Az Athenaeum nemcsak az egyik legrégebbi, de a legtöbb könyvet is megjelentető vállalat volt a két világháború közötti években. Gyermek- és ifjúsági könyvei viszonylag másodrendűek voltak a „felnőtteknek” szánt kötetek mellett, mennyiségileg csak néhány százalékát tették ki összes kiadványának, minőségileg azonban a kiadott könyvek túlnyomó többsége irodalmilag értékes mű volt. A legkisebbeknek szánt leporellók szerzői mellett a gyermekkönyvek írói között meghatározó volt Benedek Elek személye, mesegyűjteményeit, ifjúsági regényeit folyamatosan piacon tartotta a kiadó. Az Athenaeum kiadványai között nagy számban jelentek meg a maguk korában nagyon kedvelt lányregények. Az egyetemes ifjúsági irodalom képviselői közül a német Karl Maynak volt kiemelt szerepe, kalandregényeit rendszeresen megjelentette a vállalat. Szépirodalmi művek mellett rendszeresen adott ki ifjúsági ismeretterjesztő könyveket is. Ezek sorában a történelmi és társadalomtudományi munkáknál nagyobb számban láttak napvilágot a természettudományok egy-egy területét ismertető művek. A kiadó gyermek- és ifjúsági regényei révén fontos szerepet játszott a fiatalok olvasóvá nevelésében.

Az Athenaeum Kiadó – teljes és hivatalos nevén Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság – a kiegyezéstől a második világháború után bekövetkezett államosításáig a könyvszakma egyik legnagyobb és legjelentősebb hazai vállalkozása volt. Néhány nagy kiadói és nyomdai cég – az Athenaeum mellett elsősorban a Franklin, a Révai Testvérek, a Singer és Wolfner, a Szent István Társulat, a Pallas – jelentette meg a korszak könyveinek tekintélyes részét; az Athenaeum egymaga mintegy 10 %-át tette közzé a megjelent hazai kiadványoknak.[1] A többi nagyvállalat együtt kb. 20 %-kal részesült, míg a fennmaradó mintegy 70 %-ot kb. 100 kisebb cég jelentette meg. A mennyiségen túl a nagy kiadók jegyezték az irodalmilag értékes művek túlnyomó részét is; bár elsősorban üzleti nyereségre törekedtek, a pénzügyileg sikeres könyvek mellett figyeltek a kulturális és esztétikai szempontokra is. Tudatos értékválasztásukat egyes vállalatok névválasztása is jelképezte: Athenaeum, Franklin, Pallas, Szent István Társulat. A meghatározó vállalatok a kiadói részleg mellett többnyire nyomdával és terjesztői apparátussal is rendelkeztek.

Az Athenaeum nemcsak az egyik legnagyobb cég volt, hanem a legrégebbi vállalkozások közé tartozott. 1841 óta működött id. Emich Gusztáv vállalkozásaként, amely kezdetben könyvkereskedés és könyvkiadó volt, azonban az önkényuralom időszakában, 1852-ben nyomdát is szerzett.[2] A tulajdonos 1868-ban szervezte át vállalatát, létrehozva a részvénytársaságot. Az Athenaeum a kor többi kiadójához hasonlóan nem szűkítette le kiadási politikáját, vagyis minden műfajú kiadványt, így ifjúsági műveket és tankönyveket is megjelentetett. Ugyanakkor a gyermekeknek és az ifjúságnak szánt könyvek némileg másodlagos jelentőségűek voltak a felnőtt korosztálynak szóló irodalom mellett. A két világháború közötti években például többnyire évi tíz-tizenkét kötetet adtak ki a fiataloknak. Ezt a mennyiséget a gyermek- és ifjúsági könyvek száma csak ritkán haladta meg, ugyanakkor voltak olyan évek, amikor csupán két ifjúsági kötetet tettek közzé (1931-ben és 1932-ben). Fontos megemlíteni azt is, hogy az Athenaeum teljes kiadványainak száma ezekben az esztendőkben meghaladta az évi kétszáz címet. A cég gyermek- és ifjúsági könyvein túl egyébként rendszeresen bocsátott közre tankönyveket, ezekkel a kiadványokkal azonban nem foglalkozunk.

Az Athenaeum volt az egyik kezdeményezője annak az alkalmi kiadói társulásnak, amely 1902-ben az NIKIB (Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Szervező Bizottság) megalakulása után vállalta, hogy az iskolai könyvtárakat könyvekkel látja el.[3] A két világháború közötti korszakban egy másik hasonló vállalkozást is elindított „közös kockázatra és közös haszonra gyermek-képeskönyvek, ifjúsági iratok” megjelentetésére.[4] A társulásnak az Athenaeum mellett a Franklin Társulat, a Magyar Földrajzi Intézet, a Grafikai Intézet, a Rigler-cég és a Tolnai Világlapja volt tagja.

Az Athenaeum a két világháború között rendszeresen hirdetett pályázatokat új magyar szerzők felfedezésére. Több alkalommal ifjúsági könyvek szerzői is a jutalmazottak között voltak, így Róna Emmy: Álomország című képeskönyvét (1932), Szabó Lőrinc – Janovits István: Csinnadratta címen megjelent leporellóját (1932), Benedek Kata – Fehér Lídia: Versek és képek a kicsikéknek megnevezésű képeskönyvét (1932), Komlós Aladár: Római kalandját (1933), Benes Klára: Picu a vurstliban című regényét (1933) és Palotai Boristól a Péterkét (1933) tüntették ki.[5]

Az Athenaeum kiadói osztálya néhány főből állt, legjelentősebb lektora Sárközi György (1899–1945) író, műfordító, szerkesztő volt, mellette egy időben Fodor József (1898–1973) költő, Bókay János (1892–1961) író, Possonyi László (1903–1987) író véleményezte a kéziratokat. Az 1930-as években rövid ideig az ifjúsági könyvekkel külön részleg foglalkozott Baloghy Mária irányításával.[6]

Gyermekkönyvnek a továbbiakban a kisgyermekeknek, tíz éves korig szánt kiadványokat tekintjük. Ebbe a csoportba tartoznak tehát az egészen kicsiknek készült leporellók, a még nem önálló olvasásra, hanem felolvasásra megjelentetett mesekönyvek, illetve a már olvasni tudó kisiskolások könyvei. Jellegzetessége ezeknek a kiadványoknak, hogy a szöveg mellett kiemelten nagy szerepe van az illusztrációnak is. Az Athenaeum igyekezett gyermek- és ifjúsági könyveit gondos kiállításban megjelentetni, a kor több neves rajzolója, grafikusa készítette az illusztrációkat, így többek között Jaschik Álmos vagy Fáy Dezső.

A legkisebbeknek szánt leporellókat rendszeresen jelentetett meg az Athenaeum. Íróinak megállapítása néha nem könnyű feladat, ugyanis a nyomtatványokon szerzőként gyakran csupán keresztnév szerepel, például „Vilma néni”, „Gyuri bácsi”. Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusában Gyuri bácsi feloldása Lőrinczy György (1860–1941) író, újságíró. Lehetséges, ugyanakkor Sárközi Mátyás édesapjáról írt monográfiájában[7] a családi emlékek és legendárium alapján azt írja, hogy Sárközi György könnyedén és nagy leleménnyel kovácsolt rímeket. Amikor valamilyen extra jövedelemre volt szüksége, „az Athenaeum Kiadóban gyors haditanácsot tartott a házigrafikussal és napok alatt összehoztak egy-egy kisgyermekeknek szóló leporellót vagy képeskönyvet.” Az OSZK katalógusában a Sárközi Mátyás által említett művek szerző megjelölése nélkül találhatók, így a Földön-vízen-levegőben és a Kutya, macska, szamaracska. (A kötet címe helyesen Kutya, macska, lovacska.) A Babaváros című kötet szövege az író hagyatékában maradt fenn és 1955-ben jelentette meg a Móra Kiadó. Sárközi Mátyás szerint „Ha a könyvecske a sietségben középfinomra sikeredett, akkor szerzőként „Gyuri bácsi” állt a címlapon. Ha vállalható volt a tartalom, akkor Sárközi György.” Gyuri bácsi, illetve Lőrinczy György személyéhez összesen öt leporelló kapcsolódik a nemzeti könyvtár katalógusában: Állatok víg világa (1927), Házi állatok (1934), Kalandos repülés (1934), Gyerekek örömei (1934), Tessék besétálni! (1934). Lehetséges, hogy a köteteket nem ő, hanem Sárközi György írta; a kérdés eldöntése további kutatást igényel.

„Vilma néni” feltehetően Lintnerné Fittler Vilmával[8] azonos, és nem Jakab Mihályné Karácsony Vilmával, aki inkább háztartási kötetek szerzője volt. „Vilma nénit” három leporelló szerzőjeként jegyzi a bibliográfia: Csacsi, boci, nyuszi meg a többiek (1942), Cica, boci, nyuszi (1944), Gyermek élet – vidám élet (1944). A roppant termékeny és szinte minden ifjúsági műfajban alkotó Roboz Andor[9] szerencsére teljes nevét feltüntette könyvein, tőle több leporellót adott ki a vállalat: Kedves pajtásaink (1926), Ez a hajó Zeppelin gróf világhíres léghajója (1930), Gyi, lovacskám (1930), Mulatságos állatok (1926), Tarka-barka állatkert (1926), Anna, Panna és a többiek (193?), Állatvilág (193?) Róna Emmy Álomország című díjnyertes munkája 1933-ban jelent meg.

