PATAKI FRUZSINA: TANULMÁNYKÖTET BARÁTNÉ HAJDU ÁGNES KÖSZÖNTÉSÉRE

Kiszl Péter – Németh Katalin (szerk. 2020): Információközvetítés és közösségépítés – multifunkciós könyvtári hálózatok. Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet. 342 p. ISBN 978-963-489-175-8
DOI: https://doi.org/10.21862/inkoz

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtár- és Információtudományi Intézete (ELTE KITI) ezzel a tanulmánykötettel köszönti Barátné Hajdu Ágnest születésnapja alkalmából. Az ELTE Barátné Hajdu Ágnes kiemelkedő tudományos és oktatói tevékenységét egyetemi tanári kinevezéssel ismerte el. A tanulmánykötetnek már címe is jól utal a professzor asszony sokoldalú munkásságára és a könyvtáros szakma iránti mély elkötelezettségére, amelyről legutóbb a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros című folyóirat vele készült interjújában[1] vallott. Az ünnepeltnek mind az oktatásban, mind a tudomány területén, mind a szakmai közéletben meghatározó a szerepe. Könyvtárosok nemzedékeinek adta át tudását oktatóként, szakkönyvek, jegyzetek, tanulmányok írójaként, tudományos és szakmai rendezvények előadójaként. De tanítványait nemcsak tudományos ismeretekkel vértezte fel, hanem ránevelte őket a könyvtárak és a könyvtáros szakma iránti elhivatottságra is. Olyan tanáregyéniség ő, aki személyes példájával – ügyszeretetével, a könyvtáros szakmáért végzett áldozatos munkájával – is hat diákjaira. Barátné Hajdu Ágnes nemcsak a magyar könyvtártudomány és a hazai szakmai élet kiemelkedő alakja; a nemzetközi könyvtárügyben is elismerés övezi.

A különböző nemzetközi szervezetekben betöltött funkciói mellett megválasztották az International Federation of Library Associations and Institutions – IFLA Governing Board tagjának (A Könyvtáros Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetségének Igazgató tanácsa) − elsőként a magyar könyvtárosok közül, ráadásul a maximálisan betölthető két ciklusra 2015−2019 között. Kiszl Péter erről a munkásságról – a könyvtár-diplomácia magyarországi történetét fókuszba helyező elemzés után – ad széles áttekintést az első fejezetben, kiemelve a szakma nemzetközi szervezeteiben való kivételesen aktív tevékenységét. Ebből az összeállításból is látszik, Barátné Hajdu Ágnes méltán nevezhető – a szerző szavaival élve – a „könyvtártudomány és a könyvtárosképzés nagykövetének”.

Ahogy a bevezetőben olvasható, a kötet a „könyvtárak megújulásának sokszínűségét kívánja bemutatni” a könyvtári funkciók bővülése, átértékelése és az információközvetítés technikájának átalakulása tükrében. A tanulmányok olvasása közben egyaránt betekintést kapunk a hagyományos könyvtári feladatok módosulásáról, a különböző könyvtártípusokban folyó tevékenységek során szerzett tapasztalatokról, valamint a társadalomban és a kultúrában betöltött szerepükről is.

A könyv első részében az olyan klasszikus könyvtárosi tevékenységek alakulástörténetének újabb kutatásait tekinthetjük át, mint a bibliográfiák keletkezése, a tartalmi feltárás és az osztályozási rendszerek történeti változásai. Bibor Máté és Gazda István írásai egyaránt a távolabbi múltba vezetnek vissza. Bibor Máté Gyulaffi Lestár születési dátumának pontos meghatározásáról ír. Gazda István a tudóstársaságok, -egyesületek információközvetítő tevékenységét, a tudományos kommunikációban betöltött szerepét mutatja be az 1825 és 1867 közötti időszakban a reáltudományok területén. Dippold Péter publikációjában a hagyományos, valamint a webes szakbibliográfiák készítéséről olvashatunk. Az átalakulást kisebbségkutatási bibliográfiákon keresztül mutatja be, többek között Közép-Kelet-Európa kisebbségei válogatott bibliográfiájának példáján, a német Ethnodoc-on és az Erdélyi Magyar Adatbankon, valamint a legújabb németországi tematikus adatbázisokon keresztül. A könyvtárak alapvető feladatai közé tartozik a dokumentumok tartalmi rendszerezése, feltárása. Csík Tibor tanulmányában az 1945 és 1970 közötti korszak könyvtári osztályozását meghatározó eszméket és törekvéseit tekinti át. Ennek során számos neves szakember – mint Mortimer Taube, Hans Peter Luhn – elképzeléseit ismerteti, s összefoglalást kapunk a facettás rendszerekről éppen úgy, mint az ETO vagy a PRECIS fejlesztéseiről. A tudásreprezentáció témáját tárgyalja Dula Marina tanulmánya is, amely a többnyelvű tezauruszok kialakulásáról és a tezauruszok szabványosításáról ad átfogó képet. Nagy Enikő a könyvtárak működésének egy további kulcsfontosságú részével, a referensz szolgáltatások hazai változásával, az üzleti információk és online tájékoztatással foglalkozik tanulmányában. Összeveti továbbá, hogy a felsőfokú oktatásban, a különböző könyvtárosképző helyeken hogyan jelennek meg ezen szolgáltatások a tantárgyak között.

