Az iskolai könyvtárakkal mint intézményekkel a kormányok, parlamentek csak a XIX. század elején kezdtek foglalkozni, ettől kezdve azonban a figyelem folyamatos és fokozatosan egyre több országra terjedt ki. Magyarországon az 1868. évi népoktatásit örvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás tette kötelességévé az iskolaszéknek, hogy „oda hat és elkövet mindent, hogy az iskolában népiskolai könyvtár állíttassék.”^¹ Az iskolai könyvtárak hazai kialakulását tekintve fontos esztendő volt az 1902-es év. A vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte ekkor a népiskola ifjúsági könyvtárak megszervezését.^² A rendelet előírta, hogy minden állami és községi elemi és ismétlő iskolában szervezzenek iskolai ifjúsági könyvtárat. Az intézkedés célja az volt, hogy a nemzet tagjaiban felébresszék az olvasás szeretetét és a tudásvágyat. „… szükséges, hogy serdülő ifjúságunk már zsenge korában körülbelül tíz éves korától kezdve hozzászokjék az olvasgatáshoz, a könyvtárhoz, s ahhoz a gondolathoz, hogy a jó könyvtár minden emberre nézve a tiszta örömök kiapadhatatlan forrása.” A rendelet rögzítette, hogy a népiskolai ifjúsági könyvtárba csakis azokat a műveket lehet beszerezni, amelyeket e rendelettel egyidejűleg létrehozott „Népiskolai ifjúsági könyvtárak intéző bizottsága” ajánlására hivatalos formában könyvtár-jegyzékben megjelentetnek. A rendelet kötelezte a tanítót, a tanítótestületet a könyvtárhasználati szabályzat elkészítésére. Ebbe javasolta felvenni, hogy a könyvtárat a 10. életévüket betöltöttek, főként az ismétlő iskolai növendékek és az ifjúsági egyesületek tagjai vegyék igénybe. A könyvtárat a tanulók szülei is használhatták.

A népiskolai ifjúsági könyvtárak számára készült könyvjegyzéket 1904-ben rendelet tette közzé.^³ A mellékletében megjelent az „Utasítás a népiskolai ifjúsági könyvtárak kezeléséről”, amely többek között előírta a könyvtárkezelő tanító részére az alapleltár s cédula-katalógus vezetését. Felhívta a könyvtárkezelő tanító s a tanító-testület tagjainak a figyelmét, hogy érdeklődjenek a tanulók olvasmányaival kapcsolatban és segítsék őket a tanácsaikkal.

A tanulók ifjúsági könyvtárhasználata azonban nem volt jelentős még. „… bár gondosan kezelik az ifjúsági könyvtárakat: a tanulók alig használják azokat.” – állt az 1908. évi miniszteri körrendeletben. E tapasztalatok birtokában a vallás- közoktatásügyi miniszter kötelezte ismételten a tanfelügyelőket, hogy iskolalátogatásaik alkalmával és a tanítóegyesületi gyűléseken hívják fel a tanítók figyelmét a népiskolai ifjúsági könyvtárak szervezésének céljára. Arra, hogy a tanulóifjúságban igyekezzenek felébreszteni az olvasás szeretetét és a tudás vágyát. Segítsék elő, hogy a nép saját boldogulása érdekében hasznos művek olvasgatása által képezze magát a nép- és ismétlőiskolából való kikerülés után. Az ifjúsági könyvtárat ennek érdekében minél jobban használják fel.^⁴

A dualizmus korában kialakult iskolai könyvtári szervezet lényegileg a két világháború között fennmaradt. Ugyanakkor, amíg a népiskolai tanítói és ifjúsági könyvtárak fejlődése megállt – az állománygyarapításnak, illetve új könyvtárak létesítésének elsősorban anyagi akadályai voltak –, a középiskolai könyvtárak jobb adottságokkal rendelkeztek.

1945-ben az általános iskola létrehozásával új, majd 1948-ban az iskolák államosításával gyökeresen új helyzet alakult ki. Az iskolai könyvtárak állományának fejlesztésére és összetételére ajánlást tartalmazó könyvtárjegyzékek a háború után először 1947-ben láttak napvilágot. Az egyik az általános iskola I–VIII. osztályú tanulói számára készített Ifjúsági Könyvtárjegyzék volt.^⁵ A másikat a középiskolai könyvtárak részére adták ki. Fontos megemlíteni, hogy ekkor, ebben a dokumentumban még a vallás- és közoktatásügyi miniszter a meglévő állomány megtartása mellett foglalt állást. Kinyilvánította, hogy „az Ifjúsági Könyvtárakban már meglévő művek továbbra is megtarthatók, ha a tartalmukért az ifjúsági könyvtár vezetője felelősséget vállal”.^⁶

Az iskolák államosítása után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium drasztikusan tovább apasztotta a második világháború alatt amúgy is megrongálódott és megcsappant iskolai könyvtári gyűjteményeket politikai, ideológiai szempontok alapján.

