Újabb értékes módszertani kiadvánnyal bővült az olvasásra nevelés pedagógiai-lélektani megalapozását, szakmai megvalósítását segítő szakirodalom. Szilágyiné Gálos Ildikó közelmúltban megjelent könyvének teljes címe is jelzi, hogy a téma – korlátozás nélküli – nagyobb ívű feldolgozását tűzte célul, az olvasáspedagógia szűkebb határain túllépő területek differenciált mélységű bevonását is a segédlet körébe vonva. Ezzel gyakorlatilag a kiadvány az olvasásra nevelés pszichológiai, ismeretelméleti, családszociológiai, mesekutatási, gyermekirodalmi, könyvtár-pedagógiai vonzatainak fundamentális ismeretein átvezetve az olvasót jut el a kisgyermekkori olvasóvá fejlesztés elméleti, metodikai tudnivalójának kibontásáig. A témakör átfogó feldolgozásával a szerző az oktatáshoz, továbbképzéshez, ill. a mindennapi pedagógiai gyakorlathoz egyaránt jól hasznosítható kézikönyv elkészítésére vállalkozott.
Tudnunk kell, hogy fentiekben felsorolt, az olvasással kapcsolatba hozható területek mindegyike a maga autonómiáján belül is hatalmas szakirodalmi háttérrel rendelkező tudományág. Ahhoz tehát, hogy ezeknek az un. olvasáskutatási „holdudvaroknak” a hiteles értelmezését megoldja a szerző, jelentős előzetes tanulmányozásra, felkészültségre volt szüksége. Aligha várható tehát, hogy valamennyi ismeretterületen teljes otthonossággal és mélységben képviselhesse annak maradéktalan bemutatását. De nem is ez volt a célja. Ezeknek az olvasáspedagógiával érintkező területeknek a kifejtése csak annyira volt érdekes a szerző számára, amennyire ezek az ismeretek, tapasztalatok az olvasásra nevelés szereplői számára, (óvodapedagógus, tanító, pedagógus jelölt, szülő, könyvtárostanár, gyermekkönyv szerző, kiadói szakember stb.) a szakmai döntések meghozatalához, az olvasásfejlesztő folyamatok megértéséhez, a tevékenységek tudatos megtervezéséhez, megvalósításához szükségesek. A feldolgozás tartalmi és terjedelmi jellemzőinek hitelességéhez a szerző több évtizedes pedagógiai-szakmai tapasztalata szolgált alapul. Mint óvodapedagógusnak, könyvtárpedagógusnak, szaktanácsadónak elhihetjük, hogy a praxishoz mire van, mire lehet szüksége a tevékenységben érdekeltnek. Érdeme, hogy a szakirodalom bibliográfiai számbavételével további fogódzókat ad a téma iránt mélyebben érdeklődőknek.
Az olvasáspedagógiai tevékenység széles beágyazottságát követően jut el a szerző a tulajdonképpeni fejlesztő tevékenységek elméleti kérdéseinek kifejtéséhez, ill. azoknak a gyakorlati-módszertani eszközöknek az ismertetéséhez, alkalmazási ajánlásaihoz, amelyek a könyv tulajdonképpeni eredeti szellemi tartalmait jelentik. A hagyományos, papíralapú közlést egy CD egészíti ki, amely további, a mindennapi gyakorlatban közvetlenül hasznosítható módszertárat nyújt az érdekeltek számára a könyvben található tervek és ötletek megvalósításához.
A kézikönyv három nagyobb témakört ölel fel:
1. Az olvasóvá nevelés pszichológiája és pedagógiája óvodáskorban
Az első nagyobb fejezet, címéből is következtethetően az olvasóvá nevelés megalapozásának óvodáskori pedagógiai és pszichológiai kérdéseivel foglalkozik. A tanulmány a legfrissebb szakirodalom feldolgozásával és a szerző saját tapasztalataival hitelesítve az óvodások, illetve az ezt megelőző csecsemőkor anyanyelvi fejlődésének helyes irányultságaiban látja a későbbi olvasástanulás, ill. olvasóvá válás alapvető gyökereit, feltételeit. Mindenekelőtt felhívja a figyelmet arra, hogy a család és az óvodapedagógusok mit tehetnek a korosztály beszédfejlődése (beszédészlelés, -értés, -alkotás) érdekében, mivel ez nagymértékben meghatározza a szóbeli és később az írásos szövegek megértési szintjének esélyeit, tágasabban a fiatalok kommunikációs képességének, ezen keresztül szocializációs készségének minőségét.
Különösen fontosnak tartja a szerző a kisgyermek anyanyelvi és személyiségfejlődésének alakulásában a mese, a meseélmény szerepét. A mesepedagógia klasszikusának, Bruno Bettelheim (A mese bűvölete és a kibontakozó gyermeki lélek) ma is megszívlelendő tanácsai, a mesével foglalkozó kortárs szakirodalom képviselőinek vélekedéseit elfogadva és továbbgondolva vallja a szerző a jó mese, a személyes és rendszeres mesemondás semmi mással nem pótolható szerepét „…mert a mese elemei, fordulatai egybeesnek gyermeki gondolkodásmódjukkal, képzeletük sémáival.”. Mindaz, ami a mese révén a gyermek személyiségébe beépül, az anyanyelvi kompetencia elemei, szövegértés, szókincsbővülés a belső képalkotás kialakulása – ezen keresztül a gyermekkori feszültségek elaborációjának esélyei, a szocializációs képesség fejlődése stb. mind megannyi érv amellett, hogy mind az óvodapedagógia, mind pedig a család a jelenleginél is nagyobb figyelmet tulajdonítson a mindennapi mesemondásnak, a közös meseélmény megteremtésének. Mindez – Bettelheim, vagy a kortárs Vekerdy Tamás gondolatait idézve – csak akkor hatékony, ha a mesélő szülő és óvodapedagógus érzelmileg, szellemileg is kongruens (azonosságot vállal) a tevékenységgel és a lehetőséghez képest a felolvasás mellett a szabad meséléssel, a szemkontaktussal és a meseértés folyamatos kontrolljával is erősíti a közös élményt. A mesefeldolgozás érdekében további tanácsokat ad a szerző a meséket megelevenítő, a gyermekek mozgásos, anyanyelvi aktivitására építő tevékenységek (a bábozás, dramatizálás) megszervezéséhez és kitér a mesék ismétlésének jelentőségére.
