a király, hogyha így fog dolgozni, akkor nem fogja kicserélni. A lánya úgy örvendett, hogy azután örökké dolgozott. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Ne hagyjatok magamra, mert kicsi leszek
Mese az én virágomról
Egyszer volt nekem egy kardvirágom, és az még kicsike volt. Dühös voltam, mivel már egy hónapja, hogy megvolt, és semmit sem nőtt. Én nem tudtam este nyugodtan elaludni, hogy nehogy kisebb legyen. Reggel megébredtem és örültem, hogy a virág akkora lett, hogy a plafonig ért. Már délben akkora volt, hogy az ajtóig ért. Elmentünk kirándulni és amire hazaértünk, olyan kicsi lett, hogy alig látszott ki.
Ezért nem szabad a kardvirágot magára hagyni, mert megharagszik és kicsike lesz.
Most legyek felnőtt vagy ne legyek?
Álom-mese (III.553)
Egy éjjel csodálatosat álmodtam, amiben egy tündér megjelent hosszú szőke hajjal és kék szemmel. Azt mondta a tündér, hogy három kívánságomat teljesíti. Az első kívánságom az volt, hogy kerülhessek Meseországba, ahol nem kéne tanulni. Amikor Meseországba kerültem, akkor rájöttem, hogy szeretnék felnőtt lenni, mert a Meseországban is nagyon sokat kell tanulni. Megparancsoltam a tündérnek, hogy legyek felnőtt. Amikor felnőtt lettem, rájöttem, hogy a felnőttnek dolgoznia kell és minden nap munkába kell járnia. A harmadik kívánságom az volt, hogy lehessek újra tanuló és haladhassak a tanulással. Amikor felébredtem, visszagondoltam az álomra, és örültem, hogy csak álom volt.
Jegyzet
1 PLETL Rita: Erdélyi helyzetkép az iskolai helyesírásról. [h. u.], 1997. 143 p.
Examination of the reality and imagination content of tales, written by 9-10 years old children.
More than thousand tales-essays of pupils, living in Transylvania and in Hungary were analysed by the author-psychologist. As a result of it, the categories of the tales were: 52 % short-story tales, 25 % fairy and wonder tales, and 23 % animal fables. Among the main viewpoints of the scientifical analysis was the comparison of the similar and divergent way of thinking of pupils of the two countries.
Wahres Märchen über Märchen: die Erklärung der Wirklichkeit- und Phantasieinhalt in den durch 9-10 Jahre alte Kinder geschriebenen Märchen.
Die Psychologin Verfasser analysiert mehr als 1000 durch siebenbürgische und ungarische Schüler geschriebene Aufsatz. Nach ihrer Kategoriesierung fällt 52% in die Novell-, 25% in die Zaubermärchen und 23% in die Tierfabeln ein. Mit dieser wissenschaftlichen Analyse wollte sie u.a. die Gleichheiten und Differenzen der Schülerdenkweise von den zwei verschiedenen Länder präsentieren.