Közismert tény, hogy a szépirodalom iránti igény csökken, s inkább a gyakorlatiasabb ismeretközlő művek népszerűek, különösen az illusztrált, színes kiadványok. Manapság, amikor a példa ellenére már a könyvtáros gyereke sem olvas, vajon mi lesz így az iskolai könyvtárak polcain szerényen meghúzódó regényekkel?
Mikor nyolcosztályos gimnáziumba járó 14 éves fiam a középkorról tanult, a kezébe nyomtam Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában című könyvét azzal a javaslattal, hogy vigye el a történelem órára és mutassa meg gyereknek, tanárnak, mint témához illő szépirodalmat. Nagyobb volt a felháborodása és tiltakozása, mintha azt kértem volna, hogy olvassa is el. Micsoda?! Regényt vinni be töri órára? Még csak az kéne, mindenki rajtam röhögne! Regényt nem szoktak bevinni, az nem odavaló! Miután egy kamaszban nagyobb a nevetségességtől való félelem, mint a plusz pont iránti vágy, nem lehetett rábeszélni, hogy próbálja meg. Ugyanez megismétlődött a
kémiával kapcsolatban is, amikor egy életrajzi regényt utasított vissza. Az indoklás ugyanaz volt: tele van párbeszéddel, így nem kémia órára való. Az ismeretterjesztő az igen, de a szépirodalom nem.
Megdöbbentem a tapasztaltakon. Ha a szaktanár legalább egyszer bevitt volna az órára a tananyaghoz illeszkedő regényt, novelláskötetet, esetleg felolvasott volna belőle, ajánlotta volna elolvasásra, akkor nem lennének a gyerekeknek olyan téveszméi, hogy a szépirodalomnak kizárólag az irodalom órán van a helye.
Kíváncsiságból végiglapoztam a tankönyveit, s mottón kívül más szépirodalmi vonatkozást (részletet, ajánlást) nem találtam. Rájöttem, hogy nincs az ő viselkedésében semmi rendkívüli. Ha a tankönyvekben alig van nyoma, a tanár meg sem említi, hogyan is várhatnánk el, hogy a gyerek tudja: szépirodalmi szövegből is lehet tanulni. Egyszerűen nem szokás a magyar pedagógiában egymástól távol álló műveltségterületeket közelíteni, összekapcsolni.
Ez a saját élmény indított arra, hogy átnézzem az általános iskolás korosztály összes tantárgyának minél több tankönyvét, s meggyőződjek róla: tényleg teljesen kiveszett-e a szépirodalom a tantárgyakból. A végeredmény számomra nagyon érdekesen alakult. Megállapítottam, hogy nem tűnt el teljesen a szépirodalom a tankönyvekből, csak majdnem, s épp azokon a területeken vannak nyomai, ahol nem is várná az ember. A legkézenfekvőbbnek tűnő tantárgyakban pedig alig van jelen.
Fizika, kémia, matematika
A fizikában találtam a legtöbb szépirodalmi idézetet, zömében versrészleteket. A tankönyvek általában könyv- vagy fejezetkezdő mottóként tudósoktól idéznek. Üde színfolt ilyen szempontból a Mozaik Kiadó tankönyvcsaládja. Szinte minden fejezetben van egy-egy hangulatos versszak, mely színesít, s oldja a tantárgy racionalitását. Elsősorban magyar költőket idéz, de Shakespeare-től is van részlet. Nemcsak szemléltető, hangulatkeltő célzattal szerepeltet szépirodalmat, hanem több esetben feladatokhoz is felhasználja. (Pl. a víz halmazállapotaira utaló szavakat kerestet József Attila két verésben, Csokonainak egy költői képében erőhatásokat fedeztet föl. Szabó Lőrinc egyik, anyagról szóló verse kapcsán pedig az a feladat, hogy beszélgessenek el róla. Itt már nem csupán a vers témáját, hanem gondolatébresztő szerepét is felhasználják a tankönyvszerzők.)
Az apró, dőltbetűs sorok helytakarékosak, és az eltérő betűtípus figyelemfelkeltő, kiemelő hatású. Nem foglal el sok helyet, mégis vonzza a szemet a vers, mely humánumot visz a realitások tantárgyába, s ez szokatlan és ritka ebben a műfajban. Amit hiányolni lehet, az az irodalomajánlás. A felfedezők és tudósok életéről nem hogy szépirodalmat (pedig gazdag az életrajzi irodalom), de még ismeretterjesztő könyveket sem ajánl.
A szerzők készítettek általános iskolák számára csak kísérleteket és feladatokat tartalmazó segédkönyvet is, amely még több versrészletet használ fel, s drámai (Madách: Az ember tragédiája), prózai (Lewis Carroll: Alice Tükörországban) szemelvények is találhatók benne. A „Miért tartod szépnek?” kérdés már túlnő a tananyagon és a szépirodalom maga kerül a középpontba. A „Keress hasonló kapcsolatokra utaló versidézeteket!” feladat olyan könyvtári kutatómunkára szólít fel, melyhez a szépirodalom elengedhetetlen.