Sárközi György mellett még egy igazi költő is a leporellók szerzői közé került: Szabó Lőrinc[10] Csinnadratta című verse Janovits István rajzaival 1933-ban jelent meg, és az előző évben elnyerte a kiadó irodalmi pályázatának 500 pengős első díját. Zilahi Sebes Margit (?–?) Kicsi Mackó kalandja című képeskönyvét a közelmúltban ismét kiadták, először 1944-ben látott napvilágot. Bókay János kötete Rézi néni 1922-ben hagyta el a sajtót. A történet két rosszcsont gyerekről szól, akik gonosz módon megtréfálják nagynénjüket, Rézi nénit. „Matyi bácsi” (?–?) verseivel és Byssz Róbert grafikus rajzaival 1934-ben tette közzé a kiadó az Utazzunk! című leporellót. Fehér Lidia verseivel és Benedek Kató rajzaival 1933-ban került a kicsinyekhez a Versek és képek kicsikéknek címmel megjelent jutalmazott kiadvány.

Baloghy Mária vezette egy időben az Athenaeum Kiadó ifjúsági részlegét, a sokoldalú szerzőtől három gyermekkönyvet adott ki a kiadó: Benedek Kató illusztrációival látott napvilágot A baba első képeskönyve és A baba második képeskönyve 1935-ben, illetve ugyanebben az évben tette közzé az általa szerkesztett, viszonylag terjedelmes, 152 oldal hosszúságú Babakönyv című munkát, amely – ahogyan a kötetről írt ismertetőjében Török Sophie megfogalmazta – „pedagógiai elveinek megfelelően egyfajta kismamaképző, főzőcskével, bútortervvel, szabásmintával, baba és állatkészítési tanfolyammal s százféle ötletes ügyeskedéssel. Mindez egy kislány-történet keretében, egészen élethű s angyalian naiv stílusban, ahogy kicsi lányokkal beszélni kell, s lehetséges. A mesét és verseket B. Radó Lili írta, a bababútorok, s ruhák terveit Undi Rózsa, a rajzokat Benedek Kata készítette. Ha gyermek volnék, magam is rögtön leülnék e könyv receptjei szerint játszani”.[11]

Néhány leporelló külföldi munka magyarítása volt. Az Erdei iskola című kötet 1943-ban jelent meg, és két német szerző, Adolf Holst[12] és Else Wenz-Vietor munkája. Munro Leaf[13] írta a Ferdinánd, a bika című képeskönyvet, amelynek főhőse, egy békés bika, Ferdinánd nem hajlandó magát felizgatni a bikaviadalon, inkább bölcsen tűnődik egy fa alatt. A kedves kötet maradandó népszerűségét bizonyítja, hogy rajzfilm is készült belőle.

A magyar klasszikus mesék csoportjának, illetve a kiadó gyermekkönyveinek meghatározó személyisége Benedek Elek[14] volt. Alapvető gyűjteménye, a Magyar mese- és mondavilág öt kötetét 1894–1896-ban tette közzé először az Athenaeum, majd időről időre újra megjelentette – a két világháború között 1922-ben –, igaz, ezúttal áttördelve, tíz tomusban. Ez a mű volt az alapja Benedek Elek mesegyűjteményeinek, amelyeket folyamatosan piacon tartott a kiadó. A kötetek többnyire sorozatban, Az Athenaeum mese-könyvtára részeként jelentek meg. (Állatmesék; Bohókás mesék; Csodavilág; A honfoglalás mondái; Kalandos mesék; Magyar mesekönyv; Mesék és mondák Mátyás királyról; Benedek Elek meséskönyve; Mondák és legendák; Óriások és törpék; Székelyföldi mondák és mesék; A tatárjárás mondái; Tündérmesék; Vidám mesék). Benedek Elek mellett Gyulai Pál[15] és Pósa Lajos[16] meséit is megjelentette a kiadó, előbbitől 1923-ban az Apróbb gyermekmesék és 1944-ben a Gyermekmesék látott napvilágot, utóbbi szerzőtől pedig 1925-ben Pósa bácsi meséi címmel tettek közzé egy válogatást. Újabban gyűjtött népmeséket is kiadott a vállalat. Berde Mária[17] 1941-ben bocsátotta közre Az árva királyfi. Eredeti székely népmesék című, illetve alcímű kötetét. A gyűjtemény keletkezéséről az előszóból értesülhetett az olvasó, eszerint a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság még a trianoni döntés előtt adott megbízást több gyűjtőnek mesék felkutatására. Az anyag akkor nem jelent meg, irattárba került, majd a román uralom alatt füzetes formában, igénytelen kiadásban láttak napvilágot a mesék, amelyek csak a második bécsi döntés után jöhettek ki méltó köntösben. A Fáy Dezső illusztrációival kiadott kötet egy új sorozat – Magyar tájak mesekincse – első tagjaként került piacra, a tomus egyébként unicus maradt. Hasonló jellegű volt Ferenczy László Marcella[18] kötete; ő 1936-ban a Székelyföldön gyűjtötte a kiadványban közreadott mesék zömét, más részüket egy Juli néni nevű mesemondó után jegyezte le. A könyv 1939-ben jelent meg Teleki Ralph illusztrációival Székely népmesék címmel.

Az Athenaeum folyamatosan piacon tartotta a magyar mellett a világirodalom meghatározó mesegyűjteményeit is. Andersen[19] meséit két alkalommal tette közzé, 1922-ben és 1924-ben, Az ezeregyéjszaka legszebb meséi címmel 1933-ban jelentetett meg válogatást. Grimm-mesék[20] két alkalommal láttak napvilágot, 1922-ben és 1943-ban. Wilhelm Hauff[21] felnőttek számára is olvasmányos meséit két alkalommal adta ki a kiadó: 1924-ben Mesék, 1926-ban pedig Regék és elbeszélések címmel.

A vállalat a világirodalom legszebb meséiből több válogatást tett közzé, Benedek Elek jelentősége ezen a területen is megkerülhetetlen. Az író öt kötetben jelentette meg a világ legszebb meséit közreadó válogatását (Arany mesekönyv, 1924; Ezüst mesekönyv, 1928; Kék mesekönyv, 1921; Rózsaszín mesekönyv, 1940; Piros mesekönyv, 1930). Kunos Ignác[22] több gyűjteményét jelentette meg az Athenaeum: Mesék a rózsák szigetéről. Török népmesék, 1922 (A kötet 1923-ban Adakále mesekertje címmel jelent meg), Boszporuszi tündérvilág: Sztambuli török népmesék, 1923; Nippon ország naposkertje: Japán népmesék. Toyama Koichi elmondása után írta Kunos Ignác, 1923. A finn gyermek-és ifjúsági irodalom nagy személyisége, Anni Swan[23] mesegyűjtését 1925-ben hozta ki a vállalat: Mesék az ezertó országából.

Az Athenaeum nagy számban adott ki kortárs hazai és külföldi szerzők tollából meséket, meseregényeket. Karl Ewald[24] erősen didaktikus jellegű könyve a természet különféle jelenségeit ismertette meg mese formájában a kis olvasókkal: Ewald Károly: Állatok, kövek, virágok. Kis mesék. 1922. A kiadó jelentette meg az angol Milne klasszikus meseregényét, a Micimackót, Karinthy Frigyes fordításában: Alan Alexander Milne[25] Micimackó, 1935; Micimackó kuckója, 1936. A kötet kedveltségéhez Karinthy nagyszerű fordításán túl hozzájárult Ernest H. Shepard eredeti illusztrációinak átvétele.

Kortárs magyar szerzők meséit, meseregényeit szintén nagy számban jelentette meg az Athenaeum. P. Ábrahám Ernő[26] írása Mesekert címmel 1944-ben jelent meg, az Alba Nevis álnéven publikáló Unger Ilona[27] Harminc pompás mese címmel adta közre apróságoknak szánt történeteit, először 1925-ben, majd 1930-ban. Altay Margit[28] gyermekek házi előadásában bemutatható színdarabokat publikált 1925-ben Gyermek-színdarabok címmel. Babatündér és egyéb meséket a meghatározhatatlan Ilonka néni jegyezte 1926-ban.

A szerzők között találjuk Babits Mihályt[29] is, Aranygaras: Mesék című, illetve alcímű kötete az író 1915 és 1923 között keletkezett hét írását tartalmazza. A sokoldalú Baloghy Mária is publikált a műfajban, gyűjteménye, a Magyar mesék 1933-ban került a könyvesboltokba.

Faylné Hentaller Mária[30] Kis mesekönyv című kötetét 1925-ben adta ki a kiadó. Jánosi György[31] négy tomusát tette közzé az Athenaeum: A holdak szigete: Mesék, 1944; A láthatatlan szélmalom: Mesék, 1937; Liplop Pali: Mesék, 1939; Seholsincs ország, 1935, utóbbi 1937-ben Finnországban is megjelent. Meselámpa címmel Magda néni és Vilma néni, vagyis Jászainé Holczer Magda[32] és Lintnerné Fittler Vilma tették közzé 1940-ben kisgyerekeknek szánt meséiket és verseiket. Kelemen Andor[33] Hol volt, hol nem volt című kötete 1925-ben került az olvasók kezébe. Kövér Ilma[34] Gyermekmesék: Jó fiúk és leányok számára címmel, illetve alcímmel írott kötete 1926-ban látott napvilágot. Lintnerné Fittler Vilma kedves írása, a Mese Marci vándorlása 1943-ban jelent meg. Az óvónő végzettségű szerző az egyes mesék után fogalmi képes magyarázatokat közölt.