A tevékenységek és foglalkozásformák jó tanácsaihoz a szerző igen hasznos ajánlásokat ad a mese- és verskiválasztás szempontjaihoz és korcsoportonként ismerteti az életkori sajátosságoknak megfelelő, egyúttal irodalmi, esztétikai értéket képviselő gyermekirodalmat. Kiemeli, hogy az életkornak megfelelő olvasnivaló megválasztása rendkívül fontos és ezen belül is érdemes figyelni a gyermekek érdeklődését, mert egyénenként is változó, hogy állatmesék, tündérmesék vagy éppenséggel a tréfás, humoros történetek iránt vonzódnak. Érdemes odafigyelni a szerző korcsoportonkénti ajánlására, melyet a Könyvtári Intézet honlapján található Gyermekirodalmi adatbázisból (www.ki.oszk.hu) állított össze megbízható értékítélettel és saját tapasztalatai alapján.
2. Az olvasóvá nevelés pszichológiája, pedagógiája kisiskolás korban
Az iskoláskori olvasástanulás, szövegértés témakörének feldolgozása előtt a szerző bemutatja az olvasást előkészítő szakasz eredményességét vizsgáló eljárásokat (Gósy Mária GMP diagnosztikáját és Nagy József DIFER tesztjét, melyek az iskolába érkező gyermekek szövegértésének (szókincsének) vizsgálata céljából készültek. Az olvasási nehézségekkel küszködő, egyébként sokszor magas intelligenciájú gyerekeknek a kiszűrése és megfelelő fejlesztése jelentős mértében megkönnyítheti az olvasástanulás eredményességét. Az olvasástanítás előkészítő szakaszában az olvasás megtanulásához szükséges készségek tudatos fejlesztésének hangsúlyozása után ismerteti a szerző a jelenleg alkalmazott olvasástanítási módszereket, melyekhez szervesen kapcsolódik a kézikönyv harmadik mellékletében található ábécéskönyvek (és munkafüzetek) részletes olvasáspedagógiai és olvasásszociológiai elemzése.
Az olvasás technikai elsajátítását követően a megszerzett technikai tudás folyamatos fejlesztésének különösen nagy figyelmet szentel a könyv írója hangsúlyozva a folyamatos motiváció, a gyermek érdeklődését felkeltő olvasmányok és a különböző szövegtípusoknak megfelelő feldolgozási módszerek kiválasztásának jelentőségét. A különböző szövegértési szintek, élményszerző és információszerző olvasástípusok ismertetése kapcsán kiemeli, hogy a 9-10 évesekkel való szövegmegértést, -értelmezést fejlesztő foglalkozástípusok során támaszkodni kell a gyermek saját tapasztalataira és olvasmányélményeire. A kisiskoláskorúak irodalmi érdeklődésének elméleti kérdései után a két meghatározó korcsoport (6-8 és 8-10 évesek) számára – feltételezett érdeklődési körük és szükségleteik figyelembevételével – ajánl könyveket a gyermekirodalom különböző műfajaiból. A könyvajánlások között egyaránt megtalálhatók a kisebbeknek szánt mesegyűjtemények és a kortárs magyar és külföldi gyermekírók meseregényei, kalandos történetei és az idősebb korosztályt érdeklő klasszikus és kortárs gyermek- és ifjúsági regények, mondák és ismeretközlő művek. A szülők és tanítók eligazodását megkönnyíti a művek tartalmáról szóló bőséges annotáció.
A fejezetet egy érdekes körinterjú zárja, melyben az olvasáskutatás jeles képviselői, pszichológus, oktatáspolitikus, pedagógus, kiadói szakember (Boldizsár Ildikó, Cs. Czachesz Erzsébet, Nagy Attila, Ranschburg Jenő stb.), fejti véleményét az olvasóvá nevelés aktuális kérdéseiről.
3. Az alsó tagozat könyvtár-pedagógiai módszertana
A kiadvány azok közé a kitüntetett segédletek közé tartozik, amelyek a kisgyermekkori olvasásfejlesztést szervesen összekapcsolják a könyvtár, illetve a könyvek használatára neveléssel, kiaknázva ezzel a könyvtárban, könyvtárral végezhető tevékenységeknek az olvasásra és más kommunikációs képességekre gyakorolt fejlesztő hatását. Egyúttal arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a könyvtár felhasználói képessége számos részképesség, készség, jártasság együttes megléte esetén válhat csak működőképessé. Ezek között meghatározó szerepe van az értő, értelmező olvasásnak, a különböző szöveges és nem szöveges információk feldolgozási és alkalmazási felkészültségének.
Nem véletlen tehát, hogy mind az 1978-as tanterv, mind pedig a NAT korábbi és aktuális változatai az anyanyelvi képzés keretein belül határozták meg a szóban forgó nevelési terület fejlesztési követelményeit. A könyvtárhasználat egyes elemei megjelennek a szöveg feldolgozási, szövegalkotási tevékenységek között, a forráskeresés, feldolgozás teljes algoritmusa pedig „tanulási képesség fejlesztése” címszó alatt található. Az anyanyelvi képzés hordozza tehát azokat a fejlesztési követelményeket, amelyek a hatékony, forrás alapú tanulás technikai elsajátítását jelentik.