A többi tankönyvcsalád csak egy-két verses mottót használ, vagy semmit. Van olyan, amelyikben mindössze ennyi utal az olvasásra, a könyvekre: „Olvasd el otthon a villanyszámlátokat!”, egyensúlyra példának a teli könyvespolcot hozza, összehasonlításra pedig egy vastag szótárt és egy vékony könyvet…
A kémiakönyvekben itt-ott feltűnik versidézet fejezetek elején (Orbán Ottó: A víz), egy-egy szűkebb témánál (a kénről Homérosz: Odüsszeia), s elvétve előfordul prózarészlet is (az alkimistákról Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame). Gyakori a piktogram, mely könyvet vagy könyvet olvasó gyerekfejet ábrázol. Ezek rendszerint olvasmányt jelölnek, s nem ajánlott irodalmat. Van azonban olyan megoldás is, amely kétféle piktogramot használ: baglyot az olvasmányok feltüntetésére, könyvet az elolvasásra ajánlott ismeretterjesztő irodalom jelölésére.
Egy könyvben megtaláltam a regényt is: „Néha a természettudományok terén is otthonosan mozgó írók vagy írói vénával is megáldott kutatók regényben örökítenek meg tudományos szenzációkat.” Burkoltan, de benne van, hogy a szépirodalomból is lehet tanulni.
Ha vannak is kapcsolások, szemléltető ötletek, a tankönyvek nem hoznak irodalmi példát, nem ajánlanak szépirodalmi olvasmányt. Az a szerző, aki a klórral kapcsolatban megemlíti Semmelweis Ignácot, a kálciumnál Michelangelot, a zsírnál a bálna- és fókavadászatot, az aranynál az aranyásókat – az már csak pár lépésre van attól, hogy ezekhez olvasnivalót is ajánljon, mégsem teszi meg.
A matematika jellegénél fogva nem a legalkalmasabb terület a szépirodalom számára, de itt is vannak pozitív példák. Az Apáczai Kiadó könyve mottóként felhasználja Janus Pannonius, Goethe, Blake egy-egy versét, az Alice Tükörországban-t, s feladatot épít Tolkien: A gyűrűk ura című meseregényére és a Tom Sawyer kalandjai-ra. Utóbbi kapcsán nem csak feltünteti a szerzőt és a címet, hanem kérdést is tesz fel: „Olvastad-e már?” Elmondja a kerítésfestés lényegét, mely alapján valaki esetleg kedvet is kaphat az olvasáshoz.
Van olyan könyv, amely búvárkodásra szólít fel, s ehhez a piktogram nem egy könyv, hanem búvárszemüveg. Nem is könyvtári kutatómunkára gondolt elsősorban a szerző, mert főleg olyan dolgokra kíváncsi, mint pl. a benzin ára.
A szépirodalom (és a könyvtár) felhasználására remek példa Ujvári István: Ha Dürer ma élne…1 című könyve, mely komplex feladatokkal összekapcsolja a matematikát és a humán műveltségterületet. A Magyar költők című fejezetben egy szerző és cím nélkül közölt költeményből indul ki a feladat, s összefüggéseket fedeztet fel ott, ahol nem szokás összetartozást feltételezni.
Biológia, földrajz
Mindkét tárgy bőven nyújt lehetőséget a szépirodalom felhasználására, de ezzel csak egyes szerzők élnek. Gyakori, hogy egy-egy tankönyvcsaládot nem minden évfolyamon írja ugyanaz a szerző. Ha a folytatást más veszi át, megszakad a folyamat, eltűnik a szépirodalom.
Biológiából régebben volt egy évfolyamonként válogatott szemelvénygyűjtemény, mely rengeteg szépirodalmi részletet közölt. (Öt póknak hány lábáról? stb.) Az alsósok több frissebb megjelenésű szöveggyűjteményből is válogathatnak, ami a felső tagozattal kapcsolatban nem mondható el.
Egyetlen könyvben találkoztam Fekete István művek ajánlásával (Tarka rét, Derengő hajnal), ami érthetetlen mulasztás.
„Tegzes. Az iskolai nomád táborozás kézikönyve”2 címmel megjelent egy segédkönyv, melyben van egy érdekes fejezet. „Esti mesék és beszélgetések” a címe, s a tábor gondolatvilágába illeszkedő meséket, novellákat, könyvrészleteket, verseket ajánl felolvasásra és megbeszélésre.