Az első világháborúban hősi halált halt Mendelényi Béla[35] A csodaduda és egyéb mesék című kötetét először 1905-ben jelentette meg az Athenaeum, majd 1931-ben újra kiadta. A sokoldalú és tragikus sorsú Paulini Béla[36] – 1945 januárjában vagy a szovjetek gyilkolták meg, vagy feleségével együtt a szovjetek kegyetlenkedése miatt öngyilkos lett – néhány gyermekkönyvet is publikált: az egyik, a Madárkocsi 1938-ban az Athenaeum kiadásában jelent meg. Roboz Andorné[37] Mesekincstár című kötetét 1926-ban tette közzé a kiadó.

Az Athenaeum szerény számban gondozott hitéleti kiadványokat, közülük néhány imakönyvet kifejezetten az ifjúságnak szánták. Mindhárom kiadvány a római katolikus felekezetűeknek készült. Filó Károly[38] Tiétek a Mennyország: Katolikus gyermekek imádságoskönyve 1925-ben jelent meg, Halász Pál[39] Mária gyermeke: Imádságoskönyv katholikus magyar leányok számára 1925-ben látott napvilágot és Szentimrey Pál (?–?) Jézus közelében: Elmélkedések és imák a szentáldozáshoz a férfi ifjúság részére című kötete 1927-ban került a hívek kezébe.

A vállalat nagy számban jegyzett ismeretterjesztő könyveket, ezek egy része kifejezetten a fiatal korosztály számára íródott. A továbbiakban csak azokat a könyveket ismertetjük bővebben, amelyek egyértelműen ifjúsági kiadványok voltak, vagyis mellőzzük pl. a nagyon jelentős és természetesen a középiskolák végzős diákjai által is jól használható művelődéstörténeti sorozatban, Az európai kultúra története címűben 1938–1942 között megjelent köteteket. Itt is megemlítjük, hogy az Athenaeum – a többi kiadóhoz hasonlóan – nagy számban adott ki tankönyveket és iskolai segédkönyveket, de ezek ismertetését mellőzzük áttekintésünkben.

Zilahi Dezső[40] Amicus Juventutis álnéven több alkalommal jelentette meg Pályamutató című és A pályaválasztás előtt álló magyar ifjúság kalauza alcímű kötetét. A bibliográfiák szerinti utolsó, ötödik kiadása 1920-ban látott napvilágot. A jól használható segédlet áttekintette a hazai iskolarendszert, majd ezt követően betűrendben a különböző foglalkozásokat mutatta be, külön kitérve a képesítési követelményekre és a várható jövedelmi viszonyokra. A korábbi kiadásokhoz képest újdonság volt, hogy a megváltozott viszonyok miatt a gazdasági, ipari, kereskedelmi pályákat hangsúlyosabban tárgyalta, a hivatalnokiakról viszont lebeszélte a pályaválasztás előtt álló ifjakat (vagy még inkább a szülőket).

Sajátságos és nehezen értelmezhető, hogy az ifjúságnak szánt történelmi, művelődéstörténeti kötet mindössze néhány jelent meg. Lehetséges, hogy az az elgondolás vezette a kiadót, hogy a középiskolás diákok olvashatják a felnőtteknek szánt munkákat. Mindenesetre technikai vagy természettudományi tárgyú tomus nagyobb számban látott napvilágot.

A néhány könyv között látjuk Benedek Elek számtalan kiadásban közreadott Hazánk története című munkáját, amely a korszakban, 1927-ben jelent meg, és olvasmányos népszerű összefoglalása volt a magyar történelemnek. Csudáky Bertalan[41] Múlt és jelen címmel 1920-ban tette közzé kisebb művelődéstörténeti írásait. Takáts György (?–?) a görög mitológiát foglalta össze Csodaszép történetek a görög regevilágból serdülő fiúknak és leányoknak című kötetében, amely 1928-ban került az érdeklődők kezébe.

A többi ismeretterjesztő könyv technikai, illetve természettudományi volt. Apor Dezső[42] és Nagy Béla[43] közös munkája a Híres feltalálók: Az akarat és a tudás hősei című kötetek. Először 1915-ben adta ki az Athenaeum, második, átdolgozott kiadása 1927-ben látott napvilágot. Élvezetes stílusban mutatta be a két szerző a technika nagy személyiségeinek munkásságát. Apor Dezső és Nagy Béla egy másik munkája is több kiadásban látott napvilágot, a Hogyan készül? A papíros, a ceruza, a modern technika és az ipar vívmányai című kötet először 1913-ban, majd 1922-ben és 1928-ban hagyta el a sajtót.

A kiadó Természethistória címmel 1925-ben sorozatot indított, azonban csak egy kötete készült el a figyelemreméltó vállalkozásnak: A biológia magyar úttörői. A tomus szerkesztői, Méhes Gyula[44] és Karl János[45] voltak. A kötet részletes, ugyanakkor olvasmányos tudománytörténeti portrékban adott számot a hazai biológusokról, illetve azokról a régi magyar tudósokról, akiknek munkássága kötődött a biológiához, így többek között Apáczai Csere Jánosról vagy Brassai Sámuelról.

Csűrös Zoltán[46] ugyan vegyész volt, azonban 1936-ban a gyerekeknek szánt ismeretterjesztő munkájában a természettudományok matematikai alapjaival ismertette meg ifjú olvasóit: A számok csodavilága. Az angol Michael Faraday[47] A gyertya természetrajza: Hat felolvasás az ifjúság számára című, illetve alcímű munkája 1921-ben jelent meg. (1920-ban más címmel adta ki a kiadó: Mire tanít a gyertya lángja?)

A Rádió már az 1930-as években elkezdte ifjúsági ismeretterjesztő műsorainak sugárzását. Kilián Zoltán[48] szerkesztette kötetté a műsorok anyagát: Kilián Zoltán sokat tudó könyve: Zoltán bácsi beszélgetései a Rádió gyermekművészeivel, 1941. A kiadványban négy nagy téma – sport és játék, gépek meg gyerekek, a kis természettudósok és bélyeggyűjtés gyerekeknek – köré csoportosítva találhatók a tudnivalók.

Baloghy Mária sok műfajban publikált, 1940-ben az ő szerkesztésében jelent meg a Lányok könyve című gyűjtemény, amely a kamaszlányok számára összegezte a legfontosabb tudnivalókat. A kötet egyik írása, Az én könyvtáram Nyíreő Éva[49] tollából egyébként a könyvgyűjtés és könyvrendezés alapjaival ismertette meg olvasóit. A könyv célközönsége jól érzékelhetően a középosztálybeli lányok voltak, az egyik fejezet ugyanis a cseléddel, a „Marival” való viselkedést tárgyalja.

Méhes Gyula volt a szerzője a Kémiai kísérletek: Vezető a serdültebb tanulóifjúság számára a kémiai kísérletek végrehajtásában című, illetve alcímű kötetnek, amely 1932-ben került a könyvesboltokba, majd 1941-ben az Officina Kiadó is közreadta. Hasonló célú és jellegű munka volt Mende Jenő[50] munkája, az 1931-ben megjelent A kezdő fizikus.

Sajátságos könyvet publikált a Némethy Ferenc (?–?) – ifj. Gaal Mózes[51] szerzőpáros. A csodák útjain: Mesék a természet világából című, illetve alcímű könyv 1929-ben jelent meg. Főhőse Laci, a tanulni nem, olvasni viszont szerető kiskamasz egy különös utazás után Mindentudó országába kerül. Az öreg bölcs izgalmas kalandokat ígér a fiúnak, méghozzá a Természet megismerését. Laci kalandos vándorútra indul Mindentudóval és felfedezi a Földet és a rajta kialakult életformákat. Az utazás végére Laci megkomolyodik, komolyan tanulni kezd és felnőttként híres tudós lesz.

Skultéty László[52] 1921-ben Hasznos ügyességek gyűjteménye az ifjúság használatára címmel négy füzetet bocsátott közre, melyekben különböző mesterségek alapjait ismertette meg fiatal olvasóival. Elsőként a Lombfűrészet látott napvilágot, ezt követte a Könyvkötészet és papírdíszmunkák, a harmadik darab a Szépfaragás vagy vésőmunka volt, és az utolsó, negyedik füzet az Esztergályozás címet viselte.

Az Athenaeum szépirodalmi ifjúsági könyvei változatos képet mutatnak. Az alábbi – kétségtelenül vitatható, mert egyes művek más csoportba is besorolhatók lennének – tematikai bontásban célszerű áttekinteni a kiadványokat: Versek; Lányregények; Klasszikus ifjúsági irodalom; Kalandregények; Kortárs magyar ifjúsági szerzők könyvei; Kortárs egyetemes ifjúsági regények; Állat- és vadásztörténetek.

A két világháború közötti korszakban az Athenaeum adta ki a Nyugat nagy nemzedékéhez tartozó írók, költők (Ady, Babits, Kosztolányi, Móricz stb.) könyveit. Szerény mértékben ugyan, de a gyermekeknek és az ifjúságnak szánt kiadványok között is lehet találkozni velük. A néhány verseskötet egyike Ady: az Ady-versek: Magyarázatos kiadás az ifjúság számára. Közrebocsátotta Párkányi Norbert.[53] A kötet sajtó alá rendezője az antológia bevezetésében pedagógiai szükséggel indokolta válogatását, melynek célja nem az Ady-kultusz erősítése, hanem az, hogy helyes elrendezéssel és gondos válogatással hű képet adjon költészetéről. A verseket a szerkesztő tíz csoportba sorolta és a szűk terjedelem adta korlátok ellenére – mindössze 128 oldalt tett ki a tomus – alapvetően megbízhatóan mutatta be Ady életművét.

