Amikor egy konzervatív jogi kiadó, új, teljes szövegeket tartalmazó jogi adatbázist dobott piacra, elhatározta, hogy a könyvtárosok megnyerése érdekében szakít eddigi taktikájával, és teljesen szokatlan reklám eszközökhöz nyúl. Kidolgozott egy, az adatbázist népszerűsítő musicalt, melyet az Amerikai Jogi Könyvtárosok Társaságának 1985-ben tartott kongresszusán mutatott be, és így rögtön egy 750 személyes hallgatósághoz juthatott el. A Betty-könyv és Walt, a Nyugat automatizált terminálja közti melodramatikus szerelmi történet tanulsága az, hogy milyen jól illenek a „WESTLAW” adatbázis és a „Westbooks” könyvrészleg egymáshoz, ha egy jogi könyvtáros összehozza őket. A bemutatott hat dal szövegét és zenéjét egy zenész, Tom Lieberman írta, és hivatásos énekesek előadásában rögzítették őket. A bemutatón azonban már a kiadó alkalmazottai öltöttek jelmezeket, és a playback technikát alkalmazva játszották el a szerepeket. A 35 perces előadás hatalmas sikert aratott, a hangulat a tetőfokra hágott.
(American Libraries, 1986. February 146. p.)
*
Nem teljesen hétköznapi a reutlingeni könyvtárnak „Az éjszaka könyvtára” néven futó rendezvénysorozata sem. 1989 óta hagyomány, hogy minden második évben egy szeptemberi szombat estén a könyvtár összes helyisége átalakul egy választott téma szerint. Céljuk az, hogy más kulturális, szociális és kereskedelmi intézmények ösztönzésével és bevonásával együtt egy olyan gazdag szórakoztató programsorozatot nyújtsanak, ami Reutlingent egy a kultúrájáról ismert várossá teszi. 1997-ben különös kettős évforduló adta a műsoros est ötletét: 100 évvel azelőtt hagyta el sírját Dracula gróf, és ötven évvel azelőtt merte napvilágra hozni szellemi atyja, Bram Stoker e művét. A gróf alakja azóta közkedveltté vált, számos műfaj számtalan szerzője dolgozta fel történetét, bár az emberek vonzódása a vámpír mítosz iránt, minden bizonnyal e nélkül is halhatatlanná tette volna a gróf személyét. Más horroralakokkal szemben az arisztokrata gróf sokkal finomabb érzésű, szívesen időzik a könyvtárakban is. Nappali fényben és tükörben nem lehet látni, irtózik a fokhagymától, a fakereszttől, a szentelt víztől és a folyóvízen sem tud átkelni. Viszont kiszívja az emberek vérét. Mindezen jellemzőket figyelembe véve és a figura szórakoztató jellegét kiemelve építették fel a programokat (az irodalom, zene, tánc, színház, kiállítás és film köréből ) egyetlen személy köré. A megnyitó szombat estén még a könyvtár épülete is kísértetkastéllyá alakult át, amikor Friedrich Förster a természetes- és lézerfény látványtervező művésze, a könyvtár homlokzatát egy hatalmas dia-vetítő segítségével világította meg. A belső termekben dekorációs vattával „pókhálókat” képeztek ki, fekete bevonóanyagokat, tükröket, koporsókat és 300 kilogramm fokhagymát helyeztek el vámpírokat ábrázoló kirakati babákkal együtt, hogy a kísértetkastély illúzióját erősítsék, anélkül, hogy a könyvtár térhatását elvesztették volna. Gyertyákat sajnos a tűzveszély miatt nem gyújthattak, ezért a városi ácsudvartól kapott piros építészlámpákat használták fel. Az ominózus estén hét órától fogadta vendégeit a „kastély” fog-, tükör- és fokhagyma ellenőrzéssel. Védekezésképp fokhagymafüzéreket és vérpasztillákat kaptak az esetleg fellépő „vérveszteség” pótlására. Ezt követően egy hatalmas vámpírszájon