A szerző, ebből az alapállásból kiindulva az anyanyelvi képzéssel és a tanulásmetodikával szoros összefüggésben tárgyalja a könyvtár-pedagógia, meghatározó alapelveit, a könyvtárhasználat tanításának tanterveit. Nem foglalkozik azonban – bár a fejezet címe ezt sugallja – a használói nevelés gyakorlati módszertani kérdéseivel, szemben az olvasáspedagógiai fejezetekkel, amelyek az olvasástanítás, -tanulás és olvasásfejlesztés módszertani tudnivalóit a mindennapi gyakorlathoz szükséges részletességgel fejtik ki. A cím által ígért könyvtár-pedagógiai módszertan és segédletei teljes egészében a CD-ben kaptak helyet.
A könyvtárhasználati tantervek bemutatását megelőzően a szerző ismerteti a NAT alapú koncepciókat (NAT 1995, Kerettanterv 2001, NAT 2003). Részletesen kitér a könyvtárhasználat tanulásfejlesztésben játszott szerepére és alkalmazásképes elsajátításának jelentőségére. Részletesen foglalkozik a (kulcs)kompetencia fogalmával, ami a könyvtárhasználat eszközjellegéből adódóan különösen indokolt. Kissé felülértékelve a könyvtárhasználatot a szerző a kulcskompetenciák közé sorolja, holott tudjuk, hogy a NAT aktuális változata e nevelési területfejlesztő szerepét nem önmagában, hanem a hatékony önálló tanulás és az anyanyelvi kommunikáció meghatározó komponensei között jeleníti meg.
A fejezetben megtalálható az alsó tagozatos könyvtárhasználati tudás jól felépített makró tanterve, az a pontosan meghatározható tananyag, amely a könyvtárban való eligazodáshoz, a források alkalmazásához feltétlenül szükséges. A szerző a makró tantervi ajánlás összeállításához a 2001-ben bevezetett Kerettantervek anyanyelvi követelményrendszere alapján kidolgozott könyvtárhasználati tematikát vette alapul (Lásd: Kerettantervi segédlet a környezeti neveléshez, a könyvtárhasználathoz és az egészségneveléshez. Budapest, Oktatási Minisztérium, 2001. 106-108. p.) Bár az alsós kerettanterv ma már érvényét veszítette a NAT 2003 bevezetésével (amely felmenő rendszerben elérte az 5. évfolyamot), a kisiskolások könyvtárhasználati tananyaga nem változott meg olyan mértékben, hogy a korábbi tematika ne lehetne ma is aktuális.
Jó megoldásnak tartom, hogy a szerző egy professzionista, a mindennapi gyakorlatban bevált tantervi programot vett át, azonban az általa tantervekhez csatolt tematikai részletezés (tananyag, tevékenységek) nincs mindig összhangban az eredeti követelményekkel, esetenként következetlen a témakörök meghatározása és a résztémák logikai elrendezése, olykor a fogalomhasználat is eltér a szokásos szakmai terminológiától.
A makró tanterv közlése előtt a szerző ismerteti a könyvtárhasználat tanításának nevelési, oktatási céljait, fejlesztési követelményeit, a teljesítéséhez szükséges órakerettel és a teljesítmény értékelési javaslataival Meg kell jegyeznem, hogy a célok és a követelmények túl általánosan vannak kifejtve, kevéssé vannak tekintettel az életkorra reálisan érvényes és teljesíthető elvárásokra. Célszerű lett volna eldönteni, hogy a teljes képzési időre vagy csak az alsó évfolyamokra vonatkozzanak a célok, ugyanis a könyvtárhasználati tudás csak az életkori szakaszoknak megfelelő fokozatossággal sajátítható el eredményesen. Ehhez azonban az egyes használói ismeretterületek követelményrendszerét is kellő árnyaltsággal kell megfogalmazni.
Eredeti megközelítésük, szakmai hitelességük következtében különösen figyelemreméltóak azok a tantervi ajánlások, amelyek a könyvtárhasználat alapjainak megtanításán túl az anyanyelvi alkalmazások tervezéséhez adnak fogódzókat és elősegítik a tanítók és könyvtárostanárok együttműködését.
Az olvasás- és könyvtár-pedagógia tantervi összefüggéseinek feltárását szolgálják a tanulási képesség fejlesztéséhez készült irányelvek, amelyek a két nevelési terület közös és egymást erősítő tevékenységeivel foglalkoznak. Az önálló ismeretszerzésnek (forráskeresés és forrásfeldolgozás) azokat a legfontosabb műveleteit mutatják be, amelyek rendszeres gyakoroltatásával a tanulók hatékony tanulási technikák és módszerek birtokába juthatnak. Ehhez kapcsolódik a könyvtárhasználatra nevelés és az anyanyelvi képzés közös kompetenciaalapú feladatrendszerének összeállítása. A szóban forgó segédlet az anyanyelvi képzés egyes területeinek (olvasásfejlesztés, szövegértés, irodalomolvasás, tanulás tanítása, könyvtárhasználati alapozás és anyanyelvi alkalmazások) fejlesztési feladatait, jellemző és hatékony tanulói tevékenységeit, tartalmi prioritásait fogja egybe, évfolyamonként pontosan meghatározva az általuk kialakítható kulcskompetenciákat. A közös tervezés dokumentumai alapozzák meg a Módszertár című CD, gyakorlat közeli módszertani anyagait. A két dokumentum egymást kiegészítve várhatóan megkönnyíti a tanítók és a könyvtár (könyvtárostanár) nevelő-oktató tevékenységének összehangolását.
