Pfuscher Emese: A vámpírmítoszoktól a kalandtörténetek szuperhőséig

A vámpírmítoszok

A vámpírok vonzásában él korunk embere. De hogyan juthatunk ki ebből a világból? Ki vagy mi vezethet ki bennünket?

Bagdy Emőke és Szondy Máté, Jakabffy Éva pszichológus is nyilatkozik a témában sok másszakértővel együtt.

Jakabffy Éva azt fogalmazta meg, hogy a vámpírmítosz kaland egy Dracula-országban, ahol kölcsönadják a vérüket. Az átváltozást a nők a Szépség és a Szörnyeteg óta akarják vegyíteni egy vágyott hőssel, aki egy rémként jelent meg. A vámpírtémát fiatal angol színészek a Twilight-ban tették népszerűvé. A Meyer regény immár kulturális jelenség lett. Díjak nyomán 1. helyre került a Napfogyatkozás 175 millió szavazattal. Említ úgynevezett Alkonyat-anyukákat is, akik lelkes szószólói a témának. Élen járó előzménynek számított az 1930-as Dracula és az 1922-es Nosferatu, de mára sorozat lett belőle.^[1]

Szondy Máté szerint 2005-ben az Alkonyat-lelkesedést Meyer regénye váltotta ki. Edward érzékeny, romantikus, nem iszik embervért. Utánérzése, a Vámpírnaplók (szerintem nem elég magas szintű) a Harry Potter helyét vette át az Alkonyat, mert az olvasóknak szükségük lett az irracionalitásra. Én úgy vélem inkább a fantáziaviláguk megőrzésére. Egyfajta alternatív mesevilágot találtak az Alkonyatban egyesek.  Jakabffy Freudot említí, aki szerint az agresszív impulzusok szorongást keltenek bennünk, és ezeket a tudattalanba folytjuk. Jung svájci pszichiáter szerint a horrorban az archetípusok jönnek elő. A halál legyőzése került elő, de persze milyen az élet utána, ez már nem mindegy – szerintem. És egyfajta megközelíthetetlenség veszi körül őket, valamint a magány is megjelenik itt.^[2]

Kérdés, hogy ez azonos-e az örök egyedülléttel? Vagy csak ideiglenesen egyedül megvalósított célt jelent? Edward ideális, mert erős, férfias, oltalmazó, udvarias, igazi, régi vágású, vagyis szex csak a házasság után. Idealizált dolgok ezek a megvalósult kapcsolat terén is. Kölcsönösség, egymás átérzése és (átélése), konfliktusmentesség, ugyanarra vágyás, teljes megértés. Negatív hatásait egy rajongó így fogalmazta meg: egész életünkben elégedetlenek leszünk a sorsunkkal, mert Edwarddal soha nem találkozunk. De Bella élete is izgalmas, különleges, egyedi – egy rajongó szerint. Pozitív üzenete viszont, hogy – nem kell hiperszépnek lenni, hogy szerethető légy. A hősre vágyás  jelenik meg. az Alkonyatban, aki ha veszélyes és rosszfiús, akkor buknak rá. A saját ösztöneivel is képes szembeszállni – a Twilight rajongó szerint. Egyfajta terápiás gyakorlati tapasztalatot is említett Ms. Hilburn regényében, ahol a vámpír már megjelent.

Úgy gondolom, hogy a vámpír csak egy legenda, de azért még lehetnek a mesében emberi értékeket, mint például visszafogottságot, önuralmat, aszkézist hordozó vámpírok.

Báthori Erzsébet szadizmusát is felhozzák példának. A modern változatokban a vérontás lesz az erotikus. Megjelenik a lelki vámpírság az orvostudományban (skrizofén, pszichopata, perverz). Az auto-vámpírizmusban áttér állatokra az illető, ahol erotikusan vonzódik a vérhez valaki (a Hófehér és a vadászban is). Sokféle mesét átalakítottak korunkra. Valóban arról van szó, hogy csupán aktualizálták a régi meséket, vagy valami másról? Igen is, meg nem is.

Ha a Hófehérkére és a hét törpére gondolunk, akkor a ma embere másként asszociál arra a mesére, ahol a gonosz boszorka megöli a szép lányt, de a hét törpe megmenti őt. A Hófehér és a vadászban (2012) már sokkal inkább egy fiatalságát elszívó rendkívüli szép lényről van szó, aki irigységében és hataloméhségében nem tudja már, hogyan vessen véget a fiatalság üde szépségének maga körül. Csak egy „szervezett csapat” győzheti le, Hófehérrel az élen.

Vagy ha A lány és a farkasra (2011) gondolunk, akkor láthatjuk, hogy a farkas már szinte ember nagyságú. Ugyanakkor mintha az nem is állatokból lettek volna az emberek, ahogy Darwinnál is látjuk, hanem az emberek alakultak volna vissza állattá. Az agresszivitás magasiskolájához érkezett lények már az emberek vérét szívják.