A maga korában népszerű Endrődi Sándor[54] több kötetét is megjelentette az Athenaeum. Játszi órák címmel gyermekverseit tette közzé 1921-ben. A Kuruc nóták 1700–1720 volt Endrődi legnépszerűbb könyve, számtalan kiadásban jelent meg és komoly hatása volt a századelő magyar irodalmára; többek között Ady kuruc verseire is hatottak költeményei. A kiadó új edícióban 1928-ban tette közzé a kis tomust. Endrődi a teljes magyar költészetről antológiát állított össze, ennek külön ifjúsági változata is készült: A magyar költészet kis kincsesháza. Új ifjúsági kiadás. Az ifj. Bókay János által átdolgozott és kibővített kötet 1927-ben látott napvilágot.

A prózai művek összehasonlíthatatlanul nagyobb számban jelentek meg. Közülük is gazdag kínálatot nyújtottak olvasóiknak, a kamasz lányoknak a lányregények. A műfajba sorolható írások néhány alapvető sémát variálnak; főhőse az olvasóval azonos életkorú fiatal lány, aki különböző fejlődési helyzetekbe és konfliktusokba kerül, melyek során végül megtanulja a társadalom által helyesnek ítélt viselkedési mintákat. A regények végére minden jóra fordul: a szükséges megpróbáltatásokat (kényszerű nevelőnőség, háztartási robot stb.) kiálló fiatal leány elnyeri megérdemelt jutalmát, a házasságot. Az idillbe torkolló lányregények további sajátossága a didaktikusság és az érzelgős moralizálás.[55]

A lányregények külön alcsoportját képezik a történeti témát feldolgozók. Ezek erősen tanító jellegűek voltak, illetve egyértelműen érződik a köteteken, hogy az erkölcsi példaadás volt az egyik alapvető céljuk. Baloghné Hajós Terézia[56] Kisasszonyok – nagyasszonyok című kötete 1940-ben jelent meg, és a magyar történelem hős nagyasszonyainak – Zrínyi Dorica, Poppel Éva, Lorántfy Zsuzsanna és Károlyi Klára – leányéveit mutatta be olvasóinak. A szerzőnő másik kötete az 1930-as években látott napvilágot (közelebbi dátuma nem határozható meg): Mohács angyala: Kanizsai Dorottya életregénye. Dánielné Lengyel Laura[57] a francia történelem egyik fontos női szereplőjének életét írta meg 1925-ben. Rolandné: Regény a francia forradalom idejéből. Sz. Solymos Bea[58] 1943-ban kiadott regényében Teleki Blanka életútját állította példaképül a magyar leányok elé: Kufsteini rózsák: Gróf Teleki Blanka élete. A lányoknak írt történelmi regények – ha nem is képviseltek különösebb irodalmi értéket – egyáltalán nem voltak botrányos könyvek. Mindezek az állítások nem állják meg a helyüket az alábbiakban röviden tárgyalt regényről. A szakirodalom egyöntetűen az értéktelen selejtirodalom reprezentánsának láttatja Magyar Gyula (?–?) : Erzsébet, a nemesszívű[59] című, 1925-ben megjelent történelmi regényét.

A lányregények következő csoportja nem a régmúltban, hanem a jelenben játszódott. A műfaj főleg Németországban volt népszerű, közülük számos magyar fordításban is megjelent. Mindenesetre bizonyos mértékig hatottak a magyar női szerzők által írt lányregényekre is. Kétségtelen, hogy e műfaj írói főleg női szerzők voltak, ugyanakkor több férfi ifjúsági író is szívesen alkotott ezen könyvek népes olvasóközönségének. Benedek Elek volt a műfaj meghatározó személyisége, aki késő öregkoráig szorgalmasan írta lányolvasóknak szánt könyveit. Közülük jó néhányat az Athenaeum tett közzé. A Galambok című kötete Elbeszélések fiatal leányoknak műfaji megjelöléssel látott napvilágot, negyedik kiadása 1922-ben, a következő pedig 1933-ban került az olvasók kezébe. A Katalin is több edícióban volt hozzáférhető; 1933-ban tette közzé a kiadó az ötödiket. A kötet főhőse Szentpáli Katalin, egy elszegényedett nemesi származású lány, aki testvérei támogatója lesz és életét a munka és a lemondás határozza meg. Mint Benedek Elek megfogalmazta a regény bevezetésében: „Hadd álljon fényes példaképpen a fiatal leányok lelke előtt annak a nőnek az élete, ki a nehéz küzdelmekből, a súlyos gondokból mindig a legnagyobb részt vette el magának, a százszorosan megérdemelt örömökből a legkisebbet s ezt is rendesen másnak engedte át.” A Zsuzsika könyve – alcíme szerint Egy serdülő leány naplójából – egy 15 éves lány fiktív naplója, a lányregények egyik kedvelt és gyakori toposza. A könyv 1922-ben hagyta el a sajtót.

Kortárs hazai szerzőktől is szép számmal adott ki lányregényt az Athenaeum. Dánielné Lengyel Laura elsősorban lányregényei révén volt népszerű a maga korában. A Vera naplója több kiadásban jelent meg, az 1923-as immár a harmadik volt. Tizennégy éves főhőse neves festőművész lánya, a félárva kamaszlányt apja Pestre viteti nevelőotthonba, maga pedig újra megnősül, egy grófkisasszonyt vesz el, Tarnay Blankát azonban arisztokrata családja kitagadja a rangon aluli házasság miatt. Vera kisöccse, Szerémy Loránd születése után nem sokkal váratlanul meghal az apa, majd Blanka grófnő is. Vera édesapjától művészi érzéket örökölt és könyvillusztrátorként keresi meg kis öccse és a maga kenyerét. De minden jóra fordul, mert felbukkan Tarnay Ákos, a fiatal és jóképű gróf, aki elítéli családja szívtelenségét és Verát oltár elé vezeti.

Faylné Hentaller Mária A Sződy lányok című regénye a szabadságharc bukása után játszódik, így részben történeti munkának is tekinthető. Azt a folyamatot ábrázolja a mű, hogy a bujdosó Sződy Demeter lányai a megpróbáltatások idején miként lesznek öntudatos, büszke magyar lányokká. Id. Gaal Mózes[60] népszerű lányregénye, A legkisebb leány 1921-ben már 4. kiadásban jelent meg. A szerző másik kedvelt kötete a Nótás Katica volt, 1924-ben harmadik alkalommal tette közzé az Athenaeum.

Geöcze Anna[61] többnyire cserkészregényeket írt, a Hogyan lett Viola cserkész 1943-ban a Rozsnyainál látott napvilágot, a folytatásának tekinthető Viola első táborozása viszont 1944-ben az Athenaeumnál. Meglehetősen sematikus ábrázolása a kamaszlányok és a cserkészek életének. Komáromi Gabriella értékelése szerint a 20-as, 30-as évek cserkészregénye semmivel se volt se jobb, se rosszabb mint az 50-es évek úttörőregénye.[62] Roboz Andor termékeny, az Athenaeum egyik legtöbbet foglalkoztatott szerzője volt, kislányoknak írt szentimentális története A babatündér: Klárika iskolás évei címmel 1925-ben vehették kézbe az olvasók.

A lányregény vitathatatlan hazai klasszikusa volt Tutsek Anna[63], Cilike alakjának kiötlője, és hosszú időn keresztül a Magyar Lányok szerkesztője. Az Athenaeum a két világháború között két kötetét jelentette meg: 1924-ben Az élet iskoláját, 1928-ban pedig a Jázminvirágot. Közös mindkét regényben, hogy a két főhősnő a váratlan anyagi csapást, az elszegényedést emelt lélekkel viseli, és szívós kitartásuknak meglesz a jutalma, a boldog házasság.

Palotai Boris[64] két lányregényének főhőse Balázs Julika. A Julika 1937-ben jelent meg, a folytatásának tekinthető Julika és az ötödik osztály pedig 1939-ben. Az első kötetben Julika édesapja elveszti mérnöki állását és a két kisgyerek mellett nevelőnői állást vállal. A talpraesett kamaszlány tevékeny közreműködésével minden jóra fordul, minden megoldódik. A folytatásában Julika osztálya új osztályfőnököt kap Lőrincz tanár úr személyében, és roppant nagy hatással van a diáklányokra, akik egyébként segítik egymást és egy árva kisfiút is támogatnak. A regény végén Lőrincz tanár úr elvállalja az árva kisfiú pótapaságát.

Zempléni P. Gyuláné[65] két lányregényét adta ki az Athenaeum: 1926-ban az Idegenben, 1925-ben pedig A két árva látott napvilágot. Az előző kötet egyfajta fejlődési regény, a 15 éves Hertelendy Zsuzsika nem szeret tanulni, de okos és bölcs nagynénje hatására kiváló háziasszony lesz belőle, és pár év múlva a házasságban megtalálja hivatását. A két árva szentimentális történet volt A. Clément (?–?) nyomán, vagyis nem teljesen önálló munka.