Egy Módszertár CD gyűjteményes anyaga egészíti ki a módszertani kézikönyvet. A szerző áttekintve a közelmúlt tantervi, módszertani kiadványait, forrásait, adatbázisait, a legértékesebb segédleteket emelte ki és egészítette ki eddigi jól bevált, módszertani tapasztalataival. A módszerek, források összegyűjtött tárháza szinte zavarba ejtően gazdag, túlnyomó többségének szakmai, pedagógiai és esztétikai színvonala feltétlenül alkalmas arra, hogy a tantervekben kitűzött célok megvalósítását szolgálja.
A CD struktúrája nagyjából követi a kézikönyv tartalmi-szerkezeti logikáját, de annak lehetőségeit a dokumentum adta közlési keretek határáig kibővíti, megkönnyítve ezzel a kézikönyv szakmai-módszertani ajánlásainak gyakorlati megvalósítását.
A kézikönyvhöz hasonlóan a CD anyaga is kettős nevelési területet céloz meg:
egyfelől az olvasásfejlesztés óvodáskori előkészítéséhez és kisiskoláskori lehetőségeihez kíván segédleteket nyújtani, de nem célja, hogy az olvasástanítás, -fejlesztés teljességére irányuljon. Elsősorban ott kíván segítséget adni, ahol még nem eléggé kimunkáltak és automatikusak a különböző források, információhordozók, a könyvtárban és a könyvtár eszközei által alkalmazható módszerek, a tanulói tevékenységek széleskörű bevonása a mindennapi nevelési, tanítási-tanulási folyamatokba.
másrészt a könyvtár-pedagógiai program megtervezéséhez és gyakorlati megvalósításához kíván segítséget nyújtani tantervi variánsokkal, tanítási-tanulási programokkal, módszerek, munkaformák, eszközök, jól strukturált feladatsorok és értékelési szempontok ajánlásával.
A módszertár külön érdeme, hogy a kézikönyvhöz hasonlóan szervesen összekapcsolja a két nevelési területet, megkeresve és megtalálva a közös mezsgyét, a célokat kölcsönösen erősítő feladatokat, tevékenységeket. Tudjuk, hogy az eredményes könyvtárhasználatra nevelés alapvető feltétele a megfelelő kommunikációs kompetencia, az értő, értelmező olvasás, a szóbeli és írásbeli .kifejezőképesség megfelelő szintje. A jó minőségű olvasás, a biztos szövegértés és szövegalkotás pedig a tanulás, a tudásszerzés, valamennyi műveltségterület, tantárgy eredményes elsajátításának alapja. Az pedig tapasztalatokkal igazolható tény, hogy a könyvtár eszközrendszerének alkotó felhasználásának változatos, színes, a gyerekek életkorához igazodó tevékenységei, munkaformái erősítik az olvasási kedvet, motiválják a tudásszerzés érdekében tett tanulói erőfeszítéseket.
A CD bevezető sorai tájékoztatnak a szerkesztő céljairól, a dokumentum főbb tartalmi egységeiről. Jó megoldásnak tartom, hogy kézikönyv tartalomjegyzékét követően közli a CD tartalmát, mintegy előrevetítve a tájékozódás további útjait a használó számára. A szerző így jól egységbe szervezi a két dokumentumot, a kézikönyv fejezeteit követően szinte minden szerkezeti egységhez kapcsolódóan megtalálhatók a gyakorlat számára elérhető és jól hasznosítható fogódzók.
Az Óvodások fejlesztése c. első rész mintegy előkészítése, érzelmi, tudati megalapozása az iskolai olvasástanulásnak. Olyan források, prezentációs eszközök együttese, amelyek a szerző korábbi óvodai praxisában célravezetők, sikeresek voltak mind a korosztály anyanyelvi fejlesztésében, mind pedig személyiségük alakításában. A szókincsbővítés, a szóbeli kifejezőképesség fejlesztését szolgálja a Szókincsfejlesztési mappa, amely az óvodások érdeklődéséhez közel álló tárgyi világ (munkagépek, sportágak, hangszerek stb.) feliratos prezentációjával segíti a szókészlet gyarapítását. A Képolvasás fejezet tablói viszont inkább a módszer alkalmazására hívják fel a figyelmet, mert a képanyag minősége kevéssé figyelemfelkeltő, vonzó a kisgyerek számára. Ezeknél már sokkal sikeresebb könyvek állnak rendelkezésre, gondoljunk a Naphegy Kiadó évszakokat bemutató anyagaira vagy a Tesz-vesz sorozat kiadványaira. A Kedvenc meséim szöveges gyűjteménye azonban a szerző kiemelkedő esztétikai, pedagógiai érzékenységéről tanúskodik, hiszen a válogatásban található népi mondókák, versek, verses mesék nemcsak művészi értéküknél fogva alkalmasak a gyerekek fejlesztésére, hanem a játéktevékenységekhez, csoportos foglalkozásokhoz, a szövegek cselekvéses megelevenítésének is kitűnő eszközei.
A fejezet utolsó egysége (6. pont) Az iskolaérettség megállapításával foglalkozik, közli az ehhez szükséges mérési teszteket, igazából lazán kapcsolódik a segédlet eredeti céljaihoz. Leginkább a szülő számára jelent hasznos információkat és türelemre int az iskolázás megkezdésének erőltetésével szemben.