Tudjuk, hogy a vérszívó lények a surik törzsénél is előfordultak, de itt egészen más jelentősége van, mint manapság gondolnánk bizonyos filmek alapján. Ez a törzs ugyanis azért iszik vért, hogy kitisztítsa szervezetét ezáltal. Valami megváltozik, amikor a fiatalok veszik át a stafétát, és a nagyanyó öröksége a fiúkra száll.

A Tükröm, tükröm (2012) pedig a hiúságát hangsúlyozza ki a szépséges királykisasszonyra féltékeny boszorkának, sokkal inkább kiemelve jelentőségét, mint az eredeti Grimm-mesében.

Vagy a Faun labirintusában (2006), ahol egy ember-állat-kentaur elevenedik meg. A filmben a kislány tőle kap segítséget, de csak ha az ő céljait valósítja meg, és lemond emberi szükségleteiről: végső soron evilági életéről, ez a fajta mély odaadottság érzése van meg a Szépség és a Szörnyeteg meséjében vagy a Pán Péter mítoszban. Itt a szerelem titokzatos és vonzó, habár még nem titkos. Csak később válik azzá, mert valami megváltozik. Egyetértve Sepsi Lászlóval – ezek a filmek „Az elviselhetetlen valóság elől nyújtanak menedéket.”^[3]

Valóban ezért szerepel a mai mesékben a vér, vagy hol van a változás oka a mai mesékben? Miért kell vért szívni ezekben a mesékben?

Valószínűleg a vámpírság lényegéről felejtkeztünk meg, vagyis arról, hogy az ember alapvetően transzcendens lény és olyan életre vágyik, amely örök és nem ér véget a földi élettel.

Olyan rendkívüli módon szeparálódott el a ma embere a külvilágtól, a másik embertől, családjától, hogy már szinte embersége igaz lényegét is elfeledte, és a másik vérére szomjazik. Nem érdekli már se az újszövetségi törvény adta parancs, hogy ölj! És az Ószövetség rituális előírásai sem, így nem érdekli az embereket, ha a másik ember életébe is kerül, csak ő ne valljon kudarcot, ne szűnjön meg uralkodni, és végső soron ne haljon meg.

A modern kor válsága abban rejlik, hogy mennyire tudja majd ezt a fajta magányt kezelni. Milyen mértékben keveri össze az egyedülléttel, és mennyire akar mindennel azonosulni válogatás nélkül, ami az útjába kerül, csakhogy megmeneküljön a végső elszigetelődéstől. Akkor ugyanis megszűnik szerinte minden félelme, hogy nem tud érvényesülni, nem tud nagyobb, hatalmasabb lenni, és ha nem lesz része egy közegnek.

Szuperhősök

Közösségről van szó itt vagy egy regionális közegről? A közösséget hite is nagyban meghatározza. Ezért a sok vallással való együttlét is a része ennek. Ilyenkor kerülnek elő a különböző mítoszok is, ahol olyan magasabb rendű lények szerepelnek, akik szuperképességeket hordoznak. És erre a témára hoznak létre sorozatokat is. Ezt találjuk meg a Superman legújabb kalandjaiban (Lois és Clark, 1993). Arra tesznek kísérletet megalkotóik, hogy egyesítsék bennük a különböző területek kulturális, vallási hovatartozását. Olyan hősöket kreálnak, akik már mindenki számára képviselik a nagyságot. Olyan értéktöbblettel bírnak, amire mindannyian vágyunk egy adott közösségben. A kérdés csak az, hogy mi történik akkor, ha ezekkel a lényekkel azonosulunk. Mi is marsbéli lényekké alakulunk, vagy valós értékek után vágyunk inkább?

Az új fordulat akkor következik be, amikor Supermaneknek is születik egy hasonmásuk, aki hasonlítani akar rá, és uralkodni akar „testvére” fölött, de csak addig, amíg nem ismeri meg az igazi Supermant, aki nem uralkodik, hanem segít az embereken, és ezáltal vívja ki tiszteletüket. Így világlik ki a hamis testvér valódi szándéka, a tiszta hatalomvágy, amely mindent el akar söpörni. De az igazi Superman annyira jó, hogy nem akarja megölni a hasonmását sem. De Superman-hasonmás így is meg fog halni, mert apja uralomvágya hozta létre (Superman 3.).

