Fontos kérdés, hogy a jövő nemzedéke számára az ismereteket átadó és alapvető nevelési feladatokat ellátó pedagógus mit és hogyan olvas. A pedagógusok olvasási szokásai hazai vizsgálatának előzményéül az 1970-es évek elején Tánczos Gábor és az 1995-ben Nagy Attila vezetésével végezett fölmérések szolgálnak. (Tánczos Gábor: Mit olvasnak a pedagógusok. In: Valóság 1973. 10. sz.; Nagy Attila: Napi robotos vagy organikus vagy organikus értelmiségi? In: Új Pedagógiai Szemle. 1996. 12. sz.)
Jelen vizsgálatot a középiskolai tanárok körében végezték Budapest 21 kerültének 50 iskolájában, 2011 tavaszán. A vizsgálat nem reprezentatív mintán folyt, de a szervezők törekedtek arra, hogy a válaszadók megfelelően képviselhessék a tanárokat. A megkérdezett pedagógusok (átlagéletkor 42,8 év) majdnem fele humán, mintegy negyede reál tárgyakat oktat.
Az olvasás gyakoriságát tekintve a válaszadók közel 60%-a havonta olvas legalább egy könyvet. Az olvasmányok téma, illetve műfaji megoszlása a szépirodalom elsöprő népszerűségét mutatja, de a tényirodalmat is kézbe vesz a pedagógusok mintegy 45%-a. A legkedvesebb szerzők, a legemlékezetesebb művek népszerűségi sorrendje a korral és a nemmel is változik.
Nagyon érdekes, hogy a tanárok 32%-a vásárolt, 22%-a ajándékba kapott, 19%-a a családi gyűjteményből való könyvet olvas, s csak 12% volt a könyvtárból kölcsönzöttek aránya. A napilap- és folyóirat-olvasás is erősen függ attól, hogy tanár úr vagy tanár nő volt-e a válaszadó. A folyóiratok közül a legtöbben az ismeretterjesztő magazinokat forgatják. A pedagógusok csaknem kétharmada több mint 500 kötetes könyvgyűjteménnyel rendelkezik. Igen elgondolkodtató, hogy a könyvtárba járók aránya alig haladja meg az egyharmad részt, s inkább havi gyakorisággal használják a közgyűjteményeket.
Az olvasmányok kiválasztásában meghatározó szerepe van az ismerősök ajánlásának és az internetes forrásoknak. A könyvek ára, illetve az engedmény fontos szempont, ahogy a választék nagysága is. A megkérdezettek túlnyomó többsége (83%) a bolthálózatot fönntartó cégeknél vásárol, a második helyen (57%) az antikváriumok állnak, de a tanárok közel fele már rendelt interneten is. A kereskedések elégedettségi és a segítőkészség szerinti rangsorát is az antikváriumok vezetik. A könyves szakma rendezvényeire, könyvbemutatókra a tanárok ötöde megy el, író-olvasó találkozón tizedük vesz részt.
A szülői minta a könyvhöz való viszony kialakításában is meghatározó. Az elvárásnak messzemenően megfelelő válaszok születtek. Szinte minden tanár mesél a gyerekének, 80% fölött együtt mennek könyvesboltba, olvasnivalót kap a gyerek ajándékba, kétharmaduk közösen jár könyvtárba.
A pedagógusok mintegy 34%-a azt vallotta, hogy a fölkészülésre 45 perc elegendő, közel felének 45 perc és 2 óra szükséges ehhez, s 10%-ot meghaladó azok aránya, akik több mint 2 órát készülnek. Egyértelmű összefüggés látszik a tanárok otthoni könyvgyűjteményének nagysága és a fölkészülésre fordított idő között. 6% azok aránya, akik legfeljebb 45 percet készülnek és 300-500 kötetes gyűjteményük van, viszont már majd 20% azok aránya, akik ugyanennyit készülnek, de több mint 500 kötettel rendelkeznek. A 45 perc és 2 óra közötti időráfordítás esetében a tanárok 9%-ának 300-500 könyve van, míg 31%-ot meghaladja azok aránya, akiknek több mint 500 kötetes a könyvtára.
A budapesti középiskolai tanárok a vizsgálat szerint a fölkészüléshez leginkább (76%) az óravázlatukat, saját jegyzeteiket használják, némileg kisebb a kézikönyvek népszerűsége (72%), a folyóiratok pedig 40%-uk jelölte meg. A fölmérés rávilágított arra, hogy a pedagógusok egy része elutasítja, hogy szaktárgya keretén belül olvasásfejlesztéssel foglalkozzon, és szükségtelennek tarja a könyvtárhasználatot a tanításban.
Péterfi Rita: „Befolyásos” emberek. A pedagógusok és a könyvek. Budapest : Hatágú Síp Alapítvány, 2011.