A földrajzkönyvek közül a Pauz Kiadó Szili István által írt tankönyvcsaládját emelném ki. Mottóként, szövegközi részletként és elolvasásra is kínál sok és színes irodalmat. A versek mellett jelentős a próza szerepe is. Ajánlja Cooper, Durell, Hajnóczy Rózsa, Sütő András, Szombathy Viktor és Benedek Elek írásait, a „Derszu Uzalát”, s idéz Nyírő Józseftől, az „Anyám könnyű álmot ígér” című könyvből és a „A kis herceg”-ből is.
Sajnos az életrajzi regény a többi tantárgyhoz hasonlóan itt sincs jelen.
Ének-zene, rajz, technika
A készségtárgyak szinte egyáltalán nem építenek a szépirodalomra, de itt is találkoztam kellemes kivétellel és követendő példával. A Nemzeti Tankönyvkiadó „Környezetünk technikája” című sorozata nemcsak szépirodalmi részleteket közöl, hanem viszonylag részletesen leírja pl. a Robinson Crusoe, A rejtelmes sziget, a Kétévi vakáció, a Don Quijote és Bradbury: Farenheit 451 fok című könyvének tartalmát úgy, hogy azzal kedvet ad az olvasáshoz. Sőt, buzdít is: „Olvassátok el ezeket a remek könyveket!”, „Tanulni nem csak tankönyvekből lehet! Olvassatok útleírásokról, vadászkalandokról szóló könyveket!”
Megdöbbentő, hogy nem a tantárgy jellegétől, hanem a tankönyvírótól függ a szépirodalom jelenléte, s egy technika könyv agitál leginkább regényolvasásra, egy fizikatankönyv tartalmazza a legtöbb versrészletet, s egy földrajzkönyv ajánlja a legtöbb szépirodalmi olvasnivalót. Mindegyikben van valami kiemelkedően jó, de az ideális az lenne, ha együtt szerepelnének ezek az elemek:
fejezetenként mottó,
piktogram, amely felhívja a figyelmet az olvasásra;
prózai és lírai szemelvények a megfelelő anyagrésznél;
a szemelvények felhasználása feladatok megoldásához;
egy-két regény, novella tartalmának rövid ismertetése;
ajánló irodalomjegyzék a megfelelő tananyagrésznél és összesítve a legvégén.
Kiemelve a vizsgált területek pozitív kezdeményezéseit, a szépirodalom felhasználásának szempontjából a legfontosabb tantárgyak:
irodalom,
történelem,
osztályfőnöki,
ember- és társadalomismeret, etika,
könyv- és könyvtárhasználat.
Mit tehet a szaktanár? Az életrajzi, történelmi regények, novellák jelentősége és felhasználhatósága a szakórákon.
Ő tehetne a legtöbbet. Az ő kezében van a motiválás lehetősége és eszköze, mellyel csak élnie kellene. Plusz ponttal jutalmazhatná a tanulókat egy-egy könyvért, hozzáolvasásért, ötöst lehetne kapni, ha életrajzi, történelmi vagy más típusú, de a tananyaghoz illeszkedő regényt, novellát olvasnának el és arról szóban vagy írásban beszámolnának. Különösen a humán beállítottságú és a gyengébb képességű tanulóknak jelenthetne ez érvényesülési lehetőséget. A jó tanuló érdeklődésnek felkeltésére, látókörének bővítésére is kiváló eszköz a szépirodalom. A szaktanár a néha száraz tananyagot, a fáradt társaságot felfrissítheti egy-egy érzelmekre is ható részlet felolvasásával. Ha kulcsszerepével nem él, hiába a tankönyvszerzők szerény próbálkozása, s ráadásul nagyon megnehezíti a tenni akaró, de kevesebb eszközzel rendelkező osztályfőnök és könyvtárostanár dolgát is.
Egy 1993-as felmérés szerint „A tanárok segítségével megdöbbentően kevesen találnak maguknak olvasnivalót (a 13 évesek 14%-a, a 18 évesek 10%-a). Ebből azt a szomorú következtetést vonhatjuk le, hogy az iskolai irodalomközvetítés hatékonysága kívánnivalót hagy maga után, magán- és iskolai olvasmány teljesen elkülönül egymástól.” Okként a tananyag zsúfoltságát említik, azután azt, hogy a tanár csak magára számíthat, nincs segédanyag, kézikönyv, ami segíthetné. Harmadik ok a tanárok olvasottságának a hiánya…
Azóta elvileg javult a helyzet, hiszen a kerettanterv az ismeretközpontúság ellen próbál tenni, s jelentek meg az ifjúsági irodalomról tartalmi ismertetést is közlő segédkönyvek (Ötven nagyon fontos gyerekkönyv, Olvass nekem!, Útravaló, Komáromi Gabriella könyvei stb.).
