Számomra az Olvasás Éve figyelmeztetés és számonkérés arról, hogy mit teszek, vagy mit tettem az iskolánkban tanuló közel kilencszáz gyerek olvasóvá – olvasásra neveléséért. Érzem a súlyát annak a felelősségnek, ami egy könyvtárosra hárul, és elgondolkoztat a jövő képe. Vajon elismeréssel adóznak majd azért, hogy olyan felnőttekké váltak, akik az olvasás útján ismerték meg saját és más népek történelmét, kultúráját, a tudomány vagy technika vívmányait? Vagy hibának róják fel azt, hogy idegenként állnak egy-egy könyv előtt, és nem ismerhették meg azt a világot, amit csak egy olvasmány nyújthat civilizált ember részére, hogy a nem olvasással a személyiségüket, az identitásukat veszítették el? „Ha a magyar földet kiveszik a lábam alól, a magyar nyelvnek és magyar muzsikának felhőjén szállok meg. Talajjá fognak sorosodni alattam a szavak: az lesz az én hazám” – írja Balázs Béla.
Én saját gondolataimmal folytatnám Balázs Béla szavait: hogy e talajra épített alap, amely az olvasás szeretetét, az olvasás igényét, színvonalát és szokásait tömöríti magába, elég erős lesz-e, hogy tovább tanulva vagy az életbe kilépve emberkéink váraikat rá építhessék?
A 6-8 éves gyerekek részére egy új világot jelent az olvasás, a könyv. Ezért kíváncsiságunknak köszönhetően könnyebb a feladatunk abban a nevelői munkában, amelynek gyümölcsei lassan, de biztosan beérnek. Nézzük hát, hogy tizenéves gyerekeink, akikre talán nem figyeltünk eléggé, hogyan vélekednek az olvasásról.
„Az olvasás az élethez tartozik. Szerintem a könyvekben nincs is annyi terror, gyilkosság, mint a televízióban. Azt javaslom mindenkinek, hogy legalább egy regényt olvasson el, és meglátja, hogy milyen érzés fog fellángolni benne.” (Noémi, 15 éves)
„Nagyon szeretek olvasni, annyira meghat egy-egy történet, hogy még a könny is kijön a szememen, és rendesen várom, hogy olvassak. Sokszor a tanulást is hanyagolom ezért.” (Emőke, 15 éves)
„Szerintem a könyv nagy szerepet játszik abban, hogy a kisgyerekek még hisznek a mesében, a jó és gondtalan életben.” (Katalin, 14 éves)
„Voltak olyan könyvek is, amelyek megviseltek, még a könny is kicsordult a szememből, ilyen könyv volt például az Árvácska.” (Kata, 15 éves)
„Tisztelem azokat, akik szeretnek olvasni, szerintem szép és jó dolog, de nem nekem találták ki. Mikor kisebb voltam, legtöbbször rákény-
szerítettek az olvasásra, ezért nem váltam olvasóvá.” (Zalán, 14 éves)
„Ha bánatom van, akkor általában a könyvhöz fordulok, és így találok egy barátot.” (Erika, 14 éves)
„Egy ideig nem szerettem olvasni, mert kényszerítettek, hogy olyan könyveket olvassak, amiket nem szeretek, de egy idő óta nem szabályok után olvasok, és így megszerettem a könyveket.” (Zsuzsa, 15 éves)
„Én azért nem olvasok, mert nem szeretek sok ideig egy helyben ülni.” (Szilárd, 14 éves)
„Egyszerűen nem szeretek olvasni.” (Kinga, 15 éves)
„Az olvasás számomra nem jelent semmit, semmi érdekességet nem látok benne.” (Attila, 14 éves)
„Nem szeretek olvasni, mert nem köt le, és nem vagyok oda érte.” (Katalin, 14 éves)
„A sok házi olvasmány riasztott el az olvasástól.” (Emő, 15 éves)
„Az olvasás nem jelent semmit, nem szeretek olvasni.” (Csongor, 15 éves)
„Egyszerűen utálok olvasni.” (Attila, 14 éves)
