A digitális technológia előretörésével és a szaporodó webforrásokkal egyre több dokumentumot olvasunk számítógépen vagy különböző mobileszközökön. Ebben a folyamatban talán leginkább a tudományos munkával, kutatással foglalkozó szakemberek érintettek, akik számára – bár sokféle dokumentumtípust olvasnak – a folyóiratok és a folyóiratcikkek az igazán meghatározó információforrások.[1] Az Ulrich’s Periodicals Directory szerint napjaink aktív szakfolyóiratainak 80%-a elérhető valamilyen digitális formátumban.[2] A mind nagyobb mértékben rendelkezésre álló elektronikus források néhány hatása már most is megfigyelhető, hiszen a tudományos folyóiratokhoz való elektronikus hozzáférés a kutatók számára szinte evidenciává vált, s számos felmérés igazolja, hogy jelentőségük egyre nő.[3] Egy 1996-os vizsgálat szerint a hivatkozott források alapján az e-folyóiratok még alig (0,2%) jelentek meg a tudományos kommunikációban, míg 1998-ban ez az érték már 7,49%-ra nőtt, ugyanakkor ezeknek (az e-folyóiratoknak) csak 1,13% hivatkozott szintén elektronikus forrásra.[4] 2002-re viszont már rohamos emelkedésről számolhatunk be, hiszen az összes hivatkozások 16%-a már elektronikus.[5] A hivatkozott online források elemzésénél azonban érdemes odafigyelni a hivatkozott forrás típusára is, ugyanis a web meghatározó tulajdonsága a hipertextualitás, az önálló és/vagy kapcsolt kognitív források idézésének vagy kapcsolásának sokféle módját teszi lehetővé.[6] Blaise Cronin és társai vizsgálatuk során a tudományos kutatáshoz kapcsolt webdokumentumoknak 11 kategóriáját azonosították: köztük az e-cikkeket, a konferencia-előadásokat, a honlapokat, a kivonatokat és a könyvismertetéseket.[7] Harter és Kim ezt a listát a tovább bővítette: saját cikkek, e-mailek, levelezőlisták (listservs) és helyi fájlok, valamint egyéb források szerepeltetésével.[8] Kiderült, hogy az e-cikkeknek van a legnagyobb hivatkozottsága, ezt követik a kutatási jelentések (20%), a személyes és intézményi honlapok (15%), majd a különböző projektek weboldalai és a termékekről és szolgáltatásokról nyújtott információk.[9] Az azonban, hogy a kutató milyen webforrásokat fogad el és használ, az mindig az adott személytől és különösen attól a tudósközösségtől függ, amelyben dolgozik.[10] A források típusvariációi bizonyára az internetalapú kutatás sokkal átjárhatóbb tudományterületi határait tükrözik, illetve azt, hogy a tudósok kereséseit (böngészés, Discovery keresés[11] – „multikereső”/ metaindex) a web sokkal mélyebben támogatja, mint a jól körülhatárolt szakirodalom hagyományos bibliográfiai eszközei. Ezenkívül a leggyakrabban alkalmazott keresőgépek nem tárgyspecifikusak, következésképp a találatokat sem tudják szűkíteni a kutatók a tudományterület határai és elvárásai szerint.[12] Nem csoda tehát ez a hirtelen aránynövekedés, hiszen az internet fejlődésével a kutatók lehetőségei is igencsak megnőttek, hogy számos, korábban el nem érhető (nívós és kevésbé nívós) forrást találjanak és használjanak saját kutatásaikhoz. Az elektronikus hozzáféréssel szinte bármely, az interneten kompetensen kereső kutató gyorsan, a „saját íróasztaláról” lényegesen több, korábban számára ismeretlen vagy elérhetetlen munkaanyaghoz, nem publikált jelentésekhez és tanulmányokhoz, kormányjelentésekhez és más „szürke irodalomhoz” férhet hozzá, s a kört az Open Access mozgalom tovább bővítette. A  szürke irodalom aránya egy 1999-es vizsgálatban még csak 6%, míg 2002-ben már 8% volt a hivatkozásokon belül, ugyanakkor a felét teszi ki a hivatkozott e-forrásoknak. Az elérhető kutatási szakirodalom exponenciálisan megnőtt az internetet használó kutatók számára.[13] Érdemes ugyanakkor megjegyezni azt is, hogy egy 2002-es vizsgálat szerint az elemzett cikkekben a hivatkozott elektronikus források 18%-a nem volt megtalálható vagy elérhető, ami kellemetlen, de sajnos gyakori. Mindez a dokumentumok gyakori instabilitásának, illetve az elégtelen/pontatlan hivatkozásoknak és a kevésbé rögzített kapcsolatoknak a következménye. Habár pontatlan hivatkozások mindig is voltak a hivatkozási jegyzékekben, a szaporodó internetforrások időlegessége további bizonytalansági tényező, a mások számára tiltott vagy felhasználói azonosítást kérő lapokról nem is beszélve.[14] Az e-folyóiratoknak és -cikkgyűjteményeknek ez a széleskörű elterjedése hatással van a tudományos szakemberek olvasási mintázataira is.[15]