1949-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter két rendeletet adott ki az ifjúsági könyvtári könyvek selejtezésére. A „Demokráciaellenes szemléltető képek és ifjúsági művek eltávolítása az iskolából” tárgyú rendelet alapján 84 szerző összesen 100 művét kellett kiselejtezni az iskolai könyvtárakban haladéktalanul. A végrehajtásért az iskolák igazgatói voltak a felelősek.^⁷ Az „Ifjúsági könyvtári művek selejtezése” tárgyban megjelent rendelet következtében 11 szerző összesen 31 műve került eltávolításra az iskolákból.^⁸ Egy évvel később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a korábbinál jelentősen nagyobb selejtezést határozott el.

1950-ben kiadta az „Iskolai ifjúsági könyvtárak átrendezése és selejtezése” tárgyú rendeletet, amelyben rögzítette, hogy az iskolai ifjúsági könyvárakban nagyon sok olyan mű van, amelyek „érzelgős vagy öntelt nacionalizmusra, […] idealista szemléletre, az előző rendszert politikailag alátámasztó klerikalizmusra vagy polgári gondolkodásra nevelnek”. A rendelet rámutatott arra, hogy ezek a könyvek akadályozzák vagy nem támogatják a szocializmus szellemében nevelő iskola célkitűzéseinek megvalósítását. Kötelezte az iskolai könyvtárakat állományuk átvizsgálására, a nacionalista szemléletű, klerikális, burzsoá reakciós felfogást tükröző művek kiselejtezésére és az iskolából történő elszállítására. A rendelet végrehajtása következtében 660 szerző összesen 1333 műve került ki az iskolai könyvtárakból. A megsemmisítésre, selejtezésre ítélt könyvek között ifjúsági szépirodalmi művek, ismeretterjesztő és tudományos irodalom értékes kötetei voltak. Több történeti tárgyú, főként a magyarság történetével foglalkozó és az ifjúság erkölcsi, hazafias nevelését szolgáló mű került kivonásra. A rendeletnek megfelelően további 87 szerző 165 műve az ifjúsági könyvtárból áthelyezésté nyert a tanári könyvtárba.^⁹

A második világháború után az iskolai könyvtári tevékenység kibontakozását az 1951-ben életre hívott ifjúsági olvasómozgalom segítette.^¹0 Az iskolai könyvtárak fejlesztése a háború utáni években első ízben az 1952-es kormányhatározatban szerepelt. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 2042/13/1952. számú határozata kimondta, hogy „Az általános és középiskolai könyvtárakat erőteljesen fejleszteni kell.”^¹1 A jogszabály megjelenése fontos volt a hazai könyvtárügy 1945 utáni arculatának kialakulása szempontjából, mivel rendelkezett az állami könyvtárak egységes rendszerének létrehozásáról, az egységes irányítás és felügyelet megteremtéséről. A kormányhatározatot követően az iskolai könyvtárügy irányítóit 1952/53-ban az iskolai könyvtárak feladatköre, az állománygyarapítás kérdései s az iskolai könyvtárak rendbe hozása foglalkoztatta. Az 1952-es adatok alapján egy általános iskolai ifjúsági könyvtárra átlagban 40-50 kötet jutott, a középiskolai ifjúsági könyvtárban átlagban 1000 könyv állt rendelkezésre.^¹2

A fejlődést előmozdító rendelkezések és szabályozások (1953–1958)

Az 1952-es kormányhatározat nyomán a Közoktatásügyi Minisztérium Vezető Kollégiuma megtárgyalta az iskolai könyvtárak helyzetét és határozatot hozott fejlesztésükről.^¹3 Ebben perspektivikus állománygyarapítást irányoztak elő 1953-tól az általános és középiskolai könyvtárak számára. A határozatban alapelvként rögzítették, hogy az iskolai könyvtár nélkülözhetetlen segítőeszköze az oktató-nevelő munkának és fontos szerepet tölt be a nevelési célok megvalósításában. A fejlesztést azoknál az iskoláknál kellett elkezdeni, amelyek még nem rendelkeztek számottevő könyvtárral.

