„Az emberek, – ha megvan a kézügyességük, a technikai és általános műveltségük s a szabadidejük is ahhoz, hogy éljenek is ezekkel az adottságokkal, óhatatlanul ki fognak fejleszteni magukban egyfajta művészetszeretetet, azaz szépérzéket és az élet szeretetét, ami végtére is a művészi alkotás vágyát kelti bennük, s ennek beteljesülése más gyönyörhöz nem is fogható.”
William Morris
Nem minden tanító képzett rajztanár és nem minden általános iskolában oldható meg, hogy alsó tagozaton is rajzszakos oktassa ezt a tárgyat. Ám, ha ez sikerül is, köztudott, hogy a felső tagozaton rajzot tanítók számára a legtöbb esetben idegen a 6–8 éves korosztály. A kicsinyek érdeklődését felkelteni egy adott téma iránt nem könnyű feladat. Őszinte lelkük még nem igazán érti, miért kellene nekik azt rajzolni, amit a tanító néni mond, hiszen arra a szép tiszta papírra sokkal pompásabb dolgokat is lehetne rajzolni, mint amit muszáj. Fantáziájuk, érdeklődésük határtalan, látásuk, észlelésük és látásmódjuk még más, mint felsős társaiké vagy a felnőtteké. A lap síkja, a tér tágassága új birodalom számukra, a méretek, arányok megismerésre várnak. Ez néha rémülettel tölti el a kicsi alkotókat, és gyakorta feljajdulnak: „Én ezt nem tudom!”
A most bemutatásra kerülő tankönyvcsalád szerzője – L. Ritók Nóra – örömteli módon eltávolodik a hagyományos rajz tanmenetektől, a megtanítandó ismereteket a gyerekek és a kerettanterv alapelveit maximálisan szem előtt tartva közelíti meg.
„A kisiskolások érdeklődésére észlelési érzékenység jellemző: kíváncsi rácsodálkozás a látható világ számukra új, érdekes, szép jelenségeire. Képzelőerejük eleven, konkrét belső képekben, képzetekben való gondolkodásban, valamint képzettársításaik könnyedségében, tartalmi gazdagságában és a képi-plasztikai kifejezés síkbeli és térbeli konstruálás bátorságában, eredetiségében nyilvánul meg.”1
A szerző és a kiadó elképzelése szerint az alsó évfolyamok minden osztálya számára elkészül a tankönyvcsalád megfelelő kötete. Ebben az évben már a második osztályosoknak szóló is forgalomba került, sőt a kerettanterv elvárásainak megfelelően a szakiskolák 9. osztályosai is hasonló típusú tankönyv segítségével képezhetik magukat. A tankönyvcsaládhoz tervezik tanári segédkönyv megjelentetését, ami bizonyára még több segítséget nyújt majd a tanítóknak. Pontosan, szorosan kapcsolódik a kerettantervi elvárásokhoz, mind az alkotóképességek, mind a befogadó és megismerő képességek fejlesztésének területén. Nem téveszti szem elől, ami a vizuális kultúra tantárgyra jellemző, hogy a fő tevékenységi formák a kezdettől fogva jelen vannak, csak műveleti szintjük növekedik. A legegyszerűbb, gyermekközeli formáktól indul el, s a „legkézenfekvőbb” szerszámmal – az ujjacskákkal – dolgoztat. Nem tűzi ki célul művészi alkotások létrehozását, de tudatosítja, hogy minden elkészült munka maga a csoda, a gyermeki lélek, az egyéniség kifejezője.
Hányszor szorul össze az ember szíve, mikor a kicsi elsős nyelve hegyét szája sarkán billegtetve, egy elé helyezett gyümölcsös vagy virágos csendéletet próbál újraalkotni a rajzlapján, a tanító néni „kicsit almásabbra!”, „rajzold, amit látsz!” vagy „ne kitaláld, hanem rajzold le!” utasításai közepette. Ritók Nóra munkája gyermeklélektani szempontból is kiemelkedő, mert a szerző nem kíván lehetetlen dolgokat, semmiből nem akar túl sokat, hiszen az alkotók még csak elsősök – másodikosok. Itt nincsenek kitett gyümölcsök, hasábok, drapériák, csak a gyerekek és az alkotás kellékei: a gyermeki fantázia és a szükséges eszközök. Az eszközökkel és azok helyes használatával módszeresen, lépésről lépésre, újra és újra ismételve ismertet meg, közben pedig a rendre is gondosan felhívja a figyelmet. Még a kellően feltűrt ingujjakról sem feledkezik meg, megkímélve ezzel a mamákat a rajzórák káros következményeitől.
Már a borító vidám gyermekrajza örömmel tölti el azt, aki kézbe veszi a könyvet, s átpörgetve a lapokat, hasonló bájú munkák vezetik végig az olvasót az alkotás folyamatán. A tanulók, tanítók, s talán még a szülők érdeklődését is felkelti ez a könyv, kedvet ébreszt a munkálkodáshoz. A szövege világos, az adott korosztály számára érthető, a szerző kellően magyarázza, szemlélteti az anyagrészeket. A feldolgozásra választott témák zöme nem a hétköznapokhoz kapcsolódik, hanem a gyermeki fantázia rejtekeit bontogatja, a mesék világába kalauzol, mesehősöket alkot és újraalkot, történeteket talál ki és illusztrál. A valódi világgal a gyerekek számára legfontosabb pontokon találkoznak témakörei: a család, a játszótér, az orvos.
