Kereszty Orsolya: Első gyermeklapunk történetéhez

A folyóiratok vizsgálata során számos értékes és új adattal gazdagíthatjuk a neveléstörténeti szakirodalmat. Az első magyar ifjúsági folyóiratot a szakirodalom nagy vonalakban már megvizsgálta, azonban mindeddig kevés figyelmet fordított arra, hogy a különböző tárgyú cikkek milyen arányban fordulnak elő az újságban. A tanulmány célja tehát, hogy a már meglevő adatokat és ismereteket összefoglalja, és a cikkek tartalmi elemzését, valamint bemutatását elkezdje és elősegítse. Azonban a hely hiánya nem teszi lehetővé az újság színes repertoárján szereplő összes cikk bemutatását, ezért most csak arra törekszünk, hogy a Magyar Gyermekbarát című folyóiratból némi ízelítőt adjunk, ami esetleg részletesebb kutatás kiindulópontja is lehet majd.

Magyar Gyermekbarát hetenként megjelenő folyóirat volt, első száma Kolozsvárott jelent meg 1843. január 3-án. A folyóirat 1844. december 31-én szűnt meg. Mindegyik száma 16 oldalból állt, és a szerkesztő minden félév végén tartalomjegyzéket készített az abban az évben megjelent cikkekből. Az első magyar ifjúsági folyóiratot Szilágyi Ferenc szerkesztette.
Szilágyi elsőségét azonban sokan megkérdőjelezték, Seelmann Károlyt tartva a magyar ifjúsági folyóirat-irodalom első nagy alakjának. Kristóf György 1938- ban megjelent cikkében¹ azonban rámutat arra, hogy Seelmann csak lefordította a Leipziger Wochenblatt für Kinder című folyóirat első két évfolyamát, majd ezeket később kiadta egy kötetben². Seelmann Károly a Wochenblattot nem szó szerint fordította, hanem rövidítve, azért, hogy a költségeket a legteljesebb mértékig csökkenteni tudja. A könyvet Bánfinénak, az erdélyi gubernátor feleségének dedikálta, aki maga bízta meg Seelmannt a folyóirat lefordításával. Tehát, mivel Seelmann Károly műve „csak” németből való folyóirat-fordítás, amit rövidítve, könyv formájában adott ki, ezért tekinthetjük a Szilágyi által szerkesztett folyóiratot az első magyar ifjúsági folyóiratnak.

Szilágyi Ferenc 1797. április 14-én született Kolozsvárott. Tanulmányait is szülővárosában végezte, ezután nevelő lett, és tanítói állásban költészetet tanított. Bécsbe, majd Genfbe ment tanulni, és a kolozsvári egyetemen lett tanár. Nemcsak a Magyar Gyermekbarátot szerkesztette két évig, ezen kívül az 1841. január 5-én indult Múlt és Jelen és a Hon és Külföld című folyóiratok szerkesztője is volt. A Múlt és Jelen politikai lap volt, a Hon és Külföld pedig leginkább irodalmi és tudományos. Szilágyi az évek múlásával egyre inkább népszerűtlenebb lett, egy idő után már csak 200 előfizetővel rendelkezett. Kolozsvári tanári állását 1848-ban vesztette el politikai elvei miatt. Elmenekült Erdélyből, és a Magyar Hírlap³ című újságot indította meg, amit egészen 1852-ig szerkesztett. 1857 és 1861 között középiskolai fő-
felügyelőként működött. 1862-től haláláig (1876) tudományos munkásságának szentelte magát.

Érdekesség, hogy munkatársak hiányában a Magyar Gyermekbarát folyóiratban valamennyi cikket feltehetően maga Szilágyi írta. A kor szokásainak megfelelően az író(k) nem tüntették fel nevüket tanulmányuk végén, így a tényleges azonosítás lehetetlen.

A folyóirat programját a szerkesztő a gyermekekhez és a szülőkhöz intézi:

„E magyar fiú és leánygyermekek számára közrebocsájtott folyóirat célja szívet nemesítő, értelmet fejlesztő, ébresztő, gyönyörködtetve oktató olvasást adni kezükbe. A folyóirat anyaga általjában erkölcs, historia, földleírás és természet köréből lesz véve.”⁴

A Magyar Gyermekbarátban megjelent cikkek leginkább erkölcsi mondanivalót hordoznak, ezen kívül találunk közöttük természettudományi, illetve történelmi tárgyúakat is. A történelmi tárgyú cikkek közül kiemelkednek a magyar, s elsősorban az erdélyi történelemmel foglalkozó cikkek. Azonban a szerző nem hanyagolja el a külföldi történelmet sem, azt kiemelkedő személyiségeken keresztül mutatja be. Általában minden szám végén olvasható egy – egy rejtély („rejtvény”), amire a szerkesztő választ várt, és esetleg egy – egy bölcs mondás, illetve erkölcsi gondolatok. A cikkek ilyen arányú szerepeltetéséből az a következtetés vonható le, hogy az író elsődleges célja nem az oktatás, hanem a nevelés volt, és tudatosan törekedett az ifjúság erkölcsi nevelésére.

