„Horváth Tibor személye szorosan összefonódott a könyvtárossággal. Egyszerre volt elhivatott, felelősségteljes és komoly, de ugyanakkor derű, megértés és örök kihívás csillogott a szemében. Egy-egy jó beszélgetés, vita bármikor felvillanyozta, és hatalmas energiákkal töltötte el. Hihetetlen erővel, lendülettel élte az életet. Tanárunk volt. Mindig és minden helyzetben tanított bennünket a logikus gondolkodásra, a helytállásra, a bonyolult problémák analízisére, a modell- és rendszerszemléletű gondolkodásra. Teljes valójával tanított bennünket, mindenét feltette egy-egy ügyre, egy probléma megvilágítására. Talán ezért is élt oly gyakran a történeteken, anekdotákon keresztüli szemléltetés módszerével a katedrán, de a mindennapi életben is. Ahol megjelent, rövidesen köré gyűltünk és hallgattuk az éppen aktuális, őt foglalkoztató témát. Sosem veszett el a részletekben. Nagy ívű pályáján mindenütt maradandót alkotott.”[1]

Horváth Tibor 1977-ben került az elte Könyvtártudományi Tanszékére. Ekkor – már felsőbb évesként – azonnal elvarázsolt bennünket hihetetlen elméleti és gyakorlati tájékozottsága, könyvtárpolitikai szemlélete, műveltsége, különösen pedig természettudományos jártassága, magával ragadó egyénisége és fáradhatatlansága. Az egyetem dolga az, hogy problémamegoldó képességet fejlesszen – mondogatta gyakran, mint ahogy vallotta az iskolarendszerű képzés szükségességét és felelősségét is.[2]

Tanulmányomban tisztelegni szeretnék Horváth Tibor emléke előtt. Az értekezésben keverednek az emlékek, a gyakorlat és az ismeretszervezés elméletéhez kapcsolódó gondolatok. Az írás az osztályozás, ismeretszervezés dinamizmusát kívánja bemutatni, amelyben a fejlesztés, fejlődés természetes igénye mellett a feltáró rendszerek stabilitása is meghatározó elvárás, és egyben érték is. Vizsgálódásomban az információkereső nyelvek néhány alaptételéből kiindulva, mint például a fogalom megközelítései, a fogalmi szintű osztályozás igénye, jut el az Egyetemes Tizedes Osztályozásig, és annak fejlesztéseinek bemutatásáig.

Az ember a világban^{^[3]}– Horváth Tibortól először hallott szakemberek nevei

1977 és 1979 között Horváth Tibor a következő tárgyakat tanította az évfolyamunknak: Bibliográfiai gyakorlat, Információkeresési rendszerek, Könyvtárgépesítés. Mindegyik kurzus alkalmas volt arra, hogy érzékeltesse velünk a logikus és széles látókörű gondolkodás szükségességét. Az órák hangulatát talán legjobban azzal lehet érzékeltetni, ha megidézzük mindazoknak a neveit, akikről sodró lendületű előadásain és szemináriumain a tanár úr beszélt.

1998. október 23. és 25. között Pittsburghban tartottak egy konferenciát az Információtudomány úttörői címmel. A konferencia a Tudományos információs rendszerek öröksége és története alcímet kapta.[4] Ide a szándékosan szélesen értelmezett információtudomány harminc nagy alakját hívták meg, akik röviden összegezték pályájuk, az információ történetét érintő jelentős és emlékezetes eseményeit. Ezeket az összefoglalókat az American Society of Information Science and the Chemical Heritage Foundation 1999-ben publikálta, mely mű így egy speciális fejlődéstörténetét villantja fel az információtudomány környezetének.

A meghívottak körében számos ismert szakember volt Dale B. Bakertől, aki az első számítógéppel előállított tudományos folyóiratot[5] publikálta a világon, Douglas Fosketten, Allen Kenten, Eric J. Coateson át egészen Magda Whitrowig, akinek nevéhez fűződik az Isis Cumulative Bibliography összeállítása 1923 és 1965 között. Ebbe a sorba tartoztak az általam ide idézni kívánt szakemberek közül ketten is, Brian C. Vickery és Jack Mills.