A két árva című kötet tehát valójában inkább fordításnak tekinthető. Mindenesetre az Athenaeum elég nagy számban nyomtatott ki külföldi szerzők tollából való lányregényeket. A megjelentek között akadtak a műfaj olyan klasszikus művei, mint Elisabeth Halden vagy Emmy Rhoden kötetei, de „modernebb” világképet közvetítő könyvek is napvilágot láttak. Utóbbiak közé tartozott Joy Francis[66], Heten az intézetben című regénye 1935-ben hagyta el a sajtót és egy lánynevelő intézetben játszódik. Az amerikai Jean Webster[67] egyes regényei még ma is kedveltek az ifjú olvasók körében. A kismama 1938-ban jelent meg, s egy árvaházban játszódik. Formája levélregény, Sallie McBride misszilisei alapján halad előre a történet, melynek végén persze minden jóra fordul és Sallie élete is megoldódik. A norvég Barbara Ring[68] Petra című regényének főhőse egy megvakult lelkész lánya, aki nehéz helyzetében kénytelen kenyérkeresővé válni. A szentimentális történet a norvég hétköznapok világával is megismerteti az olvasót. A német Martha Giese (?–?) A kis Kató című kötete „elbeszélés jó kis lánykák részére”. Elisabeth Halden[69] regényei nagyon kedveltek voltak a kamaszlányok között, egyik kötete Lilly, Hedvig, Margit, Ilonka címmel 1925-ben jelent meg magyar fordításban. Emmy Rhoden[70] volt a lányregények egyik klasszikus szerzője, az általa teremtett – vagy inkább: újra felfedezett – karakter később számtalan regényben bukkant fel. Makrancos Erzsike egész életét végigkísérte a regényfolyam, melynek egyes részeit egyébként nem Rhoden, hanem más írónő írta: Makrancos Erzsike, 1922; Makrancos Erzsike mátkasága, 1930; A kis makrancos házassága, 1923; (a kötet szerzője Elza Wildhagen volt), Makrancos Erzsi mint nagymama, 1929 (Susa la Chapelle-Roobol írta).

A klasszikus ifjúsági regények egyik jellemzője, hogy nem kötődnek szorosan a fiú vagy lány olvasókhoz, mindkét nemű ifjúságnak kedvencei lehetnek és közöttük szép számmal találhatók ma is rendszeresen kiadott könyvek. Az amerikai Harriet Beecher Stowe[71] híres könyve, a Tamás bácsi kunyhója vagy néger élet az amerikai rabszolgatartó államokban címmel 1925-ben jelent meg. Igaz, hogy a Híres könyvek sorozatban látott napvilágot és nem az ifjúságnak átdolgozott változat volt, így inkább felnőtt kiadásnak tekinthető az edíció, de a XX. században már elsősorban mégis ifjúsági olvasmány volt a regény.

Az angol Frances Hodgson Burnett[72] könyvei viszont vitathatatlanul ifjúsági művek voltak. A kis lord a korszakban két alkalommal (1921, 1933) is piacra került. A szentimentális történet főhőse a hétéves, amerikai Cedric Errol, szegény, özvegy édesanyjának és egész környezetének kényeztetett kedvence, vígan éli a maga gyerekéletét. Ám egy szép napon nem várt fordulatot vesz az élete: angliai, sosem látott nagyapja, Dorincourt grófja mint egyetlen örökösét magához veszi. Az önző, rideg nagyurat első látásra leveszi a lábáról a bájos kisfiú. A gróf féltékenyen megpróbálja elválasztani imádott anyjától a gyereket, azonban a regény sok bonyodalom után a három ember egymásra találásával ér véget.

Az írónő másik örökbecsű műve A titkos kert. Mary Lennox, 10 éves kislány, aki Indiában született gazdag, angol családban. Szülei halála után kerül Angliába nagybátyjához, Archibald Cravenhez. Eleinte Mary önző, savanyú, gyűlöli a nagy házat és a benne élő embereket, de mindenekelőtt a nagy lápot, amely a kastély mellett terül el. Lassan azonban megismeri a kastélyt és a kertet, s kezd megváltozni. Egyik este Mary sírást hall. Követi a zajt, és meglepetésére egy vele egykorú kisfiút talál, aki egy eldugott szobában él. Felfedezik, hogy unokatestvérek, ugyanis Mary nagybátyja fiáról van szó. Anyukája akkor halt meg, amikor még kisbaba volt, és most gerincproblémáktól szenved. Fokozatosan minden titok kiderül és jóra fordul a szereplők sorsa.

Cervantes[73] Don Quijotéjának erősen átdolgozott, lerövidített ifjúsági edícióját 1926-ban jelentette meg a kiadó. Egy időben népszerű volt a kamaszolvasók körében is a francia Alphonse Daudet[74] könyve, a humoros Tarasconi Tartarin rendkívüli kalandjai, amely 1925-ben jelent meg. Több nemzedék érzelmeire hatott az olasz Edmondo de Amicis[75] örökbecsű írása, A szív. A naplószerű érzelmes történet a korszakban több kiadásban, 1921-ben, 1922-ben és 1927-ben látott napvilágot.

Defoe[76] Robinsonjának felnőtt kiadását és ifjúsági átdolgozását is kiadta az Athenaeum, az előbbi 1922-ben jelent meg: Robinson Crusoe yorki tengerész élete és meglepő kalandjai, utóbbi pedig Robinson Crusoe címmel, „gyermekek számára” Radó Vilmos átdolgozásában 1933-ban.

A francia Octave Feuillet[77] elsősorban drámaíróként volt ismert, de erősen moralizáló regényei is népszerűek voltak. Egy szegény ifjú története című regénye sok kiadásban és több fordításban került az ifjú olvasók kezébe, az Athenaeum 1924-ben tette közzé. Anatole France[78] ifjúságnak írt Gyöngyike című rövidebb írása 1922-es impresszumú.

Nemcsak France képviselte a Nobel-díjas írókat, Kipling[79] és Selma Legerlöf[80] is elnyerte a kitüntetést. Kiplingtől Történetek az őserdőből címmel A dzsungel könyve rövidített kiadását jelentette meg a vállalat 1928-ban. Lagerlöftől két kötetet is jegyzett a kiadó, 1937-ben a Csodálatos utazás: Nils Holgersson útja a vadludakkal, 1936-ban és 1943-ban pedig gyerekkori visszaemlékezései, az Amikor én kislány voltam került az olvasók kezébe.

Az angol Florence Montgomery[81] híres regényét, a Gyermekszív rejtelmeit három kiadásban és két fordításban jelentette meg a vállalat. Először 1921-ben Rauschmann Cecil régi, még XIX. századi magyarításában adta ki, majd Baloghy Mária ültette át újra a regényt 1935-ben, amely 1944-ben is napvilágot látott. Az egy testvérpár érzelmes történetét elmesélő könyv még ma is népszerű, 1990-ben új kiadásban is olvasható volt.

A Münchhausen báró vidám kalandjai szárazon és vízen című köteten az eredeti mű írójának, August Gottfried Bürgernek[82] a neve nem is szerepelt. Az Athenaeum három alkalommal tette közzé: 1921-ben, 1922-ben és 1933-ban. Az 1933-as edíció egyfajta rejtett sorozatban jelent meg, a 80 lapos, igénytelen kiállítású kötettel azonos volt a Grimm-mesékből készült válogatás, Coopertől[83] a Bőrharisnya, Swifttől[84] a Gulliver utazásai a törpék országában és egy szemelvény Az ezeregyéjszaka legszebb meséiből.

Az Athenaeum sok kiadásban hozta Mark Twain[85] klasszikus ifjúsági regényeit. A Tamás úrfi kalandjai 1922-ben és 1933-ban, a Tamás úrfi léghajón 1920-ban és 1935-ben, a Tamás úrfi mint detektív 1920-ban, 1922-ben és 1935-ben jelent meg, a Huckleberry Finn kalandjai pedig 1921-ben. A kiadó megpróbálta a kis olvasók észrevételeit, megjegyzéseit megismerni, a könyv végén néhány nyomtatott lapon lehetőséget adott a reflexiók beküldésére. A kötet fordítója, Rákosi Jenő egyébként az angol neveket magyaros formában adta meg: Tom Szójjer, Mark Tvén, Hakkelberry Finn stb. Az előszóban azzal indokolta megoldását, hogy „ez a nemzeti önérzet kérdése”.

A kalandregény, vagy más néven kalandirodalom az irodalmi műfajok nagy múltú, egészen az ókorig visszanyúló típusa. A kalandregények sajátossága, hogy központi témájuk az emberi cselekvések nyomán bekövetkező, a külső körülmények szokatlan, váratlan és veszélyes változása, a főhőst érő kihívás. Valamilyen mértékben morális kérdéseket is feszeget, a Jó és a Rossz küzdelmét. Népszerűségét a fordulatos cselekmény, az izgalmas történet adja. Az idők során a „magas” irodalom felől fokozatosan a populáris irányba mozdult el, aminek egyik jele, hogy a romantika idején született és egykor „felnőtteknek” íródott művek a XX. században ifjúsági olvasmánnyá váltak. A népszerű műfajnak számtalan altípusa alakult ki: bűnügyi-, indián-, kalóz-, vadásztörténetek, történelmi elbeszélések, robinzonádok stb. A kalandregények XX. századi olvasói elsősorban a kamaszfiúk, bár természetesen bizonyos típusai, például a bűnügyi vagy detektívregények népes felnőtt olvasótábort vonzanak, és az indiánregények kedveltek a lányok körében is.

Az Athenaeum gondozásában megjelentetett, magyar szerzők által írt kalandregények száma nem volt túl magas. Egy részüket Donászy Ferenc[86] írta. A szerző a maga korában hallatlanul népszerű volt, annak ellenére, hogy irodalmi kismesternek tekinthető, semmiképpen sem jelentős alkotónak. Elsősorban történeti regényeket írt, de publikált egzotikus helyeken játszódó vadásztörténeteket is.[87] Az Athenaeum a két világháború között is piacon tartotta egyes regényeit, a Rejtélyek a történelemből 1929-ben, a Miklós vitéz: Történeti elbeszélés a Hunyadiak korából szintén 1929-ben, a Tholdi Miklós: Regényes korrajz Nagy Lajos korából pedig 1928-ban jelent meg sokadik kiadásban. Bár nem kifejezetten kalandregény, itt említjük meg Dánielné Lengyel Laura történelmi munkáját: Rákóczi fejedelem a Napkirály udvarában, 1929.

