Az írásjelek a kifejező nyelvhasználat, az árnyalt közlésmód eszközei. Jelölik a mondat modalitását és intonációját, utalnak az élőszó sajátosságaira, azaz mintegy jelzőrendszerként működnek az írott és a beszélt nyelv között. Fontos szerepük van a szöveg grammatikai tagolásában. Elválasztják egymástól a szöveg egyes részeit, ugyanakkor össze is kapcsolják a különböző egységeket, például a mondatrészeket, a tagmondatokat vagy a mondategészeket. Jelölhetik a grammatikai viszonyt vagy helyettesíthetik a logikai kapcsolatokat tükröző kötőelemeket, esetleg bizonyos szövegegységet közbevetésként kiemelhetnek vagy kevésbé hangsúlyossá tehetnek.
Az írásjeleket nemcsak a szöveg grammatikai viszonyai határozzák meg, hanem a kommunikációs folyamat is befolyásolja megjelenésüket. Tükrözik a kommunikációs szándékot, kapcsolatban állnak a kommunikációs funkciókkal, az üzenet hírértékével, ugyanakkor képesek a kommunikációs helyzet viszonyainak, hangulati jellemzőinek kifejezésére.
Az írásjelek általános funkciói a grammatikai és a kommunikációs szerepük alapján1:
Elhatárolás. Leggyakoribb kifejezőeszköze a tagmondatok esetében a vessző, a pontos vessző és a kettőspont; a mondategészek esetében a pont, a felkiáltójel, a kérdőjel, a kettőspont és a pontosvessző.
Felsorolás. Leggyakoribb kifejezőeszköze a vessző, a pontosvessző, a kettőspont és a gondolatjel.
Közbeékelés. Leggyakoribb kifejezőeszköze a vessző, a gondolatjel és a zárójel.
Kiemelés. Leggyakoribb kifejezőeszköze a kettőspont, a gondolatjel és a felkiáltójel.
Idézés. Leggyakoribb kifejezőeszköze a kettőspont, az idézőjel és a gondolatjel.
Az eddigi tudományos felmérések azt bizonyítják, hogy a szöveg típusa jelentősen meghatározza az alkalmazott írásjelek fajtáját és gyakoriságát. A tankönyvi szövegekhez legközelebb álló prózai írásokban, ismeretterjesztő-jellegű szövegekben a jelsűrűség 8% körül mozog, azaz 100 szótagra 8 írásjel esik. (A szépirodalmi szövegekben ennek kétszerese is lehet, de a 10%-ot minden esetben meghaladja.) A leggyakrabban alkalmazott írásjel a vessző (kb. 50%) és a pont (kb. 20-25%). Gyakorisági sorrendben ezt követi az idézőjel, a pontosvessző, a zárójel, a kettőspont és a gondolatjel, valamint a többi mondatzáró írásjel.
A vessző és a pont használatát a helyesírási szabályok egyértelműen meghatározzák.2 Hiányuk durva helyesírási hibának számít, más írásjellel való felcserélésük a legtöbb esetben lehetetlen. A kevésbé gyakori írásjelek használatának szabályait rögzíti ugyan a helyesírási szabályzat, de használatuk fakultatív, elmaradásukat a legtöbb esetben nem tekintjük hibának. Pedig alkalmazásuk nemcsak a gondolatközlést tehetné árnyaltabbá, hanem segíthetné a szöveg értelmezését és befogadását is. Különösen nagy szükség volna erre a tankönyvi szövegekben.
A fentiek illusztrálására egyetlen tankönyv és a hozzá kapcsolódó munkafüzet írásjelhasználatát vizsgáltam meg.3, 4 Arra a kérdésre kerestem választ, hogy a felsorolt funkciók közül melyek jellemzőek leginkább a taneszközökre és milyen írásjelek alkalmazásával valósulnak meg.5 Számszerű gyakorisági vizsgálatot a terjedelem miatt természetesen nem végeztem, az ilyen jellegű megjegyzéseim csupán a megfigyelésen és a tapasztalaton alapulnak.