Vickery az angol Classification Research Group (crg) egyik alapító tagjaként meghatározó szerepet töltött be az osztályozás és információkeresés területén, és mint ilyen már eleve kitüntetett figyelmet kapott Horváth Tibor óráin. Munkássága különlegesen fontos területei a facettás osztályozás és a visszakeresés elmélete. Speciális osztályozási rendszereket fejlesztett ki számos természettudományos területen. Elsősorban Vickerynek köszönhető, hogy Ranganathan nyomán a crg rámutatott arra az azóta is folyamatosan újra és újra felmerülő kérdésre, hogy a facettaelemzés minden osztályozási rendszer természetes építő eleme, termékenyítő módszere.

A gépesítéssel nagyon gyorsan megismerkedett és alkalmazta is azt, leírta az információkeresés folyamatát, technikáját, sőt modellezte is. Horváth Tiborhoz hasonlóan Vickery is haláláig megőrizte tudományos érdeklődését és aktivitását, 1983-as nyugdíjba vonulása után is figyelemmel kísérte az aktuális eseményeket. 2007-ben a leóni spanyol isko konferenciát követően megjelenő manifesztumhoz például szinte azonnal értékes megjegyzéseket fűzött a jelenség és a tevékenység értelmezéséről.[6] A 2007 februárjában alapított angol isko szekció (isko uk) hatalmas eredményeit elismerve 2008-ban, 90 éves korában tiszteletbeli tagjává választja Vickeryt, aki az isko uk 2008. június 26-i rendezvényén ezt egy emlékezetes, az Információkeresés problémái című előadással köszönte meg.[7]

Jack Mills neve a cranfieldi jelentésekkel kapcsolatban került szóba az órákon, de tudjuk, hogy ő volt az egyik legnagyobb gondozója Bliss bibliográfiai osztályozásának, majd 1977-ben kiadta a rendszer második kiadását, a bc2-öt is, melyben továbbfejlesztették Bliss eredeti elképzeléseit. Mills szintén tagja volt annak a nagycsapatnak, akit 1998-ban meghívtak a pittsburgh-i Információtudomány úttörői című konferenciára. Vickeryhez hasonlóan alapító tagja volt a crg-nek, mely társaságot sok éven át elnökként irányított is. Kedves kolléganője, tanítványa, Vanda Broughton szerint az egyik legszenvedélyesebb támogatója volt az osztályozáselméleti kutatásoknak. Munkássága termékenyítően járult hozzá nem csak a crg, a bc2, hanem az eto fejlesztéséhez is.

Akinek egyik megállapítását, az úgynevezett Soergel posztulátumot talán legtöbbet idéztük fel az órán. Horváth Tibort idézve: „…szakmánk alaptörvénye, a Soergel posztulátum. Azt mondja ki, hogy a reprezentációban azoknak a fogalmaknak és fogalmi kapcsolatoknak kell megjelennie, amelyek az eredeti szövegben éltek”[8] (szövegösszefüggést megtartó transzformációk).

Soergel, a W3 Consortium (W3C) megalapítója, ma már kevesebbet foglalkozik a szövegösszefüggésekkel, de például a 2009-es hágai eto konferencia előadójaként is megfogalmazta, hogy „csak a szemantika képes erős rendszereket felállítani” , ám szükségesek a szabályok, relációk, és az osztályozási rendszerek (kos – Knowledge Organization System) is. 2011-es előadásában az ontológiákról és a szemantikus web lehetőségeiről beszélt.

A crg másik vezető alakja, aki a precis kidolgozója, a kutatócsoport egyik irányítója, a gyakorlatban talán legjobban kapcsolódott Horváth Tibor munkásságához. Alakja nemcsak azért állt közel Horváth Tiborhoz, mert – mint az mindannyiunk előtt ismert –, ő volt a precis egyik magyarországi adaptálója, meghonosítója, bevezetője, hanem mert elméleti munkásságuk között is számos párhuzamosság található. Austin vonzódott az osztályozáselmélethez; de létrehozott egy működő, számítógép közreműködésére is épülő indexelő nyelvet, melyben a szövegösszefüggéseknek alapvető szerepe van; elhivatottan dolgozott a marc formátum kialakításán.