Az iskolai könyvtárak helyzetének javítása szempontjából 1953-ban fontos esemény történt. Ekkor jelent meg az „Útmutató az iskolai könyvtárosok munkájához” a 852/853-65/1953. OM. sz. utasítás mellékleteként.^¹4 A segédlet elemezte az ifjúsági és tanári könyvtárak állapotát, meghatározta az iskolai könyvtárak raktári rendjével szemben támasztott kőveteményeket és a propagandamunkát. Az útmutatóban megállapítást nyert, hogy az iskolai könyvtárak jelentős része rendezetlen, sok helyen még a leltárkönyvet sem vezetik rendesen. A hibák, hiányosságok megszüntetésére a biztosítékot a könyvtáros személyének helyes megválasztásában látták.

Az 1950-es évek közepén jelentős események hatottak az iskolai könyvtárügy kibontakozására, az iskolai könyvtárak fejlődésére. 1955. május 26-27-én rendezték meg a II. Országos Könyvtáros Konferenciát.^¹5 A résztvevők felvetették az iskolai könyvtárak működésének fontosságát. A határozati javaslatban kinyilvánították, hogy az iskolai könyvtárakra még az állami könyvtáraknál is fontosabb feladat hárul az ifjúság nevelésében, ezért ellátottságukat döntő módon javítani kell. A könyvtáros konferencia előkészítette a hazai könyvtárügy fejlődésében oly nagy jelentőségű eseménynek számító „könyvtári törvény” megjelenését. Ez az egész könyvtárügyet átfogóan szabályozó 1956. évi 5. számú törvényerejű rendelet^¹6 a tanulmányi és oktatási színvonal emelése érdekében az iskolai könyvtár feladatát a tanulóifjúság és a nevelők iskolai könyvtári szükségleteinek kielégítésében jelölte meg. Az iskolai könyvtár helyét a közkönyvtárak között határozta meg. A jogszabály fontos intézkedése volt a könyvtári hálózat életre hívása. Rendelkezett arról, hogy az azonos feladatkörű közkönyvtárak könyvtári hálózatba szerveződjenek. A törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló kormányhatározat^¹7 részletesen foglalkozott a könyvtári hálózatok szervezetével és tevékenységével. A határozat kimondta, hogy az iskolai könyvtári hálózathoz az általános és középiskolai könyvtárak tartoznak, kivéve a művészeti gimnáziumok könyvtárait. Előírta, hogy az iskolai könyvtári hálózat központjául létre kell hozni az Országos Pedagógiai Könyvtárat, amely 1958-ban megalakult.^¹8 Egyik fontos feladata az iskolai könyvtárak módszertani gondozása volt.

Az iskolai könyvtári hálózat életre hívásával szükségessé vált az iskolai könyvtárak egységes működési irányvonalának a kijelölése. Ennek az igénynek felelt meg az 54/1959. számú művelődésügyi miniszteri utasításban foglalt „Iskolai Könyvtárak Egységes Kezelési Szabályzata”.^¹9 E szabályzat megjelenése az iskolai könyvtárak fejlődése szempontjából igen jelentős állomást jelentett a második világháború után. Meghatározta az iskolai könyvtár mindkét (tanári és ifjúsági) könyvtári részlegének célját, feladatát, az állomány összetételét és elhelyezését. A tanári könyvtár célját illetően a szabályzat úgy foglalt állást, hogy az segítse elő a nevelők szaktárgyi és ideológiai képzését és az oktatás szemléltetését. Az ifjúsági könyvtárnak pedig célul tűzte ki az oktatás támogatása, a tanulmányi színvonal emelése mellett a tanulók szocialista nevelésének elősegítését. Javasolta, hogy a könyvtár lehetőleg külön helyiségen legyen elhelyezve. Hozzájárult a könyvek jól zárható szekrényekben a szertárban vagy az ifjúsági szervezet szobájában való tárolásához. Az utasítás előírta, hogy az ifjúsági könyvtár állományát ki kell egészíteni a legfontosabb kézikönyvekkel, lexikonokkal és szótárakkal. Részletesen foglalkozott az iskolai könyvtár kezelésével.