Isten képmására lett teremtve az ember is a Biblia szerint. De az is igaz, hogy egyedüli példány az ember, és Istenhez való hasonlatosságára csak törekedhet, mert az csak cél a számára, amihez csak közelíthet a megkeresztelt ember is. Ez két dolgot is jelent: Isten hatalmát az ember nem érheti el, mert az ember csak a világ állatain és növényein uralkodhat, de fölötte is áll valaki: Isten. Tehát nem abszolút hatalom az emberé, mint ahogyan az létezik egy képregényfigurás Superman-Batman az abszolút hatalommal, amikor Superman és csapata már légiót alkot a 31. században. Villámfiú és Kozmoszfiú és Szaturnuszlány mintájára. Saját bolygója tulajdonságát veszik át a csapat tagjai. A csapat bármelyik tagja más-más képességgel bír. Különleges repülőgyűrűk segítségével tudnak repülni is. Az alapítók a gonosz ellentétei. De a gyűrűt 24 óránként fel kell tölteni. A Zöld Lámpások a Földbe való becsapódás után születtek. (Zöld Lámpás, Aquaman, Wonder Women, Zöld Ijász és Marsbéli Fejvadász is az Amerikai Igazság Ligája tagja. Uncle Sam, Fantomnő, Babaember, Bombaember és a Sugár szövetségesei.) Kamandi az utolsó fiú, aki a távoli jövőben él. Batman a méltóságért, Superman pedig az igazságért küzd. Ennek animációfilmes változata: a Superman és a Nap-expedició, amelyben Superman haldoklik, de előtte még meg akarja menteni a világot, amelyben Louis is szerepet játszik. Sok lénnyel még szembe kell szállnia a metropolis megmentése érdekében.

Talán kevésbé kártékonyak ezért az olyan animációs filmek, amelyek a képregények világára építve őrzik Supermanek világát, és ahol az irgalom uralkodik, és nem győz a gonosz, még akkor sem, ha ez Superman emberi életébe kerül. Feláldozza magát, hogy az emberek élhessenek. Olyan erő ez, amely nem magára gondol, hanem a szeretett nőre és a világra, amit meg is ment.

A probléma csak ott van, hogy ezzel megzavartuk a gyerekek képét a mutációkról, mert a Supermanek nem erkölcsös mutáns lények, hanem fantáziánk teremtményei.

Előfordulnak olyan szörnyek is, amik emberek ugyan, de egy valódi mutáció következtében átalakultak, visszafelé élik az életüket (Benjamin Button különös élete).

Nem a szó szerinti Tízparancsolatról beszélhetünk x-manek esetében, hanem egy olyan erkölcsi rendszerről, amit a Szív irányít, annak a szava, aki a szegényt oltalmazza és védi minden körülmények között, még saját élete árán is. Azt az igazságot képviseli, amit az emberek belső törvényei szerinti lelkiismeret irányít. Ez minden esetben két ember személyes kapcsolatán alapul, és nem rideg, papírszagú paragrafusokon. Ez a törvény irányítja a Szépség és a szörnyeteg (1986) című filmsorozatban is a szereplőket, ahol szintén szerepel egy atya a különös lény lelki vezetőjeként, aki más, mint a többi, de van szíve, ami sok nyomorult emberért dobog az ő keblében is. A kérdés csak az, hogy ez a világ valóban nem létezhet a földön, csak a föld alatt? Milyen vallást képviselnek?

Hasonló kérdés merül fel abban a filmsorozatban, ahol szintén egy oroszlánszerű lény szerepel és irányítja a gyerekek sorsát. A Narnia krónikái sorozatban (2005) először Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény világán át jutnak el a gyerekek egy másik világba, ahol álmaik valóra válhatnak, és megküzdhetnek a gonosszal egy oroszlán varázsereje segítségével, aki a művészetekben a frigyláda őrzője is volt éppúgy, mint a gonosz képviselője. Itt most a jó győzelmének segítője.

Vagyis „a mese a maga biztonságos kereteivel és a jó befejezéssel alkalmat ad a gyermeknek arra, hogy fantáziáit feldolgozza... […] A határátlépések a gyermekirodalomban és a filmekben általában álom révén történik vagy valamilyen varázslat eredménye. Mindkettőben fontos, hogy visszafordítható: felébredünk, és a varázslatot megtörhetjük. [...] a hősök akkor elérhetőek számukra, ha gyerekszerűek.”^[4] Az animációs és rajzfilmek nem biztos, hogy ebből a szempontból előnyösek a gyermek számára, mert azáltal, hogy nem tűnnek olyan valóságosnak, kevéssé engedik a gyermeki fantáziavilágot megvalósulni.^[5]

A gyermekfilmek nem sorolhatók egy műfajba, már csak azért sem, mert egyre több erkölcsi tartalmú film jelenik meg eltávolítva magától a western elemeit is az animációkban – Szabó Noémi szerint meg eltávolítva.^[6] Attól még nem kifejezetten gyerekfilm, hogy animációra vagy rajzra épül, mert nem feltétlenül vonja maga után azt, hogy az erőszak és vad szexualitás nincsen benne. És az sem biztos, hogy amiben gyerekek szerepelnek, az nem lehet felnőtt kategóriájú film (Carrie, 1976; Rémálmok háza, 1988; Ne engedj el!, 2010; Engedj be!, 2008).