Elhatárolás
A mondatok elhatárolására, azon belül a mondategészek lezárására a leggyakoribb írásjel a pont, de találunk példát a felkiáltójel és a kérdőjel alkalmazására is. Vizsgáljuk meg először az elektronok és az atommag közötti elektromos kölcsönhatást! (19) Milyen összefüggést látunk az azonos mellékkvantumszámú pályák esetében a főkvantumszám és a pályaenergia között? (28)
A mondatzáró írásjelek használatában többször előforduló, bosszantó hiba, hogy az alárendelő összetett mondatok végén nem a főmondatnak megfelelő írásjel áll. Az atomok szerkezetének megismerésében fontos kérdés, hogyan helyezkednek el és hogyan mozognak az elektronok az atomban? (21) A fenti példamondat szerkezete szerint alárendelő összetett mondat, az elöl álló főmondat kijelentést tartalmaz, ezért a helyesírási szabályoknak megfelelően, a főmondat tartalmához igazodva ponttal kellene zárnunk az egész mondatot. Állapítsuk meg, melyik kötéshossz tartozik a széndioxidhoz és melyik a szénszulfidhoz? (69) A fenti példában a főmondat felszólítást fejez ki (Állapítsuk meg), tehát az említett szabály alapján a mondat végére felkiáltójelet kell tenni: Állapítsuk meg, melyik kötéshossz tartozik a széndioxidhoz és melyik a szénszulfidhoz!
A mondatzáró írásjelek alkalmazásakor még egy helyesírási szabály vagy inkább jó tanács mellőzését figyelhetjük meg. Az elektronnegativitás-különbségek alapján állapítsuk meg, hogy milyen kötés várható a következő vegyületekben: BaO, CaO, KCl, HCl, H2O! (166)
Válogassuk ki az alábbi anyagok közül azokat, amelyek kristályaiban molekulák vannak: MgO, NaBr, HI, Cl2, Br2, Na2O, NaF, H2O, NH3! (166)
A felszólító mondatokat formálisan valóban felkiáltójellel zárjuk. Ám a helyesírási szabályzat 240. pontja felhívja a figyelmet arra , hogy a közvetett felszólítást, utasítást kifejező mondatok végére pontot is tehetünk, annak ellenére, hogy felszólító alakúak. A tankönyvi feladatsorok, munkafüzeti gyakorlatok összeállításakor célszerű megszívlelni ezt a tanácsot. Alkalmazásával változatosabbá tehetjük az írásképet, mérsékelhetjük a felkiáltójelek számát. A fenti mondatok „kellemesebb” írásjelezéssel:
Az elektronnegativitás-különbségek alapján állapítsuk meg, hogy milyen kötés várható a következő vegyületekben: BaO, CaO, KCl, HCl, H2O.
Válogassuk ki az alábbi anyagok közül azokat, amelyek kristályaiban molekulák vannak: MgO, NaBr, HI, Cl2, Br2, Na2O, NaF, H2O, NH3.
Összetettebb problémát vetnek fel az alábbihoz hasonló feladatok:
Feltételezve, hogy a propán-bután tömegaránya 1:1, számítsuk ki, hogy
a/ hány kJ energia szabadul fel egy palacknyi gáz elégetésekor!
b/ hány kg tiszta szén elégetésével nyernénk ugyanennyi energiát!
c/ hány kg vizet lehet egy palack gázt elégetve 20 C–ról 100 C–ra felmelegíteni, ha a hőveszteségtől eltekintünk! (177) Ebben az esetben a több tagból álló alárendelő összetett mondatok főmondata (Számítsuk ki) felszólító módú, tehát a mondat végére a grammatikai forma alapján valóban felkiáltójelet kell tennünk. Megfigyelhetjük azonban, hogy itt is közvetett felszólítással van dolgunk, amelyet a feladat tipografálása (a, b, c, részre bontás; a tagmondatok új sorban kezdése; mindegyik egység írásjellel való lezárása) egyértelműen kifejez. A főmondat inkább a figyelem felkeltésére szolgál, a végrehajtáshoz szükséges lényegi információt a mellékmondat fogalmazza meg. Ilyen esetekben kifejezőbb, ha a mellékmondatnak megfelelő írásjelet alkalmazzuk. Segíti a befogadást, ha a figyelemfelhívó mondatot kettősponttal zárjuk, a tagmondatokat pedig külön mondategészként kezeljük. A fenti példa az elmondottaknak megfelelően átszerkesztve:
Feltételezve, hogy a propán-bután tömegaránya 1:1, számítsuk ki:
a/ Hány kJ energia szabadul fel egy palacknyi gáz elégetésekor?
b/ Hány kg tiszta szén elégetésével nyernénk ugyanennyi energiát?
c/ Hány kg vizet lehet egy palack gázt elégetve 20 C–ról 100 C–ra felmelegíteni, ha a hőveszteségtől eltekintünk?