Hogyan változtatja meg tehát az elektronikus forradalom az olvasói és információkeresési szokásokat és mintázatokat? Milyen mértékben és milyen típusú e-forrásokat vesznek igénybe a kutatók? Mennyit időt fordítanak az olvasásra? Milyenek az olvasási stratégiáik? Hol és milyen eszközön szeretnek szakirodalmat olvasni? Az online környezet különbözősége és a keresőeszközök késztetik-e őket arra, hogy területük eddigi hagyományos forrásain túl is keressenek információkat? Befolyásolja-e mindez az e-olvasói, könyvtárhasználati, irodalomkutatási szokásokat? Szerepet játszik-e az életkor, a tudományterület, és az olvasás kedvelt helyszíne? Kimutathatók-e földrajzi, illetve kulturális eltérések?

Például:

más mentalitású európai országok közt (pl. Finnország – Görögország);

más földrész, de azonos társadalmi berendezkedés (pl. Egyesült Államok – Ausztrália – Finnország);

különböző kultúra (pl. India, Tajvan, Irán, Kína, vagy akár USA).

Világszerte számos vizsgálati tanulmány, felmérés készült, hogy megpróbáljon választ adni ezekre a kérdésekre, melyek bár módszereikben, következtetéseikben különbözhetnek, mégis sok hasonló eredmény, összegző megállapítás született. Például a felsőoktatásban alkalmazottak, a tudományos kutatók és a hallgatók egyaránt előnyben részesítik azokat a verziókat, melyek minél hatékonyabb és kényelmesebb munkavégzést tesznek számukra lehetővé. Sokuk számára ez azt jelenti, hogy saját gépükön férnek hozzá az elektronikus irodalomhoz (lehetőleg pdf formátummal), amit aztán kinyomtathatnak.[16]

Alapvető Tenopir, Carol és társai munkássága, akik 1977-től napjainkig számos longitudinális tanulmányban vizsgálták a természettudósok, a mérnökök, az orvosi kutatásokat végzők, később a bölcsészek és társadalomtudományokkal foglalkozó tudósok tudományosfolyóirat-használatát és olvasói mintázatát. Vizsgálták az e-olvasmányok mennyiségét, az elolvasásukra fordított időt, az olvasott cikk forrását (hogyan szereztek róla tudomást) és miként jutottak hozzá, illetve az olvasás célját és minőségét. Olyan részletekre is kíváncsiak voltak, például hogy milyen volt a cikk formátuma és hol volt az olvasás helyszíne. A vizsgálatokhoz rendszerint az utolsó olvasmányra koncentráló a „kritikus esetek módszerének”[17] (Critical Incident Technique) különböző variációit alkalmazták, függetlenül attól, hogy a dokumentum könyvtári állományból vagy máshonnan származott.[18] Minden alkalommal négy típusban tettek fel kérdéseket (demográfiai, emlékezés, kritikus esemény, megjegyzések), így az olvasók és az olvasmányok világába is egyaránt betekintést nyerhettek. A kritikus eseménynél a kérdések mindig a legutoljára olvasott tudományos szakcikkre/könyvre/egyéb publikációra vonatkoztak, még akkor is, ha azt a személy régen olvasta. Ez lehet, hogy nem volt tipikus az illető olvasmányait tekintve, de segített kialakítani az olvasási mintázatokat.[19] A vizsgálatok során tudományos cikk meghatározásuk szerint olyan közlemény lehetett, amely folyóiratban, szerzői weboldalon, egyedi darabként (preprint vagy reprint) és más elektronikus, illetve nyomtatott változatban jelent meg. Olvasáson pedig azt értették, ha valaki a tartalomjegyzéken és a kivonaton kívül a cikk szövegét is elolvasta.[20] Az eredmények alapján összevethették például a szakterület, az életkor, a státusz stb. közt fennálló összefüggéseket. Arra is kíváncsiak voltak, hogyan befolyásolják a könyvtárak által hozott döntések az olvasói mintázatokat.[21] Ezt különösen Irán esetében alkalmazták, ahol a könyvtárak a költségvetésük 80%-át az Elsevier kiadó szolgáltatásaira fordítják, következésképp az olvasók is tőlük olvastak leggyakrabban.[22] Tenopir és King (2000) vizsgálatának kérdezési formája és következetessége a nemzetközi összehasonlítást is lehetővé tette.[23] Rendszerint ezen alapulnak majd az egyes országokban végzett felmérések is.