A tankönyv elején a gyerekeknek szóló rövid köszöntő után a tanév összes feladata megjelenik, rajzos formájával a gyerekek számára is könnyűvé teszi a témák felismerését. A szerző a könyv alkalmazásához felhasználja a tanítók segítségét. A feladatokat, utasításokat eleinte – szükségszerűségből, hisz ez a könyv 1. osztályosok számára készült – a nevelőnek kell felolvasnia. Minden téma feldolgozására két órát tervezett, így bőven jut idő az előkészületekre, az előzetes megbeszélésre, az integrálásra, majd a valódi alkotó munkára. Az óraegységeket olyan motívumokkal jelzi, amelyek utalnak az óra témájára, pl. a virágokról szóló órák egységeit növekvő számú virágfejek, a lepkés órát értelemszerűen pillangók tagolják. A könyv egészén végigvonuló piktogramok a gyerekeknek is egyértelművé teszik a feladatot, az eszköz- és anyagszükségletet. Ezek a kis jelek az óra felépítését is jelzik. A pontos utasítások sora a szakszerű óratervezést mutatja, de minden oldalon lábjegyzetben megtalálhatóak a tanítóknak szóló tanácsok is. Itt információt kapnak a tanítók az alkalmazandó technikáról – ha esetleg nem ismernék azt –, de praktikus tanácsokat is találhatnak a használandó papírlap méretétől kezdve a gyerekeknek való segítségnyújtásig. Az órák anyagához szükség esetén megjelöli a felhasználható irodalmi szemelvényt, javasolja a bemutatandó műalkotást. Az anyagrészek illusztrációi színes gyermekmunkák, a munkálkodókkal egyidős gyerekek korábbi alkotásai. Örömmel olvastam a tankönyv utolsó oldalán a rajzok készítőinek, a berettyóújfalui József Attila Általános Iskola tanulóinak névsorát. Gondolom, a kicsiny alkotók számára nagy büszkeség és megtiszteltetés, hogy ebben a remek könyvben alkotóként szerepelhetnek.
A témakörök, tevékenységi formák visszaköszönnek a 2. osztályosok számára készült könyvben, de ahogy a kerettanterv elvárja, már magasabb szinten. Például az emberi arc ábrázolásakor az 1. osztályban a fő arányok megkeresése, az arc, a fej fontos részeinek helyreillesztése a kitűzött feladat, míg a 2. osztályban már az arcon megjelenő fontos érzelmek megjelenítésével próbálkoznak.
A kötet végén a szerző segítségként összefoglalja az egész tanév anyagát, pontosan beosztva a tananyagot, és a feladatokat, mintegy tanmenet-alapot adva a kollégáknak.
Ez a könyv is, mint bármelyik vizuális kultúrával foglalkozó tankönyv küzd az illusztrációként használt reprodukciók méretével, minőségével. Jó, hogy szerepelnek a bemutatandó képek a könyv végén, kérdésekkel kapcsolódva az óra anyagához, de bizony az adott méretben és nyomtatási minőségben nem minden kép tölti be szerepét. Például Gross Arnold Az örömünnep című művén, vagy id. Pieter Bruegel: Gyermekjátékok című alkotásán, a részletek felismerése – így a kitűzött cél elérése, a feladat megoldása – nehézséget okoz a gyerekeknek.
Az útnak indított könyvsorozat kiváló eszköz azoknak a tanítóknak a kezében is,
akik maguk ugyan nem rendelkeznek művészi vénával, de mégsem akarják megfosztani a gyermekeket a szabadon szárnyaló alkotás lehetőségétől;
akik megértik, hogy a gyermeki fantázia szülte művek sokkal többet árulnak el a gyerekekről, lelkükről, életükről, érzelmeikről, mint a hosszadalmas, gyakran sajnos eredménytelen beszélgetések.
„A tankönyv nem azért lesz tankönyv, mert ismereteket tartalmaz, hanem azért, mert benne a szakember az egész tudását mozgósítja, hogy a tanuló fejével gondolkozva, a megismerés útján járva felfedezze a valóság rendjét, szabályait és törvényeit a megismerő ember, a tanuló számára, juttassa el őt a nem tudásból a tudás állapotába.”2
Ez a tankönyv valódi, jól használható taneszköz, alkalmas arra, hogy a rendelkezésre álló egy év alatt megtanítsa azokat az ismereteket, melyek elengedhetetlenek a továbbhaladáshoz. Rendelkezésre álló eszközeit és lehetőségeit jól alkalmazza a nevelési lehetőségek mindenirányú kihasználása érdekében, ezzel kiváló alkalmat teremtve a személyiségfejlesztésre és formálásra. A két egymást követő évfolyam könyveit vizsgálva jól látható, hogy azok egymásra épülnek, így várható – remélhető, hogy a folytatás sem különbözik majd ezektől. Érezhető, hogy a könyv használata során nem a látványos, szabvány, reprodukáló munka a cél, hanem az, hogy a tanulók képesek legyenek önmagukat kifejezni a vizuális kultúra nyelvén is. Így átélhetik, megérthetik: alkotni jó.
L. RITÓK Nóra: Alkotni jó 1. Vizuális képességfejlesztés az általános iskola 1. osztály számára. Debrecen, Pedellus Tankönyvkiadó. 2001. 83. p.
1 Rajz és vizuális kultúra. = Kerettantárgyi füzetek 5. Bp., Oktatási Minisztérium. 2000. 6–7. p.
2 DALA Mária: Konkrétumok fényénél. = Tankönyvekről mindenkinek. Bp., Tankönyvkiadó. 1980. 101. p.