Mottó:
„Élmény és minőség együtt járjon!”
Nagy Ildikó könyvtáros, Eszterházy Károly Egyetem OFI Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest
_______________________
Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (továbbiakban OPKM) szakmai vitával egybekötött kerekasztal-beszélgetést szervezett a magyar ismeretterjesztő gyermekirodalom jelenlegi helyzetéről. A rendezvényre 2018. február 8-án került sor a kilencedik alkalommal megrendezett Négyszögletű kerekasztal rendezvénysorozat keretében.
A meghívottak között jelen voltak neves gyermekkönyvkiadók, ifjúságilap-kiadók, gyermekkönyvszerzők, könyvtárosok, iskolai könyvtárosok és pedagógusok. A kiadókat felelős szerkesztők, szerkesztők, menedzserek képviselték: a Móra Könyvkiadót Eszterág Ildikó és Szabó Csilla, a Scolar Kiadót Illés Andrea, a Szitakötő folyóiratot Horgas Judit, a Két Egér Könyveket Mészáros János, a Tessloff-Babilon Kiadót Rozgonyi Sarolta, a Mikkamakka folyóiratot Besze Barbara. Moderátorként Lovász Andrea gyermekirodalom-kutatót, irodalomkritikust köszönthettük.
A beszélgetés fő célja az volt, hogy megismerjük a magyar, ismeretterjesztő gyermekirodalom jelenlegi helyzetét és magyarázatot keressünk arra, hogy az elmúlt években miért jelent meg kevés új kiadvány ebben a műfajban. Szerettük volna feltérképezni a kiadók „ars poeticáját”, és céljait.
A találkozó másik célja az volt, hogy megvitassuk, mitől jó egy ismeretterjesztő gyermekirodalmi mű. Mik azok a témák, amelyek a magyar könyvpiacról hiányoznak és mi szükséges a sikeres könyvkiadáshoz? Mit gondolnak a könyvtárosok, a pedagógusok, a szülők a mai gyermekkönyv-kínálatról és mit hiányolnak belőle? Hogyan alakulhatna ki előremutató szakmai kommunikáció az érintett felek között?
Az OPKM gyermek- és ifjúsági irodalmi különgyűjteményét vizsgálva elmondható, hogy magyar szerzők tollából, friss ismeretterjesztő gyermekirodalom nem jelent meg az elmúlt években. Ezt a tényt támasztja alá dr. Varga Katalin[1] bibliometriai elemzése is. Habár az elmúlt 20 évben nőtt a gyermekkönyv-kiadás, 2000–2017 között a kiadványok mindössze 32%-a volt ismeretterjesztő irodalom, míg az 1960–1970-es években még 42%.
A vita résztvevői a felvetett kérdésekre különböző nézőpontokból válaszoltak. A legfontosabb álláspontokat az alábbiakban ismertetjük.
Az ismeretterjesztő könyvek a legdrágábban előállítható kiadványok közé tartoznak. Egy-egy könyv 2–3000-nél nagyobb példányszámban nem adható el. Az eladási ár kevesebb, mint fele a kiadóé. Ebből nem lehet szerzőt, szaklektort, illusztrátort, kiadói költségeket finanszírozni.
A gyermekek számára érthető, a tényekhez ragaszkodó magyarázat, illusztráció különös felkészültséget igényel a szerzőktől.
A kiadók számára nagyobb haszonnal jár, ha a külföldön fejlesztett könyvek fordítását jelentetik meg vagy licencek alapján adnak ki. A Mi micsoda? sorozat jó példa erre. A külföldről származó művek friss hangvétele is vonzza a kiadókat. Egy-egy német vagy francia ismeretterjesztő gyermek- és ifjúsági irodalmi mű látásmódjában sok újdonságot hoz, témakezelésük pedig bátor, ami az itthoni szerzőknek nem sajátja.
Az ismeretterjesztő irodalom szétválasztható egyfajta olvasmányos, ismeretet közvetítő műfajra és a kézikönyvszerűen használható kiadványokra. A gyermeki érdeklődésre és a tananyagot kiegészítő ismeretekre is figyelnie kell a kiadóknak. Ha egy gyermeket már óvodás korában a csillagászat érdekli, akkor az ennek az életkornak megfelelő tényszerű, minőségi kiadványt kell a kezébe adni.
Mint a kulturális területen sok más, a könyvkiadás is a szórakoztatóipari „eszközök” után kullog, ezért olyan módszereket kellene e területen is alkalmazni, melyek fogyaszthatóvá teszik a könyveket. Az élményszerű ismeretterjesztésnek magas tartalmi színvonallal kell párosulnia, és korosztályonként más befogadási technikákat kell alkalmazni. Az interaktivitás, az élményszerű ismeretszerzés tud csak versenytársa lenni az internetes ismeretszerzésnek.
A Szitakötő című gyermekfolyóirat kiadói politikája sajátos utat választott. Ők pályázatokból tartják fenn magukat. Így a gyerekek 80%-ához ingyen jut el a lap. Kidolgoztak egy oktatási programot, amelyben 120–150 pedagógus vesz részt. A kidolgozott óraterveiket egy szellemi műhely keretében osztják meg. A sikert nekik nem az eladott példányszám jelenti. Gyakran indítanak alkotói pályázatot, amire 4–500 mű érkezik. Az ismeretterjesztő cikkek száma azonban náluk sem tesz ki 6-7%-nál többet. Ennek okát abban látják, hogy amíg a szépirodalmi művek belső, írói késztetésre születnek, addig a természettudományos ismeretterjesztő műveket felkérésre írják.