1960-ban széles vita bontakozott ki akörül, hogy a gyermekek könyvtári ellátásában hogyan vegyenek részt az iskolai és gyermekkönyvtárak. Felmerült még az is, hogy egyáltalán szükség van-e iskolai könyvtárra. A kérdéssel kapcsolatban az 1960 decemberében megtartott I. Országos Gyermekkönyvtárügyi Konferencián megállapítást nyert, hogy az iskolai és a gyermekkönyvtár között funkcióbeli különbségek vannak, az egyik intézmény nem helyettesítheti a másikat.^²0

1959/60-ban itthon is napirendre került a közoktatás korszerűsítése. az iskolareformmal összefüggésben kérdésként fogalmazódott meg, hogy mi a szerepe, feladata az iskolai könyvtárnak a célkitűzések megvalósításában az általános és középiskolában. Alkalom nyílt arra is, hogy az iskolai könyvtárak körül kialakult elvi kérdéseket az iskolai könyvtárüggyel foglalkozó szakemberek tisztázzák. A középiskolai könyvtárak tanári és tanulói gyűjteményét illetően körvonalazódott az egyesítés igénye. Rácz Aranka cikkében rámutatott, hogy a fejlődés iránya az, „hogy a középiskolákban egyetlen gyűjtemény szolgálja mind a nevelők, mind a tanulók igényeit és szükségleteit.”^²1

A tudomány és a technika fejlődése egyre inkább tudatosította, hogy a könyvtár mindinkább növekvő fontosságú tényezője a társadalom életének. A folyamatos önképzés és továbbképzés elengedhetetlen szükségletként jelentkezett az 1960-as években. Ezzel összefüggésben az iskolai könyvtárak kettős funkciója egyre nyilvánvalóbbá lett. Az iskolai oktató-nevelő munka közvetlen segítése mellett egy másik cél fogalmazódott meg: a tanulók könyv- és könyvtárhasználatra való megtanítása. A külföldi tapasztalatok alapján ekkor már határozottabb igényként jelentkezett, hogy a könyvtári ismeretek oktatását intézményesen biztosítsák az iskolákban.^²2 Az 1960-as években elvileg felismerték a könyv, – könyvtárhasználat fontosságát a korszerű műveltségi anyag tanításában és tanulásában. A legtöbb általános és középiskolában az iskolai könyvtár szerepe nem növekedett jelentősen, sok esetben csak a kötelező és ajánlott olvasmányok kölcsönzésére terjedt ki a szolgáltatás. Waldapfel Eszter írásában rávilágított az iskolai könyvtár sajtos tevékenységére. Kifejtette, hogy az iskolai könyvtár olyan komplex. hatékony pedagógiai eszköz, amely nélkül a korszerű oktató-nevelő munkát elképzelni alig lehet.^²3

A 60-as évek második felében egyre fokozódott az érdeklődés a gyermek olvasása és könyvtári ellátása iránt. Ebben az időszakban az iskolai könyvtárügyet is érintő két fontos országos esemény, az V. Nevelésügyi Kongresszus és a III. Országos Könyvtárügyi Konferencia előkészítésére került sor. E tanácskozásokra való felkészülés folyamatában két jelentős tanulmány született. az egyik „A nevelés és a könyv”^²4 címet viselte, a másik dokumentum „A 18 éven aluli ifjúság olvasása és könyvtári szolgálata”^²5 volt. Mindkét tanulmány vizsgálta – más-más megközelítésben – az iskolai oktató-nevelő munka és az iskolai könyvtár kapcsolatát és javaslatokat fogalmaztak meg az iskolai könyvtár fejlesztésére, működésére vonatkozóan.

„A nevelés és a könyv” című írásban figyelemreméltó megállapítás olvasható az ismeretszerzéssel kapcsolatban. E szerint az iskola nem képes mindazt az ismeretet a tanulónak átadni, amelyre felnőtt korában szüksége lesz. Ebből adódóan az iskola igen jelentős feladata az önálló ismeretszerzés készségének a kifejlesztése, hogy az egyén saját magát legyen képes művelni az iskolából kikerülve. Az írás az önképzésre nevelés, az önálló ismeretszerzés műhelyeként jelöli meg az iskolai könyvtárat és megállapítja, hogy korszerű oktató-nevelő munka nem valósítható meg korszerű iskolai könyvtár nélkül. E helyzetelemző munka kitért az iskolai könyvtárak elmaradottságának szubjektív és objektív okaira. Első helyen került említésre a tanuló önálló tevékenységét kizáró pedagógiai szemlélet, a rutin jellegű, egyedül csakis a tankönyv szorítkozó tanítás. Követendő példaként említette a tanulmány az OPKM kezdeményezésére kialakított mintakönyvtárakat, amelyek a kor elfogadható, jó iskolai könyvtárait képviselték.