Az olvasási minta változásait három korszakra bontották:[24]

Korai szakasz (1990–1993) – a web előtti világ, a cikkek és a teljes szövegű adatbázisok online vagy CD-ROM formátumban működtek. Ekkor még nagyon kevesen olvastak elektronikusan cikkeket.

Fejlődő fázis (a 90-es évek végétől napjainkig) – nyomtatott és e-folyóiratok, illetve azok változatai egyaránt elérhetők.

Fejlett periódus – már ma is megfigyelhető néhány olyan tudományterületen, ahol az elektronikus információs rendszereket már eleve specifikusan úgy tervezik, hogy növeljék az adott tudományterületen dolgozók munkalehetőségeit. (Pl. a csillagászoknál az American Astronomical Society (AAS) együtt a NASA Asztrofizikai adatrendszerével.)

Az olvasási mintázatot az első két korszak vonatkozásában összegezzük:[25]

1.  Az évente elolvasott cikkek száma tudományterülettől függően változik, de a mennyiség mindenhol nő.

2. Az elolvasott cikkek száma és az olvasásra fordított összidő is nőtt. A kezdeti szakaszban átlag 100 cikket olvastak évente, kevesebb mint 90 óra alatt. A fejlődő szakaszban pedig évente közel 160 cikket kb. 130 óra alatt.

3. Az idő előrehaladtával (2000-es évek) csökken az olvasásra fordított idő és nő a képernyőolvasás mennyisége is.[26]

4. Az, hogy a cikket hogyan azonosították és milyen forrást használtak a megszerzéséhez, szintén változik a különböző korszakokban. A kezdeti szakaszban az elektronikus források aránya 1% alatt volt, ez a szám azonban a fejlődő szakaszban 39%-ra nőtt, a fejlettben pedig 80% lett.[27] A könyvtár továbbra is fontos szerepet játszik a tudományos munkában, hiszen a kutatók többsége a könyvtári szolgáltatásokon (cikkgyűjtemények, adatbázisok, e-könyvek stb.) keresztül szerzi be a szakirodalom jelentős hányadát (pl. UK 67%, USA 56% – 2012-es adat).[28] A könyvtár mint az olvasás helyszíne azonban már igen ritkán szerepel a válaszokban. (lásd táblázat!)

5. A könyvtári gyűjteményfejlesztési politika is befolyásolja, hogy az olvasók honnan szerzik be a szükséges szakirodalmat, hiszen az olvasmányoknak közel a fele (a fejlődő és a fejlett korszakban egyaránt) a könyvtár által előfizetett nyomtatott és elektronikus dokumentumokból származik. Az elektronikus változat azonban egyre gyakoribb, a teljes szövegű adatbázisok, e-print-szerverek és a szerzői weblapok népszerűsége folyamatosan nő, ami azt is jelenti, hogy most már sokkal szélesebb az olvasottak köre, több folyóiratot ismernek. A '70-es évek végén az arány legalább 1 cikk a 13 címből évente, ez a szám 18-ra nőtt a '90-es évek közepére és közel 21 címre 2001-re. 2012-ben az Egyesült Államokban 52%, az Egyesült Királyságban 45% volt az olvasott elektronikus cikkek aránya.[29]

