Jóllehet Kövendi Dénes neve nem szerepel a Ki kicsodákban, a lexikonokban, az internetes honlapokon, sokan, igen sokan tudják, hogy ki volt és mit, mi mindent tett. Elsősorban (talán) nagy tanár volt. Egy nagy mai magyar író (a Kölcsey gimnáziumban volt Kövendi Dénes tanítványa), úgy emlékezett, úgy emlékszik rá, mint a legnagyobb tanáregyéniségre, akivel valaha is találkozhatott (bőséges tapasztalatai voltak). De beírta nevét, és nem éppen kis betűkkel, a könyvtáros szakma évkönyveibe is. Több évtizeden át volt a KDSZ (Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom, közönséges nevén a referálólap) szerkesztője, ami – többek közt – azt is jelenti, hogy évtizedeken át ő volt a messze legtájékozottabb magyar könyvtáros, mivel naprakészen ismerte a nemzetközi könyvtári szakirodalmat (tehette, hisz történelem-latin szakos diplomája mellett/ellenére, kitűnően tudott angolul, franciául, németül, oroszul, olaszul is). De tudós is volt (hogyan volt rá ideje?), a magyar verstan egyik legjobb ismerője (publikációi eseményszámba mentek irodalmár körökben), Ady Endre életművének kiemelkedő kutatója, Karácsony Sándor oeuvre-jének bizonnyal első számú szakértője, életműkiadásának gondozója. Édesapjáról, a világhírű, épp csak hazánkban nemigen ismert klasszikus filológusról a Tudós tanárok – Tanár tudósok sorozatban jelent meg kismonográfiája (a sorozat egyik legjobb darabjaként).
Egy csodálatos ember, egy nagy tanár és könyvtáros, egy jelentős tudós emléke előtt tisztelgünk. Annál is inkább, mivel a szó minden értelmében kollégánk volt, azaz kollégái lehettünk.