„A 18 éven aluli ifjúság olvasása és könyvtári szolgálata”című összegző munka több előremutató javaslatot tartalmazott az iskolai könyvtárak jövőjét illetően. Ezek között például egy korszerűbb pedagógiai szemlélet kialakítása szerepelt, amely jobban épít a tanulók olvasmányaira. Fontos feladatául jelölte meg minden tanárnak az olvasásra, könyvtárhasználatra nevelést. Felvetette, hogy a könyvtárhasználati ismeretek oktatása épüljön be az általános és középfokú oktatás tantervi utasításaiba. Javasolta, hogy az iskolák alacsony hatásfokkal működő könyvtáraiból korszerű iskolai könyvtárakat hozzanak létre az általános és középiskolákban. A nevelői és tanulói könyvtárakat egyetlen iskolai könyvtárrá vonják össze. Az iskolai és a közművelődési könyvtárak között szoros együttműködés valósuljon meg.

1970-ben az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Bizottsága tanácskozásán napirendre került a gyermekek és az ifjúság könyvtári ellátásának ügye. A bizottság állásfoglalása a következő (IV. ötéves) tervidőszakra jelentős fejlődés elérést irányzott elő az iskolákban a könyvtár működésének területén. Megállapították, hogy a fejlődés érdekében a Művelődésügyi Minisztériumnak ki kell dolgozni és adni egy központi irányelvet, amely normatív előírásokat tartalmaz az iskolai könyvtár elhelyezésére, fejlesztésére, valamint a létszámra vonatkozóan. Alapelvként fogalmazódott meg, hogy ne épüljön iskolaépület könyvtár nélkül.^²6

Az iskolai könyvtárüggyel foglalkozó szakemberek erőfeszítései a 70-es évekre beértek. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása nyomán a Művelődésügyi Minisztérium 1971-ben kiadta az „Irányelvek a 18 éven aluli ifjúsági könyvtári ellátásának javítására” című szabályzatot.^²7 Az „Irányelvek” megjelenésével 1971-ben új szakasz kezdődött el a hazai iskolai könyvtárak fejlődésében. A dokumentum mintegy összegezte az előző évtized elvi-gyakorlati törekvéseit, módszertani erőfeszítéseit. Megerősítette, hogy az iskolai könyvtár az iskola szerves része és kulcsfontosságú szerepet tölt be a tanulók önművelésre nevelése terén. Rámutatott, hogy „Az oktatás nem nyújthat már ma sem, még kevésbé a jövőben lezárt ismeretanyagot. Sokkal inkább azokat a kulcsokat kell az ifjúság kezébe adni, amelyeket felhasználva képes lesz saját maga is megszerezni mindazokat az ismereteket, amelyekre majd élete folyamán szüksége lesz.”Az önképzés és a művelődés legfontosabb módjának az olvasást jelölte meg, így a holnap feladataira készülő tanuló számára a könyv- és könyvtárhasználati kultúra kialakítása fontos igényként fogalmazódott meg. Az irányelvekben követelmény lett, hogy a könyvtár legalább egy tanterem nagyságú, kb. 50 m² alapterületű legyen, amelyben 25-30 fő számára egyidejűleg helyben olvasási lehetőséget kell biztosítani. Kimondta az ifjúsági és tanári könyvtárak egyesítését, az iskolai könyvtár egységes kezelését. Lehetővé tette a kettős fenntartású iskolai könyvtárak létrehozását.

1976-ban új „könyvtári törvény” született, az 1976. évi 15. számú törvényerejű rendelet.^²8 Lényeges intézkedése volt, hogy a közkönyvtárak, közöttük az iskolai könyvtár helyét egységes könyvári rendszerben határozta meg. Tevékenység alapján könyvtártípusokat (nemzeti közművelődési, szak-, felsőoktatási és iskola könyvtár) különböztetett meg. Az iskolai könyvtár feladatául előírta az oktató-nevelő munka segítése mellett a tanulók olvasásra, könyvtárhasználatra nevelését. Engedélyezte az iskolai könyvtár számára a nyilvános könyvtári feladatok ellátását. Az 1976-os „könyvtári törvény” és a végrehajtásáról szóló 17/9176. számú kormányrendelet^²9 intézkedett a fővárosi és megyei iskolai könyvtári hálózat létrehozásáról, illetve koordinációs központ kialakításáról. A kormányrendelet rögzítette, hogy a könyvtár szervezeti és működési szabályzat alapján működik.

Az 1978-ban megjelent 5/1978. sz. kulturális miniszteri rendelet^³0 az iskolai könyvtári hálózat központjául a fővárosi, illetve a megyei pedagógus továbbképzési intézetek könyvtárait jelölte ki, koordinációs központként az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumot. A rendelet előírta a szervezeti és működési szabályzat tartalmi követelményét.