A könyvtár fogalmának változásával, feladatainak bővülésével az osztályozással szemben támasztott követelmények is alakultak, és lehetőség, sőt szükség is van a különböző mélységű tartalmi feltárásokra. Az, hogy ezek a néha egészen különböző metodikai és technikai megoldások egy közös nézőpontból tárgyalhatóak, csak később kristályosodott ki. Az osztályozás mára már nem csupán a dokumentumok tartalmi feltárását jelenti, hanem az információk különböző megjelenési alakjainak (összefoglaló tartalomleírás, konkrét adat, ábra, egész dokumentum, valóságos objektum stb.) feltárását és hozzáférhetővé tételét is, de fogalma, célja, funkciói alapvetően nem változtak.

Paul Otlet (1868–1944) nagy álma az 1910-ben felállított Mundaneum azonban azt mutatja, hogy az a korában utópiának tűnő ötlet, hogy egy nemzetközi központba összegyűjtse mindazt, ami fontos a világban, ma már korántsem olyan szokatlan, sőt ebben az esetben a forrástól és hordozótól független információtár korát megelőző megvalósulásának lehetünk tanúi. A Mundaneum egy olyan intézmény volt, amely egyszerre múzeum, könyvtár, dokumentációs központ és katalógus, és ami enciklopédikus részletességgel gyűjti az emberi tudás valamennyi elemét: a könyveket, katalógusokat, dokumentumokat és tudományos tárgyakat, mint ennek az óriási intellektuális raktárnak a felhalmozott, egységesen rendezett javait. Az egységes kezelés, osztályozás és a szabványosított módszerek segítségével azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megalkossák az egész világ maradandó és komplett reprezentációját. Sokan tekintik a Mundaneum felállításának és működtetésének filozófiáját az internet előfutárának.

Változtak az osztályozási rendszerek létrehozásakor rendelkezésre álló ismeretek is. Az ember mindig megkísérelte rendszerezni és rendezetten hozzáférhetővé tenni kora ismeretanyagát. A megismerés, a fogalomalkotás folyamataiban érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Jellemzőik alapján a dolgokat ismereteinkhez hasonlítjuk, illetve megkülönböztetjük őket. A lényeges ismertetőjegyek egyik sajátossága, hogy mindig valamilyen konkrét vonatkozásban lényegesek, vagyis a tárgyaknak, jelenségeknek különböző vonatkozásokban más-más ismertetőjegyei fontosak.[9]

Azt a logikai tevékenységet, amely során a jelenségeket, tárgyakat hasonlóságuk mértéke alapján egybegyűjtjük, és különbségeik mértéke alapján elkülönítjük egymástól, osztályozásnak nevezzük.[10] Ha pontosabban szeretnénk meghatározni az osztályozás célját, akkor azt mondhatjuk, hogy a tartalom pontos, akár konkrétságig menő feltárása, és a tartalmilag összetartozó fogalmak, olyan kisebb csoportokba való gyűjtése, rendezése, hogy lehetővé váljon az általánostól a specifikusig való keresés. Ez a két cél nyilvánvalóan ellentétes egymással.

Az osztályozáselmélet egyik legfontosabb felismerése, hogy a tartalomfeltárás mindig fogalmi síkon történik. Az elemzés eredményeként fogalmi láncokat kapunk. Ezért volt különösen korszakalkotó mindaz, amit Ingetratut Dahlberg alkotott, és ahogyan a fogalmat az osztályozáselmélet központi kérdésévé emelte. A fogalom dolgok, jelenségek legfőbb ismertetőjegyeiből a tudatban kialakított gondolati forma. A fogalom a valóság általánosítása és absztrakciója, a megismerés egyik alapformája.[11]