Felsorolás
A felsoroláskor az egységek elválasztása általában vesszővel történik.
Tegyünk kis darabka nátriumot, káliumot, kalciumot és magnéziumot vizet tartalmazó főzőpoharakba! (39)
A tankönyvben többször előforduló, bosszantó helyesírási hiba, hogy felsoroláskor az azonos szerepű mondatrészeket összekötő vagy kötőszó előtt is gyakran kiteszik a vesszőt. Az előző fejezetekben egyetlen atom, ion, vagy molekula sajátságait vizsgáltuk. (79) Gondoljunk például a szén-dioxidra, az ammóniára, a földgáz alkotórészére a metánra, vagy a kőolajat alkotó szénhidrogénekre. (57) A helyesírási szabályok szerint, ha az azonos szerepű mondatrészek között és, s, meg, vagy kötőszó áll, akkor eléjük nem teszünk vesszőt. A fenti mondatok helyesen, a második mondat értelmezős szerkezete által megkövetelt írásjelezést is kijavítva: Az előző fejezetekben egyetlen atom, ion vagy molekula sajátságait vizsgáltuk. Gondoljunk például a szén-dioxidra, az ammóniára; a földgáz alkotórészére, a metánra vagy a kőolajat alkotó szénhidrogénekre.
A pontosvessző alkalmazására egyetlen példát találtam:
A halmaz a kölcsönhatások következtében más tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy egyedi részecske; az atom, az ion vagy a molekula. (79)
A mondat jelentését figyelembe véve itt a pontosvessző alkalmazása indokolatlan, sőt félrevezető, hiszen ebben az esetben nem különböző nemű sorozatokat különít el, hanem felsorolást vezet be. Valószínűleg gépelési hibaként került a szövegbe. Kifejezőbb volna helyette a kettőspont alkalmazása, amellyel hangsúlyoznánk a felsorolás kezdetét.
A halmaz a kölcsönhatások következtében más tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy egyedi részecske: az atom, az ion vagy a molekula.
Gyakran előfordul a tankönyvben a felsorolásoknak egy sajátos típusa: a mondatzáró írásjellel ellátott, ám kisbetűvel kezdett tagmondatok felsorolása, amelyeket kettősponttal vagy pusztán a tördeléssel különítenek el a főmondattól. Az eddigiekből következik, hogy sem helyesírási, sem kommunikációs szempontból nem tartjuk szerencsésnek az ilyen formákat:
Mely kvantumszámok határozzák meg:
az atompályák alakját?
az atompályák energiáját? (Mf. 8)
Mennyi a mellékkvantumszáma
az s-atompályához tartozó elektronnak?
a p-atompályához tartozó elektronnak? (Mf. 7)
Közbeékelés
Előzetes feltevésünk az volt, hogy a tankönyvi szövegben valószínűleg kevés példát találunk a közbeékelésre, hiszen a tanulhatóság szempontjából inkább a lineáris szerkesztés látszik kívánatosnak. Ennek ellenére meglepően sok példánk van a közbeékelés különböző fajtáira. Egy részük a tárgy természetéből adódik, mert a megnevezett anyagok és folyamatok képletét gyakran zárójeles közbevetésként tartalmazza a szöveg. A példában egy helyesírási hibát is javítottunk, az eredetiben a tagmondatokat elválasztó egyik vessző hiányzik, ezt szögletes zárójelben közöljük.
Ha az oxóniumionok (H3O+) vannak túlsúlyban[,] savas, ha a hidroxidionok (OH-), lúgos (bázikus) kémhatású az oldat. (132)
A közbeékelés jelölésére a zárójel mellett gyakori a vessző és a gondolatjel alkalmazása. Sok példa van arra, hogy egy mondatban több közbeékelés történik, legtöbbször a beékelést kifejező jelpárok kombinálásával.
