Noha az elmúlt években számos irodalomkönyv látott napvilágot a középiskolák számára, a gimnáziumok többsége mégis elsősorban Mohácsy Károly tankönyveire, illetve a Szegedy-Maszák Mihály, Veres András (stb.) team által szerkesztett munkákra alapozza a magyar és világirodalmi törzs- és kiegészítő anyag elsajátíttatását. Így a középiskolai tanárok és diákok számára egyaránt hasznos segédeszköz lehet az említett tankönyvek anyagára épített, négy kötetből álló Irodalmi feladatgyűjtemény. A Mozaik Oktatási Stúdió gondozásában megjelent könyvcsalád valamennyi tagja azonos didaktikai és szerkesztési elveket követ: a mindennapi tanuláshoz és vizsgákra (érettségire, felvételire) való felkészüléshez egyaránt jól használható kötetek kérdés-feleletre épülő anyagfeldolgozása nem bemagolandó, kizárólag érvényes válaszokat kíván nyújtani, csupán „megközelítést kíván adni az irodalomtanulás (-tanítás) összetett folyamatához”. A szerzők valamennyi kötet elején azzal a figyelmeztetéssel fordulnak „Az Olvasóhoz”, hogy az Irodalmi feladatgyűjtemény használata nem pótolhatja a szövegolvasását. Az egy-egy jól megfogalmazott kérdést pontos, tömör „miniesszékben”, a lényeget kiemelő tipográfiával megválaszoló összeállítások valóban a vonatkozó irodalmi szövegekkel „párhuzamban” tudnak maradéktalanul eleget tenni a szerzői célkitűzéseknek.
I. kötet
Az Irodalmi feladatgyűjtemény gimnáziumi tanárok által összeállított első kötete a magyar- és világirodalom gazdag anyagát a kezdetektől a XVIII. századig tekinti át. Az első kérdéskör az ókor, ezt követi a középkor, a reneszánsz és végül a barokk irodalma. A jól áttekinthető tartalomjegyzékből kiindulva könnyűszerrel eljuthatunk az általunk keresett irodalmi és kultúrtörténeti korszak fontos jellemzőihez: műveihez, alkotóihoz, fogalmaihoz. A címek, nevek, fogalmak „alapszövegtől” eltérő tipográfiája, valamint az idézetek dőlt betűs szedése is nagymértékben segíti a kötetben való eligazodást. Valamennyi fejezet végén megtalálható a „Felhasznált és ajánlott szakirodalom”: az átlag 15-20 tételes irodalomjegyzékekben a tárgyalt időszakra vonatkozó kézikönyveken túl olyan alapműveket is fellelhetünk, mint pl. George Steiner „Örök Antigoné” -ja vagy Johan Huizinga „A középkor alkonya” című munkája.
A kötetet különösen értékessé teszi komplex – az irodalmat történelmi, kultúrtörténeti összefüggésrendszerében láttató – tárgyalásmódja. A Bibliáról szóló (al)fejezet végén pl. bibliai szállóigék, szólások jelentésére és eredetére kérdeznek rá a szerzők; Az Antigoné kapcsán számba veszik az utókor – filozófiai rendszerektől is meghatározott – drámaértelmezéseit (Hegel,
Goethe, Kierkegaard); vagy pl. a középkori irodalom kialakulását tárgyaló részben felsorolják a legismertebb szerzetesrendeket alapítóikkal és legfontosabb jellemzőikkel együtt. A verstani ismereteket ahhoz a korhoz, illetve műfajhoz illesztve rendszerezik, amely(ek)hez az adott poétikai fogalom megjelenése köthető (pl. a középkori himnuszok nagy verstani újítása a rím).
Bár olykor találkozhatunk nem eléggé pontosan megfogalmazott, némileg elnagyolt megállapításokkal (pl. Szent Ágoston művéről ezt olvashatjuk: „A Vallomások az első olyan mű a világirodalomban, melyben az emberi szubjektum áll a középpontban”), illetve kissé suta kérdésekkel is (pl. „Hogyan korszakalkotó a reneszánsz irodalma Magyarországon?”), összességében mégis elmondható, hogy a kötet eleget tesz mind a tanulók, mind az oktatók azon igényének, melyet a szerzők előszavukban megjelöltek: „a tanulók igénylik a jól megfogalmazott kérdéseket, az oktatók pedig kerek, értelmes, világos válaszokat várnak”.
II. kötet
Az Irodalmi feladatgyűjtemény második kötete szintén négy fejezetből áll: Az európai felvilágosodás; A magyar felvilágosodás irodalma; Az európai romantika; A XIX. század első felének magyar irodalma.
Ebben a kötetben – a tárgyalt korszakokból adódóan szükségszerűen – már kiegyenlítettebb a magyar és a világirodalom aránya. Előzményéhez hasonlóan a kérdések az egyes fejezeteken belül itt is elölről számozódnak, és az első kérdések mindig a vizsgált kor(stílus) általános képét vázolják fel. Az európai romantika című fejezetet például az alábbi feladatokkal vezetik be a szerzők: „1) Mikorra tehető a romantika kora? 2) Honnan származik a szó?
3) Mi a társadalom alapja? 4) Határozza meg a romantika művészi elveit! Melyik műfaj kerül előtérbe? 5) Hasonlítsa össze a klasszicista és a romantikus művészeteszményt!” Mivel ebben a kötetben az előzőhöz képest is – szintén a témából fakadó törvényszerűséggel – igen sok verselemzési feladat vár az olvasóra, fokozottan érvényes a beköszöntő szöveg buzdítása a szöveggyűjtemények és verseskötetek használatára. (És természetesen a magára egy kicsit is adó, gondolkodni szerető olvasó jó ösztönzést is kap az olvasáshoz.)