Ezt követően áttekintést kapunk az egyes könyvtártípusokban megjelenő olyan információforrásokról, tudásbázisokról, amelyek a modern kor technikai változásaival együtt folyamatosan fejlődnek, hozzásegítve ezzel az olvasókat az általuk keresett információk minél részletesebb és pontosabb megtalálásához. A könyvtárügyben is alapvető fontosságú a jogi szabályozás, a könyvtári rendszer jó működését biztosító feltételként. Fehér Miklós az 1997. évi CXL. törvény 2012-ben és 2017-ben hatályos szövegét vizsgálja meg, valamint a megyei könyvtárak 2017-es beszámolójában megjelenő, a törvény egyes pontjaira való reagálásokat elemzi. Mészáros Kornélia az egyházi könyvtárak szerepét, az információs műveltség oktatását mutatja be az élethosszig tartó tanulás folyamatában. A felsőoktatási könyvtárak információszolgáltatásának egyik feladata az egyetemen oktatott tudományterületeken létrejövő ismeretek, adatok minél gyorsabb elérhetővé tétele a hallgatók, kutatók és az oktatók számára. Az egyetem falain belüli kutatások eredményeként létrejövő dokumentumokhoz való hozzáférés a digitális technika révén mára már nem jelent problémát. A felsőoktatási intézményeknél kialakított repozitóriumok a tudástárak új típusát jelentik. Virágos Márta a Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtárban létrehozott intézményi repozitóriumról és az arra épülő szolgáltatásról ír részletesen. Lencsés Ákos írásában az Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Programban – EISZ − részt vevő, határon túli magyar intézményekről, illetve az információforrásokhoz való hozzáférésükről olvashatunk bővebben. A projekt segítségével 2019-ben 26 határon túli intézmény közel 5000 magyar e-könyvhöz, valamint különböző adatbázisokhoz férhet hozzá, ezzel segítve az ott élő magyarokat a szakirodalom elérésében. Boda Gáborné Köntös Nelli tanulmányában az élelmiszer-biztonság kapcsán a vásárlói tudatosságra, s az ehhez szükséges információk megszerzésére helyezi a hangsúlyt. Ebben pedig szintén nagy szerepük van a könyvtáraknak és a könyvtárosoknak, akik közvetíteni tudják az olvasók felé a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal – Nébih oldalán megtalálható adatbázisokban rejlő, mindenki számára fontos információkat. Tóth Máté a 2017-es országos reprezentatív olvasás- és könyvtárhasználati felmérés adatait demográfiai bontások szerint csoportosítva mutatja be, arra a kérdésre keresve a választ, hogy egy könyvtár szolgáltatásait mennyire tudják hasznosítani az olvasók.