Az olvasottságot illetően a magyartanároknál talán jobb a helyzet, s irodalomórán a kötelező és ajánlott olvasmányok kiválasztásánál, a számonkérés módjánál ez kamatoztatható is. Nem megoldás extrém olvasónaplók kitöltetése a gyerekekkel, melyben véletlenül sem szerepel a „Miért tetszett/nem tetszett?” kérdés.
A történelemtanár lehetőségei korlátlanok, hiszen rengeteg felhasználható irodalom áll rendelkezésre. A mondák, történelmi életrajzi, önéletrajzi regények és elbeszélések, az emlékiratok, naplók, történelmi tárgyú versek emberközelbe hozzák a hősöket, akik példaképül szolgálhatnak. A valódi hősválasztás nagyon fontos lenne ennél a korosztálynál, akik a tévéből veszik a mintát, ahol az erős és a gazdag a „menő”.
A lehetőséggel sajnos nem igazán élnek a tankönyvek. Versidézet itt-ott előfordul, de nagyon kevés a prózai részlet és szűkös az irodalomajánlás. Az olvasókönyvekben jobb a helyzet, ezeket viszont sokkal kevesebb tanuló használja. A Korona Kiadó Filla István és Balla Árpád által írt 5-6. osztályos tankönyvcsaládja kiemelkedik a többi közül idézetek és ajánlás tekintetében is.
Száz évvel ezelőtt a történelemkönyvek történelmi olvasmányokkal keltették életre a kort és a hősöket, s ha bennük az eszme nem is mindig a leghaladóbb, a történelmi regényeknek, elbeszéléseknek, mondáknak kiemelt szerepük volt.
Az etikát tanító tanár, ha akarja, ha nem, fel kell, hogy használja az erkölcsi kategóriák megvilágításához az értékes szépirodalmat, mert a tankönyvek is erre építenek. A 7. osztályban 37 órát jelentő tantárgy nagy lehetőség a szépirodalom beépítésére a tanítási-tanulási folyamatba. A kerettantervnek megfelelő tankönyvek még most készülnek, de az eddig használt embertan, magánélettan, lelki egészségtan, önismeret tankönyvek is szépirodalmi szemelvényekkel és ajánlásokkal vannak tele és az élményszerzés áll a középpontban. Emellett az etika „Kultúra és művelődés” témakörbe az olvasás is beletartozik, így a műveltség alapját jelentő könyv nemcsak szemléltető-, hanem tananyag is.
Erdősné Pusztai Gabriella, Omischel Mónika: Útravaló. Bp., 1994. 3-8. p.
Mit tehet az osztályfőnök?
Ő is sokat tehet. Az erkölcsi, viselkedési stb. problémákat ne csak valós élethelyzeteken keresztül világítsa meg, hanem a gyermek- és ifjúsági irodalom megfelelő műveivel is. Ha minden héten megkérdezné néhány gyerektől, hogy mit olvas mostanában, s lehetőséget adna arra, hogy az olvasottak lényegét a tanuló összefoglalja, többszörösen megtérülne a rá szánt néhány perc. A tanár jobban megismerhetné a gyerekeket, hiszen az olvasmány információértékű az ízlést, gondolkodásmódot és még sok mást illetően. A tanulónak lehetősége lenne tömörítésre, tartalomelmondásra, szóbeli kifejezőkészségének fejlesztésére. Ha érdekesen mesél, felkeltheti nemcsak tárgya, hanem maga iránt is az érdeklődést, ami önbizalom forrása lehet. A többiek ötleteket kaphatnának, s kedvet egy-egy érdekesnek tűnő könyv elolvasásához. A nem olvasók pedig kénytelenek lennének valamit kézbe venni, mert előbb-utóbb majd rájuk is sor kerül.
1 Ujvári István: Ha Dürer ma élne… Vác. Észak-Pest megyei Matematikai Tehetségfejlesztő, 1999. 25–26. p.
2 Fernengel András: Tegzes. Az iskolai nomád táborozás kézikönyve. Bp. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, 1995. 64., 109. p.
The presence of the literature in the teaching of special subjects
It is a well-known fact, that the interest toward the fiction (belles-lettres) is decreasing. One of the possibilities to compensate this process is, that the pupils meet the fiction during their learning of the different special subjects. Analyzing the textbooks from this point of view, the author stated, in the textbooks there were rarely citations from belles lettres however there are several possibilities for it.
Die Literatur in den Lehrfächer
Wie bekannt, dass das Interesse an der schönen Literatur mindert sich. Aber gibt es eine Möglichkeit, dieser Vorgang zu kompensieren, wenn die Schüler und Schülerinnen sich mit der schönen Literatur auch in den Lehrfächern treffen. Nach der Analyse vieler Schulbücher hat die Verfasserin festgestellt, dass die Schulbücher die schöne Literatur nur sehr selten zitieren, obwohl sie es für dies sehr viele Möglichkeit gäbe.