6. Hogyan találják meg a cikket, amit elolvasnak majd? Ez is változik a három korszakban. A böngészés a folyóiratszámokban (nyomtatott vagy elektronikus) leáldozóban van, míg az online témakeresés népszerűsége nő és a linkelési szolgáltatás bevezetésével bizonyára még általánosabbá válik majd. Bár a természet- és társadalomtudományokkal foglalkozó tudósok továbbra is inkább a kollégáikra vagy a cikkhivatkozásokra támaszkodnak (link formában is) a további szakirodalom megszerzésében. Azonban a böngészést sem kell leírnunk, hiszen továbbra is fontos eszköz marad a téma magfolyóiratainak figyelésében és a naprakészség biztosításában. Keresést elsősorban elsődleges kutatáshoz és publikálási céllal alkalmaznak vagy régi cikkek megtalálásához.

7. Egy dolog nem változik az idővel korszakokon át, és ez a cikkek relatív frissessége. Mindhárom szakaszban az olvasott cikkek kétharmada egy éven belüli publikáció volt. A maradék harmad nagyjából azonos arányban oszlik meg az időben. A régebbi cikkek esetében gyakori az újraolvasás: egy korábban felületesen olvasott cikk nagyon értékesnek minősült a kutatás szempontjából.

8. Érdekes lenne a megbízhatóság/respektus szempontjára is kitérni. Watkinson ilyen irányú vizsgálata szerint (2015, UK, USA)[30] az összes forrás közül továbbra is a folyóiratok (egyes területeken a könyvek) kapják a legnagyobb respektust a tudományos kommunikációban. Az Open Access Modell a legtöbb esetben nem vezetett bizalmatlansághoz a folyóiratok tekintetében, pozitívan értékelik, de a tudósok jelentős száma aggódik az ún. ragadozó/parazita folyóiratok (predatory journals) miatt. Davis[31] tanulmánya szerint a szerzők számára a folyóirat hozzáférési státusza nem fontos, mikor arról döntenek, hol publikáljanak, de azzal tisztában vannak, hogy az ingyenes hozzáférés növeli a cikkletöltések számát, ennek azonban a hivatkozásra való hatása még nem tisztázott. A digitális forradalom legfontosabb hatását a kutatók életére úgy lehetne összegezni, hogy könnyebbé tette azt, hiszen az online tartalmak már otthonról is elérhetők, ezért csak ritkán keresik fel a könyvtárakat.[32] Ugyanakkor cikkbeszerzéseiket továbbra is többnyire a könyvtári állományokból vagy könyvtárak révén végzik.[33] Bár értékelik az adatokhoz való szélesebb körű hozzáférést, a megbízhatóság szempontjából fontosabb a hozzáférés a teljes szöveghez, mint az adatokhoz.[34] Hivatkozáskor és publikáláskor továbbra is a kollégák és a saját kutatói közösségük véleménye a mérvadó.[35]

9. A megállapodott tudósok többsége nem használja a közösségi médiát a szakmai életében, de elismeri, hogy szélesebb körhöz juttathatja el az információkat.[36] A fiatalabb, kezdő kutatók, PhD hallgatók sokkal szívesebben nyúlnak ehhez az eszközhöz és építik ki vele kapcsolati hálójukat. A konferenciákon való személyes részvétel azonban továbbra is ugyanolyan fontos mindenki számára, hiszen ez az a hely, ahol személyesen találkozhatnak a többi kutatóval és dönthetik el, hogy kiben bíznak és kiben nem. Ez tehát nem változott, csak a kapcsolattartás módja, melynek eszköze rendszerint az e-mail. A Skype is hasznos lehetőség, de úgy tűnik, nem váltotta ki a konferenciákon való személyes jelenlétet.[37]