Népszerűek voltak az utazási könyvek, illetve a robinzonádok is. Radó Vilmos [88] írta a Gróf Benyovszky Móric élete és kalandjai című kötetet Benyovszky feljegyzései után, új kiadása 1933-as évszámú. Radó másik munkája az Újváry Miklós, a magyar Robinson volt. A kötet tulajdonképpen Szekér Joachim ciszterci szerzetes 1808-ban és 1809-ben napvilágot látott kétkötetes Magyar Robinson[89] című regényének átdolgozott, rövidített és nyelvileg korszerűsített változata. A „Magyar Robinson” állítólag 1686-ban született és hajmeresztő kalandok után kerül haza hű társával, Miskeivel együtt. Seress Imre[90] is feldolgozta a Robinson-témát, ő egy Fiuméban hallott esetként meséli el kamaszhősei kalandjait: A magyar Robinsonok 1924-ben vagy 1925-ben jelent meg.

Treller Ferenc (?–?) regénye Az indiánok réme hamisítatlan vadnyugati történet, mely először 1905-ben látott napvilágot, majd 1925-ben újra megjelentette az Athenaeum.

A lexikonokban nem található Treller Ferenc regénye átvezet a külföldi szerzők kalandregényeihez. Ennek a csoportnak legtöbbet megjelentetett szerzője a német Karl May[91] – vagy magyaros formában May Károly – volt. A magyarországi kiadók közül elsősorban az Athenaeum adta ki műveit, a két világháború közötti korszakban csaknem húsz könyvét. A szerző indiántörténetei mellett az arab világban és Ázsiában játszódó regényeit is megjelentette, többnyire a May Károly úti kalandjai elnevezésű sorozat tagjaként. (Bagdadtól Sztambulig, A datolya honából, A csendes óceánon, Az Ezüst-tó kincse, A fekete táltos, A félelmetes, Az inka öröksége, A Kordillerákban, A medvevadász, A miztékák kincse, Az olajkirály, A rabszolgakaraván, A Rio de la Plata mentén, A sárgaképű ember, A sivatag úrnője, A Szkipetárok földjén, A vad Kurdisztánon át, Winnetou). A regények rendszerint több kiadásban is piacra kerültek, és egyes köteteknek akadt olcsóbb változata is.

A többi kalandregény közül Eginhard von Barfus[92] könyve, Az elefántok földjén 3. kiadásban 1926-ban jelent meg. A regény alcíme szerint Egy magyar fiú élményei Afrikában, Kemény György átdolgozásának köszönhetően lett a főhős Martos Pál, a magyar kamaszfiú, aki kereskedőtanoncként került az afrikai német gyarmatra, Kamerunba. Az Athenaeum által kiadott többi kalandregény szerzője angol, amerikai vagy francia volt.

Az angol szerzők közül John Buchan[93] Fekete Császár című regénye 1922-es impresszumú. Frederick Marryat[94] robinzonádja, a Rüsztig Zsigmond, a brémai kormányos: Új Robinson címmel számtalan korábbi kiadás után 1925-ben is napvilágot látott magyar fordításban. Robert Louis Stevenson[95] A kincses szigete 1920-ban jelent meg.

Az amerikai szerzők közül Cooper néhány könyvét is kiadta az Athenaeum: Az utolsó mohikán 1925-ben, a Bőrharisnya 1933-ban, Francis Robert Goulding[96] izgalmas regénye, A floridai kalandhősök pedig 1926-ban került az olvasók kezébe. Jack London[97] műveit az Athenaeum jelentette meg, a népszerű szerző néhány kötetéből ifjúsági kiadást is készített a kiadó: Jeromos és Mihály: Két csodakutya története (1928); A vadon szava (1925).

Dumas[98] egyik kevésbé ismert regénye volt az 1939-ben kiadott Pamfil kapitány, amely fordulatos és helyenként groteszk elemeket is tartalmazó mű. A dán Erik Michael Hansen (?–?) volt a szerzője az 1923-ban közrebocsátott izgalmas kalandregénynek, Az aranyfolyó országának.

Az Athenaeum által jegyzett ifjúsági könyvek következő csoportjába a kortárs szerzők művei tartoznak. Jellemzője ezeknek a regényeknek a jelenidejűség, vagyis többnyire az olvasó jelenében játszódnak a történetek, és értelemszerűen tükröződik a könyvekben a jelen megannyi problémája, kihívása.

Benes Klára[99] Picu a vurstliban című regénye 1933-ban jelent meg, és egyike volt a kiadó pályázatán díjazott könyveknek. A történet főhősei kiskamaszok, és szépen manifesztálódik a regényben a fennálló társadalmi ellentét is: a gyerekek különböző társadalmi és vagyoni háttérrel vesznek részt a cselekményben, a kötet végére azonban minden jóra fordul.

Az indiánromantika jegyében íródtak Borvendég Deszkáss Sándor[100] könyvei. A Békepipa : Kézikönyv a nyári indiántábori élethez 1941-ben, a Hét fekete hold 1944-ben, A Szikláshegyek varázslója: Magyar ifjúból indián főnök pedig 1940-ban jelent meg. Utóbbi kötetet az OPKM 2005-ben reprint kiadásban tette közzé.

Faludi Kálmán[101] Leszek úr című, 1938-ban kiadott regényének főhőse Tomka Laci, aki amikor kisgyerekként megkérdezik tőle: mi lesz ha felnő, azt válaszolja: Leszek úr. Ez lesz a gúnyneve és paraszti származása ellenére eljut az érettségiig. Azonban nem találja helyét, külföldre megy, súlyos baleset éri, elkerül Dél-Amerikába, ahol magyarokkal találkozik. Számtalan kaland után a brazíliai honfitársaival együtt hazatér és végül megtalálja helyét a világban.

Id. Gaal Mózes regénye, A három kenyeres számos kiadásban került az olvasókhoz, először 1904-ben jelent meg, a két világháború között pedig 1922-ben tette közzé a kiadó. A három jó barát – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – felnőtté válását és sikeres pályafutását elmesélő könyv a háború előtti Magyarország lehetőségekkel teli világát is bemutatja. Karinthy Frigyes[102] halhatatlan írása, a Tanár úr kérem első alkalommal 1937-ben került az ifjú olvasók kezébe.

Kertész Mihály Miksa[103]A csodálatos sárkány című regényében (1929) a gimnazisták és a polgári iskolai diákok közötti ellenségeskedésről ír egy csodálatos papírsárkány feleresztése kapcsán. A nyílt háborúskodásban a gimnazisták ugyan legyőzik a polgáristákat, de a pompás sárkány is megsemmisül. Komlós Aladár[104] Római kaland: A Curiatius szövetség hőstettei című, illetve alcímű regénye 1933-ban a kiadó által jutalmazott egyik kötet volt. A tudós szerző ókori kamaszhősei a nagy tetteken fellelkesülve belekeverednek egy összeesküvésbe, és amíg tisztázódik helyzetük, kiábrándulnak naiv illúzióikból és megismerik a való életet.

Trianon megkerülhetetlen volt a korszakban, néhány ifjúsági regényben is felvetődött az elszakított területek kérdése. Kosáryné Réz Lola[105] Hazafelé című, 1920-ban publikált kötetében selmecbányai diákok próbálnak szülőföldjükre menni a megszállt városból. A regény egyik első feldolgozása volt a trianoni döntés következményeinek. Roboz Andor N.E.M.O.: Regény a diákéletből című, 1923-ban megjelent művének diákhősei hirdetik meg a félig titkos N.E.M.O, vagyis Nagy, Erős Magyarország mozgalmat, melynek célja az elszakított területek visszaszerzése. Palotai Boris Kassai diákok című kötete 1940-ben került az olvasókhoz. A regény a Rákóczi-emlékmű avatása körüli bonyodalommal indul, a csehszlovák hatóságok államellenes szervezkedés miatt őrizetbe veszik a negyedik osztályos gimnazista Ferit, majd a tüntetésekben az egyik diák halálosan megsebesül. A regény az első bécsi döntéssel és a magyar csapatok kassai bevonulásával fejeződik be.

Palotai Boris Péter: Egy szegény kisdiák regénye című írása 1934-ben hagyta el a sajtót, és ez a kötet is a kiadó által meghirdetett ifjúsági regénypályázat egyik nyertese volt. A főhős, Péter szegény fiú, Lili viszont gazdag lány, aki megpróbál neki segíteni. Végül jóra fordulnak a dolgok, Péter megállja helyét a tanulásban és apja is el tud helyezkedni.

Két élő klasszikus szerző ifjúsági könyvét is gondozta az Athenaeum. Móricz Zsigmond[106] volt az egyik legfontosabb szerzője a kiadónak, életműszerződést kötöttek vele és könyveit számtalan kiadásban jelentették meg. A Légy jó mindhaláligból az Athenaeum óhajának megfelelően készült külön ifjúsági kiadás, amely egyébként nem nyerte el az író tetszését. Az átdolgozást Roboz Andor készítette és Pólya Tibortól rendeltek hozzá illusztrációkat. Az olvasók sem lelkesedtek a meghúzott, rövidített változatért, míg a csonkítatlan szöveg számtalan edícióban látott napvilágot, az ifjúsági kiadás az 1922-est követően 1926-ban, 1929-ben és 1944-ben jelent meg.[107] Krúdy Gyula[108] ifjúságinak tekintett elbeszéléseiből A víg ember bús meséi címmel 1925-ben került forgalomba egy válogatás.