A Módszertár második nagyobb egysége Könyvtár-pedagógia címen a könyvtárhasználatra nevelés helyi tervezéséhez, az ismeretterület tanításához, tanulásához és a megszerzett tudás értékeléséhez kínál segítséget. Három nagyobb alfejezetet ölel fel:
Tervkészítés
Könyvtár-pedagógia módszertana 1-4. évfolyam
Alsó tagozatos magyar anyanyelvi tanmenetek
Tervkészítés
Az alfejezet bevezető tanulmányában (A könyvtár-pedagógiai program stratégiai terve) a szerző azokkal a tantervezés alapjául szolgáló elméleti kérdésekkel foglalkozik, amelyek a szakirodalom alapos ismerete birtokában ma már jól meghatározhatóak. A NAT programjával egybehangzóan elvi kiindulópontjának tekinti, hogy a könyvtárhasználat tantervezését a könyvtárnak a tanulásfejlesztésben betöltött szerepe határozza meg. Nem véletlen, hogy a szerző tanulmánya is a NAT 2003. praeambulumában található idézettel indul, amelyben a könyvtár mint tanulási színtér és a hatékony tanulási technikák elsajátításának egyik legfontosabb eszköze jelenik meg. Ebből az alapállásból kiemelten fontosnak tartja, hogy a könyvtárhasználat elemei funkcionálisan integrálódjanak az iskola pedagógiai programjába, alaptevékenységébe és rendelkezésre álljanak az ehhez szükséges személyi (képzett könyvtáros, nevelőtestület) és a tárgyi, infrastrukturális feltételek. Ahhoz, hogy a használói tudás képességgé válhasson, a szerző kiemelten fontosnak tartja a nevelőtestület pozitív hozzáállását, egy közös, helyi könyvtár-pedagógiai stratégia kialakítását. Az iskolavezetés felelősségét pedig abban látja, hogy mind a tervezés stádiumában, mind a gyakorlati megvalósulás során létrejöjjön az együttműködés, rendelkezésre álljanak a szükséges feltételek.
A stratégiai kérdésekkel foglalkozó tanulmány sorra veszi a könyvtári tevékenységek pedagógiai hozadékait (a tanulókkal való differenciált bánásmód, az egyénhez igazodó tanulásirányítás erősítése, a tanulás, önművelés motiválása stb.) és a könyvtárra alapozott legfontosabb tevékenységtípusokat. Ismerteti a könyvtárhasználati képzés négy fő ismeretkörét, végül a tananyag elsajátításához szükséges órakeretekkel, taneszközökkel, a megszerzett tudás értékelési, ellenőrzési kérdéseivel foglalkozik.
Az elméleti bevezetést követi a könyvtárhasználati makro tantervek (Könyvtárhasználat tervezése az iskola makró tantervébe) ismertetése. Közismert tény, hogy a NAT 1995 – módosításai következtében (2000 - 2003 - 2007) különböző tantervek működnek jelenleg is iskoláinkban. Míg az általános iskola felső évfolyamain a 2001-ben bevezetett Kerettanterv, az alsó évfolyamokon a NAT 2003. alapján átdolgozott helyi tantervek alapján tanulnak a diákok. Valószínűleg ennek a következménye, hogy a szerző által megszerkesztett tantervi változat is sajátos ötvözete a két tantervi koncepciónak. Az általános iskola anyanyelvi programjába illeszkedő könyvtárhasználati elemek a Kerettanterv követelményeit, (Tanulás képesség, könyv-, könyvtárhasználat), a felső évfolyamok informatikába integrálható elemei pedig a NAT 2003. Könyvtári informatika követelményrendszerét követik. Mivel az anyanyelvi nevelés könyvtárhasználati követelményei korántsem változtak meg olyan mértékben, mint az informatikáé, a programja alapján készült tanterv is aktuálisnak tekinthető.
A Tervkészítés fejezet utolsó, talán legeredetibb (s talán vitathatóbb) része a Könyvtárhasználat tematikus és spirális tervezése, amelyben a szerző a makró tantervek alsó tagozatos követelményrendszeréhez dolgozott ki tanítási-tanulási programokat (népszerűbb elnevezéssel mikro tanterveket). Bár könyvtárhasználati tematika és útmutató néven illeti a tantervi műfajt, gyakorlatilag – kis eltéréssel) a mikro tanterv főbb elemeit jeleníti meg: téma – ismeretanyag – tevékenység – szemléltetés – kapcsolatok szerkezeti tagolásban.
A tananyagtartalom 3 fő témakört ölel fel:
1. A könyvtárak általános rendje
2. Dokumentumismeret
3. Kézikönyv használata
A tanterveket két metszetben ábrázolja a szerző: az egyik változat a témaköröket veszi sorra az évfolyamok szerinti bontásban. Ebben a szerkezetben pontosan kirajzolódik az egyes ismeretkörök spirális építkezése. A másik változatban az egyes évfolyamok metszetében veszi sorra az egyes témakörökből az adott évben elsajátítandó tananyag jellemzőit. Az utóbbi, évfolyamokra meghatározott mikro tantervek 2 változatát mutatja be: az első órakerete a négy évfolyamon 18 óra (4 – 4 – 4 – 6), a másiké 24. óra (5 – 5 – 6 – 8). A két változat nem a tananyag méretében tér el, hanem a könyvtárhasználati műveletek gyakoroltatásának mértékében. (A magasabb óraszám esetében a könyvtári dokumentumokkal, tájékoztató segédletekkel végzett feladatok sokkal nagyobb figyelmet kapnak.) A szerző az anyanyelvi képzés keretébe illesztve a NAT logikájának megfelelő használói programot állított össze, azonban az első „próbajáratok” után célszerű lenne fontolóra venni a 3-4 évfolyam erősen történeti megközelítésű tananyagának jellegét, másrészt a 4. évfolyam előrehozott katalógushasználati elemeit (1 órában!).. Ilyen kis óraszám mellett a könyvtárhasználati tananyagot célszerű lenne a NAT által kijelölt mederben tartani és a rendelkezésre álló időkeretet a szellemi munka műveleteinek gyakoroltatására áldozni. A gyerekek által elfogadottan kedvelt művelődéstörténeti tananyagot pedig az adott évfolyam kortörténeti szövegeinek feldolgozásához kapcsolni. További finomhangolásra szorul a mikro tantervi struktúra elemeinek esetenkénti felcserélődése, a fogalmi tisztázatlanságok és apróbb tollhibák.