A folyóirat-olvasási mintázatokat a folyóiratrendszerek fejlődési korszakai mellett befolyásolhatják még a könyvtár elektronikus gyűjteményének szintje, a hozzáférés minősége, az olvasás célja, a munkahely, a biológiai nem, valamint olyan személyes tényezők, mint az életkor, a produktivitás és elsősorban a tudományterület, ahol a kutató munkásságát kifejti.[38]

A kutatások kimutatták, hogy jelentős különbségek vannak a különböző tudományterületek keresési módszerei / stratégiái között, és az elektronikus folyóiratok és adatbázisok használata is hasonlóan, a szakterület (domain) szerint változik.[39] A vizsgálatok eredményei alátámasztották, hogy a domain mérete (a témában elérhető releváns anyagok mennyisége, relatív a terület összes anyagával) és a szórás foka a területen valószínűleg szisztematikus módon befolyásolják a keresési stratégiákat.[40] Mote (1962) megállapítása szerint vannak kis szórású szakterületek, ahol az alapelvek jól kidolgozottak és a szakirodalom is jól szervezett, a tudománykör határai is viszonylag behatároltak és pontosan meghatározottak (pl. a szerves kémia). Itt a keresések tipikusan a szakterületen maradnak és nem terjednek ki más területekre is. Ezzel szemben a nagy szórású szakterületek azok, ahol a különböző kutatási témák száma nagyobb, a szakirodalom is kevésbé pontosan szervezett vagy az alterületek szervezetlenek, a tudós kutatása érdeklődésének és problémáinak fényében. Következésképp az interdiszciplináris területek nagy szórású diszciplínák, abban az értelemben, hogy a kutatónak rendszerint több diszciplínát kell egyszerre keresnie, hogy megtalálja a témája összes releváns irodalmát, míg az alacsony szórású területeken néhány alapvető minőségi folyóirat is kielégíti az igényeket.[41] Az, hogy mit tekintünk relevánsnak, különböző kritériumok alapján áll össze. Az ezekből adódó eltérések valószínűleg szintén befolyásolják az információkeresési stratégiákat és az e-folyóirat használati mintáját.[42] Ilyen például a témakör és a paradigmatikus relevancia és ez utóbbinak alárendeltjei, az elméleti és módszertani relevancia. A bölcsész kutatók általában régi és megalapozott elméleteket alkalmaznak, hogy értelmet adjanak az új témának, felvetésnek. Itt a legrelevánsabb szövegek nem feltétlenül abból a témából vagy tárgykörből jönnek, amit éppen kutatnak, felkínálnak azonban egy gondolkodási módszert és témamegközelítést.[43] A multiparadigmatikus területeken a paradigmatikus relevancia megelőzheti a témaszerűséget és szűkítheti vagy bővítheti a kutatott téma releváns anyagainak témakörét. Ez azonban a természettudományokban már nem valószínű, itt ugyanis a tematikus relevancia az elsődleges kritérium a gyakorlatban.[44] Ezeken kívül még a szakmai orientáció (tanítás/kutatás, helyi vagy nemzetközi és alap- vagy alkalmazott kutatás azok a tényezők, melyek befolyásolhatják az információkereső stratégiákat, illetve az e-folyóirat-használatot.[45]

Az elektronikus folyóiratok megjelenésével - úgy tűnik - továbbra is érvényben maradnak a tudományos világban a következők:[46]

az olvasásra rendelkezésre álló idő és az az idő, amit egy cikk elolvasására fordítanak, egyaránt indikátorai a cikkben található információk értékének;

az olvasás elsődleges célja a primer kutatás, de tanítás, publikálás, továbbképzés céljából is sokan olvasnak, néhányan azt is említették, hogy így tudnak naprakészek lenni a területükön;

az információ tartalma az összes fenti cél elérésében nagyon fontos;

a fenti célok mindegyikénél az olvasás további előnyeként említették, hogy új gondolatokra ösztönzött, javított az eredményeken stb.

az olvasás mennyisége korrelált az olvasó produktivitásával;

sok cikkel időt lehetett megtakarítani és más értékes forrásokra szert tenni.

Ez talán azért van így, mivel a lektorált folyóiratok, közlemények információtartalma formátumtól függetlenül lényegében ugyanaz. Azonban az elektronikus dokumentumok új lehetőségekkel gazdagították a kutatási lehetőségeket.