Az iskolai könyvtárak szerepe a 70-es években szükségszerűen növekedett. Egyértelművé lett az a felismerés, hogy nem lehet korszerűen tanítani olyan iskolában, ahol nincs könyvtár. Az irányelveknek jelentős eredményei mutatkoztak. Megváltozott az iskolai könyvtárak szervezeti felépítése, a legtöbb helyen a tanári és ifjúsági könyvtárak egyesítése befejeződött. Ezzel az iskolai könyvtárakban megteremtődött a gazdaságosabb, ésszerűbb állománygyarapítás és a jobb könyvtári szolgáltatás feltétele. Jelentősen változott az iskolai könyvtár feladatával, szerepével kapcsolatos szemlélet. Azokban az iskolákban, ahol az igazgató és a nevelőtestület felismerte a könyvek és más ismerethordozók pedagógiai értékét, ott a könyvtár az iskola szellemi műhelye, a szellemi munka eszköztára lett, s valamennyi tantárgy számára biztosított ismeretanyagot, olvasnivalót.^³1 Az 1978/79-es tanévtől előrelépést jelentett, hogy a könyv- és könyvtárhasználati ismeretek tanítását beiktatták a tantervi követelménybe az általános iskolákban.^³2

A 80-as évekre egyre gyakoribbá vált a komplex művelődési intézmények (általános művelődési központok) bekapcsolódása az iskolai könyvtári ellátásba.^³3 A gyakorlatban az integrációs törekvések sokszínűek voltak, pozitív és negatív tapasztalatokkal egyaránt szolgáltak.

Az iskolai könyvtárak helyzetének értékelése és a fejlődés irányának meghatározása szempontjából jelentős eseményekre került sor 1981-ben. Június 2-3-án rendezték meg a IV. Országos Könyvtárügyi Konferenciát, ahol célként fogalmazták meg, hogy az iskolai könyvtár állományának napi munkaeszközzé kell válni a tanárok és tanulók számára. Az állományban a hagyományos dokumentumok mellett helyet kell kapni a hanglemezeknek, diafilmeknek, szemléltető és egyéb könyvtári anyagoknak. A könyvtárhasználatra nevelést be kell iktatni az oktatási programba már az általános iskolától kezdve, hogy a tájékozódás, az információ iránti igény a tanulók szemléletének szerves részévé váljon. A gyermekek és az ifjúság könyvtári ellátását jelentősen javítani kell. Bár a konferencián elhangzott helyzetértékelés szerint az iskolai könyvtárak könyvállománya a 70-es években az ötszörösére növekedett. Minden megyében korszerű iskolai könyvtárak jöttek létre, amelyek követendő modelljei, bázisai lettek a fejlesztésnek. 1981-ben minden budapesti középfokú iskolában volt függetlenített könyvtáros.^³4

1981-ben jelent meg a művelődési miniszter 128/1981. (M.K. 16.) MM számú utasítása az iskolai könyvtárak működési szabályzatáról.^³5 A jogszabály részletesen kitért az iskolai könyvtár működésével, kezelésével kapcsolatos kérdésekre. Úgy intézkedett, hogy az iskolai könyvtár működését az iskola igazgatója irányítja, a könyvtár működési rendjét az igazgató jóváhagyásával a könyvtáros határozza meg. Az iskolai könyvtár feladatát abban jelölte meg, hogy az oktató-nevelő munkához biztosítani kell a szükséges információs anyagokat. Segíteni kell a tanulók olvasóvá nevelését és könyvtári tájékozódását, valamint a pedagógusok szakirodalmi igényeinek a kielégítését.

A 80-as évek közepén fontos eseménynek számított a 203/1986. (M.K. 24.) MM számú útmutató^³6 megszületése. A dokumentum az iskolai könyvtárak távlati fejlesztési programját tartalmazta. Rögzítette, hogy az oktató-nevelő munka hatékonyságának javítása érdekében jól felszerelt iskolai könyvtárra van szükség, amelyet az iskola központi épületében, jól megközelíthető helyen kell kialakítani. Feladatát tekintve a korszerűen felszerelt iskolai könyvtár tanulási forrásközpontként, az iskola információs bázisaként működik, és közvetlenül részt vesz a tanulók könyvtárhasználatra nevelésében. Az iskolai könyvtár gyűjteményébe a nyomtatott dokumentumok mellett be kell kerülni az új ismerethordozóknak, az audiovizuális és számítástechnikai eszközöknek. Rendelkezniük kell a használatukhoz szükséges eszközökkel. A szabályzat több normatív előírást tartalmazott iskolatípusonként. Az iskolai könyvtárügy 1970-es években felgyorsult fejlődése a 80-as évek első felében is éreztette hatását.