Dahlberg az osztályozás fogalmát kitágította, ha nem is éppen az Otlet által mutatott irányba, de az ismeretszervezés (Knowledge Organization, ko) fogalmának bevezetésével az osztályozás elméletét egységesen, minden korábbinál szélesebb és általánosabb értelemben vizsgálta. Megalakítja az isko-t (International Society for Knowledge Organization), az Ismeretszervezés Nemzetközi Társaságát, melynek lapja a Knowledge Organization címet viseli, és amely 2008. évi 2–3-as számát teljes egészében egy Dahlberggel készített riportra és a ko fogalmának körüljárására szánja.[12]

„Az emberiség szellemi fejlődésében érdekes szerep jut annak a ténynek, hogy mindenki adott környezetben, sajátos eszmék között születik és nevelkedik, saját életútja és története van. [...] Egy ilyen környezetben – tudatosan vagy észrevétlenül – közös eszmék alakulnak ki, öltenek formát, rögződnek a résztvevők tudatában. A hagyományőrzés igénye embercsoportok közös ismereteit írott vagy szóbeli tradícióként megőrzi. Ismereteink fogalmakká válva élnek tovább. Ez a természetes folyamat, amely az embercsoportok közös fogalmi rendszerét kialakítja.”[13]

A másik máig ható mérföldkő az osztályozáselméletben Ranganathan (1892–1972) meghatározása az információkereső nyelvről: az információkereső nyelvnek a természetes nyelvhez hasonlóan van mondattana, alaktana és jelentéstana, mely egységes egészbe foglalhatók. Ezt a szemléletet felhasználva jobban érthetők a legfontosabb princípiumok is. A könyvtári osztályozás alapkérdése, hogy a valóság jelenségeit, a dokumentumok tartalmát stb. úgy fejezze ki a lehető legpontosabban és legkevesebb ismérv segítségével, hogy mindenki számára azonos tudati képet jelenítsen meg. Ehhez a legnagyobb segítséget a szemantikai jellemzők meghatározása nyújtja, mely ugyancsak egyetlen befogadó számára azonosítja a fogalmat, mégis a dahlbergi általánosítás és elvonatkoztatás műveleteit itt is felhasználva eljuthatunk egy olyan optimális fogalmi láncig, mely teljesíti a legkevesebb ismérvvel legtöbb befogadó számára való célkitűzést. A fogalmi szinten zajló folyamatok a jelek segítségével válnak közölhetővé, rendszerezhetővé és kereshetővé.

Az ismeretszervezést, a tartalomfeltárást a folyton változó környezet, a megismerés minél teljesebb igénye, a folyamatosan keletkező új ismeretek és fogalmak, valamint az emberiség globális tudása reprezentálásának igénye (időben széles spektrum) állandó kihívások elé állítja. Ebben a fejlődésben az önfejlődés folyamatain kívül meghatározó jelentőségű lehet más tudományterületek felismeréseinek ösztönző hatása. Ezzel kapcsolatban gyakran idézik Benoit Mandelbrotot (1924–2010), akinek pályája példa arra, hogy a fraktálok matematikai leírásának viszonylag speciális területe hogyan jelent meg a fizika, biológia, pénzügy, de a művészetelmélet, zene és festészet területén is.

Ezekre a kihívásokra lehet válasz az interdiszciplinaritás és a folyamatok dinamizmusa. Dahlberg mutatott rá, hogy a tudás kölcsönösen egymásra ható és határokon átívelő tulajdonságokkal bír, multidiszciplináris és pluridiszciplináris, vagyis interdiszciplináris.[14] A tudományos diszciplínák közötti határok fokozatosan eltűnnek, gondoljunk csak Heisenberg, Boltzman, Shannon stb. megállapításainak az információelméletet és az osztályozáselméletet érintő hatásaira. Felidézhetjük itt Benoit Mandelbrot mellett Marx György vagy akár Németh László alakját is, mint jellegzetesen interdiszciplináris tudással rendelkező ismert magyar gondolkodókat.