És most néhány példa földrajzi és kulturális azonosságokra és eltérésekre.[47] Számos ország, illetve kultúrterület országaiban készített felmérést olvastam, ahol igyekeztem a lehetőségekhez képest nagyjából azonos időtartamban és azonos módszerekkel (kérdőív, interjú, utolsó incidens technika) készített felméréseket kiválasztani és összevetni. Azt tapasztaltam, hogy az eltérések inkább gazdasági jellegűek, azaz attól függőek, hogy milyenek a hozzáférés lehetőségei és minősége. Ahol a szolgáltatás még nem teljesen stabil, elektronikus problémák vannak (pl. a letöltés akadozik), ott érthetően kevésbé népszerű az e-olvasás, de a szolgáltatás javulásával gyakorisága egyre nő. Görög- és Törökországban az információs műveltség alacsonyabb foka, az adatbázis-kezelés okoz gondot. Itt a felmérésekből az is kiderül, hogy a felhasználóknak több segítségre, magyarázatra lenne szüksége.[48] Jelentős eltérések mindenhol inkább a tudományterületek eltérő gondolkodásmódjából adódtak (keresési szokások, forráshasználat). A kulturális különbségből adódó eltérő olvasási szokásokra gyakorlatilag nem, vagy igen kevés adatot találtam még az olyan eltérő gondolkodású területeken sem, mint India vagy a muszlim államok egyetemei. Számomra a legérdekesebb egyedi adatot egy írországi felmérésben olvastam, ahol a kérdezett személyek többsége (74%) úgy nyilatkozott, hogy ők ugyan mindenképpen jobban szeretik a nyomtatott irodalmat, mégis többnyire a képernyőn olvasnak. Ennek két fő oka van: anyagi (sokba kerül a nyomtatás), a másik pedig a környezet védelme. Az utóbbi indoklás az általam olvasott cikkekben egyedül náluk jelenik meg.[49]

Mindhárom országban[50] az e-cikkek integrált részét képzik az akadémiai életnek, olvasásuk célja és megtalálásuk módszere (keresés, böngészés stb.) is sokféle és nagyjából megegyezik. Bár van némi eltérés az egyes országok tudósai közt az olvasás mennyiségében és az olvasás mintázataiban, az akadémiai rang/státusz, a produktivitás, és az életkorok beszámolóit tekintve. Számottevő különbségek azonban itt is elsősorban az olvasók tudományterületi eltéréseiből adódtak. Az olvasás preferált helyének gyakoriságában is vannak különbségek, úgy tűnik, ez tényleg ország-függő. A finneknél pl. sokkal valószínűbb volt, hogy elektronikusan inkább az irodában vagy a laborban olvastak, mint otthon.

Egyezések a három országban:

Az elolvasott elektronikus cikkek száma a betöltött pozícióval változik: az idősebb vezető és közepes státuszú tudományos szakemberek több cikket olvasnak, mint az előadók (lecturers) vagy fiatalabb kollégáik.

Az életkor nem feltétlenül magyarázza az e-források egyértelmű elfogadását és használatát, annyi azonban kimutatható, hogy az idősebbek esetében a nyomtatott és az elektronikus források használata kiegyensúlyozottabb.

Az e-cikk- és e-cikkolvasás-mintázatok a tudományterület függvényében változnak: az orvosi és a mérnöki terület tudósai több e-cikket olvasnak, mint más tudományterületen dolgozó társaik. A bölcsészek és a társadalomtudománnyal foglalkozók könyveket és cikkeket egyaránt olvasnak, ami részben magyarázza az e-cikkek ritkább használatát.

A publikációs termelékenység/produktivitás kapcsolatban van az elolvasott e-cikkek számával Finnországban és az USA-ban egyaránt.

Vannak azonban országok közti különbségek is:

Ausztráliában például a fent említett publikációs termelékenység/produktivitás nem áll korrelációban az elolvasott e-cikkek számával, ugyanakkor itt a legmagasabb az e-olvasmányok száma.

Másik jelentős különbség, hogy a finn tudósok gyakrabban élnek a keresés módszerével, ha meg akarnak találni egy cikket, és ahogy már említettem, ők azok, akiknél a legkevésbé valószínű, hogy e-anyagot otthon olvassanak. Ezek a különbségek érdekesek és egyértelműen további kutatásokra érdemesek.