Kubáss Marianna (?–?) Vakáció a Balaton fenekén címmel részben fantasztikus regényt írt. Főhőse, Laci a gimnázium ötödik osztályába járó kamaszfiú nagybátyja, az I. világháborúban tengeralattjáró kapitányként szolgáló Bernát bácsi révén különleges nyári élményben részesül: búvárfelszerelésben fedezi fel a Balatont és számtalan kalandot él át. Szegedi Boris[109] 1936-ban megjelent vidám könyve egy kínai kópé kalandjait meséli el: Fur-Fa-Rag-Ta kínai ezermester kópéságai.

Hazai szerzők könyvei mellett számos külföldi kortárs szerző művét is kiadta az Athenaeum. Közülük néhány azóta már-már klasszikussá vált. A német Erich Kästner[110] Emil meg a három ikergyerek című regénye folytatása a híres Emil és a detektíveknek; a két művet a szereplők azonos személyén túl az újabb izgalmas nyomozás kapcsolja össze.

Az angol Arthur Ransome[111] az összesen tizenkét részből álló regényfolyamának, a kalandos Fecskék és fruskák sorozat első két részét 1936-ban, illetve 1937-ben jelentette meg az Athenaeum: Fecskék és fruskák, Fecskék és fruskák a felfedezők címmel. A két világháború közötti időszakban, Angliában és Skóciában játszódó regények hősei kamaszok, akik főleg vitorlázással töltik a nyári szünidőt.

A svéd Bengt Berg[112] Ne hagyd magad, Ulle! című regénye New Yorkban játszódik bevándorlók között. Ulle kiválóan fut és elkerül Afrikába. Szudánban egy gazdag milliomos inasaként számtalan kalandot él át. A szintén svéd Gustaf af Geijerstam[113], Fiaim: Könyv a nyárról kicsinyek és nagyok részére című regénye egy egymásra nagyon hasonlító testvérpárral ismerteti meg olvasóját. Hans Dominik[114] ifjúsági regénye, A rikkancskirály 1935-ben jelent meg.

Az Athenaeum néhány népszerű állat- és vadásztörténetet is jegyzett. Bársony István[115] híres könyve, az Erdőn–mezőn eredetileg felnőtteknek íródott, de készült a könyvből ifjúsági változat is. Az 1922-es edíciót a felnőtteknek szánták. Az amerikai Christopher Morley[116] Pamacska címmel egy macska történetét írta meg, Székely Mátyás (?–?) írása pedig egy róka kalandjait meséli el: Trapp, a róka (1943).

Az Athenaeum mint kiadó elsősorban a felnőtt irodalom gondozója volt, gyermek- és ifjúsági kiadványai nem tartoztak fő profiljába. Ennek ellenére a mindkét nembeli kiskamasz és kamasz olvasóknak szánt könyvei – kevés kivételt leszámítva – irodalmi és esztétikai értéket képviseltek, és ezáltal jelentős tényezője volt a két világháború közötti korszakban a fiatal generáció olvasóvá válásában.

^{^[1]} Kiss István (1980): Az Athenaeum Könyvkiadó története és szerepe a magyar könyvkiadásban. Akadémiai Kiadó, Budapest. 102. p.

^{^[2]} Sennowitz Adolf (1898): Emich Gusztáv: 1814–1869. Athenaeum, Budapest. Letöltés: http://mek.oszk.hu/10000/10084 (2017. július 24.)

^{^[3]} Pogány György (2014): A Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Könyvkiadó és az oktatásügy a XIX-XX. század fordulóján. Könyv és Nevelés, 16. 4. 65–66. p.

Szabó László (1918): Athenaeum: Ötven év egy irodalmi és nyomdai társulat életéből. Athenaeum, Budapest. 138. p.

Kiss István i.m., 39. p.

Bánáti Ágnes – Sándor Dénes (1968): A százesztendős Athenaeum 1868–1968. Akadémiai Kiadó, Budapest. 100. p.

^{^[4]} Bánáti Ágnes – Sándor Dénes, i.m. 100. p.

^{^[5]} Kiss István, i.m. 91. p.

^{^[6]} Kiss István, i.m. 83. p.

Baloghy Mária (1895–1970 körül) középiskolai tanári végzettséget szerzett, pedagógiai szakíró, műfordító és ifjúsági könyvek szerzője volt, ugyanakkor a mai értelemben vett szociális munkás hivatás egyik első képviselőjeként tartja számon a szakirodalom: Hirdi Henriett Éva (2015): 120 éve született Baloghy Mária, a hazai gyárgondozónői képzés alapítója. Nővér, 28. 1. 35–39. p. Letöltés: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Nover_2015/?pg=38&layout=s (2017. július 24.)

^{^[7]} Sárközi Mátyás (2017): Mi erősebb: a dal vagy az orkán? Sárközi György életpályája. Kortárs Kiadó, Budapest. 134–136. p.

^{^[8]} Lintnerné Fittler Vilma (1890–?) óvónő, gyermekkönyvek szerzője.

^{^[9]} Roboz Andor (1869–1944) tanár, író, újságíró. Főleg ifjúsági művei voltak népszerűek.

^{^[10]} Szabó Lőrinc (1900–1957) költő, műfordító.

^{^[11]} Török Sophie (1935): Ifjúsági irodalom. Nyugat, 12. Letöltés: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00599/18948.htm (2017. július 24.)

^{^[12]} Holst, Adolf (1867–1945) német pedagógus, ifjúsági író.

^{^[13]} Leaf, Munro (1905–1976) amerikai ifjúsági író, illusztrátor.

^{^[14]} Benedek Elek (1859–1929) író, a magyar gyermekirodalom klasszikusa.

^{^[15]} Gyulai Pál (1826–1909) költő, író, irodalomtörténész, kritikus.

^{^[16]} Pósa Lajos (1850–1914) író, dalszerző, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője.

^{^[17]} Berde Mária (1889–1949) tanári végzettséget szerzett, író, költő, műfordító.

^{^[18]} Ferenczy László Marcella (1903–1940) ifjúsági író, szerkesztő.

^{^[19]} Andersen, Hans Christian (1805–1875) dán költő, író, a világirodalom egyik legnagyobb meseírója.

^{^[20]} Grimm, Jacob (1785–1863) és Grimm, Wilhelm (1786–1859) német folkloristák, nyelvészek. Népmesegyűjtésük a világirodalom egyik legjelentősebb összeállítása, kedveltségében csak Andersen műveivel lehet összemérni.

^{^[21]} Hauff, Wilhelm (1802–1827) német író, meseíró a romantika fontos alakja.

^{^[22]} Kunos Ignác (1860–1945) orientalista, turkológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.

^{^[23]} Swan, Anni (1875–1958) finn írónő, mesegyűjtő, a finn gyermekirodalom klasszikusa és egyik megteremtője.

^{^[24]} Ewald, Karl (1856–1908) dán író.

^{^[25]} Milne, Alan Alexander (1882–1956) angol író. Igazi elismertséget gyerekkönyveivel, mindenekelőtt a Micimackóval szerzett.

^{^[26]} Ábrahám Ernő, P. (1882–1945) író, újságíró, műfordító.

^{^[27]} Unger Ilona (1886–?) írónő, Alba Nevis álnéven publikált. Az 1920-as években az Amerikai Egyesült Államokba költözött.

^{^[28]} Altay Margit (1881–1972) ifjúsági író, szerkesztő, műfordító. (Egy időskori, Fedor Ágnesnak adott interjúban, Magyar Nemzet, 1971. I. 4. árulta el pontos születési évét, az 1881-et, egyes forrásokban ugyanis fiatalabbként szerepel.)

^{^[29]} Babits Mihály (1883–1941) költő, író, a XX. századi magyar irodalom egyik klasszikusa.

^{^[30]} Faylné Hentaller Mária (1850 vagy 1856–1927) a maga korában népszerű ifjúsági író volt, főleg lányregényeit kedvelték az olvasók.

^{^[31]} Jánosi György (1889–1966) református lelkész, író, ifjúsági könyvei és meséi a két világháború közötti időszakban kedveltek voltak.

^{^[32]} Jászayné Holczer Magda (1890-?) Székesfehérváron volt óvónő, számos mesekönyvet adott közre.

^{^[33]} Kelemen Andor (1895? –1930) író, lapszerkesztő.

^{^[34]} Kövér Ilma (1862–1928) gyermek- és ifjúsági író.

^{^[35]} Mendelényi Béla (1875–1915) jogász, színműíró, de ifjúsági munkákat is publikált.

^{^[36]} Paulini Béla (1881–1945) író, újságíró, illusztrátor, folklorista.

^{^[37]} Roboz Andorné szül. Braun Irma (1890–?) író, műfordító, Roboz Andor író felesége.

^{^[38]} Filó Károly (1876–1935) r. k. hitoktató, plébános.

^{^[39]} Halász Pál (1890–1958) r.k. hitoktató, plébános.

^{^[40]} Zilahi Dezső (1873–?) újságíró.

^{^[41]} Csudáky Bertalan (1870–1932 után, 1932-ig a budapesti II. kerületi Főgimnáziumban tanított) középiskolai tanár, földrajzi és néprajzi ismeretterjesztő művek írója.