A folyóiratban a cikkek címe pontosan utal a tartalomra, ezzel is megkönnyítve a gyermekek számára a tájékozódást. A címek általában egyszavasak, tehát tömörek és rövidek. Érdekes megemlíteni csak érdekességképpen egy – egy cikknek címét, így ezzel is bizonyíthatjuk előbbi állításunkat. Az erkölcsi mondanivalót hordozó cikkek közül ki lehet emelni például a hazaszeretetről való oktatást⁵, a Jó tét és halála⁶, az Anyai szeretet⁷, a Szülék iránti szeretet szép példája⁸ című olvasmányokat. Különösen érdekes, hogy a szerző(k) a cikkekben keverik a különböző szempontú tanításokat, ezzel is színesebbé téve az olvasmányokat. Ez jelenik meg az összes erkölcsi tárgyú tanításban, ahogy már az előbbiekben említettük, így az író az élet lehetőleg gyermekközeli példáin keresztül tanít. Ezt láthatjuk például a Barackok című történetben⁹ is, ahol az alaptörténet igen egyszerű és hétköznapi. A középpontban három testvér van, akik kapnak egy – egy barackot, és az olvasmány azt vizsgálja, hogy melyikük használja fel a legjobban a saját barackját. A történet úgy kezdődik, mint egy reális mese, ám túlságosan tanítói jellege nem teszi a gyermek számára lehetővé, hogy mint a tényleges mesékben belehelyezkedjen a főhősök szerepébe, s ő maga is velük együtt gondolkodjon és döntsön. Ez a jellemvonás igaz majdnem az összes olvasmányra is. Igaz, hogy mindenki számára érthető helyzetekből indul ki, de a tanítói szándékot túlságosan közvetlenül alkalmazza, néhol már – már tudományos fejtegetéseket alkalmaz a szerkesztő.

Fontos kiemelni azt, hogy az újságban szereplő történetek pszichológiai szempontból teljesen alkalmazkodnak a gyermek korához, hiszen ahogy megfigyelhetjük, a történetek nem tartalmaznak már csodás, illetve varázslatos elemeket, csak reális helyzeteket.

Történelmi tárgyú cikkeket is elég nagy számmal találhatunk, azonban ezek mennyiségileg meg sem közelítik az etikai tárgyú olvasmányok számát. Ide sorolható például az I. Andrásról és I. Béláról,¹⁰ a nándor-
fehérvári győzelemről¹¹ szóló cikk. Érdekesen ötvözi a szerző az etikai nevelést a történelmi oktatással az igazságszeretetről szóló cikkében,¹² amiben Nagy Sándor történelmi alakjából és tetteiből indul ki, s mutat be egy fontos értéket. Ezt a fontos jelenséget már Rousseau Emiljében is megfigyelhetjük. Rousseau is hangsúlyozza azt, hogy az erkölcsi nevelés akkor a leginkább célravezető, amikor életközeli helyzetekben zajlik és a másik módja pedig az, amikor a gyermek nagy történelmi személyiségek életútjairól, illetve tetteiről olvas. A melegről és a hidegről szóló tanításban¹³ keveredik a fizikai, kémiai illetve pszichológiai megközelítés.

A természettudományi tárgyú cikkek sorába sorolandók például az angolnáról,¹⁴ a vámpírról,¹⁵ a jácintról,¹⁶ a vörösbegyről,¹⁷ szóló tanulmányok. Megengedett a tanulmány elnevezés, mert ezek a cikkek kimerítő részletességűek, s gyakran egy egész adathalmazzal szolgálnak az adott élőlényről.