A könyvtár-pedagógia módszertana 1-4. évfolyamon
A fejezetben külön módszertani útmutató található a könyvtáros-tanárok és a tanítók részére. Az alsó tagozatos könyvtárismereti, könyvtárhasználati órák megtartását kívánta e két gazdag tartalmú módszertani segédlettel megkönnyíteni a szerző. Mindkét segédlet ötleteket, típusos feladatokat (megoldási kulccsal!), fogalomtárat ad a mikro tantervek követelményeihez. Hozzá kell tennünk, hogy a fejezetben külön pont foglalkozik az 1-2. évfolyamos tanulók számára megfogalmazott alapfogalmak és könyvtárhasználati szabályok kifejtésével, továbbá az egyes évfolyamokon szerzett tanulói tudás írásbeli méréséhez Tudáspróbák címen tesztlapokat is mellékel a szerző. Az un. Mesefa értékelő lap pedig az egyes tanulók és tanulócsoportok könyvtárhasználati tudását – a gyerekek számára is érzékletes formában – évfolyamonkénti értékelését is látványosan követhetővé teszi. A fejezetből érdemes kiemelten foglalkozni a könyvtárostanárok számára kidolgozott módszertani útmutatóval.
Módszertani segédlet könyvtárostanároknak (87 p.)
A szerző egy nyolc évfolyamra tervezett könyvtárhasználati tanmenet jól strukturált és NAT megfelelő programból részletesebb módszertani eligazítást az első négy évfolyamhoz nyújt. Ahhoz azonban, hogy részarányosan el tudjuk dönteni az első évek követelményeit értelemszerűen látni kell a teljes alapfokú képzési szakasz folyamatát, azt a célzott teljesítményszintet, ahová a tanulókat el kell juttatni.
Az első négy évfolyam, vagyis a bevezető és kezdő képzési szakasz mikro tanterveiről a tematikus és spirális könyvtárhasználati tervezés kapcsán már beszéltünk. Ez a dokumentum képezi a módszertani ajánlások tantervi kiindulópontját. A szerző az egyes évfolyamokhoz készített módszertani segédleteket azonos struktúrában dolgozta ki. A tanítási-tanulási programot követően a Könyvtárismereti tananyag következik, amely felöleli az adott évfolyam könyvtári, könyvhasználati fogalmait, amelyet a Könyvtári kisokos című fogalomtár anyagára alapozza a szerkesztő. (Más kérdés, hogy a szóban forgó fogalomtárnál szakmai szempontból sokkal frissebb és pontosabb kiadványok is léteznek, mint pl. a Könyvtári fogalmak kisszótára vagy a Bevezetés a könyvtárhasználat tanításába c. segédkönyv fogalomgyűjteménye.)
Az adott évfolyam könyvtárhasználati tananyagának súlyponti elemeit sorra véve értelmezi a fogalmakat, használói tudnivalókat, olykor egy tankönyvhöz hasonló részletességgel. Az értelmezéseket táblázatok, képek, ábrák könnyítik meg. Továbbá módszereket ajánl a szerző az egyes tanegységek feldolgozásához. Például a könyvtári ábécé elsajátításához a demonstrációs tábla állandó jelenlétét és a könyvtári betűrend játékos megelevenítését a jól ismert betűvonat játékkal.
A tanegységek feldolgozásához a szerző gazdag, jól kiválasztott, értékálló forrásanyagokat kínál, különösen a segédkönyvek területén az átlagos tantervi követelményeket is meghaladó mértékben (itt már megjelenik a kézikönyvtár fogalma és az alaptípusokat adattárak, határozók, életrajzi lexikon stb. egészítik ki). Játékos gyakorlatokkal segíti a tananyag rögzítését, alkalmazását. Különösen hatékony feladattípusokat alkalmaz a gyermekek számára készült, illetve ebben az életkorban is jól alkalmazható, általános és szakjellegű segédkönyvtípusok használatának elsajátítása érdekében és a folyóiratok feldolgozásához. A módszertani segédletek esetenként teljes óraleírásokkal (órajegyzőkönyvekkel egészülnek ki például a folyóiratok a könyvtárban, a könyv története témakörben. Meg kell azonban említenünk, hogy a történeti bemutatás igénye a módszertani segédletek körében is a könyvtárhasználati képzés kívánatos követelményszintjét meghaladó mértékben van jelen. (Más kérdés, hogy az anyanyelvi képzés egyéb tanegységeihez kitűnően alkalmazható lenne.) További problémának tartom a katalógus fogalmának előrehozott tárgyalását. Nem célszerű a katalóguscédula megjelenítését a 4. évfolyam végén, amikor a katalógusok felvezetésére a 6. évfolyamon kerül sor. E helyett érdemesebb lett volna az állomány raktári rendjében való biztos eligazodást kellő gyakoroltatással célul tűzni. Hasonlóan túlméretezettnek tűnik a könyvtártípusok ilyen mértékű tárgyalása, nem ennek a képzési szakasznak a feladata a szakkönyvtár(ak) megismerése, látogatása. Elegendő lett volna a lakóhelyi közkönyvtár (nem közművelődési könyvtár!) használata és a Széchényi Könyvtár (nem Széchenyi Könyvtár!) legalább közvetett forrásból való megismerése.
Módszertani segédlet tanítóknak (46 p.)