^{^[42]} Apor Dezső (1883–1941) tanár, újságíró, ismeretterjesztő munkákat írt.

^{^[43]} Nagy Béla (1883–?) író, újságíró, ismeretterjesztő művek írója.

^{^[44]} Méhes Gyula (1881–1959) zoológus, paleontológus, egyetemi magántanár. 1905-től 1940-ig a budapesti Madách Imre Gimnázium tanára volt. Szak- és ismeretterjesztő művek szerzője.

^{^[45]} Karl János (1891–1956) piarista szerzetes, tanár, szakíró.

^{^[46]} Csűrös Zoltán (1901–1979) vegyész, az MTA tagja.

^{^[47]} Faraday, Michael (1891–1867) angol fizikus, a természettudományok történetének egyik legnagyobb alakja.

^{^[48]} Kilián Zoltán (1888–1962) író, szerkesztő, a Magyar Rádió munkatársa.

^{^[49]} Nyireő Éva (1885–1965) tanár, író, műfordító, 1919–1949 között a Fővárosi Pedagógiai Könyvtár vezetője.

^{^[50]} Mende Jenő (1883–1944) középiskolai tanár, ismeretterjesztő művek írója.

^{^[51]} Gaal Mózes, ifj. (1894–1929) író, dramaturg, főleg ifjúsági műveket írt.

^{^[52]} Skultéty László (1865–1937) tanító, háziipari felügyelő.

^{^[53]} Párkányi Mihály Norbert (1879–?), középiskolai tanár, ciszterci szerzetes.

^{^[54]} Endrődi Sándor (1850–1920) költő, író, irodalomtörténész.

^{^[55]} Lontay László (1982): Lányregény. In: Világirodalmi lexikon. 7. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest. 17–18. p.

^{^[56]} Baloghné Hajós Terézia (1881–?) polgári iskolai tanárnő, biológiai ismeretterjesztő könyvek és ifjúsági regények írója.

^{^[57]} Dánielné Lengyel Laura (1874–1954) író, újságíró, elsősorban lányregényei voltak népszerűek.

^{^[58]} Solymos Bea, Sz. (1889–1974) festő, író, lapszerkesztő.

^{^[59]} Komáromi Gabriella (1990): Elfelejtett irodalom: Fejezetek a XX. századi ifjúsági prózánk történetéből: 1900–1944. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest. 202. p.

Szabó Magda (2008): Erzsébet, a nemesszívű. In: Merszi, möszjő. Európa Kiadó, Budapest. (Digitális Irodalmi Akadémia) Letöltés: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/SZABO/szabo00012_kv.html (2017. augusztus. 3.)

^{^[60]} Gaal Mózes, id. (1863–1936) tankerületi főigazgató, ifjúsági író.

^{^[61]} Geöcze Anna (1896–1970) polgári iskolai tanárnő, cserkészvezető, ifjúsági író.

^{^[62]} Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom, i.m. 46. p.

^{^[63]} Tutsek Anna (1865–1944) ifjúsági író, évtizedeken át szerkesztette a Magyar Lányok című lapot. A hazai lányirodalom emblematikus képviselője, Cilike alakjának megteremtője.

^{^[64]} Palotai Boris (1904–1983) ifjúsági író, Bacsó Péter filmrendező édesanyja, Komlós Aladár író, irodalomtörténész sógornője.

^{^[65]} Zempléni P. Gyuláné (1868–1943 után?) lányregények írója, műfordító.

^{^[66]} Francis, Joy (1883–1957) angol írónő.

^{^[67]} Webster, Jean (1876–1916) amerikai író, Mark Twain unokahúga.

^{^[68]} Ring, Barbara (1870–1955) norvég író.

^{^[69]} Halden, Elisabeth (írói név, eredeti neve Agnes Breitzmann) (1841–1916) német író.

^{^[70]} Rhoden, Emmy (1829–1885) német író, a lányregények egyik klasszikus szerzője.

^{^[71]} Beecher Stowe, Harriet (1811–1896) amerikai író.

^{^[72]} Burnett, Francis Hodgson (1849–1924) angol író.

^{^[73]} Cervantes Saavedra, Miguel de (1547–1616) spanyol író, a világirodalom egyik legnagyobb hatású alkotója.

^{^[74]} Daudet, Alphonse (1840–1897) francia író.

^{^[75]} De Amicis, Edmondo (1846–1908) olasz író.

^{^[76]} Defoe, Daniel (1660–1731) angol író.

^{^[77]} Feuillet, Octave (1821–1890) francia író.

^{^[78]} France, Anatole (1844–1924) francia író, 1921-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.

^{^[79]} Kipling, Rudyard (1865–1936) angol író. 1907-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

^{^[80]} Lagerlöf, Selma (1858–1940) svéd író, 1909-ben ítélték neki az irodalmi Nobel-díjat.

^{^[81]} Montgomery, Florence (1843–1923) angol regényíró.

^{^[82]} Bürger, August Gottfried (1747–1794) német költő, író.

^{^[83]} Cooper, James Fenimore (1789–1850) amerikai író.

^{^[84]} Swift, Jonathan (1667–1745) angol (ír) szatirikus író.

^{^[85]} Mark Twain (eredeti neve Samuel Langhorne Clemens, 1835–1910) amerikai író.

^{^[86]} Donászy Ferenc (1864–1923) ifjúsági író.

^{^[87]} Irodalomtörténeti értékelése: Komáromi Gabriella, Elfelejtett irodalom, i.m. 237–238. p.

^{^[88]} Radó Vilmos (1847–1919) tanár, ifjúsági író.

^{^[89]} Szekér Joachim könyvéről Lukácsy Sándor (1987): Magyar Robinson. In: Magyar Robinson és egyéb irodalmi ritkaságok. RTV Minerva, Budapest. 109–114. p.

Szepesi Attila (2004): Magyar Robinson. In: Az elsüllyedt várkastély: Barangolás a magyar múltban Pázmány Pétertől Hamvas Béláig. Helikon Kiadó, Budapest. 201–202. p.

^{^[90]} Seress Imre (1860–1938) újságíró, lapszerkesztő, ifjúsági író.

^{^[91]} May, Karl (1842–1912) német író, indiánregényeivel lett világhírű.

^{^[92]} Barfus, Eginhard von (1825–1909) német kalandregényíró, művei a német gyarmatokon játszódnak.

^{^[93]} Buchan, John (1875–1940) angol (skót) író. 1935-től Kanada kormányzója volt. Regényeiben az afrikai angol gyarmatokon átélt élményeiből merített.

^{^[94]} Marryat, Frederick (1792–1848) angol regényíró, eredetileg tengerésztiszt volt.

^{^[95]} Stevenson, Robert Louis (1850–1894) angol (skót) regényíró, kalandregényei még ma is kedveltek.

^{^[96]} Goulding, Francis Robert (1810–1881) amerikai író mint lelkész kezdett kalandregényeket írni.

^{^[97]} London, Jack (1876–1916) amerikai író.

^{^[98]} Dumas, Alexander (1802–1870) francia regényíró, könyvei még ma is nagyon kedveltek.

^{^[99]} Benes Klára (Benes Imréné Léderer Klára) (1890–1944?) újságíró, író.

^{^[100]} Borvendég Deszkáss Sándor (1913–1988) az 1930-as években az indiánok életét tanulmányozta, a sosonok tiszteletbeli törzsfőnökké választották. Fehér Szarvas néven írta indiánkönyveit, amelyek nagy hatással voltak a korabeli cserkészmozgalomra.

^{^[101]} Faludi Kálmán (1886–1941) színész, író.

^{^[102]} Karinthy Frigyes (1887–1938) író.

^{^[103]} Kertész Mihály Miksa (1888–1945) jogász, ifjúsági író.

^{^[104]} Komlós Aladár (1892–1980) író, irodalomtörténész.

^{^[105]} Kosáryné Réz Lola (1892–1984) író.

^{^[106]} Móricz Zsigmond (1879–1942) író.

^{^[107]} Móricz Virág (1979): Apám regénye. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. 239–240. p.

^{^[108]} Krúdy Gyula (1878–1933) író.

^{^[109]} Szegedi Boris (1895–1967) író, Nagy Lajos író felesége.

^{^[110]} Kästner, Erich (1899–1974) német ifjúsági író.

^{^[111]} Ransome, Arthur (1884–1967) angol író.

^{^[112]} Berg, Bengt (1885–1967) svéd ornitológus, író.

^{^[113]} Geijerstam, Gustaf af (1858–1909) svéd író.

^{^[114]} Dominik, Hans (1872–1945) német író.

^{^[115]} Bársony István (1855–1928) író, főleg vadásztörténetei voltak nagyon népszerűek.

^{^[116]} Morley, Christopher (1890–1957) amerikai író.

______________

The Athenaeum was not only the oldest, but the most productive one of the Hungarian publishing houses in the years 1918–1939. Its books for children and young people played a relative little role in the activity of the firm, only a few percent of all titles were for them, but the majority of these publications were really valuable belles-lettres. Benedek Elek was one of the most important authors between the writers of books for children, his collections of tales and novels for young people were always printed and reprinted. But also the novels for young girls were popular and a great number of them were published. The adventure stories of Karl May were often printed, and he was a fashionable representative of the literature of foreign countries. In addition to belles-lettres the Athenaeum published a lot of books in popular science. Besides history and humanities the most educational books were about the individual disciplines of natural science. The Athenaeum was a significant agent in the process to make children and young people to read and to be a real consumer of books.

Pogány György: Az Athenaeum Kiadó gyermek- és ifjúsági könyvei a két világháború közötti időszakban