„Nem szeretek olvasni, mert egyszer egy regényt elolvastam, és nem tudtam semmit megjegyezni belőle, és azt mondtam, hogy többet nem olvasok.” (Levente, 14 éves)
„Számomra az olvasás tanulást jelent, mert amikor olvasok, akkor az megmarad nekem.” (Ildikó, 15 éves)
„Az olvasás számomra fontos, szebben és helyesebben beszélek, a templomban is szoktam felolvasni.” (Katalin, 14 éves)
„Az olvasás számomra semmit nem jelent, ha nem azt olvasom, amit magamtól vennék le a polcról, mert a házi olvasmányok jók lehettek ezelőtt úgy 50-100 évvel ezelőtt, de most nem.” (Csaba, 14 éves)
„Van, amikor úgy érzem, hogy olvasás nélkül nem tudok élni.” (Kinga, 14 éves)
„Olvasni jó dolog, de csak ha azt kell olvasni, ami tetszik, mert ha nem, az olvasás iránti szeretet utálattá válhat.” (Hajnal, 14 éves)
És így írhatnám tovább a 126 megkérdezett 14-15 éves tanuló véleményét az olvasásról. A tanulók 37%-a aktív olvasó, 44%-a ritkán olvas és 19%-a nem olvas, és többen nem is tudják megindokolni, hogy mi az oka az olvasmányok iránt érzett „utálat”, „nem szeretem”, „nem nekem találták ki” érzéseknek.
Könyvtári szülői értekezlet
A gyerekek olvasóvá nevelése kisgyermekkorban kezdődik. A szülő az, aki először könyvet ad gyermekei kezébe, csak ezután következik a tanító és könyvtáros szerepe. Éppen ezért, iskolai neveléskor nem hagyhatjuk ki a szülők segítségét az olvasásra nevelés folyamatából. Ezért szerveztem könyvtári szülői értekezletet, amelyen a következő témákról beszélgettünk:
Mennyit olvasnak gyermekeink? (időben, mennyiségben, minőségben)
Az olvasás mindennapi feladat.
A nemolvasás veszélyei.
Mikor káros az olvasás?
Mit tehet a szülő, hogy gyermeke aktív olvasóvá váljék?
A szülők és a tanító elmondhatták véleményeiket azokról a módszerekről, amelyek hatékonyabbak lehetnek az olvasóvá nevelés folyamatában, saját tapasztalataikról beszélhettek, és tanácsokkal láthattuk el egymást.
A szülői értekezlet alkalmával arra a következtetésre jutottunk, hogy a szülőknek jobban oda kellene figyelniük arra, hogy gyermekeik hogyan, mennyit és mit olvasnak. Több időt kellene fordítsanak az olvasmányok, olvasmányélmények megbeszélésére, szervezzenek közös olvasásokat, jelöljenek ki időpontot, amikor a család minden tagja leül olvasni. Érdekességeket felolvastatni állatokról, divatról, történelemből stb., akár otthoni munkavégzés közben is, és ezeket közösen megbeszélni. A szülők rendszeresen kísérjék el gyermekeiket könyvtárba, ahol közösen választhatnak ki olvasmányokat. Figyeljenek arra, hogy a kiválasztott olvasmányok egyre színvonalasabbak legyenek. Mindig a gyerek érdeklődési körét tartsák szem előtt, és ne próbálják saját ízlésüket vagy kedvenc olvasmányaikat ráerőltetni a gyerekekre.
Meggyőződésem, hogy a szülő, tanító, tanár és könyvtáros kapcsolat elengedhetetlen az eredményes munka eléréséhez, mert a hiányosságok kiküszöböléséhez mindenkinek az észrevételeire, tapasztalataira szükség van. Ezért rendszeresíteni és általánosítani kellene minden ifjúsági és iskolai könyvtárban a szülő és könyvtár kapcsolat kialakítását.
„Okos könyv” – Olvasóköri Tájékoztató
Az Olvasás Éve alkalmával kedvenc olvasmányunkká választottuk Móra Ferenc Századik könyv című művét. Innen kapta két éve működő olvasókörünk az „Okos könyv” elnevezést.