kellett átpréselni magukat, hogy a belső termekbe juthassanak. Az estet a polgármester és a könyvtár igazgatónője nyitotta meg, néhány a vámpírokhoz szóló csípős szóval. A testületi egység érdekében a rendezvényt bonyolító összes könyvtáros piros sállal díszített fekete ruhába öltözött. A vámpírok táncát a Bécsi Vér nevű Szalonzenekar kísérte, a Tükörteremben viszont a némafilm klasszikusának, Friedrich Wilhelm Murnaunak Nosferatu – a Szürkeség szimfóniája című vámpírfilmjét vetítették, Helge Barabas zongorakíséretével. A színházkedvelők számára a Nagy Stúdióban bemutatott Camilla az első vámpírlány című irodalmi művet dramatizálták, de hasonló sikert aratott A 100 éve Drakula néven megrendezett kiállítás is. John Polidori pedig a megihletett irodalmi alkotók (pl.: Gogol, Maupassant, Bram Stokers vagy éppen Woody Allen és Stephen King) egész során vezette végig a vérszívó arisztokrata pályafutását az Egy vérszívó meghódítja a világot c. előadásában. Más hasonló rendezvények látogatása közben a látogatók a Dracu-Bar-ban frissíthették fel magukat, ahol a „Higított-Plasma” és „Vambier” mellett „Érvágás-koktélt” és más hasonló vörös italokat is rendelhettek. Étvágyukat pedig a „Fogadó az Érvágáshoz” helyiségeiben csillapíthatták, ahol többek közt a rémségek kedvelt desszertjeit szolgálták fel ínyencségként. Az AluCard Casinóban a szerencséjüket próbálhatták ki az odalátogatók. Félkarú rabló módjára működött a „Knoblomat” egy „eredeti erdélyi” pénzbedobós automata, aminél azonban a pénzt, fokhagyma helyettesítette. Hasonlóképp működött a roulette vagy az akasztófajáték is. Díjként vámpírkönyveket, Vambier ill. Dracu-Bar meghívásokat kaptak. Pontban éjfélkor hirdették ki a „Ki írja a legcsípősebb Dracula-sztorit?” valamint a „fokhagyma” főzőverseny eredményeit. A legeredetibb történet írója egy éjszakai utat nyert Párizsba. A legvéresebb recept (Véreshurka és savanyú lencse) kitalálója egy romantikus hotelban tölthető pazar hétvégét nyert. Itt a hotel szakácsa megfőzte és felszolgálta a díjnyertes ételt. A rendezvénysorozatot egy információs stand zárta, ahol minden – az estével kapcsolatos – kérdésre választ adtak.
(Buch und Bibliothek, 1998. 1. sz. 38–41. p.)
*
Roland Schmitt Helps me find Hemingway, helps me find Genet… című cikkében arról ír, hogyan jelennek meg a könyvek és a könyvtárosok a könnyűzene műfajában. A szerző épp a könyvtároskép sztereotípiáival foglalkozott, amikor egy jó barátja a „Figyelj csak, nem fogod elhinni!” – felkiáltással egy ausztráliai, az új hullám stílusában játszó együttes dalát játszotta le neki. A „GO-BETWEENS” ezt a számot ugyanis egy Karen nevű könyv-tárosnőnek szentelte. Az író bár korábban nem gondolta volna, hogy bármelyik foglalkozás elég érdekes lenne ahhoz, hogy megénekeljék, most ez a tény felkeltette becsvágyát és arra ösztönözte, hogy további dalokat keressen erről az „egzotikus” témáról a pop-, rock-, jazz- és a népzene területén. Több szempontból is folytatott vizsgálatot. Sajnálattal kellett megállapítania, hogy a szórakoztató zene területén a zenészek eredeti foglalkozását tekintve még a sírásás is gyakoribb foglalkozás, mint a könyvtárosé. De mindenesetre talált két ex-könyvtárosnőt, akiknek folkénekesnőként sikerült karriert csinálnia.
(Buch und Bibliothek, 1996. 1. sz. 48–53. p.
Pallos Zsuzsanna