A kiadók új, érdekes témák bevezetésével is igyekeznek a kiadói választékot bővíteni, mint például a filozófia, a vallás, a művészettörténet.
A családi könyvekből, melyeket a szülők és a gyerekek együtt olvashatnának, kevés van a piacon és a meglévők sem sikeresek. A felnőtteknek szóló, gyerekneveléssel kapcsolatos vagy a kamaszok problémáival foglalkozó könyvek iránt ugyanakkor nagy az érdeklődés.
Kevesen jelentetnek meg művészettel, vizuális kultúrával foglalkozó sorozatokat. A gyerekeknek szóló filozófiai művekből csupán mutatóban van egynéhány a piacon, és a kiadók szerint ezek nem is eladhatók. A tabutémákkal foglalkozó könyvekből is kevés jelent meg hazánkban a külföldi országokhoz képest.
A kiadók véleménye szerint a magyar szülők nem szívesen engedik be otthonaikba az olyan társadalmi problémákat, mint a migráció vagy a pornográfia. Ugyanakkor a gyermekek könyveit eleinte a szülők választják, így elengedhetetlen az ő elvárásaikat is figyelembe venni.
A pedagógusok befolyásolhatják ugyan a gyerekek és a szülők könyvválasztását, ízlésvilágát. Sok esetben azonban azokat a kiadókat ajánlják, akiktől jutalékot kapnak. A magyar piac árérzékeny, így nem a minőség lesz az elsődleges szempont. A szülők megnyerésére megoldás lehetne, ha a kiadók engedményeket adnának bizonyos kötetekre.
A könyvtárosok és iskolai könyvtárosok tapasztalata a kiadóknak is hasznos, hiszen közvetlen kapcsolatban vannak a gyerekekkel, pedagógusokkal. Ők a minőségi szempontok figyelembevétele mellett a sokáig használható, tartós könyveket részesítik előnyben. A gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára fontos elvárás a minőségi fordítás. Hiányterületként a gyermekeknek szóló művészettörténeti kiadványokat jelölték meg. Ebben a témában ezért a felnőtteknek szóló szakirodalom ajánlható.
A sorozatokat nagyon hasznosak tartják az olvasóvá nevelésben, mivel ha a gyermek már megismert egy adott sorozatból egy művet, annak felépítését, struktúráját, magabiztosan veszi kézbe a további köteteket is.
A könyvtárosoknak tájékozódniuk kell a könyvsikerlisták, könyvajánlók oldalain, hiszen sok esetben a szülők ezek alapján választanak könyveket. Sok múlik a könyvesbolti alkalmazottak tájékozottságán is.
A szülőnek és a pedagógusnak fel kell ismerni az értékes gyermekirodalmat (a nagy mennyiségben megjelenő kétes/gyenge minőségű könyvek piacán). A válogatás felelőssége az ő kezükben van.
Péterfi Rita, az OPKM igazgatója felvetette, hogy a tavaly indult Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár EFOP[2] projektjének képzési programjába be lehetne vonni a szerzőket, kiadókat. Továbbá tolmácsolta Sipos Imre, az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet igazgatójának elképzelését, miszerint az Intézet partner lenne közös kiadású könyvek, időszaki kiadványok megjelentetéséhez.
A kiadókat arra kérte, hogy az el nem adott könyveket ne a zúzdába küldjék, inkább ajánlják fel iskolai könyvtárak számára, ahol ezeket szívesen fogadnák. Elmondta, hogy idén egy pályázat keretében 330 iskola pályázott arra a 180 könyvcsomagra, amit egy kiadó jóvoltából az OPKM szétoszthatott.
A kiadók képviselői felajánlották, hogy szívesen tartanának népszerűsítő előadásokat, író-olvasó találkozókat könyvtárakban.
Összegzésként elmondható, hogy a számtalan megjelenő kiadványból kevés jut el az olvasókhoz. A magas előállítási költségek és a kis példányszámú eladások nem fedezik a magyar kiadású könyvek költségeit. A külföldön fejlesztett könyvek témái nem elég népszerűek vagy túl újszerűek a magyar olvasóközönségnek.
Az ifjúsági- és gyermekkönyvkiadást a gazdasági- és oktatáspolitikai döntéshozóknak is támogatniuk kellene. Emellett helyi, önkormányzati és egyéb támogatásra is szükség lenne.
Az iskolai könyvtárak költségvetése minimális, vagy nincs is lehetőség a vásárlásra, ezért sok az elavult, régi könyv és remény sincs friss kiadványok beszerzésére. Szerencsés lenne a pályázati, szponzori lehetőségeket is kihasználni.
A csaknem kétórás véleménycsere közben újabb és újabb kérdések vetődtek fel. A beszélgetés során a résztvevők egyetértettek abban, hogy a befogadói elvárások és kiadói szándék összehangolására további párbeszédre és szakmai együttműködésre volna szükség. Az OPKM szívesen otthont ad a folytatódó szakmai eszmecserének.