Az író elbeszéli, hogy már gyermekkorában kedvelte a könyveket. Egyszer, amint éppen könyveit rendezgette, odalépett hozzá édesapja, és megkérdezte:
„Hány könyved van?
Egy híján száz. – feleltem nem kis büszkeséggel.
No, akkor itt a századik. – húzott elő a hóna alól édesapám egy takaros könyvet. A könyv címe: „Okos könyv”. Ez lesz a legszebb könyvem – tettem volna be a helyére a könyvet, de apám megfogta a kezemet.
Szeretném, ha el is olvasnád. Én írtam, ami benne van, te majd folytathatod.
Apám írta? – nyitogattam föl megzavarodva a könyvet. Üres volt az egész, mint valami notesz. Csak az első lapjára volt írva az édesapám szép öreges betűivel ez az egy sor:
Sose kívánj több földet, mint amennyit meg bírsz szántani!
Azóta sohase tettem be a könyvtáramba könyvet olvasatlan.”
Az Okos könyv azt jelenti számunkra, hogy ne legyen a könyvtárban olyan könyv, ami olvasatlanul hever a polcon, és ne kívánjunk több könyvet, mint amennyit el tudunk olvasni.
Az olvasókör tevékenysége három tevékenységi folyamatot foglal magába.
I. Könyvtári csoportos foglalkozások
Ezeken a foglalkozásokon irodalmi művekből olvasunk fel, amelyeket megbeszélünk, és a tanulók a művel kapcsolatos kérdéseket kapnak (rajz, feladatlap segítségével), amelyeket versenyszellemben oldanak meg. A megoldásokat közösen értékeljük és dicsérettel, a tanító esetenként érdemjeggyel jutalmazza a legjobbakat. Ennek a tevékenységnek a fő célja a szókincs gyarapítása, szövegértelmezés, a beszéd helyességének és szépségének javítása, az ismeretanyag bővítése.
Felhasználásra került művek: Móra Ferenc: A csaló, Mosolygó alma, Századik könyv, Páskándi Géza: A Dinnye és a Tök, Andersen: A kis gyufaárus lány, Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok, és mások.
II. Információszerzés, tájékozódás, ismereteink bővítése a gyakorlatban
Csoportos foglalkozás: a csoportok különböző feladatokat kapnak, amelyek megoldásához információkat kell gyűjtsenek szótárak, lexikonok, enciklopédiák, irodalmi művek segítségével.
Ilyen például az egyes számú feladatlap:
Állítsd betűrendbe a következő írók, költők névsorát!
Gárdonyi Géza, Fekete István, Szabó Magda, Benedek Elek, Áprily Lajos, Fülöp János, Móra Ferenc, Kányádi Sándor.
Mit jelent?
Kéz, csereklye, fogaz, ivadék, regiszter.
Hogyan írjuk helyesen: fonodik vagy fonódik?
Hogyan mondod másképpen, hogy fontolgat?
Keresd meg a következő írók könyveit a könyvtári polcokon!
Fekete István: Bogáncs, Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön, Tamási Áron: Ábel.
Egészítsd ki a következő mondatot! A béres …………. dolgozik. A Hadd lássa a falu népe című népmesében megtalálod a megoldást.
III. Könyvajánlás
Ennek célja egy nagyobb közösség bevonása az olvasásba, a tanulók ismeretanyagának bővítése, könyvismertető írásának a gyakorlása. Az olvasásra ajánlott könyvlistát úgy próbáltam összeállítani, hogy minden tanuló igényét kielégítse a mesétől a regényekig. Ugyanakkor olyan írásokkal és művekkel ismerkedhetnek meg, amelyek nem szerepelnek a kötelező házi olvasmányokban.
Az a tanuló, aki az ajánlott könyvek közül elolvas három olvasmányt, ezekről könyvismertetőt ír, és november végéig beadja az iskola könyvtárába, jutalomkönyv-sorsoláson vesz részt, ahol több könyvet sorsolunk ki az olvasók között. Az a tanuló, aki a legtöbb könyvet elolvassa és ismertetőt ír róluk, külön jutalomban részesül.