Sokszor a felnőtt szereplővel való azonosulás kevésbé árt a gyereknek. Ezért jobb, ha inkább olyan filmet lát a gyerek és felnőtt egyaránt, amiben bárkivel is azonosul a filmen, megvan a szabadsága, dönteni tud, és a rossz ellen küzdeni a végsőkig (Van Helsing, 2004).

Egyetértve Kovács Kata és Pálos Máté gondolatmenetével, akik azt mondják, hogy sok minden nem érthető az egyes filmekben a gyerekek számára, mert még nem férfiak és nők, csak fiúk és lányok.^[7] Én még gondolok itt a horror filmekre is, amik a fekete mágia határait feszegetik szinte, amiről nincsenek biztos fogalmai a gyereknek (Kör 1., 2.).

Kalandfilmek

Zorro történetei is erre célozva állítják elénk azokat az értékeket, amelyeket látszólag már feledni hagyunk, és inkább a negatívumok szintjén emlegettünk, például a Fantomas sorozat (1964–1966) kapcsán is, hogy ugyanis a világ ura akar lenni. A Zorro sorozat (1957) olyan hőst képviselt, aki nemcsak, hogy az egyház mellé állt, hanem az igazi egyetemes értékekre szomjazó emberekkel is el tudta fogadtatni magát, olyanokkal, akik a becsületet, az igaz szerelmet és a barátságot még magukénak vallották. Egy lovon jelenik meg mindig, amely egy státuszszimbólum is. Ez a ló rendkívüli módon ragaszkodik a gazdájához, mindig meghallja, ha ő hívja. Megmenti, ha már a siketnéma barátja sem tud segíteni rajta. Zorro olyan jó szabadelvűséget képvisel, amely a gyengét megóvja a hatalom túlkapásaival szemben, vagyis a szabad embert, akinek a törvénye: a saját lelkiismerete. A ló fontos szereplő Benczúr Gyula festészetében a Budavár visszavételénél is. Valószínűleg Munkácsy Poros útjához hasonlóan vágtatott keresztül az a férfi is, aki  annak a köpenyes férfinak a jelmezét viseli a Zorróhoz hasonló filmekben, ami a Beszélő köntösben is szerepel. A ló ábrázolások később már a sárkányokkal keveredve eljutnak odáig, hogy lovasaik sárkánylovasok lesznek, akik fontos szerepet játszanak egy nép életében, akik a hatalomtól megrészegült és sötét hatalmakkal szövetkező felkapaszkodott király ellen küzdenek. Ez tapasztalható az Eragonban (2006) is, ahol „a hétfejű sárkány [...] a gyermeki fantázia kivetülése”, ahogy Bettelheim mondja. Mára ezek a lények agresszívek ugyan, de itt úgyis mondhatnánk, hogy az emberek szolgálói lettek. Alávetették magukat az emberi akaratnak, még akkor is, ha még csak gyerekekről van szó. Minden esetben nekik engedelmeskednek, egyfajta gyermeki kötődés alakul ki, ami mintegy az ártatlan és árva gyermeki játszótárs szerepét is betöltik az egyre inkább elemeire szétesett társadalmunkban.

Nem a sajnálat jelenik itt meg, hanem az aktív együttérzés, amely már akar és tud tenni a másik emberért önzetlenül, ahogy Soma Mamagésa filozófiájában is hangsúlyozza. A csodás álmok jönnek (1998) még csak a szerelem nevében tesz a másik ember örök üdvösségéért, de már ezoterikus módon, addig a Zorro filmekben „csak” barátságból, titokzatos, de inkább spirituális szinten. Eleinte inkább az egyházhoz, mint intézményhez kötődve elsősorban.

A felnőttek világában nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy szintén létezik ez a fajta erő, ami Istentől jön, ami segít felülemelkedni a hétköznapok világán, de úgy, hogy nem engedi ki kezünkből a jelent és a saját közeget, ahol a mindennapok embere él. Vagyis a ma emberének hit nélkül élnie lehetetlen, hittel viszont lehetséges. A Valóban bátrak és a Merj szeretni! és a Tűzálló írójáról van szó, aki nemcsak egy foglalkozásban segít keresztény módon eligazodni, hanem a mindennapokban megvalósuló keresztény hitet is hirdeti. Már olyan hősök szerepelnek itt, akik nem egy másik bolygóról, hanem szívük legmélyén megélt hitükről tesznek tanúbizonyságot. Egész más bátorság ez, mint a Merida, a bátor (2012) egy rajzfilmes változatban, ahol csupán önmaga erejével küzd meg a lidércekkel.