Folyóiratunk több mint egy évtizede az olvasást, az olvasási kultúra terjesztését szolgálja. A témában vizsgálatokat, felméréseket adunk közre s ismertetjük a nemzetközi irodalmat, de az utóbbiak sajnálatosan negatív folyamatot tükröznek.
Szerkesztés közben, a világban tapasztalható tendenciákat figyelve, sokszor úgy érzem, hogy utóvédharcot folytatunk, s nem a „szépnek, jónak” örülni tudó, 2000 éve megfogalmazott embereszmény felé haladunk, hanem a műveletlenség, a potenciális analfabetizmus irányába.
Talán soha nem volt olyan aktuális Babitsnak az a gondolata, mely szerint „A Kor lelkét az írástudókban kell keresni. Ők mozgatják a »század lépteit«, hatalmuk egyre nagyobb e papíroskorban”.
Ma „papíroskor” helyett, inkább médiakorszakról beszélhetünk, de az írástudók felelőssége nem csökken, hanem sokkal inkább nő. És ha így van, akkor a kultúra értékei iránt elkötelezett olvasóinknak, a pedagógusoknak nemcsak utóvédharcot kell folytatniuk, nemcsak regisztrálniuk kell a negatív folyamatokat, hanem felelősségük tudatában sokkal inkább vállalniuk kell a harcot is az igénytelenség, a szépet és jót megcsúfoló jenségekkel szemben.
Hogy mondanivalónk világosabb legyen, idézünk laptársunk, a Könyv Könyvtár Könyvtáros 2012. évi első számából:
„2005 októberében a Little, Brown and Company egy ismeretlen író, Stephany Meyer könyvét adta ki. Az Alkonyat (Twilight) egy tinédzser lány, Isabella („Bella”) Swan történetét mondja el, aki a kisvárosba költözve egy különös fiút ismer meg az iskolában. Bella szerelmes lesz a fiúba, akiről később kiderül, hogy vámpír.
Az Alkonyat hatalmas sikert ért el világszerte, negyedik részét a Breaking Down-t az év gyermekkönyvének választották 2008-ban, Angliában. Az Alkonyat minden része felkerült a The New York Times bestseller-listájára”.
Az igénytelenség, a veszélyek okai és következményei szerteágazóak. A csodálatos, mindenkit lenyűgöző technikai fejlődés velejárója az információk hihetetlen mennyisége, amivel viszont nem tart lépést a kontroll vagy az elvárható önkontroll, hagyományosan fogalmazva: a kritika, az értékmegőrzés szándéka.
Ez utóbbi amúgy is, mindig gyenge pontja volt pedagógiai irodalmunknak.
Kérjük olvasóinkat, segítsék munkánkat, írjanak a különböző könyvekben, tankönyvekben, médiumokban fellelhető negatív jelenségekről, melyeket úgy ítélnek meg, hogy nem szolgálják céljainkat, nem az igényességet, a kulturális és erkölcsi értékek megőrzését segítik, hanem ellenkezőleg; az igénytelenségükkel rombolnak.
Az utóvédharc helyett vállaljuk a harcot, a fejlődés ne a vámpírok megjelenését jelentse az ifjúsági irodalomban. És ez rajtunk (is) múlik.