Napjaink könyvtárainak működésében kiemelt szerepe van a szociális funkciónak, így az intézményekben kialakított közösségi tereknek is, amelyek az egyes olvasói rétegek kiszolgálására összpontosítanak. Az intézmények ezen rendeltetése még inkább előtérbe kerül a megyei, valamint az iskolai intézmények könyvtárai esetében, hiszen itt a fiatalabb korosztály nagyobb számban jelenik meg. Németh Katalin az autizmussal élő olvasók információhoz való hozzáférésének fontosságára hívja fel a figyelmet. Kiemelten kell foglalkozni a látás-, hallás- és mozgássérült olvasók, illetve az akadálymentesítés mellett az értelmi fogyatékkal élők könyvtárhasználati igényeivel és a szükséges feltételek megteremtésével is, például az ún. „csendes órák” rendszeresítése által. Ramháb Mária a Bács-Kiskun megyei könyvtárakba kalauzolja el az olvasót. Írásában bemutatja, milyen változásokon mentek keresztül a megyei könyvtári hálózatba tartozó intézmények közösségi terei az elmúlt 15 évben, folyamatosan bővülve, barátságos belső tereket teremtve lehetőleg minden korosztály számára a legkisebbektől a felnőtt korosztályig. Az iskolai könyvtárak szerepéről, arról a lehetőségről, hogy „harmadik helyként”, közösségi térként is funkcionáljanak, Kámán Veronika ír tanulmányában. A kötetben nemzetközi kitekintést is kapunk a könyvtárakról norvég, valamint olasz példák alapján. A norvég könyvtárak információközvetítő szerepét, továbbá a Torinói Királyi Könyvtár és az Andrea della Corte Zenei Könyvtár szolgáltatásait Zsámbékiné Domsa Zsófia és Kőműves Renáta tanulmányaiból ismerhetjük meg részletesen.

A tanulmánykötet utolsó részében a technológiai fejlődést, a webarchiválást, a digitális könyvtárakat, valamint a könyvtároshallgatók digitális kompetenciáit és az online tartalmakhoz fűződő viszonyukat elemzik a szerzők. Lengyelné Molnár Tünde tanulmányában a XXI. századi technológiai fejlődés hatásait vizsgálja a könyvtárak vonatkozásában. Bemutatja, milyen elvárások befolyásolják a könyvtárak humánerőforrásait, valamint külföldi és hazai példákon keresztül szemlélteti, hogy a digitális világ milyen lehetőségeket nyújt a könyvtárak számára a virtuális térben. Kosztyánné Mátrai Rita webarchiválásról szóló írásában a közgyűjtemények internetarchiválásának segítéséről olvashatunk. A tanulmány felhívja a figyelmet a webarchiválás során előforduló gyakori hibákra, majd a szerző ajánlásokkal zárja közleményét. A közösségi média is egyre nagyobb szerepet kap a könyvtárak mindennapjaiban. Fodor János a világháló mai veszélyeire és problémáira reflektálva a könyvtárak szerepét – klasszikus és közösségi feladataikon túl – abban is fontosnak látja, hogy hitelesen kommunikálni tudjanak, a különböző generációk tapasztalatait megőrző, a technológiai változásokat kihasználó digitális tudástárakat teremtsenek. Kerekes Pál ezt a témát viszi tovább, de ír a hálózati formák megjelenésének hatásáról, az archívumok jelentésének megváltozásáról az irattárak, könyvtárak életében. Eszenyiné Borbély Mária és Senkei-Kis Zoltán a könyvtárosképzésben részt vevő hallgatók ismereteit, kompetenciáit vizsgálja. Eszenyiné Borbély Mária a 2019-es hallgatói digitális kompetenciákkal kapcsolatos felmérés eredményeit tárja az olvasó elé, Senkei-Kis Zoltán pedig a tanulók jogtudatosságát, az online tartalmak felhasználásának törvényes kereteihez való hozzáállásukat vizsgálja.

Az internet fejlődésével egyre több információ érhető el a világunkról és az emberekről is. De nemcsak pozitív oldala van annak, hogy egyre több adat válik egyre szélesebb kör számára hozzáférhetővé. A személyes adatok különösen érzékenyek, megadásuk, kezelésük külön szabályozást igényel. A személyes adatok védelme elvárás a különböző platformokon, beleértve a digitális könyvtárakban megjelenő adatokat is. Tószegi Zsuzsanna ezt a kérdéskört járja körül tanulmányában, előrevetítve, hogyan válik egyre fontosabbá a könyvtárak életében hazai és nemzetközi szinten egyaránt.

Összefoglalásképp elmondható, hogy a tanulmánykötet bemutatja napjaink modern könyvtárainak szerteágazó és módosuló feladatait, szerepköreit. Látható, hogy a digitális változások milyen kihívások elé állítják a könyvtárakat, amelyek mindent megtesznek annak érdekében, hogy kövessék a legújabb tudományos és szélesebb körű társadalmi trendeket, ezzel is naprakészen kiszolgálva olvasóközönségüket. A kötet tehát méltó módon köszönti Barátné Hajdu Ágnes professzor asszonyt.