Az ismeretszervezés dinamizmusát elsősorban a fejlődés/fejlesztés és stabilitás paradigmájával határozhatjuk meg. Jellemzői:

– Strukturális átalakulások – a jelen és jövő problémáira is, hisz az osztály egy időben és térben nyílt halmaz. Az ismeretszervezésnek, osztályozásnak egy könyvtár múltban beszerzett dokumentumait ugyanúgy le kell tudnia írnia, mint az ezután beérkezőket, a fizikailag megragadhatóakat, de az elektronikusokat és a virtuálisakat is.

– A hiányosságok kiküszöbölése miatt egy más rendszersajátosságokat felmutató irányba való fejlesztés, például hierarchikus esetben a mellérendelő elemek megjelenése, posztkoordinált jellemzők rendszerező felé való elmozdulása stb.

A stabilitás olyan elemi elvárás, mely a szabványosítás, de fejlődés idősíkján is meghatározó. Ezen nyugszik, ez a biztosítéka az emberiség globális tudása feltárásának.

A kritika már az első időktől kezdve megkérdőjelezte a baconi alapok alkalmasságát, az osztályok egyenetlen kialakítását. Az 1893-tól fejlesztett, 1904 és 1907 között először kiadott rendszert történetének több mint 100 éve alatt folyamatosan fejlesztették az ismeretszervezés dinamizmusánál már tárgyalt elvek mentén. A fid, majd az eto Consortium szervezetében állandó magyar részvétel mellett folyt a munka.[15] A fejlesztéseket a fid Publ. 603. kiadványának mentén végezték, melyben az Egyetemes Tizedes Osztályozás alapelveit és kiadásának szabályait rögzítették. Ezek között a legfontosabbak:

– számítógépes keresésre alkalmasabb megoldások – önálló általánosan közös alosztások kialakítása;

– egyértelműség – oktáv elv[16], a töröltek 10 évig nem betölthetők;

– egyszer kidolgozzuk, több helyen használjuk – párhuzamos jelzetszerkesztés;

– a jelzetek következetes és követhető fejlesztésének, valamint stabilitásának megőrzése;

A fejlesztés, fejleszthetővé tétel és a stabilitás elvei azóta is alapprincípiumai az eto kiadói testületének. Néhány példa:

A nyelv vagy dialektus kérdése mindig jelen van, ha egy-egy új nyelv beépítésre kerül az amúgy is rengeteg nyelvi önálló általánosan közös alosztás közé. Érthető, hiszen az eto – bár az információkereső nyelvi szótárak között – az egyik legnagyobb fogalomgyűjteménnyel bír, mégis csak dokumentumok osztályozására szolgál, és nem öncélú fogalomgyűjtemény. Ez különösen újabban egyre gyakrabban felmerülő érv, amikor például a matematika egyes speciális területeinek, vagy még inkább a nyelvek többszörösére való felduzzasztása merül fel javaslatként. Most két sikeres, megvalósult nyelvi gazdagodást idézünk:

sn: Rusyn is one of the Carpathian dialects of Ukrainian which is often considered to be a language in its own right. Rusyn is spoken by Ruthenians (Rusnaks, Ruthene, Subcarpathian Rusyns, Lemko) - Ukrainians who, by accidents of history in the late Middle Ages, were absorbed into the territory of Lithuania, which in turn was united with Poland. The term Little Russians has also been applied to them. The majority of Carpatho-Rusyns’ live in Ukraine but there are ethic minorities speaking the language in Belarus, Poland, Lithuania, Romania, Hungary, Croatia, Serbia, Czechia, Slovakia and Russia.

Bár a valenciai nyelv régóta a javaslatok között szerepelt már, mégis a ruszin nyelv beemelésével párhuzamosan, annak indoklásával megerősítve volt lehetőség erre a fejlesztésre.

A strukturális átalakítására csak a viszonylag nagyobb táblázati részek átdolgozása során van lehetőség, például

A fentiek közül talán legnagyobb átalakulást a vallás átdolgozása hozott, mely a kereszténycentrikus felosztást egyenletesebbé téve a többi vallási irányzat számára is egyenlő esélyeket biztosított a feltárásban. A fejlesztés annyira jól sikerült, hogy az oclc által gondozott Dewey Tizedes Osztályozás is átvette az eto vallás felosztását. Mindegyik strukturális átdolgozás megfelel a fejlesztés, fejleszthetővé tétel és a stabilitás elveinek.