Összegzésként megállapítható, hogy az 1970-es évek elejétől jelentős fejlődés történt az iskolai könyvtárak terültén. Köszönhetően annak a szakmai törekvésnek és jogi szabályozásnak, amely az iskolai könyvtárügyet az 1960-as évek végétől a 80-as évek elejéig követte, és annak a nemzetközi tapasztalatnak, amely ráirányította a figyelmet a korszerű iskolai könyvtár szerepére a fejlett oktatási rendszerekben.

Dolgozatomban időrendi sorrendben azokat az országos intézkedéseket (jogszabályokat, irányelveket, útmutatókat, stb.) igyekeztem feltárni, amelyek a második világháború után a hazai iskolai könyvtárügy helyzetét meghatározták, az iskolai könyvtárak létesítésével és működésével foglalkoztak. Maguknak a könyvtáraknak a bemutatása nem volt célom, a statisztikai adatokat is csupán szemléltető anyagként használtam fel. Vizsgálódásaim záró időhatára 1986 volt.

Hálás köszönetemet fejezem ki Dr. Bényei Miklós tanár úrnak, a téma feldolgozásához nyújtott segítségéért. Köszönöm értékes észrevételeit és hasznos tanácsait.

1 Utasítás a polgári községi iskolaszékek számára, az 1868. XXXVIII., és 1876. XXVIII. törv. cikkek végrehajtása tárgyában. In: Népoktatási törvények és rendeletek tára. Bp. Eggenberger-féle Könyvkereskedés, 1884. 127. p.

2 A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1902. évi 1158. eln. sz. rendelete népiskolai ifjúsági könyvtárak szervezése iránt. In: Hivatalos Közlöny, 1902. 19. sz. 408–409. p.

3 A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1904. évi 2962. eln. számú rendelete a népiskolai ifjúsági könyvtárak könyvjegyzékének közzététele tárgyában. In: Hivatalos Közlöny, 1904. 20. sz. 368–388. p.

4 A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1908. évi 13159. körrendelete az ifjúsági könyvtárak használása tárgyában. In: Hivatalos Közlöny, 1908. 6. sz. 69. p.

5 Ifjúsági Könyvtárjegyzék az általános iskola I–VIII. osztályú tanulói számára. 145.013/1946. V. K. M. sz. In: Köznevelés. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Hivatalos Lapja, 1947. 1-2. sz. 8-11. p.

6 Ifjúsági Könyvtárjegyzék a középiskolák számára. 106.444/1947. V. K. M. In: Köznevelés. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Rendeletei és Közleményei, 1947. 17 sz. 151-156. p.

7 Demokráciaellenes szemléltető képek és ifjúsági művek eltávolítása az iskolából. 64.725/1949. III. V. K. M. sz. In: Köznevelés: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Rendeltei és Közleményei, 1949. 7. sz. 41. p.

8 Ifjúsági könyvtári művek selejtezése. 1284-K-3/1949. IV. V. K. M. In: Köznevelés. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Rendeletei és Közleményei, 1949. 14-15. sz. 114. p.

9 Iskolai ifjúsági könyvtárak átrendezése és selejtezése. 1284-I-4/1950. IV. VKM. sz. rendelet. In: Köznevelés. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Rendeletei és Közleményei, 1950. 5. sz. 19-28. p.

1⁰ A közoktatásügyi miniszter E. 1.202-39-34/1951. K. M. számú rendelete az általános és középiskolai DISZ (Úttörő) ifjúsági olvasómozgalom megindításáról. In: Közoktatásügyi Közlöny, 1951. 5. sz. 89-90. p.

1¹ A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 2042/13/1952. számú határozata a könyvtárügy fejlesztéséről. In: Népművelési Közlöny, 1952. 9. sz. 58-59. p.

1² Tóth Béla: Az iskolai ifjúsági könyvtárak helyzete és fejlesztésük időszerű kérdései. In: A könyvtáros, 1953. 8-9. sz. 15. p.

1³ Az iskolai könyvtárak fejlesztéséről. In: Köznevelés, 1953. 2. sz. 40. p.

1⁴ Az oktatásügyi miniszter 852/853-65/1953. OM. sz. utasítása az 1953/54. tanév főfeladatairól az általános és középiskolák számára. In: Oktatásügyi Közlöny, 1953. 2. sz. 13-14., 19-22.p.

1⁵ II. Országos Könyvtáros Konferencia határozati javaslata (1955. május 26-27.). In: A II. Országos Könyvtáros Konferencia jegyzőkönyve. Gépirat. Bp. OSZK KMK. 1955. 267. p.

