I. Bevezetés
1. Az iskolai könyvtárak a változó világban
„Művelt ember az, aki képes tájékozódni, eligazodni az ismertek rendszerezésében, s aki elsajátította a kutatás és az önálló munka olyan módszerét, amellyel önmaga képes szelektálni saját igényei szerint” – írta Roger Gal 1968-ban
Napjaink információkban gazdag világában még jobban igaz a megállapítás, amelyből következik az iskola feladata: olyan személyiség kialakítása, aki az információk tömegéből igényesen tud választani, megtalálja a számára szükséges információ megszerzéséhez a megfelelő eszközt, tudja azt használni. Kialakul benne a folyamatos önművelés igénye.
Ennek megvalósítása elképzelhetetlen az iskola nyitottabbá tétele nélkül, tehát a tanulók önművelési készségének kialakítása elengedhetetlenné teszi, hogy az oktatásba bekapcsolódjék a könyv, mint az elsődleges információhordozó, és mellette más információhordozók is. E tevékenységek egy része a tanítási órákon valósul meg, másik része az iskolai könyvtárban.
Az eddigi felhalmozott ismeretanyag között a ma gyermekének, a jövő felnőttjének el kell tudnia igazodni. Az alapismeretek átadására az oktatók hivatottak az egyes tantárgyak keretében. A tudományok rendszerében, az ismeretszerzést, ismeretbővítést a könyvtárak segíthetik elő minden rendelkezésre álló eszközzel. A gyermek személyiségformálásában egyaránt szükség van az iskolai és a közművelődési könyvtárra is.
Az iskolai könyvtár állományának alakításával és gyűjteményének felhasználási módjával az iskola napi nevelési, oktatási munkáját szolgálja: a könyvek az oktatás segédeszközei, a könyvtári szolgáltatások az oktatási folyamat szerves részét képezik. Valójában itt is tanítás folyik: a gyerekek – többnyire szervezett keretekben, meghatározott tanterv szerint – általában a könyvtárban tanulják az információgyűjtést, a könyv és könyvtár használatát.
2. A könyvtáros szerepe
A tanórán a jó pedagógus kedvet ébreszt a további töltekezéshez. S hogy az ott megtanított mozaikok összeálljanak, egymáshoz illeszkedjenek, és egymásra épüljenek, azt segíti elő a könyvtár a sajátos lehetőségeivel. A könyvtárban egységes rendszerben találkozhat a gyermek a számára új, további ismereteket nyújtó művekkel. Míg az egyes tantárgyak összekapcsolása az iskolai órákon szinte megoldhatatlannak látszik, annál magától értetődőbb az a könyvtárban. Nemcsak azért, mert a könyvek egy része több „tantárgyat” is érint, hanem főképpen azért, mert a szakrend, a tizedes osztályozás a tudományok összefüggéseire épül.
A könyvtárhasználati szokások alakulásában, az olvasás iránti igény erősödésében az olvasmány értékpreferenciáinak hatékonnyá válásában rendkívül nagy szerepe van az olvasó könyvtároshoz való viszonyának. Különösen fontos ez a gyermekolvasók esetében. Ez a kötődés egy sajátos kommunikációs viszonyban alakul ki, amelynek során a könyvtárpedagógus facilitáló, tájékoztató, értékorientáló tevékenységet fejt ki. Ebben a kommunikációs viszonyban az értéket hordozó dokumentum és az olvasó között a könyvtáros tanár a közvetítő.
Az iskola az egyén életének kezdeti szakaszában fejleszti a tehetséget. A könyvtár az ember szolgálatára áll a tehetségfejlesztésben élethosszig.
II. A könyvtár kereteire épülő könyvtár-pedagógiai lehetőségek
1. A program leírása
A budapesti Szent István Gimnáziumban, mint szakképzett könyvtárostanár segítettem a gyerekek önálló ismeretszerzésre nevelését, a tehetséggondozást.
Tapasztalatom szerint a tanuló számára megfelelő könyvtárhasználati szint eléréséhez kis mennyiségű, de lényeges elméleti anyag és sok gyakorlati ismeret elsajátítása, gyakorlása szükséges.