Az is egyértelmű, hogy a könyvtár, illetve a könyvtári konzorcium döntései komoly befolyást gyakorolnak néhány olvasási mintázatra. Egy ausztrál egyetem például jelentős mennyiségű e-folyóirat archívumot (backfiles) vásárolt a felmérés előtt. Következésképp az egyetem tudományos alkalmazottai több korábbi cikk e-formátumú olvasásáról számoltak be. Finnországban is visszaesett a nyomtatott formátumú olvasás népszerűsége, ez minden bizonnyal annak tulajdonítható, hogy a finn állam a FinELib nemzeti konzorcium által licencelt e-folyóiratokat országszerte elérhetővé teszi a tudományos világ számára.

Tajvan és szárazföldi Kína[51] társadalomtudósai egyetértettek abban, hogy nagyon fontosak az e-folyóiratok, elsődleges információforrásnak számítanak. E két állam társadalomtudósainak e-folyóirat olvasási szokásait vizsgálva megállapították, hogy mindkét terület tudósai több nyelven is olvasnak e-cikkeket, de Tajvanon szívesebben olvasnak angolul, míg Kínában természetesen a kínai nyelvű cikkeket részesítik előnyben. Különbség volt az elolvasott cikkek számában, az olvasásukra fordított időben és a szívesen választott cikkterjedelmekben is. A kínai egyetemeken általában a rövidebb cikkeket (1–10 oldal), míg Tajvanon a hosszabbakat (több mint 21 oldal) preferálták és erre több időt is fordítottak. A vizsgálat eredményeit összevetették hasonló amerikai felmérések[52] eredményeivel, és azt találták, hogy az amerikai tudósokkal szemben a tajvani társadalomtudósok kevesebbet olvasnak, de több időt töltenek olvasással és régebbi cikkekkel. Mivel Tajvanon a tudósok az angol nyelvű szakirodalom mellett gyakran kínai, német és japán nyelvű cikkeket is olvasnak, ezáltal másképp keresik és használják az elektronikus újságokat, mint az USA-ban vagy Európában élő tudóstársaik. Van eltérés az újsághasználatukban és a keresési szokásaikban is.[53]

További országadatok a mellékelt táblázatokban láthatók, melyek forrása a bibliográfiában feltüntetett szakirodalomban olvasható.

Radikális változás állt be tehát az információkereső szokásokban és a források használatában. A tudósok és a kutatók kényelmesebbekké váltak, egyre szívesebben és könnyebben használják a weben elérhető forrásokat.[54] Az elektronikus folyóiratok is egyre szélesebb körben válnak elérhetővé, ezzel folyamatosan arányosan nő az elolvasott cikkek átlagszáma is, míg az olvasásra fordított átlagos időtartam csökken. Az online források izgalmas alternatívát kínálnak és a hagyományos források mellett kitágítják a kutatási forrásokban és eszközökben rejlő lehetőségeket. Ha az egyetemi könyvtárak minőségi gyűjteményekhez kínálnak hozzáférést, megfelelő minőségű infrastruktúrával, akkor a tudományos munkatársak sok e-cikket olvasnak majd, ami segít tökéletesíteni a kutatásaikat, a tanítási tevékenységüket és a naprakészség megszerzését is.[55] A változások felismerése és tudomásul vétele csak segíthet nekünk, könyvtárosoknak felkészülni a jövőre. Ha mi, könyvtárosok és információs szakemberek megértjük, értelmezni tudjuk ezeket a változásokat, akkor segítséget kaphatunk ahhoz is, hogy egyre nívósabb, és a tudományos kutatással foglalkozó szakembereknek is egyre inkább megfelelő szolgáltatásokat nyújthassunk.[56]

________________________________

Irodalom

Bates, Marcia J. (1996): Learning about the Information Seeking of Interdisciplinary Scholars and Students. Library Trends. 45. 2. 155-164.

Bayram, Özlem – Atılgan, Doğan (2006): An Evaluation of Faculty Use of the Digital Library at Ankara University, Turkey. The Journal of Academic Librarianship. 32. 1. 86-93.