Mandelbrotot idézve a fraktálok minden élő és élettelen szervezetben jelen vannak, így az eto-ban is. A 2005-ös kiadás jelzeteit használva – ha elég közel megyünk – az Ural-altaji nyelvek csoportjában (is) láthatók a jellegzetesen „csipkés szélek”, míg távolról szemlélve az egységesebb, „simább” arcukat mutatják a fogalmak.

Az eto dinamizmusával kapcsolatosan mindenképpen meg kell említeni az eto Consortium új fejlesztését, a udc Summary-t, ami nem túlzás, hogy világmozgalmat indított el. A 2009-es eto szemináriumot követő kerekasztal-megbeszélésen elhatároztuk, hogy az mrf adatbázist jól reprezentáló fogalmakból álló online adatbázis fejlesztünk ki, valamivel több mint 2000 fogalomból. A tervezett adatbázis célja az oktatás segítése és az eto felépítésének, lehetőségeinek megfelelő bemutatása volt. Az angol nyelvű adatbázis fordítására önkénteseket toboroztunk és jelenleg 45 nyelven, többé-kevésbé teljes fordításban hozzáférhető az udc Summary. A nyelvek száma szinte napról napra nő, mint ahogy az adatbázis használatát kimutató statisztikai adatok is.

Identitásról a klasszikusan könyvtári alapismereteknek számító tartalomfeltárás esetében is beszélhetünk, így az eto dinamizmusának tárgyalása során sem kerülhetjük meg ezt a kérdést. A könyvtár, könyvtárosság fogalma számos szállal kötődik, összenőtt azokkal az osztályozási eszközökkel, melyek hosszú évtizedek – az eto és a to esetében már több mint egy évszázad – óta használunk, melyek így vagy úgy, de jelképezik a tudást, a gondolkodást, a visszakeresést, a könyvtár szellemiségét. Jó példa erre a Microsoft 2006 és 2009 között zajló projektje, Ms Dewey, ami egy beszélő keresőrendszer volt, vagy a seattle-i városi könyvtár számos építészeti és könyvtári díjat elnyert épülete, aminek egyik sokat idézett, fényképezett, könyvtárképet azonosító része a ddc (Dewey Tizedes Osztályozás) folyosó.

De az identitással kapcsolatban említhetjük Alan Pritchard esetét is, aki nyugdíjba vonulása után levelet intézett a Consortium kiadó testületéhez, hogy most végre több ideje van, tudna és szeretne foglalkozni régi, kedves témájával az eto fejlesztéssel. Azóta bekapcsolódott a kiadói testület munkájába és jelenleg több fejlesztési irányon is dolgozik.

Létezik-e tökéletes megoldás? Nyilvánvalóan nem, de az ismeretszervezés dinamikája, ahogyan Dahlberg rámutatott, kölcsönösen egymásra ható és határokon átívelő tulajdonságokkal bír, ezzel mindig előre vezet bennünket. Segítenek a metanyelvi, jelzetösszekapcsolási, illetve relációs jelek, valamint a facetta analízis módszere.

„A modern ellátásban megszűnik az egyenetlenség országok, régiók, települések között. Ebben áll a könyvtárak egysége, amelyet eddig csak hitvallásként hangoztattunk mindaddig, amíg a valóság ki nem józanított bennünket. Szeretnünk is kell a könyvtárakat. Ebből ered a hivatástudat.” – írja Horváth Tibor egy 1999-es tanulmányában.[18]

2011-ben San Juanban volt az idei ifla konferencia. Horváth Tibor felelősen – hol közvetlen közelről, hol távolabbról –, de mindig követte ennek a rendezvénysorozatnak az eseményeit, hisz a fenti idézet is mutatja, hogy jól tudta, a könyvtárak egysége nagy erő, és ennek megteremtése egyben feladatunk is. 2011. augusztus 18-án a világ könyvtáros társadalma tisztelgett Horváth Tibor emléke előtt, amikor a záró plenáris ülésen Ellen Tisse elnök asszony számba vette mindazokat, akik eltávozottak az ifla nagy közösségéből az elmúlt év során.[19]