A szakmai közvélekedés szerint a könyvtárhasználati ismeretek képességé formálása a nevelőtestület könyvtár-pedagógiai hozzáállásán, felkészültségén, kollektív felelősségvállalásán múlik. Igaz, hogy a könyvtárostanár nagyon sokat tehet egy működőképes könyvtárhasználati stratégia megtervezése és megszervezése érdekében, de egyedül ezt a feladatot megoldani nem képes. Sokan felismerték ezt a ma már közhelyszámba menő igazságot, de az iskola gyakorlati munkája igen gyakran nem igazolja vissza a megvalósíthatóság természetes elfogadását. Olykor hiányzik az erre való szemléleti késztetés, esetenként a szakmai felkészültség, a módszerbeli tudás, eszközi segítség. Ebből a hiányból törleszt a tanítóknak szánt módszertani segédlet. Bár a NAT valamennyi variánsa megfogalmazza az anyanyelvi képzés tanulásfejlesztési iniciatívái között a könyvtárra építő fejlesztési tevékenységeket, nem mindig vagy nehezen fordítható le ez a mindennapi gyakorlat nyelvére. Ennek felismerése szolgált ösztönzésül ahhoz, hogy ez a könyvtár-pedagógiai munka megszülessen. Értéke talán a könyvtárostanárok részére készített anyagot is meghaladja, mert a szerző saját tapasztalataira építve ad fogódzókat a tanítók számára a könyvtári eszközrendszer hasznosításához, mellyel bármely ismeretterület feldolgozható. Valójában az, ami a könyvtárostanári anyagban hiányérzetet kelthet, nevezetesen az ismeretanyag túlsúlya a műveleti elemek rovására, itt megfordul: a szellemi munka technikája, a könyvtári eszközök tanulás módszertani szerepe, értéke válik igazán hangsúlyossá. A könyvtárostanári segédlet az információs források (intézményes és dokumentális) forráskereső műveleteiről szól elsősorban, a tanítóké pedig a fellelt adatok, tények feldolgozási tevékenységeit ismerteti. Ehhez azonban a segédletnek értelemszerűen tájékoztatnia kell a tanítókat arról, hogy mit kell tudniuk a kisdiákoknak a könyvtárról, annak használatáról, a dokumentumtípusokról és tájékoztató eszközökről. Másképpen a tanítói közösség nem tudná, hogy milyen használói tudásra építhet, gyakoroltathat, hogy képességé fejlődjön a könyvtárhasználati órákon megszerzett tudás. A szerző bevezetőjében – Sáráné Lukátsy Sarolta gondolatait követve – arra is kitér, hogy a felhasználói képesség több készség, jártasság és felkészültség együtteséből adódik, beleértve a tájékozódás, szelektálás, szövegértés és alkalmazási képesség közös, folyamatos fejlesztését, amelyek nélkül nincs önálló ismeretszerzés és hatékony tanulás sem.
Mindezek előrebocsátásával határozza meg a szerző a dokumentum szerkezeti elemeit, amelyek az évfolyamokra bontott program logikai tartópilléreit jelentik:
Tematikus útmutató
Módszertani segédlet tanítóknak
Könyvtárismereti tananyag
Könyvtár-pedagógia magyar órán
A tanítók számára készült tanítási-tanulási program tartalmazza azokat tematikus tartalmi elemeket, módszereket, tevékenységeket, fejlesztési követelményeket, amelyek a könyvtári eszközökre alapozva felhasználhatók a tanító által kezdeményezett könyvtári szakórák megtartásához. Ehhez kapcsolódik a módszertani segédlet, amely tartalmi-fejlesztési súlypontokhoz ajánl nagyon praktikus tanácsokat: például a könyvtárra épülő tanórák tervezésével, időzítésével, a könyvtárostanárral való együttműködéssel kapcsolatban, a könyvtárlátogatás, könyvtárhasználat kezdeményezésére (iskolai, osztálykönyvtár és lakóhelyi), a könyvtárra épülő feladatmegoldás rendszerességére vonatkozóan. A szerző pedagógiai tevékenységét és tapasztalatait dicsérik az alsó tagozaton kiemelt jelentőségű felolvasás szerepének és módszertani megoldásainak kifejtése, a tanító olvasással, könyvvel kapcsolatos mintaadó szerepe, az állandóan kéznél lévő osztálykönyvtár létrehozásának, folyamatos használati módozatainak indoklása. Módszertani ajánlások gazdag tárházával kívánja a szerző segíteni a könyvtári források szövegfeldolgozását, a szókincsbővítés, szóbeli és írásbeli kifejezőképesség fejlesztésének könyvtári lehetőségeit. A tanulók megszerzett tudásának ellenőrzése, értékelése a tanítók számára is fontos feladat, így a feladatlap, mesefa, a könyvtárhasználati, illetőleg a könyvtárral végzett munka értékelési szempontjai ebben a módszertani segédletben is helyet kapnak. A tanítói módszertani segédletben is találunk néhány kitűnő órajegyzőkönyvet a könyvtár használatra épülő óratervek elkészítéséhez (Például: könyvismeret magyarórán, lexikonhasználat a környezetismeret tanításában stb.)