Nyelvezetére az egyszerű nyelvhasználat a jellemző. A szerző a lehető legegyszerűbb szavakat és kifejezéseket használja, hogy így tegye minél érthetőbbé a többnyire erkölcsi mondanivalót tartalmazó cikkeit, azonban később az egyszerű nyelvezet ellenére is túlságosan tudományossá válnak a cikkek. Tehát stílus tekintetében a szerző keveri a tudományos és a közérthető stílust, és a cikkek olvasása során megfigyelhető, hogy egyre inkább a tudományos stílust tartja majd szem előtt. Tehát a stílus tekintetében konzervatív a szerző, de ha a cikkek tárgyát vizsgáljuk, az erős ingadozás ellenére haladó vonásokat is felfedezhetünk. Szilágyi a folyóirat indulásakor még törekedett arra, hogy minden száma színes és érdekes legyen, s ez a törekvésnek a megvalósítása egyre inkább háttérbe szorult. Ha azonban a számokat nemcsak önmagukban, hanem például a féléves repertoárt vizsgáljuk, abban az esetben helyénvaló az a kijelentésünk, hogy a lap a cikkeknek színes repertoárját vonultatta fel.

Tehát összefoglalva a folyóirat értékelésénél figyelembe kell venni azt a tényt, miszerint Szilágyi cikkei konzervatívak voltak, mert gyakran felnőtteknek szóló tudományossággal íródtak. Ugyanakkor észre kell venni azt az igyekezetet is, amire Szilágyi törekedett ám nem tudott mindig tudatosan megvalósítani, és itt találunk igazán ingadozást szerkesztői teljesítményében. Az induló lap első számai meglepően színesek és témában gazdagok voltak. Azonban nem jelenthetjük ki teljesen azt sem, hogy a hónapok múlásával a folyóirat egyértelműen és csakis negatív fejlődési tendenciát mutat. Megfigyelhető, hogy a számok szerkesztése nem egyenletes. Van olyan szám, amikor egyetlen egy történet jelenik meg az egész újságban, vagy egy – egy történet nem fejeződik be egy számon belül, hanem azt a szerző folytatásokban közli, esetleg egy sokkal későbbi számban, mint egyedüli cikket. A szakirodalomban ismert az az álláspont, mely ezt az egyenetlen szerkesztői magatartást tartja a Magyar Gyermekbarát megszűnési okának.¹⁸

Ehhez vizsgáljuk meg röviden az 1844–es év 1. félévének számait. Ez tehát a legutolsó évnek az első féléve. A cikkek a következőképpen alakulnak:

Az első négy számban (01.01.,01.09.,01.16.,01.23) felváltva találhatunk természettudományi, erkölcsi és történelmi tárgyú cikkeket. Az ötödik szám (01.30) azonban csak egy cikket tartalmaz, A perzsák története címmel. Az ezt követő két szám (02.06.,02.13) megint sokféle témájú. A február 20-i szám egyetlen egy cikket tartalmaz, címe: Nemes és polgár. A következő négy szám (02.27.,03.05.,03.12.,03.19) megint többféle cikket tartalmaz, azonban itt a választék és a szóródás már nem olyan sokszínű. A március 26-i és az április 2-i cikkek kiemelkednek a többi közül, mert a 26-i öt cikke közül négy erkölcsi és egy történelmi tárgyú, a 2-i négy cikke közül egy történelmi és három erkölcsi tárgyú. A következő szám (04. 09.) két történelmi és egy erkölcsi témakörű cikket tartalmaz, majd az április 16-i három erkölcsi, egy vallásos és egy természettudományi cikket tartalmaz. Az ezeket követő nyolc utolsó számban megint nem olyan változatosak a cikkek, és ezekben a számokban egyenként már csak kettő – három cikk található. A nyolc szám összesen tíz erkölcsi, hét történelmi és négy természettudományi cikket tartalmaz, és mindezeken kívül egy mesét. Ezeken kívül majdnem mindegyik szám tartalmazott rejtvényt, bölcs mondásokat vagy gondolatokat.

Tehát az állítás, hogy a lap előfizető-táborának csökkenése, majd később az újság megszűnése az idő múltával egyre inkább hanyatló szerkesztői munka következménye nem teljesen megalapozott.¹⁹ Az erkölcsi témájú olvasmányok általában közvetlen tanító jellegűek, mintegy tanulmányszerűek, de ugyanakkor teljesen mindennapi példákon keresztül magyaráznak. Mint már fentebb említettük, ezek a cikkek nem pusztán erkölcsiek, hanem keverednek benne a filozófiai és vallási megközelítések is, ezért nem választhatók el a cikkek teljes mértékben témájukat tekintve.

A folyóirat elemzésénél mindenképpen ki kell emelni Szilágyi Ferenc munkásságának hagyományteremtő jellegét. Lapja a kor szellemének megfelelően ismeretet terjesztett, nevelt és tanított. Elsőként úttörő a maga műfajában.