1⁶ A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 5. számú törvényerejű rendelete a könyvtárügy szabályozásáról. In: Magyar Közlöny, 1956. 19. sz. 101-102. p.

1⁷ A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 1.018/1956. (III. 9.) számú határozata a könyvtárügyről szóló 1956. évi 5. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról. In: Magyar Közlöny, 1956. 19. sz. 102-106. p.

1⁸ A művelődésügyi miniszter 159/1958 (M. K. 14.) M. M. számú utasítása az Országos Pedagógiai Könyvtár létesítéséről. In: Művelődésügyi Közlöny, 1958. 14. sz. 245. p.

1⁹ A művelődésügyi miniszter 54/1959. (M. K. 18.) M. M. számú utasítása az Iskolai Könyvtárak Egységes Kezelési Szabályzatáról. In: Művelődésügyi Közlöny, 1959. 18. sz. 309-311. p.

2⁰ Rácz Aranka, N., Véber Károly, Waldapfel Eszer, V.: Az I. Országos Gyermekkönyvtárügyi Konferencia. In: A könyvtáros, 1961. 2. sz. 65-73. p.

2¹ Rácz Aranka, N.: Iskolai könyvtárak elhelyezése. In: Iskolai Könyvtárosok Tájékoztatója, 1963. 20-21.

2² Berecz József: Az iskolai könyvtár – a könyvtárhasználat iskolája. In: Iskolai Könyvtárosok Tájékoztatója, 1963. 20-21. sz. 2-6. p.

2³ Waldapfel Eszter, V.: Az iskolák ifjúsági könyvtárainak elvi problémái. In: Köznevelés, 1964. 13. sz. 493-495. p.

2⁴ Kisfaludi Sándor: A nevelés és a könyv. In: Könyvtáros, 1970. 5. sz. 260-263. p.; A nevelés és a könyv. In: Könyvtártudományi tanulmányok 1970. Bp., NPI. 1971. 115-130. p.

2⁵ Rácz Aranka, N.: A 18 éven aluli ifjúság olvasása és könyvtári szolgálata. In: Könyvtártudományi tanulmányok 1970. Bp., NPI. 1971. 153-155. p.

2⁶ Az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása a 18 éven aluli ifjúság olvasási igényeinek és könyvtári ellátásának kérdésében. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1967-1970. Bp., Kossuth, 1974. 636-637. p.

2⁷ Irányelvek a 18 éven aluli ifjúság könyvtári ellátásának javítására. In: Művelődésügyi Közlöny, 1971. 24. sz. 392-395. p.

2⁸ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1976. évi 15. számú törvényerejű rendelete a könyvtárakról. In: Művelődésügyi Közlöny, 1976. 13. sz. 553-555. p.

2⁹ A Minisztertanács 17/1976. (VI. 7.) számú rendelete a könyvtárakról szóló 1976. évi 15. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról. In: Művelődésügyi Közlöny, 1976. 13. sz. 556-560. p.

3⁰ A kulturális miniszter 5/1978. (XII. 12.) KM számú rendelte a könyvtári rendszer szervezetéről és működéséről. In: Művelődésügyi Közlöny, 1979. 1. sz. 6-14. p.

3¹ Ballér Endréné: Az iskolai könyvtár mint a pedagógiai munka eszköztára. In: Könyv és könyvtár az általános iskolában. Az önálló ismeretszerzés útja. Bp., Tankönyvkiadó, 1980. 37-58. p.

3² Az általános iskolai nevelés és oktatás terve I–II–III. Bp., OPI. 1978.

3³ Irányelvek a kis települések kulturális ellátásának javítására, és a komplex művelődési intézmények létesítésére. In: Művelődésügyi Közlöny, 1977. 2. sz. 55-58. p.; Kériné Tóth Ildikó: A könyvtári munka lehetőségei az általános művelődési központban. In: Könyv és Nevelés, 1981. 4-5. sz. 191-195. p.

3⁴ A IV. Országos Könyvtárügyi Konferencia. Dokumentumgyűjtemény. Szerk. Gerő Gyula. Bp., Múzsák Közművelődési Kiadó, 1982.

3⁵ A művelődési miniszter 128/1981. (M. K. 16.) M. M. utasítása az iskolai könyvtárak működési szabályzatáról. In: Művelődési Közlöny, 1981. 16. sz. 672-674. p.

3⁶ 203/1986. (Műv. K. 24.) M. M. számú útmutató az iskolai könyvtárak fejlesztéséről. In: Művelődési Közlöny, 1987. 24. sz. 1357-1364. p.

Mertus Lászlóné: Az iskolai könyvtárügy helyzete az országos könyvtárpolitikai intézkedések