Horváth Tibor egyénisége különleges jelentőségű volt a számunkra. Az emberi tulajdonságok közt sokra tartotta a hűséget. Hűséget az elvekhez, a családhoz, a barátokhoz, az egyesülethez... Haláláig tagja volt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének. De ne (helyette: feledjük), hogy ugyanezt a hűséget várja el tőlünk is! Gondolatai tovább élnek bennünk. Halála leírhatatlan veszteség mindannyiunk számára. Emlékét örökre megőrizzük.

^{^[1]} Barátné Hajdu Ágnes: Horváth Tibor: 1935–2011. In: Könyvtári Levelező/lap. 2011. 4. sz. p. 44.

^{^[2]} Uo.

^{^[3]} A fejezet címe Nyíri Tamás: Az ember a világban című művét idézi. A fejezetben elsősorban a Horváth Tibor által fontosnak tartott tényeket emelem ki.

^{^[4]} Pioneers of Information Science – Conference on the History and Heritage of Science Information Systems

^{^[5]} cas – Chemical Abstract Service

^{^[6]} Megjegyzéseit később, 2008-ban The structure of subject classifications for document retrieval című tanulmányában foglalja össze ismételten.

^{^[7]} [online] http://www.iskouk.org/Agendair_June2008.htm

^{^[8]} Horváth Tibor: A könyvtár- és információtudomány tartalmi értelmezhetőségének problémái. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 1999. 11. sz. p. 10–15. [online] http://www.ki.oszk.hu/3k/19972006/valcikkek/valcikkek9911/horvath.html

^{^[9]} Babiczky Béla–Barátné Hajdu Ágnes: Bevezetés az információkereső nyelvek elméletébe és gyakorlatába. Budapest: Universitas, 1998. p. 35.

^{^[10]} Babiczky Béla–Barátné Hajdu Ágnes:Bevezetés az információkereső nyelvek elméletébe és gyakorlatába.Budapest: Universitas, 1998. p. 21.

^{^[11]} Babiczky Béla–Barátné Hajdu Ágnes: Bevezetés az információkereső nyelvek elméletébe és gyakorlatába. Budapest: Universitas, 1998. p. 24.

^{^[12]} Ingetraut Dahlberg, Claudio Gnoli, Birger Hjorland, Maria Jose Huertas, Ia McIlwain és Joan Mitchel, Marcia Zeng, Rebeca Green, Joe Tennis írásait olvashatjuk ebben a számban.

^{^[13]} Dahlberg, Ingetraut: Ismeretszervezés a kilencvenes években: alapok, problémák, célok. In: Tudományos Műszaki Tájékoztatás. 1991. 11. sz. p. 470

^{^[14]} Dahlberg, Ingetraut: Domain interaction: Theory and Practice. In: Knowledge Organization and quality management: proceedings of the Third International ISKO Conference 20-24 June 1994, Copenhagen, Denmark. Germany: Indeks Verlag, p. 60–71.

^{^[15]} Babiczky Béla, Földi Tamás, Lázár Péter, Hegedűs Péter, Barátné Hajdu Ágnes

^{^[16]} A 0-át és a 9-et nem osztják ki az egyes hierarchia szinteken

^{^[17]} További helyeket is üresen hagyhatnak, az adott terület fejlődésének függvényében

^{^[18]} Horváth Tibor: A könyvtár- és információtudomány tartalmi értelmezhetőségének problémái. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 1999. 11. sz. p. 10–15.

^{^[19]} Köszönet érte Bánhegyi Zsoltnak, aki lefordítva e tanulmány szerzőjének nekrológját és az ifla-L levelezőlistára küldte azt.

Barátné Hajdu Ágnes: Az ismeretszervezés dinamizmusa, különös tekintettel az Egyetemes Tizedes Osztályozásra