Alsó tagozatos magyar anyanyelvi tanmenetek
A tanítóknak szánt könyvtár-pedagógiai segédlet szükségességét mi sem bizonyítja hatásosabban, mint a Könyvtárpedagógia alfejezet utolsó pontja, melyben a szerző 5 tankönyvkiadó anyanyelvi tanmenetét teszi közzé. Ezek a tanmenetek a kiadók által megjelentetett tankönyvek feldolgozásához kívántak támpontokat nyújtani. Minthogy a könyvtárhasználat nem önálló tantárgy és a NAT és a Kerettanterv programja szerint is alsó tagozaton az anyanyelvi képzésben kapott helyet, így következtetni lehetne arra, hogy akkor a tankönyvek, illetve ezek háttér tanmenete is a tantervi követelményeknek megfelelő tartalommal és logikai építkezéssel integrálja az ismeretterületet, illetve a nevelési feladatot. Csak szúrópróbaszerűen próbáltam a szerző által megszerkesztett könyvtárhasználati tematikát e tanmenetekkel tükröztetni. Az Apáczai Kiadó égisze alatt készült, 3. évfolyamos anyanyelvi tanmenet három óra keretében foglalkozik könyvtárhasználati témával: a 10. órán Móra 100. könyv című elbeszélése kapcsán a könyvtári ismeretek célfeladattal, a 60. órán Ismerkedés a katalógusrendszerekkel. Ismeretszerzés történelmi tárgyú könyvekkel és a 101. órán Katalógusok közt (nem katalógusokban) való tájékozódás. Nyári olvasmányok válogatása. Kissé jobb a helyzet a 4. évfolyamon, ahol 6 könyvtári tanórát jelöl meg a tanmenet: a 99. óra foglalkozik a magyar Nobel-díjasok kutatása kapcsán a könyvből, folyóiratból való információgyűjtés technikájával, a 122. óra pedig a könyv útja hazánkban címet hordozza. A többi tanóra (könyvtár foglalkozás címén) a karácsonyi ünnepkör, a reformkor, a 20. századi technikai vívmányok és a Barátunk a természet; macskákhoz fűződő hiedelmek témájának feldolgozását tervezte a könyvtárba. Az alkalmazásokról tehát szó esik, de az alapozó ismereteknek nyoma sincs. A Nemzeti Tankönyvkiadó által a Meixner tankönyvcsalád Játékvilág című könyvéhez készült tanmenet tanulmányozása ennél is szomorúbb képet mutat. Nos, úgy tűnik, hogy a tankönyvek írói, sem bírálói nem tartották fontosnak, hogy a legjobb esetben is ötletszerűen elhelyezett könyvtári szakórákon kívül jelentőséget tulajdonítsanak e nevelési terület megfelelő tantervi követelményeinek. Ezért is rendkívül fontos, hogy a szóban forgó módszertani munka a könyvtári területhez lazábban kapcsolódó, de érte felelősséggel tartozó (tanító, tankönyvíró, szaktanár, kiadói szakember, bíráló, iskolavezető stb.) szakemberek számára újból és ismételten egyértelművé tette az alaptudás megtanításának és a szaktárgyi alkalmazások szakszerű összehangolásának szükségességét és mikéntjét.
Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény
A CD harmadik meghatározó egysége, amelyben a szerző összegyűjtötte a 3-10 éves gyermekek igényeinek, irodalmi érdeklődésének – saját tapasztalatai alapján – leginkább megfelelő műveket. Olyan értékálló szövegeket ajánl, amelyek alkalmas motivációs bázist jelenthetnek a magyar és külföldi mese és gyermekirodalom olvasásához, a könyvek megszerettetéséhez. Ki kell emelnünk a Magyar Elektronikus Könyvtár teljes szövegű gyermekirodalmi adatbázisának, kb. 2000 cím- és szerző szerinti tárgyszavas feldolgozását, amely internetes kapcsolattal elérhető egy váltással a MEK weblapjáról.
A szöveggyűjtemény két eleme: a Könyvtári Kisokos – könyvtári fogalmak kis szótára és Az információ fejlődése (írás – könyv – könyvtártörténet) további segítséget kínál a könyvtárhasználati tanterv megvalósításához. A fogalomgyűjteménnyel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy használata mind fogalomkészlete, mind pedig a fogalmak magyarázata szempontjából a jelenleginél szigorúbb szakmai megítélést igényelne.
Könyvtári prezentációk
A prezentációk egyrészt a pedagógusok felkészülését könnyítik meg a szóban forgó a könyvtárral kapcsolatos szakmai feladat ellátásához (például Az olvasásra nevelés megalapozása a kompetenciák tükrében vagy A könyvtár-pedagógia célja alsó tagozaton), másrészt közvetlenül a gyermekek használóvá nevelését is szemléletesebbé tehetik a diák (például A könyv évezredes útja vagy a Mese és valóság). Mindkét szempontból érdekes lehet egy 4. évfolyamos tanuló prezentációja a magyar népmese jellemzőiről és figyelemre méltó eligazítást jelent a pedagógia és határtudományai forrásainak kutatásában az Információkereső technikák címet viselő prezentáció.
Összegezésül…
A kézikönyv és a CD együttese kitűnő kezdeményezésnek számít a kisgyermekkori, illetve kisiskoláskori olvasáspedagógia és könyvtár-pedagógia szakirodalmának palettáján. Szerzője nemcsak a szakirodalom átfogó, elmélyült tanulmányozása révén, hanem mindenekelőtt több évtizedes pedagógiai, könyvtár-pedagógiai tapasztalatai alapján tudott elméleti és gyakorlati szempontból hiteles szakmódszertani segédletet összeállítani az óvodapedagógusok, tanítók és könyvtárostanárok, gyermek könyvtárosok részére. Múlhatatlan érdeme az olvasásfejlesztés, anyanyelvi nevelés és a könyvtár-pedagógia szerves, egymást erősítő kapcsolatának bemutatása, a könyvtár tantárgyközi, tanulás módszertani szerepének meggyőző bizonyítása. A segédlet a két pedagógiai terület képviselői számára tartalmas ön- és továbbképzési forrás, a gyakorlati munkához biztos, de esetenként kritikával kezelendő módszertani fogódzókat nyújt. Tanulságos olvasmánya lehet mindazoknak, akik a könyvtári eszközrendszer alkalmazásának lehetőségeit és hozadékait még nem ismerték fel kellőképpen a maguk szakterületén. Szilágyiné Gálos Ildikó munkájának gyakorlati kipróbálása azonban még hátra van; a segédlet, és a „próbajárat” tapasztalatainak szakmai vitája, megbeszélése alkalmat adhat a szerzőnek arra, hogy a segédlet jelenleg még megfontolásra, finomhangolásra szoruló elemeit további (ön)korrekciónak vesse alá és az újabb tantervi koncepció bevezetésének tapasztalatait is érvényre juttassa.
(Szilágyiné Gálos Ildikó: Az olvasóvá nevelés megalapozása óvodáskortól kisiskolás korig. Szeretve Tanulni Oktatási Egyesület, 2008.)