Boyce, Peter – Montgomery, Carol – Tenopir, Carol – King, Donald W. (2004): How Electronic Journals Are Changing Patterns of Use. The Serials Librarian. 46. 1/2. (March) 121-41.

Dara Péter (2011): Teljesítménymenedzsment. Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest.

Davis, Philipp (2011): The Impact of Free Access to the Scientific Literature: a Review of Recent Research. Journal of the Medical Library Association,. 99. 3. 208-217.

Herring, Susan Davis (2002): Use of Electronic Resources in Scholarly Electronic Journals: A Cytation Analysis. College & Research Libraries. 63. 4. 334-340.

Korobili, Stella – Tilikidou, Irene – Delistavrou, Antonia (2006): Factors that influence the use of library resources by faculty members. Library Review. 55. 2. 91-105.

Kumar, G. Kiran – Kumbar, Mallinath (2012): Use and Search Pattern of Electronic Resources in Five Autonomous Engineering Colleges (Bengaluru). Trends in Information Management (TRIM). 8. 2. 90-99.

Raza, M. Masoom – Upadhyay, Ashok Kumar (2006): Usage of E-journals by researchers in Aligarh Muslim University: a study. The International Information and Library Review. 38. 170-179.

Smith, Erin T. (2003). Changes in faculty reading behaviors: The impact of electronic journals on the university of Georgia. Journal of Academic Librarianship. 29. 3. 162-168.

Tajafari, Masoumeh (2014): Accessibility and Use of Electronic Journals at Iranian University Libraries. Library Philosophy and Practice (e-journal). Paper 1135. http://digitalcommons.unl.edu/libphilprac/1135 (2017.01.16.)

Talja, S. – Maula, H. (2003): Reasons for the use and non-use of electronic journals and datbases: A domain analytic study in four scholarly discipline. Journal of Documentation. 59. 6. 673-691.

Tenopir, Carol (2012): Scholarly Reading in a Digital Age: Some things change, some stay the same. NFAIS Workshop June 15, 2012. (Power Point) http://libvalue.cci.utk.edu (2017.02.03.)

Tenopir, Carol – King, Donald W. (2008): Electronic Journals and Changes in Scholarly Article Seeking and Reading Patterns. D-Lib Magazine. 14. 11/12. http://www.dlib.org/dlib/november08/tenopir/11tenopir.html#Tenopir-etal-2009 (2017. 01. 16.)

Tenopir, Carol – King, Donald W. – Christian, Lisa – Volentine, Rachel (2015): Scholarly article seeking, reading, and: a continuing evolution from print to electronic in the sciences and social sciences. Learned Publishing. 28. 2. 93–105. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1087/20150203/epdf (2017.02.03.) DOI: 10.1087/20150203

Tenopir, Carol – Wilson, Concepción S. – Vakkari, Pertti – Talja, Sanna – King, Donald W. (2010): Cross-Country Comparison of Scholarly E-Reading Patterns in Australia, Finland and the United States. Australian Academic & Research Libraries. 41. 1. 26-41. http://www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1080/00048623.2010.10721432?needAccess=true (2017.02.03.)

Vandenhoek, Tim (2013): Screen reading habits among university students. International Journal of Education and Development using Information and Communication Technology (IJEDICT). 9. 2. 37-47.

Wang, Mei-Ling (2010): Scholarly Journal Use and Reading Behavior of Social Scientists in Taiwan. International Information & Library Review. 42. 4. 269-281.

Wang, Mei-Ling (2013): Study on Electronic Journal reading Behaviour of Social Scientists in Taiwan and Mainland China. Journal of Library and Information Scienc. 39. 2. 26-42. http://jlis.glis.ntnu.edu.tw/ojs/index.php/jlis/article/download/621/pdf (2017. 02.13.)

Watkinson, Anthony et al. (2015): Changes in the digital scholarly environment and issues of trust: An explaratory, qualitative analysis. Information Processing and Management. Nov. 9. 1-13.

Zhang, Yin (1998): The Impact of Internet-based Electronic Resources on Formal Scholarly Communication in the Area of Library and Information Science: A Citation Analysis. Journal of Information Science. 24. 4.