Összeállítottam egy Könyvtárhasználat program tanítási tematikáját, foglalkozási feladatsort, valamint tanórán kívüli tevékenységekkel kínáltam meg a gyerekeket. Komplexitásánál fogva így felébreszthetjük a gyerek kíváncsiságát, az érdeklődő, tehetséges tanulót nyitottabbá tehetjük az új ismeretek befogadására.
Vélhetően így ez a program egyrészt lehetőség a tehetséges gyerekek tehetségének fejlesztéséhez. Másrészt a tehetségek kibontakoztatásának nélkülözhetetlen feltétele a valamilyen téren aktuálisan gyengébb teljesítményt nyújtók „felzárkóztatása”, ha ezt a felzárkóztatást intenzív személyiségfejlesztésnek, a fejlődés segítésének fogjuk fel. Az aktuálisan gyengébbek között is lehetnek potenciális tehetségek, sőt esetleg nagyobb tehetségek, mint az aktuálisan tehetségesnek mutatkozók között. S a könyvtár-pedagógiai eszközökkel és módszerekkel ez még inkább lehetséges.
A program célja:
Felkészíteni és ébren tartani az írott betű, a szellemi munka iránti tiszteletet, az elmúlt korok értékeinek megbecsülését, az önművelés iránti igényt.
Felkészíteni a tanulókat az önálló könyvtárhasználatra, ismeretszerzésre.
Kialakítani és fejleszteni azokat a magatartásmódokat és képességeket, amelyek a könyvtár mindennapos használatában elengedhetetlenül szükségesek.
A könyvtárhasználat azon lehetőségeinek megismertetése, amelyek elősegítik valamennyi műveltségi terület ismereteinek feltárását.
Megismertetni a tanulókkat azon alapvető információhordozók fajtáival, szerepével és felhasználásával, amelyek elősegítik az önálló szellemi alkotás létrehozását.
A modern kor követelményeinek figyelembevételével az önálló gondolkodás, a kreativitás fejlesztése, az önművelés igényének felkeltése és megszilárdítása.
A program megvalósíthatóságának feltétele a megfelelően felszerelt és rendben tartott iskolai könyvtár, illetőleg a megfelelő számítógépes környezet.
A könyvtárhasználati anyagot 7-10., illetőleg 9-12. évig 2-2 nagy részre osztottam. Minden évre megfogalmazódtak a célok és a tartalom, valamint a részeken belül elkülönítettem a könyvtári alapozás tartalmát és a követelmények, feladatok a szakórákon fejezeteket.
7. és 9. osztály
Részei: Tájékozódás a könyvtárban
Dokumentumismeret
8. és 10. osztály
Részei: A szellemi munka technikája I.
Indirekt tájékoztatási eszközök
9. és 11. osztály
Részei: Nyomtatott dokumentumok
Tömegkommunikációs eszközök
10. és 12. osztály
Részei: Nem hagyományos információhordozók
A szellemi munka technikája II.
A bejövő osztályok részére részletesen kidolgozott célok, tartalom, ill. az egyes részek tartalmát az 1. sz. mellékletben adom közre.
2. Tanórán kívüli lehetőségek
Egy példa a tanórán kívüli, a könyvtár bázisára épülő könyvtár-pedagógiai tevékenységre: megalakítottuk az Édes Anyanyelvünk Klubot. Csoportok, de akár egyének is nevezhettek a tanév során végiggördülő, az Édes Anyanyelvünk folyóirat rejtvényein alapuló versengésre. A feladatok között volt tájnyelvi szavak, szinonimák, régi mesterségek, helységnevek gyűjtése, keresése, felismerése. Közben megtanulhatták a különböző szótárak, lexikonok használatát, felépítését. A feladatok megoldása közben világossá váltak számukra a következő fogalmak: név, tárgy- és földrajzi mutató. Játszva értették meg a különbséget a lexikonok és enciklopédiák között. Egyszerű volt bemutatni az általános és szak kézikönyvek közötti különbség lényegét. A „fejtvények” között mindig volt keresztrejtvény, amelynek megfejtendő sora egy-egy írónk, költőnk anyanyelvünkkel kapcsolatos szép gondolata volt. S ha címek, szerzők keresése volt a feladat, gyakorolták a katalógusok használatát, jobban és mélyebben megértették azok szerkezetét és felépítését.