A címlista a következő műveket tartalmazza:
8-11 évesek
Kamarás István: Bumbala, avagy a lakatlan liget titka
Zelk Zoltán: Mese a kiscsikóról és sok más barátunkról
Szepes Mária: Pöttyös Panni (sorozat); Gyerekcsillag
Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás
Bihari Klára: A fekete tündér lánya
Móra Ferenc: A Kóchuszár; A hatrangyosi kakasok
Benedek Elek: Világszép nádszál kisasszony
Toldi Miklós (Arany János nyomán)
Bodó Béla: Brummi az iskolában; Brummi újabb kalandjai
Kertész Balázs: Pufi, a háziszellem
Jókai Mór: A tengerszem tündére
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton
Móricz Zsigmond: A nehéz hétgarasos
Ion Vlasiu: Mese, mese, móka
Megay László: A mindentudó himpellér
Kányádi Sándor: Világlátott egérke
Ifj. Gaal Mózes: Mildi meséi
Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon
Szombathy Viktor: Csirregi–Cserregi ország
Simai Mihály: A nádszálon szippantott tündér
Zöldike királyfi – népmesék
Világszép népmesék (szerkesztő: Amódi Éva)
Csukás István: Utazás a szempillám között
A. A. Milne: Micimackó; Micimackó kuckója
Andersen legszebb meséi
Hervay Gizella: Kobak könyve
12-15 évesek
Méhes György: Családom rémtettei
Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya
Páskándi Géza: A Nagy légyölő
Rejtő Jenő: Az ellopott futár
Rónaszegi Miklós: A Gézengúzok
Romhányi: Doktor Bubó
Fekete István: Téli berek; Tüskevár; Bogáncs
Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa; Törökvilág Magyarországon
És mégis mozog a Föld; A huszti beteglátogatók
Bogáti Péter: Az oroszlán is macska
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Szombathy Viktor: A félhold vándora
Benedek Elek: Magyarok története
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Kertész Balázs: Előre, gonoszok!
Ion Creanga: Gyermekkorom emlékei
Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok; A hétfejű tündér
Gárdonyi Géza: Egri csillagok; Isten rabjai
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig; Árvácska
Móra Ferenc: Aranykoporsó; A csaló
Kincskereső kisködmön; Rab ember fiai
Mikszáth Kálmán: A becsületes Gyuri története
A beszélő köntös; Szent Péter esernyője; A hályogkovács
Erich Kästner: A két Lotti
Daniel Defoe: Robinson
Selma Lagerlöf: Nils Holgerson csodálatos utazásai
Antoine de Saint – Exupéry: A kis herceg; A déli futárgép
Éjszakai repülés; Az ember földje
Dumas: A fekete tulipán
J. F. Cooper: Az utolsó mohikán
Jules Verne: Észak Dél ellen; Sándor Mátyás; Kétévi vakáció; Nemo kapitány
Gerald Durell: Családom és egyéb állatfajok
Ezzel a versenyszerű könyvajánlással remélem, hogy minden tanuló figyelmét felkeltem és a könyvnyereményekkel ösztönzöm is, hogy ne csak elolvassanak olvasmányokat, hanem beszéljenek is róluk, esetleg ajánlani is tudják másoknak.
Az Olvasás Éve alkalmával végzett kampánymunkámban nagy segítségemre vannak az iskolában oktató tanítók és tanárok is. Nemcsak az ajánlott könyvek kiválasztásában segítenek, hanem az ajánlott könyvek címlistáinak terjesztésében is. Az iskola vezetősége növelte a könyvtár költségvetésének összegét, 10 millió lejt különített el könyvvásárlásra, ami az eddigi összeg tízszeresét jelenti.
Az Olvasás Évében beindított olvasóköri tevékenységet a jövőben is folytatni fogjuk, az egyre eredményesebb munka érdekében. Hogy évek múlva hányan válnak felnőttként jó ízlésű olvasóvá, mert a könyvtárban, iskolában erre nevelték – nem lehet tudni. De Babits Mihályt idézve – „Így él: emberben könyv, s a Könyvben az ember.”