A radioaktív sugárzás során megváltozik ugyanis a sugárzó atom magjában a protonok száma (például a rádiumból radon, a polóniumból ólom lesz), így megváltozik az elemek kémiai minősége is. (11) Az f betű pl. azt jelenti, hogy az egyik égéstermék, a víz, a folyamat végén cseppfolyós állapotú (más esetben gőz is lehetne). (111) A harmadik elemi részecskét[,] a neutront – amelynek létezését elméleti megfontolások alapján már felfedezése előtt megjósolták – kísérleti úton csak 1932-ben J. Chadwick (olvasd: csedvik) állította elő először. (18)
A közbeékelések halmozása néha megnehezíti és lassítja a megértést. Ilyen helyzetekben a mondat átfogalmazása, esetleg felbontása nyújthatna segítséget a befogadónak. A 4. ábrán látható üvegcsőben – katódsugárcsőben – egy korong alakú és egy K alakú – vagy bármilyen alakú – forrasztott fémelektród helyezkedik el. (13)
A közbeékeléseket feloldva, a lineáris gondolatközlés szerint átfogalmazva a fenti mondat egyik lehetséges változata: A 4. ábrán látható üvegcső az ún. katódsugárcső. Benne két forrasztott fémelektród helyezkedik el. Közülük az egyik korong alakú, a másik K alakú. A kísérlet leírásából az is kiderül, hogy az utóbbi fémelektród bármilyen alakú lehet.
Kiemelés
Tankönyvünkben a kiemelésre használt leggyakoribb írásjel a kettőspont. Alkalmazására egyaránt találunk példát az egyszerű és az összetett mondatok körében. A nemesgázok közül csak kettőnek van telített héja: a héliumnak és a neonnak. (45) Ennek alaptörvényét így fogalmazta meg: Az elemek tulajdonságai a legtöbb esetben periodikus függvényei az atomtömegnek. (37)
A kiemelés eszközeként többször szerepel a felkiáltójel.
A nagyobb-kisebb megítélésben az előjelet is figyelembe kell venni! (29)
Tapasztalatunk általánosítható! (126) Kémiai reakciókban egy vagy több olyan anyag jön létre, melynek más a szerkezete, más az összetétele, mint a kiindulási anyagoké! (110) A fentiekhez hasonló példákban a felkiáltójel alkalmazását nem a grammatikai forma indokolja, hanem sokkal inkább a kommunikációs funkció. A felkiáltójel hangsúlyoz, kiemel egy-egy információt, felhívja a figyelmet a fontosságára.
A választott tankönyv elemzése kapcsán megállapíthatjuk, hogy az írásjelek a legfontosabb grammatikai és kommunikációs funkciókat tükrözik, elsősorban az elhatárolás, a felsorolás, a közbevetés és a kiemelés eszközei. A funkcióknak megfelelő írásjelek közül feltűnő a pontos vessző hiánya. Az írásjelek használata általában megfelel a köznyelvi elvárásoknak, bár néhány esetben nem követik a helyesírási szabályokat. Főleg az alárendelő összetett mondatok mondatzáró írásjelének kiválasztásakor és a vessző alkalmazásakor fedezhetünk fel hibákat.
A vizsgálódás közben egyre határozottabban fogalmazódik meg a kérdés: Vajon pontosan illeszkedik-e a szöveg típusához az írásjelhasználat, lehetőségeihez képest maximálisan segíti-e a szöveg értelmezését? Bár a példák azt mutatják, hogy az apró változtatások is segíthetik a befogadás hatékonyságát és gyorsaságát, mégsem adhatunk határozott választ a kérdésre, hiszen tudjuk, hogy a véletlenül kiválasztott taneszköz csak illusztráció, ezért jelen írásunknak legfeljebb figyelemfelkeltés lehet a célja. Nem pótolhatja a hiányzó kutatásokat, amelyeknek a tankönyvi szövegek tüzetes elemzése mellett a tanulók befogadói magatartását is vizsgálnia kellene.
Jegyzetek:
1 Fónagy Iván: Írásjel. = Világirodalmi lexikon V. Akadémiai Kiadó. 1977. – A funkciókat és a jelsűrűséget a táblázatok felhasználásával, a tankönyvi szövegek természetének megfelelően közlöm.
2 A magyar helyesírás szabályai. Akadémiai Kiadó. 2000. 11. kiadás
3 Dr. Boksay Zoltán – Dr. Török Ferenc – Pintér Imréné – Dr. Balázs Lórántné: Kémia a gimnázium I. osztálya számára. Nemzeti Tankönyvkiadó. 1997. 15. kiadás – A tankönyvből vett példamondatok után kerek zárójelben az oldalszámot adom meg.
4 Pintér Imréné: Kémiai munkafüzet a gimnáziumok I. osztálya számára. Nemzeti Tankönyvkiadó. 1996. 15. kiadás – A munkafüzetből vett példamondatok után kerek zárójelben az Mf. rövidítés és az oldalszám található.
5 Az idézéssel és az idézőjel alkalmazásával ebben az írásban a téma szerteágazó volta miatt nem foglalkozom.