Noha a második kötettel kapcsolatban is felvethetők apróbb kifogások (jó lett volna például Bánk bán jellemének megítéléséről az „egyik”, illetve „másik tábor” megjelölésnél többet is elárulni), mégis bátran ajánlható a megcélzott olvasótábornak a tárgyalt korszak tanításának és tanulásának értékes segédleteként.
III. kötet
„A XIX. század magyar és világirodalma” alcímet viseli a harmadik kötet, amelyben a XIX. század második felének magyar irodalma (első nagy egység) már leheletnyi túlsúlyba kerül a XIX. század világirodalmával szemben (második rész). A fejezetek és alfejezetek a magyar irodalmi részben – a kor jellemző vonásainak taglalása után – egy-egy nagy költői, írói életpálya köré szerveződnek: így Arany Jánost mint verses nagyepikai művek, majd mint verses kisepikai művek szerzőjét ismerhetjük meg (miközben rengeteg irodalomtörténeti, irodalomelméleti ismeretanyagot ültetnek el, mozgósítanak, illetve mélyítenek el a feladatok), végül pedig „a lírikus költőt” „vehetjük át”, természetesen ismét verselemzés-centrikusan. Hasonlóan árnyalt és átfogó képet kapunk Jókai, Madách, Vajda János, Kemény Zsigmond és Mikszáth Kálmán életművéről, bár részletes elemzést „csak” egy-egy – főként a gimnáziumi törzsanyagot képező – műről nyújt a kötet (Az arany ember; Az ember tragédiája; Nádas tavon; Húsz év múlva; Özvegy és leánya; Az a fekete folt; Beszterce ostroma).
A világirodalmi rész három nagy egységből áll: „A regény” című rész a XIX. század reprezentatív műfajának olyan kiemelkedő példáit vizsgálja, mint Balzac Goriot apója, Flaubert Bovarynéja, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése.
„A dráma megújulásá”-ról Ibsen és Csehov darabjai tanúskodnak (Solness építőmester; Ványa bácsi), a XIX. század második felének költészetéből pedig Whitman, Baudelaire, Verlaine, Rimbaud, Mallarmé és Rilke versei adnak ízelítőt.
IV. kötet
A sorozatot záró – a középiskolák IV. osztálya számára összeállított – kötet a XX. század világirodalmából majd magyar irodalmából kérdez (és felel). A különböző avantgard irányzatok történetének és jellemzőinek tisztázása után századunk lírájából (Apollinaire, Majakovszkij, Eliot), epikai alkotásaiból (Thomas Mann, Franz Kafka, Bulgakov, Babel, Camus) és a drámairodalomból (Gorkij, Brecht, Dürrenmatt, Beckett) ad válogatást a világirodalmi fejezet. Az ennél jóval terjedelmesebb magyar rész számba veszi a Nyugat nagy nemzedékének költőit és legfontosabb verseiket (Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád), a Nyugat prózaíróit (Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes), majd Krúdy és Kassák stílusújító törekvéseit.
A Nyugattól induló egyéni alkotópályák – Szabó Lőrinc, József Attila és Radnóti Miklós életművének – fölvázolása után a XX. század második felének magyar irodalmából kapunk összeállítást. Az itt tárgyalt költők, írók (Weöres Sándor, Pilinszky János, Nagy László, Németh László, Illyés Gyula, Örkény, Ottlik, Esterházy) tömör életrajzokkal, néhány kitüntetett művel, az azokra vonatkozó kérdésekkel és a kérdésekre felelő sommás elemzésekkel vannak jelen a kötetben.
A IV. kötet két fejezetzáró bibliográfiája – minthogy a feldolgozott anyag is egyre szerteágazóbbá válik – az I. kötethez képest számottevően földuzzad, jelentős szakirodalmi hátteret nyújtva a még mélyebb tájékozódásra kész olvasók számára.
Az Irodalmi feladatgyűjtemény valamennyi kötetéről elmondható, hogy tanárok és diákok egyként jól hasznosíthatják: az előbbiek a frontális óravezetés kiegészítéséhez éppúgy, mint a fakultációs témák összeállításához, az utóbbiak pedig természetesen a különböző szintű, jellegű felkészülésekhez. A kötetek tartalmi és strukturális szempontból egységesek, és fekete-fehér képanyaguk válogatása is ugyanazt a – kultúrtörténeti sokrétűségre törekvő – szemléletet tükrözi, mint a szöveges rész. Bár a fentebb már elismerően említett tipográfiai megoldások komoly segítséget jelentenek az eligazodásban, még könnyebben használhatóvá tehették volna műveiket a szerzők egy-egy – a szövegből kiemelt neveket és fogalmakat összegyűjtve tartalmazó – név- és tárgymutatóval.
Pleskó Ilona – Somi Éva: Irodalmi feladatgyűjtemény a középiskolák I. osztálya számára. Szeged, 1995. MS-3227K
ISBN 963 697 003 0
Pleskó Ilona – Somi Éva: Irodalmi feladatgyűjtemény a középiskolák II. osztálya számára. Szeged, 1995. MS-3228K
ISBN 963 697 004 1
Pleskó Ilona – Somi Éva. Irodalmi feladatgyűjtemény a középiskolák III. osztálya számára. . Szeged, 1995. MS-3229K
ISBN 963 697 005 X
Somi Éva: Irodalmi feladatgyűjtemény a középiskolák IV. osztálya számára..
Szeged, 1995. MS-3230K
ISBN 963 697 006 8