További tanórán kívüli lehetőségek nyílnak még kiállítások rendezése közben, könyvtárhasználati versenyre készülődve, az egyes szakkörök (pl. színjátszó, újságíró) valamint a filmklub munkájához kapcsolódóan.
III. Befejező gondolatok, a siker záloga
Arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tehetségek kibontakoztatásának demokratikus és valóban eredményes útja a minden tanulóra kiterjedő képességfejlesztés, és azoknak a személyiség tulajdonságoknak nevelése, amelyeket a tehetség nem nélkülözhet. A tehetségek a tömeges képességfejlesztés bázisán bontakoznak ki, és azután ösztönzésünkkel és segítségünkkel önmagukat fejlesztik tovább. Minél szélesebb az iskolai képességfejlesztés, annál több tanulónak van esélye a benne potenciálisan meglévő, átlagon felüli képességek fejlesztésére, annál több tehetség megjelenése várható.
A tehetséggondozás végső célja, hogy minél több ember találjon rá az adottságainak, hajlamainak és érdeklődésének legjobban megfelelő életpályára, amelyen produktív, sikeres lehet.
A siker záloga véleményem szerint a könyvtárostanár személyisége. A könyvtárostanár szerep sokszínűen egyesíti magában a nevelői és a könyvtárosi magatartás sajátosságait. Ez feltételezi az empatikus magatartást éppúgy, mint a kapcsolatteremtő és kommunikációs képességek meglétét és a toleranciát. A tehetséggondozásban igazán csak az a tanár – könyvtáros – lehet sikeres, aki nem kényszeríti rá a tanulókra saját gondolatmenetét, hanem örülni tud minden újszerű megoldásnak, nem tartja akadékoskodásnak a közbekérdezést, sőt inkább ösztönzi a tanulókat a problémafelvetésre, a problémák más szempontból való megközelítésére, hagyja a gyereket önállóan gondolkodni és nem elégszik meg a sablongondolkodással. Nemcsak mintát ad – bár azt is! – hanem kibontakoztatja a tanulók alkotó gondolkodását, kreativitását.
S mindebben az iskolai könyvtár, az iskolai könyvtáros –alkalmas bázis, alkotó hely, alkotó ember lehet.
1. sz. Melléklet
Példaként a 7. III. 9. (tehát a bejövő) osztályok részére kidolgozott célok, tartalom, s a két rész könyvtári alapozásának tartalma:
Cél: a tanév kiemelt feladata, hogy:
megalapozza a tanulók önálló kutatómunkáját
megismertesse a tanulókat a könyvtárak nyújtotta alapvető szabályokkal és szolgáltatásokkal
a könyvtári állomány rendjével
a könyvtárakban található dokumentumok fajtáival.
Tartalom:
az információhordozók alapvető fajtái, jellemzésük
a könyv és időszaki kiadvány szerepe a tájékozódásban
a könyvtárak általános rendje
a legfontosabb könyvtártípusok
tájékozódás a könyvtárakban
Részei:
Tájékozódás a könyvtárakban
A könyvtári alapozás tartalma:
Információs központok, könyvtárak, adatbankok
Alapvető könyvtártípusok és sajátosságaik
Az iskolai és közművelődési könyvtárak rendje, szabályai, szolgáltatásai
A szépirodalmi művek elhelyezésének módjai
Az ismeretközlő könyvek raktári rendje és az ETO
Dokumentumismeret
A könyvtári alapozás tartalma:
Az információhordozók alapvető fajtái: hagyományos, nem hagyományos, szerepük az ismeretszerzésben
Tartalmi és formai jellemzőjük, szerepük, jelentőségük
A könyvek azonosítása és csoportosítási lehetőségei
A tájékozódás direkt eszközei: általános és szaklexikon, enciklopédia, szótár, kézikönyvek és felépítésük
A szócikk felépítése, jelek, rövidítések
Közhasznú információk (menetrend) használata
Időszaki kiadványok jelentősége a tájékozódásban
Egyéb periodikus kiadványok: adattárak, évkönyvek
Az újság és a folyóirat felépítése, rovatai, műfajai.